Van kiút!

Bevezető

Ez az oldal daganatos betegséggel érintetteknek készült. Az a célunk, hogy segítséget nyújtsunk a stabil érzelmi állapot fenntartásában – akár friss diagnózissal, akár a kezelések fázisában… és utána is. Reményeink szerint hasznos információt és kapaszkodót jelent azok számára is, akik családtagként, barátként segítőként vannak jelen.

Bármikor, ha valami váratlan helyzet áll elő, vagy egyszerűen csak rád tör a kétség, ez az oldal támogatást jelent, hogy visszanyerd az érzelmi egyensúlyod.

Megosztunk veled olyan gondolatokat, olyan gyakorlatokat és technikákat, amiknek a segítségével nem csak tehetetlen elszenvedője lehetsz a rád törő kétségeknek és félelmeknek, hanem hatékonyan tehetsz önmagadért. Az gondoljuk – és ezt számos, daganatos betegségen átesett, és testi-lelki egyensúlyát tartósan helyreállító sorstársunk példája bizonyítja – hogy azzal, hogy az érzelmi állapotod kiegyenlíted, a test gyógyulási folyamatait is nagy erővel támogatod.

Az első rész olyan információkat tartalmaz, amivel eligazodhatsz a daganatos betegséghez tartozó helyzetek és fogalmak világában. Itt írunk arról, hogy mi a daganatos sejt, mit tudunk ma általában a betegség kialakulásáról. Olvashatsz az életmód szerepéről, és a megelőzés lehetőségiről.

Ahogy haladsz, az elkövetkező fejezetekben olyan gondolatokat és önsegítő technikákat találsz, amik konkrét segítséget adnak, hogy stabil érzelmi állapotod és a megfelelő életminőséged fenntartsd. Különféle relaxációs technikákat próbálhatsz ki – és talán arra is rájössz, hogy relaxálni sokkal könnyebb, mint gondolnád. Megismerkedhetsz a védelmi rendszer működésével, a génjeink épségét védő Telomeráz angyalokkal, és a gyógyító mozi kialakításának a fortélyaival. Rácsodálkozhatsz a gondolkodásunkban rejlő csapdákra – de leginkább arra, hogy mennyiféle eszközünk van, hogy kikerüljük őket. Kialakíthatod velünk a céljaidat, és felfedezheted a belső biztonság helyét, valahol a lelked közepén… A könyv anyagába építve, és a Függelékben is találsz hanganyagokat, amik segítenek, hogy önmagaddal, a benned megbúvó erőforrásokkal összehangolódj.

A könyv anyaga folyamatosan bővül. Írunk majd a depressziós és a szorongás tüneteiről, és arról, hogy mi a teendő, ha ezeket tapasztalod magadon. A terveink között van egy, a hozzátartozóknak szentelt rész is, mert tisztában vagyunk vele, mekkora érzelmi terhet cipelnek.

A honlapon és a Facebook oldalunkon látod majd az értesítést az újabb fejezetekről, és ha a hírlevelünkre feliratkozol, külön értesítést is küldünk róla.

Az itt olvasottak nem helyettesítik, hanem kiegészítik az orvosi és pszichológusi kezeléseket.

Hogyan használjam a könyvet?

Dr. Prezenszki Zsuzsanna avatárja kíséri végig a könyvet

Én kísérlek majd végig rövid elméleti leírásokon, gyakorlatokon és példákon át, hogy a könyv végére úgy érezd, tényleg egy csomó klassz eszköz került a birtokodba.

Két „segítőtársam” is feltűnik majd a könyvben

Időnként két kis segítőtársam is megjelenik majd mellettem. Ők egészítik ki mindazt, amiről beszélgetünk: egyikük hasznos információkat és érdekességeket hoz, a másik pedig egy kicsit „informatikus kollégaként” segít eligazodni, fontos dolgokra hívja fel a figyelmedet, és időnként azt is megmutatja, milyen sokat haladtál már.

Nem kell egyszerre végigolvasnod

Az itt leírtak egy gondolati-érzelmi ívet követnek. Abban, ahogy a fejezetek egymásra épülnek – ezt majd magad is látni fogod – van egy határozott szándék, egyfajta „segítői logika”. A legegyszerűbb, legkönnyebben elsajátítható technikáktól indulunk, és ezt utána tágítjuk, mélyítjük.

Ha már megismertél egy-egy egyszerű lehetőséget arra, hogy érzelmileg stabilizálódj, könnyebben boldogulsz majd, amikor „nehezebb” területekre tévedünk. Persze azok sem lesznek nehezek – inkább csak összetettebbek, és jól jön, ha van már némi jártasságod a korábban bemutatott technikákban.

Ez a könyv mégsem egy „lineáris” olvasmány. Nemcsak úgy használható, hogy elindulsz az elején, és egy betű kihagyása nélkül jutsz el a végére.

Ezért ne úgy olvasd, mint egy regényt. Adj időt annak, hogy az olvasottak elérjenek hozzád. Lehet, hogy egy-egy fejezettel hosszabban dolgozol, sőt, többször is visszatérsz hozzá – igazából annyiszor, amennyiszer szükséged van rá.

Hagyd, hogy az egyes részek megszólítsanak. Amiről azt érzed, hogy számodra – ott, akkor – nem olyan érdekes, nyugodtan hagyd ki. Később bármikor visszatérhetsz hozzá.

Mit jelentenek a lila dobozok?

A könyvben időről időre találkozol majd rövid megszólalásokkal is. Ezeket lila színű dobozban találod, gondolatjelek közé téve. Van, amikor én szólalok meg bennük – kérdezek, visszajelzek, vagy segítek egy-egy gondolatot más nézőpontból is megvilágítani. Máskor olyan kérdéseket, kételyeket olvashatsz, amelyek talán benned is ott vannak.

Például:

Amikor ilyen részt látsz, érdemes egy pillanatra megállni. Lehet, hogy pontosan azt fogalmazza meg, amit te is érzel – vagy segít közelebb kerülni ahhoz, amit eddig nehéz volt kimondani.

A könyv végén találsz egy összefoglaló ábrát is, amely megmutatja, hogyan épülnek egymásra az egyes gyakorlatok és technikák. Ugyanakkor azt is látni fogod, hogy „minden mindennel összefügg” – hiszen ilyen varázslatosan működik a szervezeted. Éppen ezért bárhol bekapcsolódhatsz: elidőzhetsz egy-egy résznél hosszabban, vagy akár előre és vissza is ugrálhatsz a fejezetek között.

A könyv ikonrendszere

GYAKORLAT: ezek az egyszerű gyakorlatok azt segítik, hogy megtaláld és megőrizd az egyensúlyod. Ha kedved van, próbáld ki őket. Nem lehet őket „jól” vagy „rosszul” csinálni – a lényeg az, hogy foglalkozol velük. Foglalkozol magaddal. Meglátod, a tested és a lelked is meghálálja.

FELADATOK: itt olyan szempontokat, ötleteket, kérdéseket találsz, amelyeken érdemes elgondolkodnod. Írd le, vagy csak gondolkozz rajtuk. Ha úgy látod, érdemes beépítened őket az életedbe, mert segítenek a nehéz helyzetek kezelésében – vagy éppen rávilágítanak arra, mennyi erőforrással bírsz.

HANGANYAG: ezek a hanganyagok egy belső utazásra hívnak. Segítenek mélyebben kapcsolódni a benned rejlő erőforrásokhoz. Fülest be, és már indulhat is. Ahogy a figyelmeztetésben olvasod, a vezetett meditációk némi elővigyázatosságot igényelnek: vezetés közben ne hallgasd őket, és ha komolyabb pszichológiai vagy pszichiátriai kezelés alatt állsz, érdemes egyeztetned a szakembereddel.

ESETLEÍRÁS: itt olyan történeteket olvashatsz, amelyeket az élet írt – én csak lejegyeztem. Ezek valódi gyógyulási történetek, amelyek segítenek jobban megérteni egy-egy helyzetet, és sokszor erőt is adnak. Látni fogod: van kiút.

BLOGBEJEGYZÉS: ahol ezt az ikont látod, ott könnyedebb, személyes hangvételű írásokat találsz. Ezek egyfajta „egypercesek” – hol egy felvillanó gondolat, hol egy történet, máskor egy érzés kerül a középpontba. Időnként megszólal a vállamra telepedő, narancssárga leplébe burkolózó Manó is, és vendégírásokat is olvashatsz gyógyuló vagy gyógyult páciensektől.

TUDÁSTÁR: ahol ezt az ikont látod, ott a Tudástárunkból válogatott, közérthető cikkeket találsz a daganatos betegségről, annak lelki hatásairól és a megküzdés lehetséges útjairól. Az írások egy része a több mint 20 éves szakmai tapasztalataimon alapul, másoknál pedig elismert szakértőket szólaltattunk meg.

VIDEÓ: Tudományos, vagy egyéb videót találsz ott, ahol ez az ikon van.

A fő ikonok használata

FŐ IKONOK: Minden oldalon látsz három kis ikont egy lila mezőben.

• Ha az egymás alatti három párhuzamos vonalra kattintasz, megnyílik a tartalomjegyzék.
• A ház ikon segítségével bármikor visszaugorhatsz a könyv elejére.
• A harmadik, nyomtatót ábrázoló ikonra kattintva a könyvet ki is nyomtathatod.

Arra azonban figyelj, hogy a kinyomtatott példány kizárólag személyes használatra szolgál. A könyv pénzért történő sokszorosítását vagy továbbadását törvény tiltja.

OLVASÁSI BEÁLLÍTÁSOK: A számodra legkényelmesebb olvasás érdekében beállítottunk néhány funkciót is:
– kiválaszthatod a neked megfelelő betűméretet,
– beállíthatod, hogy sötét vagy világos hátteret szeretnél,
– valamint használhatod az éjszakai módot is – bár ha ránk hallgatsz, éjszaka inkább pihenj.

NAVIGÁCIÓ: Minden fejezet alján találsz egy nyilat, amellyel könnyedén lapozhatsz előre és vissza a fejezetek között.

Időzz el gondolatban egy-egy feladaton

GONDOLATFELHŐK: A különböző felhőformák azt jelzik, ahol érdemes egy kicsit megállnod, elidőznöd egy gondolat mellett, vagy befelé figyelned. Ezeknél a részeknél talán benned is elindul valami: egy érzés, egy felismerés vagy egy új nézőpont. Ha szeretnéd, le is írhatod a gondolataidat – sokszor már ez önmagában is segít, és később visszaolvasva azt is láthatod, mennyi minden változott benned.

Milyen eszközön olvashatom?

A könyvet számítógépen, tableten és telefonon egyaránt olvashatod. Igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minden felületen könnyen használható legyen. Ha mégis észrevételed, kérdésed vagy technikai problémád adódik, a láblécben találsz egy űrlapot. Nagy segítség számunkra minden visszajelzés, hiszen ezekkel tudjuk még használhatóbbá tenni a könyvet.

Köszönet

… és néhány személyes megjegyzés, ha megengeded. E könyv gondolata legalább 20 éve érik bennem. Régi vágyam volt, hogy a daganatos betegséggel érintettek kezébe le tudjunk tenni egy olyan anyagot, ami mindig ott van segítségül. Szerettem volna azt a tudást, ami lassan több, mint két évtized alatt összegyűlt, megosztani azokkal, akik az út elején vannak – vagy bárhol, segítség és kapaszkodó nélkül, elveszetten. Nem csak hiszem, tapasztalom, hogy van kiút…

Számomra nagy örömet jelentett ennek az anyagnak az összeállítása. Hogy végül hogy sikerült, azt te fogod eldönteni, kedves olvasó. Várunk tőled visszajelzéseket, kérdéseket, nyugodtan írj nekünk, a lábjegyzetben megtalálod az elérhetőségeinket.

Egy biztos, soha nem valósult volna meg, ha nincsenek elkötelezett és profi segítőim. Hálás vagyok az Összehangolva Alapítvány induló csapatának: Virághné Puskás Katalin és Bárd Noémi nélkül az alapítvány nem született volna meg. Kati odaadó vezetésével, Noémi csodaszép honlapjával, a szociális médiában való jártasságával és kreatív ötleteivel rengeteg programot szerveztünk, 2022-ben pedig a Richter Anna-díj közönségdíját is mi nyertük meg. Hálás vagyok az odaadásukért, – az enyémet jóval meghaladó 😊 teherbírásukért, elkötelezettségükért.

Köszönöm az alapítvány jelenlegi kuratóriumának és önkéntes csapatának a támogatását. Jelenlegi kuratóriumi elnökünk, Dr. Tatár Kiss Klára nem csak nyitott és lendületes egyéniségét hozta, de egy olyan vezetői paramétereket, ami mindannyiunk számára megkönnyíti a közös munkát. Bárdosné Horváth Edit személyében többet kapunk, mint kuratóriumi tagot, és „egyszerű” önkéntes segítőt. Edit mindenhol ott van, ahol praktikus szempontokra, dinamikus ötletekre, és a szervezés, megvalósítás sziszifuszi, körültekintő munkájára van szükség. Edit a kedvünkért hol logisztikai szakemberré, hol informatikussá képezi ki magát – kifogyhatatlan ereje és derűje mindannyiunknak példaértékű.

Szilvási Gabriella pszichológus, önkéntes segítőnk irányította azt az adománygyűjtő kampányt, ami a könyv megszületésének anyagi bázisát jelentette. Bámulatos könnyedséggel és profizmussal irányította követeinket – akiknek ugyancsak köszönöm, hogy önzetlenül, tiszta szívvel álltak mellénk: Dr. Juhász Tímea, Ferenci Detti, Fejes Magdolna, Varga Renáta, Fodor Krisztina

Ruzsányi Dániel, régi cimborám, egész Budapestet felfordítja értünk, ha plusz anyagi forrásra van szükségünk. Köszönöm, Dani a jövőben is számítunk rád! 😊

A rengeteg nagyszerű tanár és mentor közül, és akik nélkül most nem lennék itt, két nevet emelek ki: Dr. Németh Attila, és Dr. Hermann István. István volt az, akinél az első Simonton tréningemen részt vettem. Akkor még én sem tudtam, hogy egy életre meghatározó lesz ez az alkalom. Megragadóan adta át számunkra a Simonton modell szép, ésszerű, rendezett üzenetét – ekkor indultam el a pszichoonkológia útján.

Fiatal szakorvosként Dr. Németh Attila volt osztályvezetése alatt dolgoztam. Később, amikor a Nyírő Gyula Kórház OPAI főigazgatói székébe került, az ő támogatásával jött létre pszichoonkológiai ambulancia – az országban elsőként. Hatalmas tudása, nyitott szemlélete és mély emberi alázata számomra máig inspiráló. Daganatos betegek és hozzátartozók számára tartott csoportok, egyéni terápiák, sok egyéb „színes” program – zenecsoport, onkojóga foglakozások – fiatal kollégáknak tartott szakmai képzések kötődnek ehhez az időszakhoz. Örök hálával, nosztalgiával, kicsit megilletődve gondolok az ott töltött évekre … hiányzik a „Nyírő” 😊.

Kiemelt, nagy köszönet illeti Fodor Krisztinát, aki lelket lehelt a könyvbe. A sokszor nagyon szakmai, döcögős mondataimat egy szép, egységes, könnyen olvasható szöveggé varázsolta. Az ő stílusbeli igazításait olvasva rengetegszer felkiáltottam: „Ó igen, pont ezt akartam mondani, csak nekem nem sikerült ilyen érthetően”… 😊Ő volt a könyv megszületésének érzelmi motorja, és nem csak a szöveget javította, de alapvető szerepe volt a számítógépre adaptált forma kialakításában és megszületésében. Meg abban, hogy elhittem: meg tudjuk csinálni…

Székely Tamás informatikus személyében az akadályt nem ismerő, higgadt, könnyed erő érkezett meg hozzánk. Nem csak valami számunkra elképzelhetetlen színvonalú informatikai ismeretet hozott be, de az ötleteivel, meglátásaival szívvel-lélekkel az „ügyünk” részévé vált.

Köszönet és hála a férjemnek a türelméért – ígérem, a sok túrát, amit a könyv írása miatt elmulasztottunk, bepótoljuk! 😊

A legnagyobb köszönet és hála azoknak az embereknek, akik évről évre leültek velem beszélgetni – csoportokon, vagy egyéni terápiák során. Megosztották velem az örömüket, bánatukat, elakadásaikat és sikereiket, megtiszteltek azzal, hogy betekintést adtak a fájdalmaikba, és abba is, hogy mi az, ami valóban segít azon a kemény úton, amit a daganatos betegség jelent.  

… és hálás vagyok neked, aki ezeket a sorokat olvasod. Hiszen ezért volt a sok beletett öröm, odaadás, izgalom, tervezés és szervezés, hogy a segítségedre legyen.

A daganatról

A daganatos betegség egy olyan zavar, amikor a test bizonyos területén kóros sejtszaporulat alakul ki. A szervezet működése során folyamatosan keletkeznek új, egészséges sejtek, amelyek dolguk végeztével egyszerűen lebomlanak. A normál sejtosztódás folyamata azonban néha megsérül. Még mindig nem tudjuk biztosan, hogy ezt mi váltja ki, de amikor a sejtek jól szervezett keletkezése és lebomlása megzavarodik, egy csomó selejtes sejt termelődik. A selejtes sejtek nem tudják rendesen elvégezni a feladatukat, és valamiért azt a képességüket is elveszítik, hogy a sejtciklus végén szétessenek. Miközben folyamatosan szaporodnak, a szaporodás során egy csomó hibát felhalmoznak – és azt is továbbadják. Így hibás, alkalmatlan sejtek sokasága jön létre, ami gátolja az adott szerv, később az egész szervezet működését.

Tumor

A felszaporodott sejtek a szövetekben tapintható vagy egyéb vizsgálatokkal kimutatható csomókat képeznek. Innen ered a „tumor” szó, amely latin eredetű, és csomót jelent. Orvosi szövegekben találkozunk a carcinoma vagy neoplasma elnevezéssel is – ezek mind a daganat szinonimái. A tapintható elváltozásokat úgy hívjuk, hogy „szolid tumorok” – ez a magyarul furcsának tűnő jelző egy angol szóból ered, ami azt jelenti: „szilárd”. A kóros sejtek néha nem egy konkrét helyen szaporodnak el, hanem – például vérképzőszervi elváltozások esetén – a vérben vagy a nyirokrendszerben keringenek.

Áttét

Amikor a daganatos sejtek az eredeti helyről leszakadva más szövetekbe jutnak, ott megtapadnak és tovább szaporodnak, áttét alakul ki. Az áttét latin neve: metasztázis.

A daganatos elváltozást az orvosi szóhasználat malignus, vagyis rosszindulatú tumornak nevezi. Léteznek benignus, jóindulatú tumorok is. A benignus elváltozások nem okoznak áttétet. Ezek jellemzően nem veszélyesek a szervezetre – kivéve, ha olyan helyen vannak, ahol, ha túl nagyra nőnek, problémát okozhatnak.

A selejtes sejtek keletkezése

Ahogy a tudomány fejlődik, egyre többet megtudunk azokról az élettani folyamatokról, amelyek a sejtjeinkben zajlanak. A selejtes sejtek kialakulásának mechanizmusa még nem ismert teljesen, azonban van egy csomó dolog, amit már tudunk.

A sejtgyár

A sejtek normális osztódása bonyolult folyamat, amelyet egy genetikai parancs irányít. Ez a genetikai parancs tartalmazza az utasításokat a sejtgyár normális működéséhez. Azt, hogy minden a tervek szerint menjen, külön erre a célra „gyártott” molekulák felügyelik. Ők a sejtjeink minőségellenőrei, akik nemcsak észreveszik a hibát, de ha szükséges, utasítást is adnak arra, hogy a sejtgyár kiiktassa a sérült részt, és kijavítsa a hibát. Ez az ellenőrzés nagyon alapos – a sejt osztódásának minden lépésénél rengeteg molekula figyel, ellenőriz, javít, hogy minden rendben haladjon.

Mutáció

A folyamatba azonban néha mégis hiba csúszik. Előfordul, hogy a genetikai állomány valahogy megsérül – ezt mutációnak hívjuk. A mutáció többnyire valamilyen külső hatás következménye: szennyező anyagok, kemikáliák, ultraibolya sugárzás, dohányzás…

Az is lehet, hogy a sejt osztódása során történik valami hiba, és a sérült rész valahogy átcsúszik az ellenőrző mechanizmusok szűrőjén. A minőségellenőrzés hatékonysága az évek előrehaladtával csökkenhet. Ezért van az, hogy idősebb korban gyakoribb a daganatos elváltozások előfordulása.

Van úgy, hogy valamelyik felmenőnktől örököltünk kóros információt tartalmazó géneket. Amikor ez a génszakasz aktiválódik, a folyamat onnantól a kóros információk alapján fut tovább.

A daganatos betegség örökölhető?

Nem, a daganatos betegség nem öröklődik, vagyis nincs olyan, hogy egy beteg szülő gyermeke maga is biztosan érintett lesz. A daganat kialakulásának az esélye azonban átadódhat. Ez azt jelenti, hogy ha egy családban az anya olyan emlőrákban szenved, amely genetikai mutációhoz köthető, akkor az ő gyermekeinek fokozottabb a kockázata az emlőrák vagy bármilyen más daganatos betegség kialakulására. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek biztosan megbetegszenek. A magasabb kockázattal azonban fontos tisztában lenni, mert ha tudunk róla, tehetünk ellene. A rendszeres szűrővizsgálatok, a tudatos életmód, az egyéb károsító hatások elkerülése (dohányzás, túlzásba vitt szolárium stb.) ilyenkor sokat segít.

A megelőzésről a következő fejezetben olvashatsz, az életmódról kicsit később, de ha már most odaugranál, meg is teheted, katt ide.

Néhány szó a daganatos betegség onkológiai kezeléséről

A daganatos betegségnek többféle kezelési módja létezik. Az, hogy ki milyen gyógymódot kap, elsősorban a betegség jellegétől függ: hol helyezkedik el a daganat, mekkora a mérete, milyen az elváltozás szövettani képe, van-e áttét a nyirokcsomókban vagy távoli szervekben. A legmegfelelőbb kezelés kiválasztásánál azt is mérlegelik, hogy az érintett milyen korú, van-e valamilyen más betegsége, illetve szed-e egyéb gyógyszereket. Van úgy, hogy a sok rendelkezésre álló terápiás eszköz közül csak egyet alkalmaznak, de a legjellemzőbb az, hogy a különböző kezelési lehetőségeket kombinálják.

Az onkoteam szerepe

A leghatékonyabbnak gondolt kezelési mód kiválasztását gondos mérlegelés előzi meg, amit az onkoteam végez. Az onkoteam egy olyan orvoscsapat, amelynek tagjai több terület szakértői közül kerülnek ki. A szakértői csapat összetétele az elváltozás jellegétől is függ, de általában onkológus, belgyógyász és sebészorvos alkotja a teamet, amely szükség esetén sugárterapeutával, radiológussal, plasztikai sebésszel vagy az érintett terület szakorvosával egészül ki. A legtöbb kiemelt intézetben pszichológus vagy pszichoonkológus is részt vesz a team munkájában.

A COVID előtt az onkoteam munkája szinte kizárólag személyes részvétellel zajlott. A kezelőorvos által egyeztetett időpontban a beteg megjelent az orvoscsoport megbeszélésén, ahol tájékoztatták őt a kezelés mikéntjéről, amit aztán a kezelőorvosa felügyelt tovább. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az a gyakorlat, hogy az onkoteam szakértő tagjai csak a vizsgálati eredményeket nézik át, és a kialakított kezelési tervet a kezelőorvoson keresztül hozzák az érintett tudomására.

Sebészi eltávolítás

Amikor a daganatos elváltozás jellege, elhelyezkedése és stádiuma lehetővé teszi, a kóros sejteket tartalmazó részt sebészi úton eltávolítják.

Mivel a rákos elváltozásnak az a sajátossága, hogy az elváltozás központját képező sejtcsoporttól nagyon messze is előfordulhat még hozzá tartozó rendellenes sejt, ezért az eltávolított szövetrész mindig jóval meghaladja a látható daganat nagyságát. Ezért van az, hogy „csak” néhány centiméteres emlőráknál – biztonsági okból – eltávolítják az egész mirigyállományt.

A gyógyulásért feláldozott részek pótlását, korrekcióját később plasztikai műtéttel, illetve protézisek alkalmazásával oldják meg.

Van olyan, hogy a daganatos elváltozás egészét nem tudják kimetszeni. Ilyenkor az a cél, hogy a daganatból eltávolítsák a lehető legnagyobb részt. Ezzel csökkentik a szervezet működését megterhelő daganat nagyságát, vagy megakadályozzák, hogy valamilyen életfontosságú szerv működését a ráterjedéssel akadályozza.

Más sebészi beavatkozásokhoz hasonlóan az onkosebészeti műtét is történhet:

– helyi érzéstelenítésben. Ezt akkor alkalmazzák, ha az eltávolítandó szövet kicsi, például apróbb bőrelváltozásoknál. Az érzéstelenítés biztosítja, hogy a beteg semmilyen fájdalmat ne érezzen a műtét alatt.

– altatásban, nagyobb műtétek, hosszabb beavatkozást igénylő elváltozások esetén. Altatásnál a sebészen kívül jelen van az altatóorvos is, aki a beteg paramétereit felügyeli, és biztosítja, hogy minden megfelelően menjen.

Az utóbbi időben az onkosebészetben is egyre elterjedtebbek az endoszkópos és – a technika legújabb vívmányaként – a robotsebészeti megoldások. Ezek az eszközök még pontosabb beavatkozást, kisebb bemetszést és rövidebb műtéti időt tesznek lehetővé. Így a szervezet terhelése is sokkal kisebb, a műtét utáni felépülés pedig könnyebb és gyorsabb.

Kemoterápia

A kemoterápia, vagy „kemó”, a daganatos betegségek kezelésének máig egyik legelterjedtebb formája. A kemoterápiás szer – néha úgy is hallhatunk róla, hogy citosztatikum – olyan hatóanyag, amely megakasztja a daganatos sejtek életciklusát, és így elpusztítja azokat.

A daganatos sejtekre az jellemző, hogy életciklusuk gyors, az átlagos egészséges sejteknél szaporábban osztódnak. Az is jellemző rájuk, hogy az osztódások során sérült, „éretlen” sejtek jönnek létre. (Erről, a daganatos sejtek jellemzőiről itt olvashatsz.) Az éretlen sejtek két sajátos tulajdonsággal bírnak – ezt használja ki a kemoterápia.

Az egyik tulajdonságuk az, hogy nem tudnak különbséget tenni a hasznos tápanyag és a számukra veszélyes méreg között, ezért mindent „megesznek”, ami eléjük kerül. A másik, hogy mivel gyors az életciklusuk, az ép sejteknél gyorsabban osztódnak – gyorsabban és több hibával –, ezért sokkal többet „esznek”, mint egészséges, megfontolt, érett társaik.

Így a sérült, daganatos sejtek sokkal gyorsabban és sokkal többet vesznek fel a kemoterápiás hatóanyagból – és ez lesz a vesztük.

A kemoterápiás szer valamilyen mértékben az egészséges sejtekbe is bejut, de mivel ezek a sejtek alapvetően erősek és rendezettek, egy átmeneti idő után képesek visszaállni az egyensúlyi állapotba. Az egészséges sejtekben a zavartalan működés tehát egy rövid regenerálódási időszak után helyreáll. A kemoterápiás szert jelentősen nagyobb mennyiségben felvevő, ráadásul sokkal sérülékenyebb daganatos sejtek azonban elpusztulnak, mert a felvett mennyiséggel nem tudnak megbirkózni.

A fenti folyamatból a kemoterápia mellékhatásai is megérthetők. Mivel a kemoterápiás szerből valamennyi az egészséges sejtekbe is bejut, a kezelés ideje alatt ez általános rossz közérzetet és gyengeséget okozhat.

A hajhullás is ezzel a mechanizmussal magyarázható. A hajhagymák sejtjei – ahogy a haj nő – intenzív munkában vannak, gyorsan osztódnak. Mivel gyors az életciklusuk, viszonylag sok kemoterápiás hatóanyagot vesznek fel. Ám ahogy más egészséges sejteket, a szer őket sem tudja elpusztítani, csak időlegesen gátolni a megfelelő működésüket. Ahogy a kezelések végén a szervezetből elkezd kiürülni a kemoterápia hatóanyaga, a hajhagymák sejtjei lassan magukhoz térnek, regenerálódni kezdenek, néhány hét alatt visszatérnek korábbi állapotukba, és a haj újra kinő.

A gyorsan osztódó sejtek közé tartoznak a fehérvérsejtek és a gyomor-bélrendszer falát borító nyálkahártya sejtjei is. Ezért fordulhat elő, hogy a kemoterápiás kezelés alatt csökken a fehérvérsejtek száma, illetve hasmenés léphet fel.

A hányásnak más az oka. Bármilyen furcsa, az émelygésért, a hányingerért és a hányásért részben a szervezet védelmi mechanizmusai felelősek. Azok az önszabályozó rendszerek, amelyek a test védelmére alakultak ki, pontosan érzékelik, hogy a sejtekbe – átmenetileg az egészséges sejtekbe is – olyan anyag került, amely megzavarja a normális működést.

Ezért az agy egyfajta védelmi reakciót indít be: szabaduljunk meg gyorsan a nem odavaló anyagtól. Ennek gyakran az egyik leghatékonyabb módja, ha a szervezet az adott anyagot – szó szerint – kilöki magából.

A hányás – ahogy a hasmenés is – egy élettani út: a legegyszerűbb és egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a szervezet megszabaduljon az oda nem való anyagoktól. A hányinger és a hányás így valójában annak a törekvésnek a része, hogy a szervezet megtisztuljon a bekerült, számára megterhelő anyagtól.

Sugárkezelés

A sugárterápia is a daganatos sejteknek azt a sérülékenységét használja ki, amiről korábban, a kemoterápia kapcsán írtunk. A sérülékeny, „selejtes” daganatos sejtek sokkal érzékenyebbek minden őket érő hatásra. A sugárkezelés során olyan sugárdózist alkalmaznak, amely tönkreteszi a daganatos sejtek DNS-állományát, így megakasztja a szaporodásukat. A sugárhatás a környező egészséges sejteket is eléri, de mivel azok sokkal ellenállóbbak, lényegesen kevésbé sérülnek, és a sugárkezelés végeztével regenerálódnak.

A sugárterápiát erre szakosodott, speciális intézményekben végzik. A daganatos szövet jellege, kiterjedése és a környező szövetek érzékenysége alapján, CT- és MR-vizsgálatok segítségével radioonkológusok készítik el a kezelési tervet. Az alkalmazott sugárdózist egyénre szabva orvosfizikusok számítják ki. A sugárterápiás készüléket számítógép vezérli. A kezelés megkezdése előtt – ugyancsak egyénre szabva – meghatározzák és beprogramozzák a sugárnyaláb irányát is. Ezeket az adatokat a számítógép tárolja, és az egyes kezelések megkezdése előtt automatikusan beállítja.

A kívánt hatás eléréséhez szükséges sugármennyiséget nem egyszerre, hanem több héten át, szakaszosan, napi egységekre osztva adják le. Maga a kezelés alkalmanként néhány percet vesz igénybe, sem fájdalommal, sem egyéb kellemetlen érzéssel nem jár.

A fent leírt külső kezelési forma mellett – ahol a sugárhatás forrása a szervezeten kívül helyezkedik el – létezik belső sugárterápia is. A belsőleg alkalmazott kezelésnél a szervezetbe behelyezett sugárforrással adják le a szükséges gyógyító dózist.

A sugárkezelés néhány esetben önmagában is elegendő az elváltozás kezelésére. Gyakoribb azonban, hogy egyéb kezeléstípusokkal kombinálják. A legjellemzőbb az, hogy a sebészi úton eltávolított daganatszövet környezetére alkalmaznak besugárzást. Ennek célja, hogy az eltávolított szövet körül a még mikroszkóppal sem látható „maradék” sejteket is elpusztítsák.

Előrehaladott betegségstádiumban, vagy ha valamilyen okból a daganatot nem lehet eltávolítani, a sugárhatás segíthet a daganat növekedésének fékezésében. A sugárterápia szükség esetén a fájdalom csillapításában is segít.

Szemben a kemoterápiával, a daganatos sejtek a sugárkezelés alatt nem pusztulnak el azonnal. Eltart egy darabig, míg a leadott sugárdózis következtében a DNS-károsodás eléri azt a szintet, hogy a sejtek szaporodása leáll. A sugárkezelés végeztével sokszor hetekig, sőt hónapokig zajlik az a folyamat, amelynek során a daganatos sejtek elhalnak, és a szervezet eltakarítja őket.

Ez a hosszan tartó „takarítói” munka jelentős energiát igényel a szervezettől. Ezért előfordulhat, hogy a sugárterápia hatására fáradékonyság jelentkezik, amely néha hetekig, de akár néhány hónapig is elhúzódhat.

A sugárhatás helyén úgynevezett lokális, vagyis helyi mellékhatások is kialakulhatnak. A bőr kipirulhat, kiszáradhat, viszkethet, néha lehámlik – hasonlóan ahhoz, mint amikor napozás után leég. A sugárzásnak kitett szervben is előfordulhat valamilyen mértékű károsodás.

Mind a fáradtságérzés, mind az enyhe bőrtünetek idővel általában maguktól rendeződnek.

A várható kedvezőtlen következményekről és ezek lehetséges kezeléséről érdemes a sugárterápia megkezdése előtt a kezelést végző orvossal konzultálni.

Hormonterápia

Daganatos betegségek esetén a hormonterápia célja, hogy gátolja azoknak a hormonoknak a termelődését vagy hatását, amelyek bizonyos daganattípusok növekedését serkentik. Ennek eredményeként a daganatos szövet növekedése teljesen megállhat, vagy jelentősen lelassulhat. A hormonterápiát leggyakrabban prosztata-, emlő- és egyes nőgyógyászati daganatok kezelésében alkalmazzák.

A műtét előtt alkalmazott hormonterápia célja, hogy csökkentse a daganat méretét, így az könnyebben operálhatóvá válik.

Kiegészítő kezelésként a hormonterápia szerepe az, hogy elpusztítsa vagy gátolja azoknak a daganatsejteknek a növekedését, amelyek esetleg még a szervezetben maradtak, így jelentősen csökkentve a betegség kiújulásának kockázatát.

A hormonterápia tüneti kezelésként is alkalmazható. Ilyenkor a cél a daganat növekedésének lassítása, valamint az általa okozott panaszok és fájdalmak enyhítése.

Biológiai és immunterápia

Az onkológia rohamos fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedben olyan kezelési formák jelentek meg, amelyek sokkal pontosabb, célzottabb hatással rendelkeznek – ilyen a biológiai terápia és az immunterápia.

A hagyományos kemoterápiával ellentétben a biológiai terápiák speciálisan a daganatos sejtekre hatnak. A biológiai szerek olyan molekulák, amelyek célzottan, kizárólag a daganatos sejtekhez kapcsolódnak. A daganatos sejtekhez kötődve molekuláris szinten gátolják azok életfolyamatait, így vezetve pusztulásukhoz. Az egészséges sejteket nem károsítják, ezért a szervezet egészére nézve jóval kisebb terhelést jelentenek.

Azt, hogy az adott elváltozás kóros sejtjei alkalmasak-e biológiai kezelésre, speciális, a szövetmintán végzett molekuláris diagnosztikai vizsgálattal állapítják meg. (A molekuláris diagnosztikáról alább olvashatsz dióhéjban.)

Az immunterápia nem közvetlenül a daganatos sejteket támadja, hanem az immunrendszer aktiválásán keresztül fejti ki hatását. Az immunrendszer – a szervezet természetes védelmi rendszere – normál működése során azonosítja és elpusztítja a szervezet számára idegen, káros vagy kóros ágenseket. Felismeri és megtámadja a bekerülő vírusokat és baktériumokat, beazonosítja a selejtes, rákos irányba elfajuló sejteket, majd elpusztításuk után eltávolítja azokat a szervezetből.

Az immunterápia az immunrendszer különböző pontjain hatva, több szinten támogatja és aktiválja a védelmi rendszer elemeit, ezzel segítve a daganatos sejtek elleni küzdelmet.

Az onkológiai gyógyszeres kezelések modern formái sokkal hatékonyabbak, és jelentősen kevesebb mellékhatással járnak. Ezek az új szerek gyakran már szájon át szedhető tabletták formájában is elérhetők. Orvosi ellenőrzés mellett könnyen alkalmazhatók, nem zavarják meg jelentősen a mindennapokat, és akár otthon vagy munka mellett is szedhetők.

Az intenzív daganatkutatás eredményeként szinte hétről hétre jelennek meg egyre hatékonyabb, biztonságosabb és könnyebben alkalmazható onkológiai gyógyszerek. A legújabb irány pedig olyan hatóanyagok kifejlesztését jelenti, amelyek – a védőoltásokhoz hasonlóan – „megtanítják” az immunrendszert arra, hogy a káros sejteket célzottan és időben azonosítsa, majd elpusztítsa.

Molekuláris diagnosztika

Az onkológiai kezelések legmodernebb, legígéretesebb formája, a személyre szabott kezelés ma már mindennapi valóság. Az egyénre szabott terápia jóval könnyebben tolerálható, ráadásul sokkal hatékonyabb, mint bármely hagyományos kezelési forma. Nincsenek megterhelő mellékhatásai, és a gyógyulási esélyeket tekintve is jelentősen meghaladja a klasszikus kemoterápiát.

Az egyénre szabott, célzott biológiai kezelések hátterét a molekuláris diagnosztikának nevezett eljárás adja. A módszer lényege, hogy a daganatos mintavételből származó sejteket egy bonyolult, számítógép vezérelte vizsgálatnak vetik alá, és olyan génhibákat keresnek, amelyek a daganatos elfajulásért felelősek. Az elemzés során nemcsak a sejt genetikai állományának sérüléseit tudják azonosítani, hanem azokat a terápiás szereket is, amelyek képesek ezeket a sejteket elpusztítani.

2022 óta a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok állami finanszírozással is elérhetők, a vizsgálatot a kezelőorvos kérheti. A kiterjesztett, 500 génre vonatkozó elemzés elvégzéséről és támogatásáról a hetente összeülő NEAK-bizottság dönt. Léteznek kisebb, 50–200 génes panellel dolgozó elemzések is; bizonyos típusú daganatoknál ezek is megfelelő eredményt adnak, és NEAK-engedély nélkül is elvégezhetők.

Maga a vizsgálat a beteg részéről többnyire már nem igényel újabb beavatkozást, ilyenkor a daganat típusának azonosításához korábban vett szövetmintát elemzik. Az eredményre körülbelül 3–4 hetet kell várni.

Az idevágó szakirodalmi adatok szerint 2022 óta a kezelőorvosi kezdeményezések nyomán az esetek közel 80%-ában sikerrel elvégezték a molekuláris diagnosztikai vizsgálatot. Bár ez nem minden esetben jelenti azt is, hogy a géneltérések azonosítása után célzott terápiás szert is sikerült találni, az eljárás a daganatos betegségek gyógyításában mégis forradalmian új lehetőségeket jelent.

Hormone Therapy for Cancer

Hormone therapy is a treatment that slows or stops the growth of breast and prostate cancers that use hormones to grow. Learn about the types of hormone therapy and side effects that may happen.

https://www.cancer.gov/about-cancer/treatment/types/hormone-therapy

Types of Cancer Treatment

This page lists the different cancer treatments, including chemotherapy, radiation therapy, immunotherapy, and targeted therapy and takes you to more information about each type.

https://www.cancer.gov/about-cancer/treatment/types

Rizikófaktorok és megelőzés

Ma még nem lehet pontosan tudni, mi is áll a daganatos betegség kialakulásának hátterében. A vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, vannak olyan hatások, amelyek növelhetik a betegség kialakulásának veszélyét. De ennek az ellenkezője is igaz: a káros hatások csökkentése csökkenti a megbetegedési esélyeket. Az ártalmas tényezőkön túl egy csomó olyan dologról is tudunk, amelyek kifejezetten védenek a betegséggel szemben.

Rákkeltő anyagok?!

A médiában sokszor felröppen a hír egy-egy anyagról, élelmiszerről, adalékról stb., hogy „rákkeltő”.

Ezekkel az információkkal érdemes óvatosan bánni, mert sokszor csak valamilyen „divatos” témát kapnak fel. Egyetlen daganatos megbetegedés kialakulása sem magyarázható egyetlen okkal, így az is téves, ha a károsító tényezők közül kiragadunk valamit, és azt tesszük kizárólagosan felelőssé.

A tényleges rizikófaktorok tudományos vizsgálata során nagy számú embercsoportot elemeznek. Az adatok feldolgozása során azt nézik, hogy vannak-e olyan visszatérő elemek, amelyek nagyobb valószínűséggel köthetők ahhoz a csoporthoz, ahol kialakult a betegség.

Rizikófaktorok

Itt olvashatod azokat a rizikófaktorokat, amelyek a kutatások szerint igazoltan növelik a betegség kialakulásának kockázatát. Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ha valakinél egy rizikótényező jelen van – például dohányzik vagy túlsúlyos –, az ettől biztosan daganatos beteg lesz. Az azonban megfigyelhető, hogy minél több kockázati tényező van jelen, annál nagyobb a betegség kialakulásának statisztikai lehetősége:

• életkor
• rendszeres és nagy mértékű alkoholfogyasztás
• krónikus gyulladás
• hormonális elváltozások
• bizonyos gyógyszerek, amelyek az immunrendszer működését gátolják (általában autoimmun zavarban szedett gyógyszerek)
• kemikáliák
• radioaktív sugárzás
• elhízás
• a nap ultraibolya sugárzása
• dohányzás
• bizonyos fertőző ágensek (HIV-vírus, HPV-vírus, hepatitis C vírus…)

Megelőzés

Bár nincs olyan recept, amivel a daganatos betegség biztosan megelőzhető, egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk magunkért. Van néhány egyszerű dolog, amit könnyen megtehetsz, és csökkenteni tudod vele a betegség kialakulásának esélyét.

Kerüld a dohányzást

Számos daganattípus kialakulásánál a dohányzás a legnagyobb kockázati tényező. Ha abba hagyod a dohányzást, ezek kockázatát jelentősen csökkented – még jobb, ha el sem kezded a dohányzást. A passzívan beszívott dohányfüst is számít, került el azokat a helyeket, ahol mások az orrod alá füstölhetnek.

Mérsékeld az alkoholfogyasztást

Azzal, hogy csökkented, vagy teljesen elkerülöd az alkohol fogyasztását, többfajta daganat kialakulásának az esélyét elkerülheted.

Vigyázz az erős napfénnyel és UV sugárzással

Bár a napbarnított bőr esztétikus látvány, az erős UV sugárzás miatt a déli órákban kerüld a napozást. Használj fényvédő krémet, kalapot, napernyőt. A túlzásba vitt szoláriumozás is veszélyes lehet.

Kerüld ez a karcingogén – rákos elfajulást okozó – vegyületeket

Bizonyos vegyi anyagok a munkakörnyezetedben ártalmasak lehetnek. Ilyen az azbeszt, az arzén, a radon… Mindig tájékozódj a biztonsági előírásokról, és használj védőfelszerelést. A rossz városi levegő hatását sok erdei sétával ellensúlyozhatod.

Vegyél részt rendszeresen szűrővizsgálatokon

Mindenfajta betegség sokkal jobb eséllyel kezelhető, ha időben felfedezik – ez a daganatos betegségre is igaz. A szűrővizsgálatok szó szerint életet menthetnek.

Vedd igénybe a védőoltásokat

Ma már rendelkezése állnak olyan védőoltások, amivel bizonyos daganattípusok megelőzhetők. A HPV elleni oltás csökkenti a méhnyakrák, a Hepatitis B oltás pedig a májrák kialakulásának a veszélyét.

Figyelj az életmódodra

A jól megválasztott életmóddal életmód jelentősen csökkentheted a betegség megjelenésének – vagy kiújulásának a kockázatát. És hogy mit jelent a megfelelő életmód, ennek egy külön fejezetet szenteltünk.

A daganatos betegség „oka”

A daganat kialakulása a mai ismeretek szerint multikauzális, vagyis több különböző tényező együttes hatásának az eredménye. Ezen tényezők között van olyan, amely öröklött, van, amit károsító környezeti hatások okoznak, és van, ami az életmóddal hozható összefüggésbe. Tudunk olyan tényezőről is, amely egyszerűen csak adott – például az, hogy az életkor előrehaladtával csökken a sejteket megújító mechanizmusok pontossága, és egyre nő a lehetősége annak, hogy az osztódás során hibás sejt keletkezzen. A legtöbb esetben feltételezhetően az összes hatás közrejátszik a betegség megjelenésében, de hogy kinél melyik milyen arányban, azt sosem lehet biztosan megmondani.

Az azonban biztosan állítható, hogy a daganatos betegség kialakulásának összetett feltételrendszeréből egyetlen okot kiemelni nagy hiba. Van persze egy-két kivételes eset. Egy erős radioaktív besugárzás akár rövid idő alatt nagy valószínűséggel kivált kóros sejtburjánzást, anélkül, hogy ebben a korábban felsorolt területek bármelyikének szerepe lenne. De ezt a kivételesnek mondható helyzetet leszámítva a daganatos betegség megjelenése egyetlen okkal nem magyarázható.

A daganatos betegség „lelki oka”

Még mindig nagyon elterjedt az az elképzelés, hogy a daganatos betegség a lelket ért sérülésekre vezethető vissza, és az „igazi” ok, a betegség „magyarázata” kizárólag pszichés okokban keresendő. Ebből az elképzelésből születnek azok a mondatok, hogy a betegséget „magadnak csináltad”, és hogy „csak akarnod kell, hogy meggyógyulj”, mert az egyetlen megoldás, hogy „gondolkodj pozitívan”, hiszen „minden fejben dől el”.

Ezek a mondatok nemcsak tévesek, de nagyon bántóak és rettenetesen megterhelőek az érintettek számára. Még ha el is fogadjuk, hogy a betegség kialakulásához hozzájárulhattak komoly és tartós érzelmi megterhelések, az az állítás, hogy az egészség és a betegség kizárólag pszichés hatásokon múlik, nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy elég megtalálnod a lelki gubancot, ami a betegséghez vezetett – és ezzel kész, mindent megtettél a gyógyulásért.

Pszichés hatások?!

Van erre egy egyszerű példa. Képzeld el, hogy egy kimerítő hét után, fáradtan és éhesen, egy hideg előtérben vársz egy programra, és a közeledben valaki köhög. Ha másnapra begyullad a torkod, pusztán az, hogy számba veszed a megbetegedéshez vezető körülményeket, nem fordítja vissza a folyamatot. Abban persze segít, hogy tudd, legközelebb mire figyelj, mit csinálj másképp, de akármilyen alaposan járod végig, hogy mi vezetett odáig – kimerültség, hideg, a köhögéssel rád ragasztott ágensek –, a kialakult gyulladás már ott van. Ilyenkor meleg tea kell, a torkodra borogatás, sok pihenés, szükség esetén antibiotikum, lázcsillapító…

Ugyanígy van ez a daganatos betegséggel. Nem igaz, hogy a lelki körülmények feltárása, vagy akár a problémák megoldása biztosan, és minden egyéb – hagyományos onkológiai kezelés nélkül – elvezet a gyógyuláshoz.

Módszerek?! Tanítók?!

Újra és újra felröppennek olyan „módszerek”, feltűnnek olyan „tanítók”, akik azt állítják, hogy pusztán a lelki problémák feltárásával meggyógyítanak bárkit – persze nem kevés pénzért. Ezek a végletes és szélsőséges elképzelések nagyon károsak, szó szerint életveszélyesek.

A lelki-érzelmi tényezőkre figyelni azonban nagyon fontos. Nem csak a betegséget megelőző dolgokra, hanem mindarra, amit a diagnózis, a vizsgálatok, a kezelések, sőt, még a későbbi kontrollok is jelentenek. A betegséggel való megküzdést jelentősen befolyásolja, hogy valaki milyen módon tud megbirkózni a helyzet jelentette pszichés kihívásokkal.

A daganat már önmagában komoly lelki teher. Ha ezt még egyéb, a diagnózis előttről hozott, megoldatlan, traumatikus helyzetek nehezítik, a megterhelés megsokszorozódik. Ha valaki már korábban szorongásos zavarral, depresszióval vagy egyéb érzelmi problémával küzdött, ez a daganatos betegség megjelenésekor felerősödhet. Egy ilyen helyzetben nagy szerepe van a pszichés – akár gyógyszeres – segítségnek. (LINK: A pszichés tényezők szerepéről, a szorongásról és a depresszióról olvashatsz még itt.)

Azt azonban mindvégig fontos szem előtt tartani – ahogy azt egy jó szakember is teszi –, hogy az onkológiai kezelések alatt a szervezetet nem szabad a lelki problémák felgöngyölítésével terhelni. A pszichoterápia és az – akár korábbról hozott – problémák feldolgozásának ideje akkor jön el, ha a szervezet már egyensúlyi állapotba került. Addig az a legfontosabb, hogy a szervezet a lehető legkönnyebben vészelje át a diagnózis és a kezelések jelentette, egyébként is nehéz időszakot.

Életmód

A daganatos betegség kapcsán rengetegszer hallunk az életmódváltás fontosságáról. De mit is jelent mindez? Mi az életmód, és hogyan érdemes változtatni rajta?

Az életmód szerepe a betegségek – így a daganatos betegségek – kialakulásában nagyon izgalmas kérdés. Ez egy egészen új terület, és a fontosságát mutatja az is, hogy az orvostudományon belül már egy külön ág, az életmódorvostan foglalkozik vele. Az ide vonatkozó ismereteink egyre gyűlnek, de még nagyon sok a nyitott kérdés, és sok az egymástól eltérő vélemény. Annyit biztosan tudunk, hogy az életmód szerepe mind az egészség helyreállításában, mind a megőrzésében meghatározó.

Nézzük először, hogy miről is beszélünk, ha az életmódról van szó. Az életmód tulajdonképpen azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeket a mindennapi életünk fenntartásakor – és fenntartásáért – végzünk. Az életmódunkat meghatározó összetevők alapvetően két nagy csoportra oszthatók: külső és belső tényezőkre.

A külső tényezők közé tartoznak a környezeti hatások, mint például az éghajlat, a levegő vagy a víz tisztasága. Külső tényezőnek számítanak a társadalmi hatások, a munkahelyünk, a kapcsolataink, az adott kulturális közeg, amelyben élünk.

A belső tényezők csoportját a biológiai, és öröklött adottságaink jelentik, de ide tartozik az életvitelünk is: mindennapi tevékenységeink módja, jellege, ritmusa, a munka és pihenés egyensúlya – és az ezt kísérő pszichés hatások összessége.

Mind a külső, mind a belső tényezők között vannak olyanok, amelyek adottak – ezeken értelemszerűen nem tudunk változtatni. Azt, hogy mit örököltünk, vagy milyenek az életterünk környezeti adottságai, nem a mi döntésünk.

Van azonban néhány olyan terület, amelybe lehet beleszólásunk. Magunk dönthetünk arról, hogy milyen ételeket fogyasztunk, mennyit mozgunk, mennyit pihenünk. Sőt, a minket érő stresszhatásoknak sem vagyunk annyira kiszolgáltatottjai, mint ahogy első ránézésre gondolnánk.

• Mozgás
• Táplálkozás
• Munka és pihenés megfelelő ritmusa
• Pszichés egyensúlyunk megtartása

Életvezetésünknek ez az a négy alappillére, amelyre ha tudatosan odafigyelünk, sokat tehetünk testi-lelki egyensúlyunk helyreállításáért és megőrzéséért egyaránt.

Folytassuk a mozgással és a táplálkozással!

Mozgás

A fizikai aktivitás és a daganatos betegség összefüggését nagyon sok tanulmány vizsgálta és vizsgálja folyamatosan. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a rendszeres mozgásnak komoly szerepe van a betegség megelőzésében, a kezelések okozta mellékhatások csökkentésében, a visszaesés kockázatának mérséklésében és a hosszú távú túlélésben egyaránt.

Miben rejlik a testmozgás titka?

Az egyik tényező, amelyet a rendszeres fizikai aktivitás kedvező hatásával összekapcsolnak, a testsúly. Ha valaki aktívan és rendszeresen mozog, képes megtartani az ideális testsúlyát. Tudományos kutatások igazolják, hogy pusztán ez – a normális testsúly – 13-féle daganat kialakulásának esélyét csökkenti. Azt még nem tudjuk biztosan, hogy miért, de valószínűleg csökkenti a zsírban átalakuló hormonok mennyiségét, ez pedig mérsékli a hormonális változásokkal összefüggésbe hozható daganatok – például az emlőrák vagy a prosztata daganatos elváltozásainak – megjelenését. De a mozgásnak ezen túl is számtalan előnye van.

A rendszeres, kellemes fizikai aktivitás:

• javítja az anyagcserét, segíti a szervezet méreganyagainak kiürülését,
• fokozza a szervek vérellátását,
• biztosítja a szervek megfelelő működéséhez szükséges oxigénellátást,
• serkenti a szervezet védelmi rendszerének aktivitását.

A mozgás nemcsak a test működését támogatja. Kedvező közérzeti hatásai a lelki működésünkre is hatnak:

• csökkenti a szorongás szintjét,
• javítja a hangulatot,
• csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét,
• segíti a feszültség levezetését, a stressz kezelését,
• frissen tartja a motivációt és a szellemi aktivitást.

Az Amerikai Rákkutató Társaság ajánlása szerint az ideális mennyiséget heti 150 perc könnyű, vagy heti 75 perc intenzív testmozgás jelenti.

Lehet, hogy ez elsőre nagy számnak tűnik, de fontos tudni, hogy a napi mozgásmennyiség több kisebb egységre is beosztható. A lényeg nem a szigorúan vett időtartamban, hanem a rendszerességben rejlik. Sokkal fontosabb a tudatosság, hogy ellensúlyozzuk a jellemzően mozgásszegény életmódot. Ha a szándék megvan, rengeteg formát találhatunk arra, hogy a szervezetünket az ideális napi mozgásmennyiséghez juttassuk.

Megtehetjük például, hogy:

• lift helyett egy-egy emeletnyit lépcsőzünk
• gyalog teszünk meg egy szakaszt a munkahelyünkre vagy hazafelé,
• óránként felállunk, nyújtózunk, és tudatosan lélegzünk néhányat,
• hétvégére szabadtéri programot szervezünk: séta, könnyű túra…

Még egy dologra fontos figyelni: a mozgás intenzitását ne az elvárásaidhoz, hanem szervezeted tényleges teherbírásához igazítsd.

A testmozgás akkor jó, ha jól esik. Itt sem a hatalmas teljesítmény a lényeg, hanem az, hogy közben felüdülten, kellemesen érezzük magunkat, és a mozgásra szánt idő után ne fáradtak, hanem felfrissültek legyünk.

Ha a mozgásról beszélünk, nagyon fontos megemlíteni a gyógytornát is. A gyógytorna csökkent fizikai teljesítőképességgel járó állapotokban hatalmas segítséget jelent. Műtétek után vagy a kezelések miatt legyengült szervezet ellenállóképességének helyreállításához elengedhetetlen támogatást nyújt.

A megfelelő fizikai aktivitás szerepéről itt olvashatsz:

Mozogni jó és gyógyít!

Mozogni jó, testnek és léleknek egyaránt. Ráadásul a daganatos betegség legyőzésében is segít!

https://www.kiutarakbol.hu/post/mozogni-jo-es-gyogyit

A 8 brokáttekercs 8 titka

A 8 brokáttekercs gyakorlat a chi kung része, mely segítséget nyújthat a mindennapokban az immunrendszered erősítéséhez.

https://www.kiutarakbol.hu/post/a-8-brokattekercs-8-titka

A gyógytornáról pedig olvasd el a Kapitány Zsuzsával készült cikkünket a Tudástárban:

Amit féltünk, magunkhoz öleljük

A mozgásterápia szerepe a daganatos betegek gyógyulásában

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/test-es-mozgas/amit-feltunk-magunkhoz-oleljuk

Táplálkozás

Ha a daganatos betegség szóba kerül, a táplálkozás megkerülhetetlen kérdés – akár a betegség kialakulásáról, akár a megbomlott szervezeti egyensúly újbóli visszaállításáról van szó.

Kezelés alatt mit ehetek?

A táplálkozásról azért is fontos írni, mert a daganatos betegség – főként a kemoterápiás kezelési fázisban – jelentős hatással van az étkezésre.

Akár a betegség, akár a kezelés miatt előfordulhat, hogy

• az étvágy romlik,
• bizonyos ízek, szagok, színek undort, émelygést váltanak ki,
• megváltozik a szag- és ízérzékelés,
• nyelési vagy emésztési nehézség lép fel,
• a testsúly csökken,
• bizonyos kezelések következtében (pl. hormonblokkolók) a testsúly nőhet.

Nagyon fontos:
Aktív onkológiai kezelés alatt a szervezet működését minden eszközzel támogatnunk kell, így a szigorú diéta kifejezetten ártalmas!

Daganatos betegségnél, főleg a kezelések aktív időszakában veszélyes:

• koplalni,
• böjtölni,
• szigorú megszorításokat tartalmazó diétát követni,
• olyan étkezési irányelvet követni, amely gyors és komoly súlyvesztéshez vezet.

Sokan azért kezdenek szigorú diétát, mert valami fogódzót keresnek abban a rémülettel teli helyzetben, amellyel ez a betegség jár. Az érintettek és a hozzátartozók is kétségbeesetten kutatnak olyan eszközök után, amelyek valami kapaszkodót jelentenek.

Az a gondolat, hogy a bevitt táplálékkal valamit tehetünk magunkért, legalább valamelyest képes csökkenteni a diagnózissal járó erős szorongást. Ha azonban a szorongás csökkentésének az az ára, hogy megfosztjuk a szervezetet a megfelelő erőnléttől, akkor valami olyantól fosztjuk meg, ami a betegséggel szemben folytatott harcban alapvető.

Diétázhatok?

A közvéleményben nagyon erősen él az a meggyőződés, hogy a táplálkozással képesek vagyunk megbetegíteni, vagy akár meggyógyítani magunkat. Valóban, ha odafigyelünk, az étkezéssel sok káros hatást kiiktathatunk, és sok jótékony dologgal támogathatjuk a szervezetünk működését. Azt azonban fontos tudni, hogy olyan diéta, amely a daganatos betegséget meggyógyítja, nincs. Ismert néhány olyan, tradicionális elvekre épülő gyógyító rendszer, amelyek étkezési ajánlásokat is tartalmaznak, ilyen például az ájurvéda vagy a makrobiotika. Általánosnak azonban nem tekinthetők ezek az elvek, nem vonatkoztathatók egységesen mindenkire.

Max Gerson német belgyógyász az 1930-as években kidolgozott egy diétaterápiás szisztémát. Ez azonban, ahogy a nevében is szerepel, nem diéta, hanem egy rögzített, étkezésalapú terápia, amely szigorú feltételekhez, az anyagcsere-folyamatok pontos követéséhez és komoly orvosi felügyelethez kötött. És bár a terápia bevezetésekor több sikeres esetet leírtak, napjainkban nincsenek olyan hiteles kutatások, amelyek ezeket az eredményeket megerősítik.

Ahogy írtuk korábban, bár olyan diéta, amely a daganatos betegséget meggyógyítja, nincs, összeszedtünk néhány szempontot, amire érdemes figyelni.

Ajánlott táplálkozási útmutató kezelések alatt

Nézzük először a betegség aktív szakaszában és a kezelések során ajánlott táplálkozási útmutatót:

• A kezelések alatt a legfontosabb a súlyvesztés (vagy jelentős súlygyarapodás) megelőzése. A testsúly és a kondíció megőrzésében a teherbíráshoz igazított, könnyű, rendszeres fizikai aktivitás is segít.
• A „nagy étkezések” helyett jobb naponta többször, kis mennyiségű, de tartalmas és könnyen emészthető ételeket fogyasztani.
• Ami nem ízlik, nem érdemes erőltetni. Helyette ki lehet próbálni más, korábban akár ritkábban fogyasztott ételeket és recepteket.
• A csökkent étvágynál az étkezést vonzóvá teheti egy új íz, a másfajta vagy intenzívebb fűszerezés.
• Szelídebb fűszerezés ellensúlyozhatja a kezelések miatt megváltozott szag- és ízérzést.
• Csökkent tápanyagbevitel esetén a kieső kalóriákat jól kiegészítik az olajos magvak, a magas fehérjetartalmú turmixok, vagy az energiában gazdag gyümölcs- és zöldséglevek.
• Fontos a megfelelő folyadékbevitel. Egyszeri nagy mennyiség helyett itt is jobb gyakran, akár néhány kortynyi mennyiségben fogyasztani vizet, citrommal, mézzel ízesített vizet, gyógyteát, zöldség- vagy gyümölcslevet.
• A kezelések szünetében, akárcsak néhány napra visszatérő étvágy jól használható arra, hogy a közben elveszett kalóriákat tudatosan pótoljuk.

Az étkezéssel kapcsolatos kérdésekben érdemes kikérni daganatos betegségekben jártas dietetikus vagy diétás nővér tanácsát. Minden nagy onkológiai centrumban van diétás szakember, erre minden esetben érdemes rákérdezni. Hasznos és értékes táplálkozási tanácsadás több alapítványnál is elérhető.

Kisa Judit cikkeit itt olvashatod:
Étkezési tanácsok daganatos betegeknek
Étkezés a kemoterápiás mellékhatások idején

Táplálkozás az egészségmegőrzés jegyében

Nézzük azokat a táplálkozási alapelveket, amelyek az egészség megőrzését támogatják, és csökkentik a betegség kialakulásának a veszélyét.

Azt, hogy ez egy nagyon komoly és fontos téma, az is jelzi, hogy a táplálkozástudomány az elmúlt évtizedekben komoly karriert futott be, és egyre több a táplálkozás egészség-élettani hatását kutató vizsgálat. Ezt a nagy érdeklődést az is indokolja, hogy az utóbbi néhány évtizedben a táplálkozási szokásaink jelentősen átalakultak. Ha napjaink életmódját nézzük, egészen másfajta étkezési rendet, egészen különböző tápanyag-környezetet kell figyelembe vennünk. Az, amit ma egy átlagember egy nap, vagy egy héten elfogyaszt, egészen más, mint ami 50, vagy akár 30 évvel ezelőtt volt.

A sok vizsgálat eredményeként rendszeresen hallunk és olvasunk arról, hogy milyen fontos az egészséges étkezés, de az igazság az, hogy a szervezet ideális működését támogató táplálkozási irányelveket illetően még mindig sok a nyitott kérdés. Van azért itt is néhány alapszabály. Az egészséges étkezés útmutatójául mi az amerikai Mayo Clinic táplálkozási ajánlatát vettük alapul.

A Mayo Clinic cikke első helyen emeli ki, hogy az egészség megőrzésére, a daganatos betegség kockázatának csökkentésére a növényi alapú táplálkozás a legalkalmasabb. A zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, élelmi rostokban gazdag gabonafélék rengeteg hasznos anyagot tartalmaznak. A „természet patikája” olyan kémiai vegyületeket kínál, amelyek csökkentik a sejtkárosodás kockázatát. Sőt, ezek a hatékony, természet alkotta molekulák még ennél is többet tudnak. Képesek arra, hogy ha mégis valami hiba támad az új sejtek termelődésekor, ezt a hibát kijavítják – ezzel jelentősen csökkentik a daganatos elfajulás lehetőségét.

A cikk szerint a tudományos vizsgálatok számszerűen bizonyítják, hogy minél több zöldséget fogyaszt valaki, annál biztosabban csökken a daganatos betegség kialakulásának a kockázata. A legalacsonyabb rizikót a teljes növényi alapú étkezés jelenti, de a veszélyeket már az is komolyan csökkenti, ha valaki a hagyományos, húst és egyéb állati fehérjét tartalmazó ételek mellett figyel az elegendő zöldség- és gyümölcsfogyasztásra.

…és hogy mi az elegendő? Nézzük a daganatos betegségek gyógyításában élenjáró, neves amerikai intézet, a Mayo Clinic javaslatát.

Az ideális, egészséget támogató étkezés tartalmaz

• Napi 1,5–2,5 csészényi gyümölcsöt
  ehhez 2 kisebb vagy egy nagyobb alma elég, és minden évszakban „kéznél van”. Természetesen színesítheted sokfajta idénygyümölccsel.
• Napi 2,5–4 csésze zöldséget
  egy jó tányér főzelék és/vagy egy adag nyers saláta.
• Napi 80–140 gramm teljes kiőrlésű gabonát
  1,5–3 zsömle, egy nagy adag zabkása, néhány müzliszelet.
• Napi 150–200 gramm fehérjét
  kitűnő növényi fehérjeforrás néhány hüvelyes, pl. bab, lencse, vöröslencse….
• Napi 3–5 adag zsírt
  egy adag zsír egy teáskanál olívaolaj, 4–5 szem olajos mag, dió, mogyoró, 1 jégkockányi avokádó.
• Heti 1,5 csésze hüvelyest.

Az étkezés egészséget támogató hatását a fűszerek is erősítik. A fűszerezés nem csak arra jó, hogy ízletesebbé tegye a táplálékodat. Számos olyan fűszernövényt ismerünk, amelyek erős antioxidáns- vagy egyéb jótékony hatásuk miatt képesek fokozni az immunrendszer aktivitását, így csökkenteni a betegség kialakulásának kockázatát.

A legfontosabb fűszerek

Kurkuma
Gátolja a tumoros sejtek növekedését, gyulladásgátló hatású; levesek, szószok, raguk kiváló ízesítője

Gyömbér
Daganatellenes hatása nagy antioxidáns és gyulladásgátló erejéhez köthető, de jól alkalmazható a kemoterápia okozta émelygés és étvágytalanság ellen is. Ha néhány forgács friss gyömbért forrásban lévő vízzel leöntesz és 10 percig állni hagyod, kellemes, frissítő, nyugtató hatású teát kapsz. Ízesítheted kevés citromlével – úgy még finomabb!

Bors
Magas antioxidáns- és kapszaicintartalmának köszönhető a hatás, amely gátolja a daganatos sejtek növekedését, illetve elpusztítja azokat.

Sáfrány
Hatóanyaga erős gátlószere a tumor növekedésének és terjedésének.

Oregánó
Magyar nevén szurokfű vagy vadmajoránna – az egyik leggazdagabb antioxidánsforrás a gyógynövények között. A daganatos sejteket elpusztító „programozott sejthalált” erősíti. Kiemelkedő antibakteriális és fertőtlenítő hatású.

Fokhagyma
A hagymafélék között a fokhagyma daganatellenes hatása a legerősebb, de az összes többi – vöröshagyma, lilahagyma, póréhagyma – is rendkívül hatékony. Az immunrendszer működését a daganatos sejtek ellen és egyéb fertőző betegségekben is erősítik.

Fahéj
Magas kalcium- és vastartalmával hozzák összefüggésbe erős rákellenes hatását. Gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.

A növényi alapú étrend fontossága

Legyen minél több növény a tányérodon!

A növényi alapú étkezés a magyar ízlés számára elsőre talán szokatlan. Mégis érdemes lehet kipróbálnod. Ha rászánod magad, haladj fokozatosan, a saját tempódban. Nem az a lényeg, hogy drasztikusan, egy lépésben változtass meg mindent. Az étkezésnél is igaz, hogy kis lépésekkel is nagy dolgokat tehetsz önmagadért. Vedd ezt egy izgalmas kalandnak! Próbálj ki több dolgot, fedezz fel új ízeket, hiszen az étkezésnél az is fontos, hogy amit megeszel, ne csak tápláló legyen, de finom is. Egyél örömmel, színesen és változatosan.

Ha szeretnéd növelni a növényi összetevők arányát, íme néhány jó tanács:

• Minden szelet hús mellé fogyassz egy adag nyers salátát.
• Köretként – vagy a hagyományos köretek mellett – válassz párolt zöldséget.
• Minden nap egyél meg egy almát.
• Heti legalább egy nap legyen húsmentes.
• Helyettesítsd a desszertet gyümölcssalátával.
• Ízletes és tápláló turmixokat készíthetsz magadnak különféle zöldségek és gyümölcsök kombinációjából.

Stressz

A daganatos betegség és a stressz összefüggése érdekes kérdés. Az a mondat, hogy „biztos sok stressz volt az életében, az okozta a betegséget”, hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Ha a daganatos betegség szóba kerül, szinte mindig elhangzik, baráti beszélgetések során akár, vagy bárhol, a médiában. A világunkban erősen él az a meggyőződés, hogy a stressz megbetegít – és nem véletlenül, hiszen a felgyorsult életünkkel járó feszültség káros hatásait nap mint nap érezzük. Nyugtalanság, ingerlékenység, kapkodás, kimerültség – egy csomó megterhelő élmény, ami rombolja a munkánkat, kapcsolatainkat, közérzetünket, az egész életünket. Ha a megélések szintjén nézzük, mindez kézzelfogható, de tudományos szinten a helyzet ennél összetettebb.

Mi is tulajdonképpen a stressz?

Amikor a stressz szó elhangzik, azonnal „negatív” élmények sora jut róla az eszünkbe. Pedig ha a stressz önmagában nem más, mint egy olyan élettani reakció, amely a túlélést szolgálja – legalábbis ha a stresszelmélet eredeti formáját nézzük. Selye János, a magyar gyökerekkel rendelkező kanadai tudós a híres cikkét erről a ’30-as évek végén publikálta.

Elmélete szerint a stressznek nincs előjele; nem jó és nem rossz – semmi több, mint a szervezetünkben zajló kémiai folyamatok összessége. Selye szerint az ember – és minden élőlény élete – tele van váratlan helyzetekkel. Ezek a helyzetek az átlagnál több energiát és kreativitást igényelnek. A szervezet stresszreakciója pont erre szolgál: extra energiát mozgósít a kihívásokhoz.

Selye kutatásai biokémia szinten igazolták, hogy valóban, előjelek nélküli plusz energiáról van szó. Akár váratlan örömről, akár hirtelen támadt veszélyről vagy szó, ugyanaz történik: megemelkedik a  pulzusszám, a légzés felgyorsul, az izmok megtelnek vérrel, fokozódik az agy oxigén ellátottsága. Egy csomó olyan változás, ami segít hogy gyorsabban és hatékonyabban oldjunk meg a helyzetet.

Eustressz és distressz és krónikus stressz

Bár a stressz reakciónak nincs előjele nincs, van egy olyan barátságos formája, ami arra való, hogy jobb teljesítményt hozzunk ki magunkból, úgy hívjuk, hogy eustressz. Ez az, amit egy színész érez a premier előtt, vagy egy élsportoló, a rajtvonalon állva. De ide tartozik az is, amikor akkor élünk át, amikor sikongatva csúszuk le az óriáscsúszdán a strandon. Ezek az élmények nélkülözhetetlenek az élet gazdagságához.

Vannak azonban helyzetek, amik sokkal keményebb kihívásokkal járnak, és a szervezet számára nagyobb megterhelést jelentenek. Ráadásul nem csak az számít, hogy milyen nehéz egy helyzet, fontos az is, hogy mennyi ideig tart. Ha az eredetileg “semleges” stressz reakció hosszan elhúzódik, vagy folyamatosan ismétlődik, a szervezet kimerül.

A stressz reakcióhoz szükséges üzemanyag molekulákat energiatermelő sejtek termelik és tárolják. Ha a raktárak kiürülnek, időbe telik, amíg a szervezet újratölti őket – erre szolgál a pihenés. Ha az elhasznált energiákat nem sikerül visszatölteni, a szervezet erejét veszti. Azokat a helyzeteket, amik nagyon sok energiát használnak el, distressznek a nevezzük, a tartós, kimerítő stresszhatásokat pedig krónikus stressznek. Ez az a két stressz forma, ami igazán veszélyes.

Distresszt okozhat külső, fizikai hatás: pl. extrém hőmérséklet éhség, szomjúság. Belső, pszichés stresszor az elutasítás, az érzelmi nélkülözés, kapcsolati vagy anyagi problémák.

Krónikusan fennálló stressz következményeként pszichés zavarok (szorongás, depresszió), vagy testi betegségek (pl. magas vérnyomás, gyomorfekély, asztma, ízületi gyulladás) alakulhatnak ki.

Okoz-e daganatos betegséget a krónikus stressz?

A krónikus stressz szerepét a daganatos betegségek kialakulásában számos kutatás vizsgálta – az összefüggés mégsem egyértelmű. Állatokból nyert daganatos sejtek laboratóriumi viselkedését nézve azt találták, hogy a sejtek szintjén megjelenő distressz fokozza a daganat növekedését. Emberekkel végzett klinikai vizsgálatok között van az összefüggést alátámasztó, de ezzel ellenkező eredmény is.

A szakemberek többsége ma elfogadja, hogy az elhúzódó pszichés hatások szerepet játszhatnak a daganatos betegség megjelenésében. Bár az nem bizonyított, hogy a krónikus stressz önmagában betegséget okoz, az egyértelműen látszik, hogy a már induló kóros folyamatokra kedvezőtlen hatással van.

A daganatos betegség érzelmi terhei

A WHO szerint nincs valódi egészség mentális jóllét nélkül. Ez a daganatos betegekre fokozottan érvényes – főleg azért, mert a betegséggel járó komoly és tartós pszichés teher már önmagában is krónikus stresszt jelent.

A diagnózis sokkja után sorozatban jön a többi: vizsgálatok, megterhelő kezelések, mellékhatások, a műtétek miatti tartós változások. Mindezt a hozzátartozókért való folyamatos aggodalom, a társadalmi szerepek sérülés, az egyre sokasodó anyagi nehézségek tetézik. A kezelések utáni kedvező eredményt sem hoznak egyértelmű megkönnyebbülést, hiszen minden kontrollvizsgálat újabb félelmet jelent. Ez folyamatosan fenntartja a félelmet – a betegben és a hozzátartozóban is.

A testi állapot mellett a lelki állapot alakulása a gyógyulás és megküzdés folyamatában végig meghatározó. Számos tanulmány igazolja, hogy akik jobb lelki állapotban élték át a kezelést, nagyobb eséllyel vészelik át a betegség folyamatát.

Az azonban lényeges, hogy a betegség kihívásai között nem csak nem lehet, nem is szükséges állandó pszichés egyensúlyban lenni. Teljesen rendben van, ha valaki időről időre gyengének, elesettnek, kétségbeesettnek – vagy akár dühösnek – érzi magát. Az érzelmi hullámzás, a mélyrepülések hozzátartoznak, ami fontos, hogy ne ragadjunk benne egy megterhelő érzelmi állapotban. Ebben segítenek a következő fejezetek.

Megélhető érzések

Érthető és elfogadható, ha daganatos betegség esetén bárki úgy érzi, hogy:

• fél
• bizonytalan
• kétségbeesett
• tele kétséggel
• reményvesztett
• bűntudattal teli
• dühös
• feszült
• szomorú
• magányos
• úgy érzi, nem értik meg
• kimerült
• kedvetlen

Fontos tudni: minden nehézség és kihívás ellenére a betegség hullámvölgyeiben is adódnak jó időszakok – egy-egy felszabadult perc vagy örömteli élmény hatalmas erőt adhat. Olyankor jó megpihenni a nyugalom és remény pillanataiban, és feltöltődni a ezekkel a megtartó érzésekkel. Nem feladat mindig „pozitívnak” lenni – ez lehetetlen és nincs is szükség rá. Mindenkinek joga van megélni a nehéz időszakokat is, és kifejezni a fájó érzéseiket. A „pozitív gondolkodást” erőltetni nem hogy nem segít, de – a természetes érzelmek elfojtásával – további pszichés terhet rak az érintettekre.

Mindekinél egy kicsit más, hogy ki hogyan éli meg a betegséget – a reakciók széles skálán mozognak. Az is egyéni, hogy kinek mi segít neki a leginkább: egyedüllét, beszélgetés, vallásos közösség vagy valamilyen egyéb érzelmi támasz. Az a legfontosabb, hogy mind az érintett, mind a hozzátartozó elfogadja: ez valóban nehéz helyzet, gyengének és elesettnek lenni szabad – sőt mit több, fontos. Segítséget kérni sem gyengeség, hanem bátorság.

A daganatos betegséghez kapcsolódó érzelmekről bővebben tájékozódhatsz Tudástár cikkeinkben:

Mi is az a pszichoonkológia? | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/mi-is-az-a-pszichoonkologia

Miért kell a pszichológus? | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Bár Magyarországon kormányrendelet írja elő, hogy minden olyan osztályon, ahol a daganatos beteget kezelnek, elérhető legyen a pszichológus, ez a gyakorlatban sajnos nincs így. 

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/miert-kell-a-pszichologus

A tudás hatalom | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Amitől félünk, arról nem akarunk tudni.

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/orvosi-hatter-es-kezelesek/a-tudas-hatalom

A betegség megbélyegez | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Aki „rákos” lesz, egészen felkavaró helyzetbe kerül.

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/a-betegseg-megbelyegez

A betegség a felnőttkor elején: párválasztás és kihívások | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Hogyan hat a betegség a fiatal felnőttek életére és párválasztására, és hogyan küzdhetünk meg a közösségi média énképromboló hatásaival?

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/a-betegseg-a-felnottkor-elejen-parvalasztas-es-kihivasok

Daganatos betegség az élet derekán | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

A daganatos betegség milyen drámai hatással lehet az élet derekán, amikor az ember karrierje csúcsán, családi és párkapcsolati szerepében teljesedik ki?

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/megkuzdes-es-kapcsolatok/daganatos-betegseg-az-elet-derekan

Itt a kezemben a daganatos betegség diagnózisa. Mit tegyek?!

Vegyél egy mély levegőt. Lassan szívd tele a tüdődet, néhány másodpercig tartsd benn, és most kezdd el kifújni, lassan, hosszan… Oké, most még egyszer. Még néhányszor, ahogy jól esik. Már most érezd, hogy ettől könnyebb.

Felborult az életem… Van kiút?

Ha most szembesültél a diagnózissal, rengeteg érzés kavarog benned. Leírhatatlan, kimondhatatlan érzések tömkelege, egy egész, megfoghatatlan, nyomasztó félelem-özön. A helyzet, ami rád szakad, felborítja az egész világod. És nem csak az út elején. A daganatos betegség mindvégig komoly érzelmi kihívást jelent. Bármikor rád támadhat a kétség és a félelem. Újra és újra előtörhet a kétségbeesett kérdés: „most mit tegyek?!”

Kezdd ezzel: csak lélegezz. A következő részben megmutatom, hogyan és miért. Az egyetlen dolgod az, hogy őrizd meg önmagad számára – önmagad. Szükség lesz az erődre, és a kreativitásorda is – de ami most kétségbeejtő és átláthatatlan, lassan tisztulni kezd. Látni fogod, hogy sokkal több eszközöd van arra, hogy az egyensúlyod újrateremtsd, mint azt gondolod. A betegség érzelmi terheiről már volt szó.

Induljunk hát, fedezzük fel együtt a rendelkezésedre álló eszközöket.

Félek! Mit tegyek?

Az út, amin most elindulsz, hogy az új egyensúlyt megtaláld, hosszú. Ráadásul nem egy diadalmenet, tele van kihívásokkal és buktatókkal. De – amit most talán nem hiszel – tele van szép és meghitt, emelkedett és örömteli pillanattal is. Sokan azt mondják, gazdagabban jöttek ki a belőle a végén, mint ahogy belementek – ez is bizonyára nagyon idegenül hangozik most neked. Nem is kell ezzel foglalkoznod, majd odaérsz…

A legnagyobb kihívás – és egyben a legfontosabb teendő ebben a pillanatban – kivédeni azt, hogy a félelmeid leterítsenek.

Számos vizsgálati eredmény bizonyítja, hogy azok, akik nem adják meg magukat, akik nem adják fel korán, nem legyintenek idő előtt, kétségbeeséstől vezérelve: „úgy is mindegy”, akik részt kérnek a saját gyógyulásukból és aktívan tesznek magukért, azoknak sokkal jobbak a gyógyulási esélyeik.

Aktívan tenni magamért? Ez mit jelent? Fogalmam sincs, mit kellene tennem!

Talán észre sem vetted, de igazából már elkezdted, már elindultál ezen az úton. Jó, ha tudsz róla, ha tudatosítod magadban. Ha már teszel valami klassz dolgot önmagadért, jó, ha tisztában vagy vele. Ezzel valahogy megragadod, valóban magadévá teszed. És azzal, hogy olvasod ezeket a sorokat, hogy odafigyelve lélegezni kezdtél, a kezedbe vetted a sorsodat. Önmagában már ezzel rengeteget tettél magadért. Innentől nem csak kiszolgáltatottan sodródsz, de aktív részese vagy a történéseknek. És itt vagyok veled, kísérlek.

Nagyon elveszettnek érzem magam. Az orvos nem mond semmit…

Azért vagyunk mi itt, hogy ebben az elveszettségben segítsünk. Nem vagy egyedül. Egy virtuális csapat vesz körül, aminek a tagjai már megjárták előtted ezt az utat. Itt vannak veled mind, akik pontosan ismerik, mit jelent a daganatos betegség diagnózisa. Tudják, mit jelent a kétségbeesés, mit jelentenek a kezelések, a mellékhatások, mit jelent a kontrollok eredményére várni. Milyen meglátni a rettegést a gyerekük, az édesanyjuk, a házastársuk szemében… Átélték, és itt vannak. Volt, hogy megrogytak – ez is hozzátartozik. De – segítséggel – nekiindultak újra. A társak, segítők, barátok támogatásával felálltak, és mentek tovább.

Hamarosan itt is megismerheted majd közösségünk tagjainak történeteit: olyan emberekét, akik már egy, két, tíz, vagy akár húsz éve túl vannak a betegségen. Ezekhez bármikor visszatérhetsz majd, ha arra van szükséged, hogy erőt és hitet gyűjts. A történeteket később videókban és beszámolókban is szeretnénk megosztani. Lehet, hogy egyszer a tiéd is köztük lesz. 🙂

Addig is olvasd el blogbejegyzéseinket, amelyeket részben érintettek írtak, részben valódi történetek ihlettek:

Vendégblog: Le lehet győzni a rákot – 9 és fél év kemoterápia után most 3 gyerek

A cimboráim vígan buliztak, én meg kórházban feküdtem…

https://www.kiutarakbol.hu/post/le-lehet-gyozni-a-rakot-9-es-fel-ev-kemoterapia-utan-most-3-gyerek

VENDÉGBLOG: Nincs más hátra, mint előre

Jelenlegi vendégblogunk szerzője egy melanómával 10 éve diagnosztizált, jelenleg testileg is lelkileg is egyensúlyban lévő fiatal nő.

https://www.kiutarakbol.hu/post/vendegblog-nincs-mas-hatra-mint-elore

VENDÉGBLOG: Összehangoltak! mert sírni csak a győztesnek szabad!

Ráktúlélő beszámolója: hogyan egészíti ki a gyógyulási utat az Összehangolva Alapítvány Dr. Prezenszki Zsuzsanna vezetésével tartott programja.

https://www.kiutarakbol.hu/post/vendegblog-osszehangoltak-mert-sirni-csak-a-gyoztesnek-szabad

VENDÉGBLOG: Lámpás a sötétben

Egy emlőrák túlélő fiatal hölgy beszámolója arról szól, hogy a diagnózis és a kezelések után hogyan sikerült rátalálnia önmagára.

https://www.kiutarakbol.hu/post/vendegblog-lampas-a-sotetben

Emészthető-e a félelem?-Túl a daganatos betegségen

Nóra vendégblogja a félelemről, mely a daganatos betegség szoros társa. Mindenkinek fontos kérdés, hogy vajon letehető a félelem?

https://www.kiutarakbol.hu/post/vendegblog-emesztheto-e-a-felelem-beszamolo-a-gyogyulasrol

Bátorságra ítélve

“Milyen bátor vagy!” – hangzik el sokszor, ha valaki megtudja, hogy daganatos betegek lelki támogatásával foglalkozom. Bátorság ez, vagy krízisben megbújó lehetőségek felfedezése újra és újra?

https://www.kiutarakbol.hu/post/batorsagra-itelve

Az első második szülinap

…aki daganatos betegségből gyógyult, az két szülinapot tart. Az egyik a világra jötte időpontja, a második pedig az a nap, amikor a keze

https://www.kiutarakbol.hu/post/az-elso-masodik-szulinap

Nézd, ebbe a közösségbe várunk! 🙂

Azokban a pillanatokban, amikor rám tör a félelem, minden átláthatatlanná válik. Egy csomó kétségbeesett, megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben.

Van olyan kérdés, amit az orvostól kell megkérdezned, és tudjuk, hogy az orvostól kérdezni nem mindig egyszerű. A várótermek zsúfoltak, az ellátás sokszor lelketlen, gépies. Nem könnyű kiszakítani néhány zavartalan percet, amikor tényleg úgy érzed, az orvos rád figyel.

Miközben ezeket a sorokat írom, azt remélem, hogy a fenti mondatok hamarosan aktualitásukat vesztik. Bízom abban is, hogy ez a könyv hosszú életet él majd, és akkor is segítséget jelent az érintetteknek, amikor az orvossal való szót-találás már korántsem lesz ilyen nehéz. 😊

Ráadásul a hatalmas érzelmi káosz sem segít, amiben vagy. Ez a helyzet nem egyszerű: az ember azt sem tudja, hova kapjon, mit kérdezzen. Pedig nagyon fontos, hogy az orvosoddal jó kapcsolatban legyél – végig, az egész kezelés alatt, és még utána, a kontrollok során is. Rengeteget ad: nagy erőt, biztonságérzetet, ha úgy érzed, jó kezekben vagy.

Krízisablak

A daganatos betegség ténye szinte felfoghatatlan. Sokan elmondják, hogy egyszerűen lefagytak, képtelenek voltak felfogni, amit az orvos mond. Ezt úgy hívjuk, hogy  „krízisablak”. Ilyenkor segít, ha kérdésekkel felkészülten érkezel az orvosi találkozóra.

Adunk ezért néhány szempontot az orvossal való hatékony kommunikációhoz is, erről itt olvashatsz.

Egészség Hídja Összefogás oldalon is találsz egy praktikus összefoglalót. Ez elsősorban emlőrákkal érintetteknek ad segítséget: Mit kérdezz az orvostól?

Gondolkodjak „pozitívan”?!

Tényleg olyan, mintha rám szakadt volna az ég, azt sem tudom, mihez kezdjek. Ráadásul rettegek, mert úgy érzem, szorít az idő. Ha nem lépek azonnal, elhatalmasodik a kór.

Most, ebben a pillanatban, nem a daganat a legnagyobb ellenséged. Az, ami jelenleg blokkol, ami gúzsba köti a megküzdéshez rendelkezésre álló erőd, az a kétségbeesés. De itt vagyok, segítek.

Rémült és kétségbeesett vagyok!

A rémület, ami ezzel a betegséggel jár, ural minden érzést, minden gondolatot. Nem csoda, hiszen az a szó, hogy RÁK, hatalmas, fekete, ijesztő betűkkel kattog a világunk szeme előtt. De nem csak a szó, hanem mindaz, ami az elmúlt évszázadok alatt hozzátapadt – a rengeteg megrázó élmény, a sok fájó veszteség, mind itt van körülöttünk. Ezért, ha bárki a „rák” szót meghallja, az első, ami eszébe jut, az a halál.

A daganatos betegség valóban nagyon komoly kihívás, és ahogy a kialakulása, úgy a gyógyítása is sok tényező függvénye. De az általánosan igaz, hogy mindaz, amit erről a betegségről gondolunk, sokkal sötétebb, mint a mai valóság. Az a kép, ami a világban él, sokkal riasztóbb, mint napjaink tényleges orvosi gyakorlata. Mindaz, amit az a szó, hogy „rákos” felidéz, jó ötven évvel ezelőtti helyzetet tükröz vissza.

Akinél előrehaladott stádiumban ismerték fel a betegséget, vagy az, aki elveszített valakit a szerettei, barátai közül, nehéz érzésekkel olvassa majd ezeket a sorokat, de mégis igaz: a daganatos betegség ma már nem egyenlő a halállal. A mi közösségünkben, a mi szemünk előtt lezajlott és zajló gyógyulások is erről szólnak, ahogy azt már a cikkeinkben is olvashattad az előző fejezetben.

Gyógyulások a közösségeinkben

Hány olyan emberről tudsz, aki sikeresen küzdött meg a rákkal? És hány olyan híres emberről olvasol, hallasz a médiában majd minden nap, aki nem?

Daganatos betegséggel sokan nem vállalják a nevüket, mert félnek a megbélyegzettségtől. Én magam rengeteg embert ismerek, aki rég túl van a betegségen, és akikről tudom, hogy a családján, közvetlen környezetén kívül senkivel nem osztotta meg a diagnózisát. Pedig itt élnek közöttünk, hosszú évek, évtizedek óta gyógyultan – a szürkeség, jellegtelenség álruhájában. A csoda csak akkor tárul fel, ha leülsz velük beszélgetni.

Itt egy példa – ez a rövid epizód, amit az egyik karácsonyi blog bejegyzésben leírtam, valóban megtörtént. Azok a mondatok, amiket ott papírra vetettem, szinte szó szerint így hangzottak el – a neveket persze ilyenkor mindig megváltoztatom.

Mihez fogjak ebben a terhelt helyzetben?

Teljesen érthető, hogy meg vagy rémülve, mert ez rémület itt van a világunkban. Pedig sokféle más veszélyes és komoly betegség is létezik. A magas vérnyomás, de akár egy olyan „hétköznapi” baj, mint a cukorbetegség jelentősen rontja az életkilátásokat, potenciálisan ugyanúgy hordozza a halál lehetőségét.

A „rák” szó valahogy mégis más. Olyan elemi, gyomorszorító, felkavaró félelmet, mint ez a szó, semmilyen más betegség nem tud kiváltani.

A félelem, amit a daganatos betegség aktivál, nem csak a diagnózis kézhezvételekor, hanem az egész betegség alatt kihívást jelentenek. A kétségbeesett kérdés: „Mit tegyek?” nemcsak a betegség felismerésekor merül fel, hanem végigkíséri a kezeléseket, vizsgálatok és kontrollok sorát, sőt, sokszor még évekkel a tartós egyensúly beállta után is jelen van. Ez nagyon sok érzelmi energiát emészt fel.

A cél az, hogy a lehető legkevesebb energiaveszteséggel menj végig rajtuk, hiszen így a szervezetednek több marad a stabilizálódás folyamataira.

Az itt leírt technikákat, gyakorlatokat bármikor előveheted, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá.

A cél nem az, hogy ne félj. A félelem ebben a helyzetben teljesen érthető és természetes érzés. Mi abban szeretnénk segíteni, hogy ez a félelem ne gyűrjön le. Az igazán fontos az, hogy hozzáférj ahhoz a belső erőforráshoz, amely benned él. Igen, itt és most, miközben ezeket a sorokat olvasod – még akkor is, ha ezt nem mindig érzed.

Igazából nem csak a betegségtől való félelem a baj, a félek a félelemtől is. Azt hallom mindenhonnan, hogy „gondolkodj pozitívan”. Ha megijedek, ha kétségbeesem, ezt még tetézi a gondolat, hogy ezzel ártok magamnak.

Daganatos betegként alig van, aki ne hallotta volna, hogy: „gondolkodj pozitívan!” Ez a mondat rettenetesen káros – ráadásul rettenetesen nagy hülyeség. Még soha, senki, akinek a szájából ez elhangzott, nem tudta megmondani, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni. Azt meg pláne nem, hogy hogyan kell csinálni.

Jogod van az érzéseidhez

A betegség is, a kezelések is megterhelőek. A rákból való gyógyulás nem egy diadalittas csúcstámadás. Ez az út tele van göröngyökkel, buktatókkal, lejtőkkel. Az érzések széles mezsgyét járnak be a szorongástól a bűntudatig, a haragtól a reményig – és mindez teljesen természetes. A félelem is, a harag is, a kétségbeesés is hozzátartozik a betegség jelentette sokfajta kihíváshoz. Nem csak a diagnózis kézhezvételekor, de bármikor előfordulhat, hogy a megterhelő érzések elöntenek. Ez mind rendben van.

Képtelenség, hogy mindig, mindent mosolyogva, vidáman, „optimistán” fogadj – ráadásul ez azt a veszélyt is rejti, hogy elfojtasz magadban teljesen természetes emberi érzéseket. Nincs szükséged arra, hogy – bárki kedvéért – fájó élményeket hordozz belül úgy, hogy kifelé jó képet mutatsz. Akárki állítja, ostobaság, hogy ez segíti a gyógyulásodat. Nem tudsz mindig derűlátó és reményteli lenni – bár azok a percek, amikor felszabadultságot élsz át, sokat segítenek.

De bármikor jogod van ahhoz, hogy rosszul légy, lelkiismeret furdalás nélkül.

Attól, hogy átmenetileg megengeded magadnak a nehéz és felkavaró érzéseket, nem töröd meg a gyógyulás folyamatát, pusztán megvéded magad a normális érzelmek elfojtásának a terhétől.

Az alábbi lista azokat az érzéseket tartalmazza, amihez neked is jogod van – a kórral való küzdelem bármelyik szakaszában. Amikor a listát összeraktuk, azoknak az embereknek a megéléseire támaszkodtunk, akik végigmentek mindazon, amiben most te vagy. Végigcsinálták, itt vannak, és most ismeretlenül is, itt állnak, támogatással, biztatással a hátad mögött.

Az érzések, amiket megélhetsz:

Teljesen rendben van, ha:

• félsz,
• elfáradsz,
• dühös vagy,
• “hisztis” vagy,
• kedvetlen vagy,
• erőtlen vagy,
• eleged van mindenből,
• elveszettnek érzed magad.

Az a mondat, hogy „gondolkodj pozitívan”, nem rólad szól. Ez a szerencsétlen tanács semmi másra nem jó, mint hogy elárulja annak az embernek a tehetetlenségét, aki mondja. A daganatos betegséget – korábban is írtuk – nagyon erős félelem, szélsőséges elképzelések veszik körül. Ha valaki a betegségeddel szembesül, maga is annyira megijed, hogy tehetetlenné válik. A tehetetlenség elviselhetetlen, ezért hát előhúz valamit, amivel – azt hiszi – uralni tudja a helyzetet.

Aki ezt a mondatot kimondja, azzal ámítja magát, hogy legalább valamit adott, valamit segített…

De akárki akármit is gondol, ez bizony semmit nem segít.

Sőt, ha hallod, valószínűleg te is – mint bárki más – leblokkolsz. Elakad a szavad, és bár érzed, hogy megsebeztek, hogy valami nagyon igazságtalan dolog történt, reagálni nem tudsz. Érzed, hogy jó lenne valami frappáns választ adni rá, de nem jut semmi az eszedbe.
Sajnos nagy esély van rá, hogy ez a helyzet újra előfordul majd, ez a „jó tanács” szinte része a kultúránknak – bár ez esteben pontosabb lenne kulturálatlanságról beszélni. Érdemes hát felkészülni rá. Ha van kész válaszod, akkor ott, a helyzetben, könnyen elő tudod venni.

A „Gondolkodj pozitívan!” mondatra kézzelfogható válaszok

Itt – érintettek segítségével – összeírtunk néhány olyan mondatot, ami jól használható. Ha tetszik, használd bátran te is. Alakíthatsz rajtuk a saját ízlésed szerint, és ha kedved van, kiegészítheted néhány saját mondattal.

Válaszok:

• Van, amikor tudok pozitívan gondolkodni, van, amikor nem. Szerintem rendben van így.
• Nem lehetek mindig pozitív, vannak nehéz pillanatok, ez is hozzátartozik a gyógyuláshoz.
• Ez egy nehéz betegség, nehéz érzésekkel. Nem csak akkor gyógyulok meg, ha mindig pozitív vagyok.
• Sok megterhelő érzés része ennek a folyamatnak. Ha időnként rosszul érzem magam, attól még a gyógyulás felé haladok.
• Számomra fontos, hogy minden érzést megélhessek, ne csak a pozitívokat, és szeretném, ha ezt mások is elfogadnák.
• Fontosnak tartom, hogy akkor is támogassanak, ha a megterhelő érzéseimet is kifejezem.

Mindez igaz arra is, amikor azt hallod, hogy „hinned kell a gyógyulásban”. Ahogy nem tudsz folyamatosan „pozitív” lenni, úgy az is képtelenség, hogy töretlenül higgy a gyógyulásban. …és az is ostobaság, hogy csak akkor, és attól fogsz meggyógyulni, ha hiszel benne.

Azok az időszakok, amikor fáradt, kimerült vagy, amikor a kezelések mellékhatásit érzed, vagy egy következő leleltre várakozol, megnehezítik, hogy reménnyel teli legyél. De ez nem befolyásolja a gyógyulásodat.

Bár nem könnyű, a kihívásokkal teli helyzetekben a legjobb, ha megengeded magadnak, hogy átmenetileg ne legyél jól. Tapasztalni fogod, hogy amint a tested és a lelked egy kis pihenő után új erőre kap, mindez elmúlik magától.

A következő fejezetekben olyan tanácsokat és ötleteket találsz, amik azt segítik, hogy egy kibillent helyzetben a lehető legkönnyebben állítsd vissza újra a lelki egyensúlyodat. Látni fogod, hogy sokkal több eszközzel bírsz, mint ahogy azt gondolnád.

Kezdd ezzel: lélegezz.

Első lépés: lélegezz! | Gyakorlat

Eszközök nehéz időszakokra

Lélegezzek? De hát eddig is ezt csináltam. Nem értem, ez miért segít…

A légzésed tudatos lelassítása csökkenti a pillanatnyi érzelmi felkavarodottságot. Néhány légvétel után nyugodtabb és összeszedettebb leszel, és bármilyen helyzetet sokkal könnyebben kezelsz.

Lélegezzünk együtt! Ez a kis videó segít:

Ebben a videóban 3 számolásra belélegzel, majd 9 számolásra kilélegzel.

De úgy is lehet, hogy 4 mp alatt beszívjuk a levegőt, 4-ig benntartjuk, és 2×4-re kifújjuk – egy ábra is segít.

Ettől a ritmustól eltérhetsz: lélegezhetsz 3-3-6, de akár 5-5-10 vagy 6-6-12-es ütemben is. Fontos, hogy a kilégzés hosszabb, legalább kétszer olyan hosszú legyen, mint a belégzés, de egyébként engedd, hogy a szervezeted mindenkori bölcsessége diktálja a tempót. Figyeld, hogy hogy esik jól – hasznodra lesz ha megisemered az igényeid, és jóban vagy önmagaddal.

Ha később a ritmust magadnak számolod, a legegyszerűbb, ha egy három szótagú szót hívsz segítségül: egy cinege, két cinege/citera/fakanál/tulipán…stb. mert egy három szótagú szót mondunk ki egy másodperc alatt.

A tudatos légzéssel egy nagyon fontos eszközhöz jutsz. Könnyű, egyszerű, mindig kéznél van – használd, amikor csak szükségét érzed.

Abban, hogy a tudatos légzés igazán jól működjön, két dolog segíti:
1./ rendszeresen ismételd
2./ a tudatos légzés alatt figyelj a benned lezajló változásokra

Készíts egy légzésnaplót, és ebben feljegyezheted, hogy milyen érzelmi állapotban kezdted, és milyen változást értél el a végére – ez is segíti majd, hogy lásd az erejét.

Ebben segít ez a minta:

Helyzet, amikor használtam:
Időpont:
Milyen volt az érzelmi állapotom előtte, 1-10-ig jelezd a skálán:

Felkavarodott __________________________ Kiegyensúlyozott

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

10-15 légvétel után:

Felkavarodott __________________________ Kiegyensúlyozott

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Ahogy magad is tapasztahattad, néhány perc tudatos légzés után nyugodtabb és összeszedettebb leszel. Így bármilyen helyzetet sokkal könnyebben kezelsz. Hogy miért? Néhány, a kételkedőknek írt gondolat után erről olvashatsz majd.

Gondolatok kételkedőknek

„Nem értem, ez miért segít…” – ezt a mondatot sokszor hallottam daganatos betegekkel folytatott egyéni terápiák alatt, és csoportfoglalkozásokon is. Ha most írok erről néhány szót, ha teszek erre egy kitérőt, az azért van, mert ebben a könyvben is sok olyan dologgal találkozol majd, aminél joggal adódik ez a kérdés. Ha te is az örök kételkedők, a „racionálisan gondolkodók” táborához tartozol, akkor az itt leírtak épp neked szólnak.

Ha úgy érzed, hogy mindaz, amit a rövid légzőgyakorlat alatt átéltél, meggyőzött, ugord át ezt a részt. Ha később, bármikor, felmerül benned a kérdés, olvasd el ezeket a gondolatokat.

Módszerek és technikák

Valóban sok olyan jelenség van a betegségnek és a gyógyulásnak ezen a területén, amire még nincs kielégítő magyarázat. Az alábbi fejezetek között olvasni fogsz például a gyógyító imaginációról – ez is azok közé a módszerek közé tartozik, aminek a megítélése máig ellentmondásos.

Ez részben azért van, mert – még ha jó szándékkal is – sok esetben avatatlan kézbe került ez a technika. Sokszor a jó szándék is megkérdőjelezhető: vannak olyan érintettek és családok, akik azt érezték, becsapták őket. Kihasználva a reményvesztettségüket, hatalmas pénzeket adtak ki olyan kurzusokra, amelyeknek valójában semmi értelme nem volt. Felkeltettek számukra valami hamis reményt, hogy aztán még keserűbb legyen a csalódás.

Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy értő hozzáállással ezek a módszerek valóban segítséget jelenthetnek a betegséggel való megküzdésben – még akkor is, ha mindig nem tudjuk pontosan, miért.

Minden itt leírt technikánál írok néhány szót a ma ismert tudományos háttérről. Pontosan tudom, mennyire fontos, hogy értelmes emberként olyan dolgokat tegyünk – főleg egy ilyen kritikus helyzetben –, amit értünk. Még akkor is, ha sokszor azt látom, hogy a „…de miért…” kérdés csak arra szolgál, hogy gátat szabjon a tényleges cselekvésnek.)

Azt is látom, hogy valóban nehéz ma „pusztán” a tapasztalatra hagyatkozni. Modern világunkban a tudás bűvkörében élünk, nagy erővel tartja magát az „értelem illúziója”. Mindent meg akarunk érteni előre. Sőt: csak akkor hisszük el, hogy hiteles, ha úgy véljük, megértettük, ha a ma rendelkezésre álló ismereteinkkel magyarázatot tudunk adni rá. Csoportokon ezt rengetegszer hallom: „Én racionális elem vagyok, én ezt nem fogadom el.”

„A tudomány mai állása szerint”

Azt írom, az értelem „illúziója”. Mert bár szeretnénk magunkat azzal ámítani, hogy mindaz, amire modern világunk épül, „tudományos”, ez messze van az igazságtól. Bármennyire is szeretnénk, bármilyen erővel hisszük, nincs olyan, hogy tudományosan bizonyított tény. Csak olyan van, hogy „a tudomány mai állása szerint” bizonyított tény.

Persze van éles határ tudomány és áltudomány, bizonyítékokon alapuló evidenciák, valamint a – bár nagyon tetszetős, logikusnak tűnő, mégis önkényes – vágyvezérelt gondolati struktúrák között.

Az igazság azonban az, hogy a világunk sokkal gazdagabb és élménytelítettebb annál, hogy teljességében átlátható legyen a korlátolt emberi értelmünk számára. Sok mindent értünk már, de még mindig rengeteg megfejtésre váró rejtély vesz minket körül. A Természet „nagy laborjában” olyan erők működnek, amelyekhez képest a mi emberi elménk lépte szükségszerűen nagyon parányi – és az is marad.

Gondolj csak bele. A mágnesesség jelenségét az ősidőktől ismeri az emberiség. Nemcsak ismeri, de használja: iránytűket már az ókorban készítettek, és ezeket az első, primitív szerkezeteket mágnesérccel mágnesezték. Mégis, megérteni, hogy hogyan és mitől működik, szó szerint évezredekbe telt. Az ókorban például azt gondolták, hogy a mágnes azért vonzza a vasat, hogy „táplálékot gyűjtsön” magának. A felvilágosodás nagy gondolkodójának, Descartes-nak is volt egy ma már nagyon vicces elképzelése: ő úgy vélte, hogy a mágneskő felszínén apró csavarok vannak, amelyek belecsavarodnak a vasat borító lyukakba. Innen igen hosszú út vezetett az elektromágneses mező törvényeinek lefektetéséig.

Ha az orvostudomány fejlődését nézzük, rengeteg dolog változott, csak az utóbbi évtizedekben. Még néhány évvel ezelőtt, ha valaki szívinfarktuson esett át, 6 hétig ágyban kellett feküdnie. Ez volt a szigorú szabály: addig egyáltalán nem mozoghatott. Ma a korai mobilizálás a bevett gyakorlat, vagyis az érintettekkel a lehető legkorábban elkezdik a sétát, gyógytornát. Azok a szakemberek, akik a 6 hetes ágynyugalmat akkor előírták, ugyanúgy az orvoslás tudományos tényeire hivatkoztak. De azzal, hogy gyűltek a tapasztalatok, a szemlélet megváltozott.

A tudásunk folyamatosan gazdagodik, egy csomó dolgot megértünk, egy csomó dolog átalakul, egy csomó lehetőség megnyílik… De ez néha – úgy tűnik – együtt jár valamiféle tudományos arroganciával. Mosolygunk azon, amit néhány évszázada, vagy akár pár évtizede gondoltak, azt hisszük, mi már nagyon fejlettek vagyunk… De akik előttünk jártak, ők is ezt gondolták… és vajon mit fognak majd gondolni azok, akik 300–500 év múlva visszanéznek ránk?!

A megdönthetetlennek látszó tudományos tények mítosza helyett talán megfelelőbb elfogadni, hogy amit ma tudunk, az egy ma érvényes leírása a világnak. Egy ma érvényes elképzelésünk, egy modellünk. Ez az a modell, amiben elhelyezzük az általunk észlelt jelenségeket, és ez az, amivel valamiféle magyarázatot próbálunk adni rájuk. Közben az ismereteink folyamatosan bővülnek – és ahogy bővülnek, a világ jelenségeiről kialakított modell is szükségszerűen változik. Ezért van az, hogy hitelesen bármiről csak annyit mondhatunk: „a tudomány mai állása szerint.”

Tapasztalat, használat, ismeret

A világunkat leíró modell ismereteken és tapasztalatokon alapul. A tapasztalatok ebben pont olyan fontos szerepet játszanak, mint az ismeretek. Mint ahogy a mágnessel is – a mágnesség, mint jelenség, sokkal korábban létezett, mint ahogy magyarázatot tudtunk adni rá. Bár nem értettük, tapasztaltuk, és használtuk is. Nem volt még tudományos modellünk, nem fektettük le az elektromágnesség alaptörvényeit, mégis képesek voltunk a mágnességet felhasználni a céljainkra.

Fontos elfogadni, hogy az emberi létezés számos területén – és más helyeken is – gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyeket ugyan tapasztalunk és használunk, de nem feltétlenül értünk. Tüzet is tudsz gyújtani anélkül, hogy pontosan megértenéd, miért vörös a láng – bár erre már létezik tudományos magyarázat: a tűz vörös színét az elektronok különböző gerjesztett pályákon való mozgása okozza, ami egy jól ismert modell. Ugyanakkor vannak egyéb, teljesen hétköznapi jelenségek, amelyek működéséről fogalmunk sincs. Ilyen például a gravitáció, amely még mindig tudományos rejtély. Érzékeljük, leírjuk a működésének a szabályait, de a mélyebb magyarázattal nagyjából ott tartunk, ahol Descartes a mágneskőben lévő lyukakkal.

Az emberi szervezet működése egy rendkívül izgalmas és bonyolult folyamat. Bár számos jól működő modell létezik, amelyek bizonyos folyamatokat megmagyaráznak, még mindig nem tudunk mindent. Az emberi működés megértésében a tapasztalat elengedhetetlen. Például olyan tapasztalat-alapú rendszerek, mint a jóga vagy a chi kung, nagyon hatékonyan működnek. Ha kipróbálsz egy-két nyújtó gyakorlatot, szinte azonnal érezheted a jótékony hatásokat.

A jóga mesterei is próbáltak magyarázatot találni arra, hogy miért hat olyan intenzíven és kellemesen a jóllétre a jóga. Ők azt a modellt alakították ki, hogy a szervezetben energiavezetékek találhatók, amelyek a jógagyakorlatok hatására megtelnek pránával, egyfajta éteri energiával. Szerintük, ha sok a prána benned, jól fogod érezni magad, míg ha kevés – vagyis alacsony az életenergiád –, akkor a közérzeted sem lesz az igazi. Az, hogy létezik-e prána, tudományosan se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Azt azonban tapasztaljuk, hogy a különböző pózok, nyújtások és lazítások kifejezetten jót tesznek a közérzetünknek – és talán ez éppen elég.

A légzés és a tudatos légzés között hatalmas különbség van.

Ha az elején lélegeztél velem, már magad is átélted, hogy akár néhány tudatos légvétel után csökken az addig dúló zavar, és oldódik a feszültség. Ha akkor nem próbáltad, megteheted most – vagy bármikor. A tudományos magyarázatnál most is fontosabb az, amit magad tapasztalsz.

De mivel a magyarázatok mégiscsak fontosak, hiszen valóban könnyebben azonosulunk azzal, amit értünk. Erről szól a következő fejezet, amint elolvasod, érteni fogod, hogy mitől olyan komoly erőforrásunk a légzés.

Engem folyamatosan ámulatban tart az a szépség és célszerűség, ami a szervezetünk működését jellemzi. Talán át tudok ebből valamit adni neked.

A szervezet összehangolt működése 1. – A vegetatív idegrendszer

Ahogy magad is tapasztahattad, néhány perc tudatos légvétel után nyugodtabb és összeszedettebb leszel. Így bármilyen helyzetet sokkal könnyebben kezelsz. És hogy miért? Mi a tudatos légzés varázsa?
A választ a vegetatív idegrendszer működése rejti, mindjárt látni fogod…

A központi- és perifériás idegrendszer

Az idegrendszer két fő részből áll. Az egyik, a központi idegrendszer – az agy és a gerincvelő – az érzékelésért, érzésekért és gondolkodásért felelős.

A másik rész – a perifériás idegrendszer – idegsejtek olyan kiterjedt hálózata, ami átszövi az egész szervezetet. Egy szerteágazó információs hálózat, amely a központ utasításait továbbítja a test minden részéhez.

A perifériás idegpályákon át nem csak a központi idegrendszer küld üzeneteket. A szervek is küldenek visszajelzéseket, amiben az éppen aktuális állapotukról tájékoztatják a központot. A központ a perifériás idegpályákon befutó információkat begyűjti, elemzi és feldolgozza, majd ez alapján – ha szükséges – módosítja az adott szerv működését.

Ez a kölcsönös, oda vissza ható kapcsolat az, amivel a szervezet az egyensúlyi állapotát fenntartja. Ha például egy emelkedőn mész felfelé, az izmaidnak a szokásosnál nagyobb mennyiségű oxigénre van szüksége. Az átlag tempóhoz igazított légvételekkel az izomszövetben gyorsan oxigénhiányos állapot alakulna ki. Az izom – a perifériás idegeken keresztül – üzentet küld a központba, hogy több oxigénre van szükség. A központ veszi az üzenetet, és utasítást küld a tüdőnek, hogy fokozza a légvételek számát és mélységét. Ennek köszönhetően az izmok megkapják a szükséges oxigént, és bár egy kicsit lihegve, de sikeresen feljutsz a csúcsra. Ugye, milyen lenyűgöző?

A vegetatív idegrendszer

Az idegrendszernek az a részét, ami a szervek automatikus működését felügyeli, vegetatív idegrendszernek hívjuk. A vegetatív idegrendszernek két ága van, talán már hallottál róluk. A szimpatikus idegrendszeren keresztül serkentő, a paraszimpatikus idegpályákon át pedig nyugtató, csillapító utasítások futnak a szervekhez.

Ha izgatottak vagyunk, a szervezet szimpatikus idegrendszeri túlsúlyba kerül. Ez az „üss vagy fuss” szituáció, amikor az egész test felkészül arra, hogy a lehetséges fenyegetést – így vagy úgy – kivédje, támadjon, vagy meneküljön. Az izmok megfeszülnek, a szívverés fokozódik, a légzés gyorsul.

Ha „megnyertük a csatát”, vagy sikerrel elmenekültünk a helyszínről, a szervezet a paraszimpatikus túlsúly állapotába kerül. Kilazulunk, elengedetté válunk, az izmok elernyednek, a szívritmus csökken – és csökken a légzésszám is.

… és igen, már itt is vagyunk a légzésnél! A fokozott izgalom szaporább légzéssel jár, az elengedett állapothoz mélyebb, lassúbb légvételek, egyenletesebb légzés tartozik.
Mindez automatikus, akkor is így megy, ha nem figyelsz oda.
… és valóban, szó szerint ez történik: nem vesszük észre, ha „vészhelyzetben” szaporábban lélegzünk.

Ha feszültté válsz, és a tested a szimpatikus túlsúly állapotába kerül, és anélkül, hogy tudatosulna, gyorsabbá válik a légzésed. Mivel a légzés és az izgalmi állapot összetartozik, a szaporább légzést a központ úgy fordítja majd, mint egy megerősítést. Visszaigazolást arra, hogy „helyzet van”, és továbbra is fenntartja a készenléti állapotot.

A légzés egyik varázslata az, hogy bár automatikus, tudatosan is irányítható. Ha bármilyen, feszültséggel teli helyzetben tudatosan lassítod, mélyíted a légvételeidet, azt a szervezet úgy fordítja majd, hogy „elült a veszély, nyugi van”. Különösen a kilégzés fázisának erős a paraszimaptikus hatása. A hosszú, mély, elnyújtott kilégzés következményeként az izomtónusod, az egész szervezeted feszültségi állapota csökken. Néhány további légvétel, és máris lazább, nyugodtabb leszel.

A tudatos légzés

• egyszerű
• egy teljesen természetes eszköz, ami a rendelkezésedre áll
• nagyon egyszerű, semmilyen előképzettség nem kell hozzá
• mindig kéznél van
• nyugtat, lecsillapít
• segít visszaszerezni az érzelmi egyensúlyod
• minél többször csinálod, annál inkább érzed majd a hatását

A tudatosan légzéssel egy nagyon fontos eszköz került a kezedbe. A légzésed lassításával, mélyítésével csökkenteni tudod a pillanatnyi érzelmi felkavarodottságot. Nyugodtabb és összeszedetten bármilyen helyzetet sokkal könnyebben kezelsz.

Ha bármikor úgy érzed, hogy az érzelmek elárasztanak, és nem tudod uralni mindazt, ami veled történik, ha szükséged van arra, hogy tiszta fejjel gondolkodj, térj vissza a tudatos légzéshez.

Vágj bele egy izgalmas kalandba. Fedezd fel, és használd azt a csodás lehetőséget, amit a tudatos légzés jelent.

A „gyakorlás” szerepe

A tudatos légzést – és a később megismert technikákat is – annál könnyebben alkalmazod majd, minél többször ismétled, minél jobban bejáratod. Az ismétlés és a gyakorlás fontosságát gyakran alábecsüljük, pedig alapvető szerepük van az életünk minden területén. Talán a „gyakorlás” szót azért tetem idézőjelbe, mert magam sem szeretem – túl „iskolás”, kötelességízű. Sokszor ösztönösen ellenállunk neki, és ez megakadályozhat abban, hogy felfedezzünk és kiaknázzunk olyan hatékony eszközöket, mint amilyen a tudatos légzés is.

Rutin és megértés

De van egy másik akadály is: sokszor azt hisszük, hogy ahhoz, hogy elsajátítsunk valamit, elég pusztán megérteni azt. Pedig megérteni és rutinná tenni valamit, két külön dolog. Ahhoz, hogy bármiben igazán jók legyünk, rendszeresen ismételnünk kell az adott tevékenységet.

Hogy mi van a gyakorlás hátterében? Mi történik, amikor valamit rendszeresen ismétlünk? A válasz az agyunk működésében rejlik. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy abban, amit rendszeresen ismétlünk, egyre ügyesebbek leszünk. Ez azért van, mert az agyunk azon területe, amely az adott tevékenységet irányítja, a sorozatos ismétlések során átalakul. Ezt úgy hívjuk, hogy neuroplaszticitás. Ez a bonyolult szó az agynak azt a képességét fejezi ki, hogy rendkívüli rugalmassággal képes változni, alkalmazkodni megváltozott körülményekhez. Ez történik akkor is, amikor valami új dolgot sajátítunk el. A rendszeres ismétlések során új idegpályák alakulnak ki, és új kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között – ezt már képalkotó vizsgálatok is igazolták.

Egyre könnyebb lesz…

Ahogy a tudatos légzést egyre többször végzed, egyre könnyebb lesz majd, és egyre hamarabb észreveszed a kedvező változásokat is. Az is sokat hozzátesz, ha a légzés közben tudatosan, fókuszáltan figyelsz önmagadra – és azokra a változásokra, amiket tapasztalsz. Ezzel nem pusztán a tudatos légzést sajátítod el, de egyre többet tudsz meg önmagadról. A tested finom rezdüléseit, apró jelzéseit figyelve barátságba kerülsz önmagaddal. Pontosabban fogod tudni követni a jelzéseit, és jobban ráérzel a szervezeted igényeire. Így – összehangolva önmagaddal – könnyebb azokat a folyamatokat, hatásokat is felismerned, amik a testi- lelki egyensúly helyreállítását és megőrzését segítik.

A tudatos légzés gyakorlásának elején könnyebb, ha a kis videónk vezetését igénybe veszed. Később érdemes a videó nélkül is próbálkoznod. Ha már egyedül is begyakoroltad, bármikor és bármilyen helyzetben tudod használni, akár számítógép vagy telefon nélkül is.
Segít, ha először nyugodt, semleges környezetben próbálod ki a légzést. A semleges helyzetekben való gyakorlás könnyebb, és minél rutinosabb vagy, annál könnyebben alkalmazod majd stresszes feszültséggel teli helyzetben is.

Ne feledd, nem az a lényeg, hogy „jól csináld”. Bármilyen új készség kialakítása során előfordulhatnak „hibák”. A lényeg, hogy rendszeresen gyakorold – és tapasztalni fogod az eredményét.

Következő lépés: relaxálj!

„Én sajnos nem tudok relaxálni!”

Pedig – akár tudatában vagy, akár nem – te is képes vagy rá. Az előző fejezetben, amikor a tudatos légzést gyakoroltad, épp egy relaxációs gyakorlatot végeztél. Ugye milyen egyszerű?

Sokan megijednek, ha a relaxáció szóba kerül. Csoportjainkban gyakran halljuk: „Én erre nem vagyok képes, én nem tudok relaxálni.” Pedig relaxálni sokkal könnyebb, mint gondolnád.

A vegetatív idegrendszerről és a légzés varázsáról már írtunk. A szervezeted más csodákat is rejt. Számos eszközöd van arra, hogy oldott, ellazult állapotba kerülj, csak fel kell fedezned.

Induljunk neki!

A fejezet végére tapasztalni fogod, hogy számos lehetőséggel rendelkezel, amelyek segítenek az érzelmi egyensúlyod helyreállításában.

Nézzük most ezt a „rejtélyes” relaxációt.

Van kedved egy rövid játékhoz?

Hogyan fordítanád le a „relaxálni” szót?

Megvan?

A relaxáció szó, ami eredetileg latin eredetű, francia közvetítéssel jutott el hozzánk. Általában úgy fordítjuk, hogy „ellazulni”, pedig valójában azt jelenti: „elengedni a rabot”.

Mi történik, ha elengedik a rabot? Felszabadul!

A relaxáció célja tehát elsősorban az elengedettség. Amikor elengedetté válsz, felszabadulsz a különböző „rabságok” szorításából.

Elengeded:
a testedben, izmaidban tárolt feszültséget,
a nehéz érzéseket,
a megterhelő gondolatokat.

Az előző fejezetben írtunk a vegetatív idegrendszerről. (LINK) Amikor nyugalomban vagy, a szervezeted a paraszimpatikus idegrendszer túlsúlya jellemzi. A légzésed lassú, egyenletes. Az izmaid elernyednek, az érzéseid elsimulnak, gondolati viharaid elcsendesednek. A tested ilyenkor tudja a legtöbb energiát a regenerálódásra fordítani. Meg arra, hogy a kibillent testi és lelki egyensúly visszaállítsa és megtartsa.

A paraszimpatikus túlsúly pont az ellentét annak, amit a szervezeted stressz hatására él át. Bár – ahogy erről már írtunk – önmagában a „stresszel” nincs semmi baj. A stressz egy élettani reakció, amely segíti az új helyzetekhez való alkalmazkodást. Ami igazán megterhelő, az a tartós vagy ismétlődő stressz, amikor nem tudsz feltöltődni.

Ahogy a légzésed lassítása, úgy bármely más relaxációs technika is a paraszimpatikus túlsúly erősítésén keresztül hat. Támogatja a regenerálódást, az energiagyűjtést és a testi-lelki egyensúly fenntartását.

Tetten érni a pillanatot

Azt írtam az imént, hogy – akár hiszed, akár nem – már most tudsz relaxálni. Gondolj csak bele: a te életednek is vannak felszabadult pillanatai! Ha visszanyúlunk a szó eredetéhez, minden egyes alkalommal, amikor felszabadultságot élsz át, valójában relaxálsz, még akkor is, ha ezzel eddig nem voltál tisztába.

Az első feladatod az, hogy fülön csípd ezeket a pillanatokat! Nem is gondolnád, hányszor elsiklunk életünk apró – vagy éppen nem is olyan apró – örömei mellett. Talán azért, mert úgy véljük: „hiszen mindez természetes”. Igen, természetes. De ettől még lehet értékes – és ezt az értéket fontos észrevenni, fontos elismerni. Ráadásul rengeteget adnak: valódi energiatöltet mindegyik! Ahhoz azonban, hogy igazán hasznunkra váljanak, fontos, hogy tudatosítsuk őket.

Van néhány blogbejegyzés, ami erről szól

„Tele a fejem” … de mivel?

Teljesen elárasztotta az agyam ez a rengeteg átgondolni való. Irtó fárasztó. Valahogy ki kellene üríteni az egészet. – Kiüríteni? Az egészet?

https://www.kiutarakbol.hu/post/tele-a-fejem-de-mivel

Most meditálunk, Manó?

– Nem veszel észre? Na szép! Veled együtt készülök a meditációs csoportra. Igazán szórakoztató.

https://www.kiutarakbol.hu/post/most-meditalunk-mano

Van-e értékesebb a pillanatnál…

Élmények a margitszigeti japán kertben, gondolatok a pillanatban megbújó szépségről , értékről.

https://www.kiutarakbol.hu/post/van-e-ertekesebb-a-pillanatnal

Eliza útja: A csoda a fájdalom mögött

Eliza története arról szól, hogy néha egy pillanat elég ahhoz, hogy felfedezzünk az életünk nehézségei mögött megbújó szépséget, életünk apró csodáit.

https://www.kiutarakbol.hu/post/eliza-utja-a-csoda-a-fajdalom-mogott

Te mennyire vagy tudatos, ha az életed felszabadító élményeiről van szó?

Tegyünk egy próbát!

Tetten érni a pillanatot – Kincskeresés | gyakorlat

Gondold végig: hány felszabadultsággal teli élményed volt az elmúlt héten?

Adj magadnak néhány percet, hogy igazán végiggondold az elmúlt heted. Ha kedved van, néhány tudatos légzéssel is segítheted az elmélyülést.

Gondold át azokat az élményeidet, amik eszedbe jutottak, mert valóban felszabadítóak voltak. Lehet több is.

Milyen érzés, ha ezeket a pillanatokat csokorba szedve felidézed? Fogalmazd meg magadban.

Hogyan írnád le most az érzelmi állapotod?

Hogyan változott az energiaszinted? Milyen volt azelőtt, hogy ezeket végiggondoltad, és milyen most?

Próbáld meg ugyanezt a mai nap eseményeivel.

Gondold végig: hány felszabadultsággal teli élményed volt a mai napon?

Adj magadnak néhány percet, hogy igazán végiggondold a mai napot. Tudatos légzéssel is támogathatod az elmélyülést.

Gondold át az élményeidet, amik eszedbe jutottak, mert valóban felszabadítóak voltak:

Milyen érzés, ha ezeket a pillanatokat csokorba szedve felidézed?

Hogyan írnád le most az érzelmi állapotod?

Hogyan változott az energiaszinted? Milyen volt azelőtt, hogy ezeket végiggondoltad, és milyen most?

Ugye most már érthető, miért hívjuk ezt a gyakorlatot kincskeresésnek?

A hétköznapok sodrásában gyakran elterelődik a figyelmünk, és a tennivalók sűrűjében nem vesszük észre az apró, örömmel, felszabadultsággal teli pillanatokat. Pedig ott rejtőznek, felfedezésre várva! A titok abban rejlik, hogy tudatosan figyelünk rájuk.

Ha a „szokásos” módon tekintünk vissza egy-egy napra vagy hétre, hajlamosak vagyunk csupán a nagyobb eseményeket, feladatokat vagy problémákat észrevenni, míg az apró, de jelentőségteljes pillanatok elsikkadnak a háttérben. Ezek az apró örömök csak akkor tűnnek fel, ha kifejezetten figyelünk rájuk, és megéljük őket. Ha odafigyelünk, és a hétköznapi történésekre új szemszögből is ránézünk, sok élménnyel gazdagodunk – ami valójában ott hever a lábunk előtt.

Apró örömök tudatosítása

Fontos, hogy tudatosan keressük ezeket a helyzeteket. Amikor szánunk arra időt, hogy visszaidézzük az elmúlt napok eseményeit, és külön figyelmet fordítunk az apró örömökre, ezek a pillanatok valahogy előbújnak a „semmiből”. Még ha az adott pillanatban elsiklunk is felettük, utólag visszagondolva felfedezhetjük bennük azt a plusz energiát, ami erőt ad és feltölt.

Figyeld meg: minél többet kutatsz az apró élmények után, annál inkább rááll az elméd, hogy valóban észre is vedd őket. Ez a tudatos keresés idővel olyan szokássá válik, amely segít abban, hogy az élet kisebb örömeit is felfedezd és megéld. Amikor pedig csokorba szedve visszaemlékezel rájuk, arra is rájössz, milyen erővel hatnak rád – még utólag is. Ezek az apró emlékek felidézve is képesek mosolyt csalni az arcodra, megerősíteni az érzelmi jóllétedet, és hozzájárulni a mindennapok elégedettségéhez – még „viharosabb” időszakokban is.

Emlékszel? Minél többször ismételsz valamit, annál egyszerűbben és oldottabban megy majd! Arról pedig, hogy mindez milyen jótékony hatással van a szervezeted paraszimpatikus tónusára, itt már olvashattál.

A kincskereső játék elején talán azt tapasztaltad, hogy sokkal kevesebbre saccoltad a felszabadult pillanatokat, mint amennyit végül találtál. Néhány kedves, vidám epizód mindig megbújik valahol, még a nehézségek sűrűjében is.

Ezeknek a kis örömöknek a tudatos megélése és felkutatása boldogabbá és elégedettebbé tesz minket. Nemcsak az örömteli pillanatokban, de – ahogy rutinná válik – hosszú távon is kedvező hatást gyakorol a lelki állapotunkra.

Lenne kedved kipróbálni? Tudod, a hitelességét mindannak, amit itt leírtunk, a te tapasztalatod igazolja majd. Minden este készíthetsz egy rövid feljegyzést arról, ami a nap során történt, és arról is, amire utólag emlékszel.

Kincskereső napló

A kincskereső napló segítségével hosszabb távon is követheted a veled történteket. Megnézheted, hogy a történteket felidézve – azokat is, amiket ott, a jelenben megéltél, és azokat is, amiket utólag fedeztél fel – hogyan hatnak rád egy hét, egy hónap, vagy akár sok-sok év távlatából.

Vannak olyan epizódok, amelyek annyira tele vannak szépséggel és örömmel, hogy egy villanás alatt áthangolják a lelked, ha akarod, ha nem. A felszabadultság, a spontán, akaratlan relaxáció percei igazi ajándékok az élettől. Megtörténnek, akár számítasz rá, akár nem. Figyelj hát, mert ezek a pillanatok téged is megtalálhatnak – bárhol, bármikor! 😊

Rita: … és magától megtörtént a csoda | Eset

Rita ötvenéves, derűs, fiatalos, intelligens nő. Egy évvel ezelőtt petefészekműtéten esett át. A leletei azóta rendben vannak, a közérzete is jó – de őt is utolérte az, ami sok sorstársát. Bár a testi egészsége helyreállt, a szervezetében az ellenőrző vizsgálatok alapján nincs nyoma a daganatos betegségnek, a lelke nyugalmához mégsem talált vissza.

A szorongás Ritánál is komoly kihívást jelent. Mint sok érintett társa, ő is azonnal kétségbeesik, ha valami szokatlan tünetet észlel magán. Néha még szokatlannak sem kell lennie: bármilyen ártatlan testi jel képes kibillenteni az egyensúlyából – ha az eltér az átlagostól.

Nemrég, egy ausztriai túrára készülve, a nyaralás előtti estén azt vette észre, hogy egy kicsit fáj a dereka. A fejébe azonnal bekúszott a nyugtalanító gondolat: bizonyára a veséjével van probléma. Elkezdte figyelni, hogy többet pisil-e a szokásosnál. Ahogy egyre nagyobb aggodalommal figyelt, annál bizonytalanabbá vált. Pár óra elteltével már maga sem tudta, hogy valóban pisilnie kell-e, vagy csak a szorongása játszik vele, de szinte folyamatos vizelési kényszert érzett.

Ezen a ponton pánikba esett. Semmi más nem járt a fejében, csak az, hogyan fog így eljutni Ausztriába. Szinte csak azon agyalt – egyre kétségbeesettebben –, hogy hogy bírja ki a többórás autóutat… és mi lesz vele a nyaralás alatt. Lelki szemei előtt megállíthatatlanul pörögtek a katasztrófaképek: egy osztrák kórház intenzív osztálya, ahol közlik vele, hogy a betegsége visszatért, és most a veséjét támadta meg.

A pániktól akkor sem tudott megszabadulni, amikor végül útnak indultak. Szebbnél szebb tájakon haladtak át, de hiába vágyott rá, hogy élvezze a látványt, nem szabadult a kétségbeesés belső képeitől. Sőt, a helyzet csak rosszabbodott: már nemcsak a félelem gyötörte, de fizikailag is egyre rosszabbul érezte magát. Mostanra már azt is megbánta, hogy egyáltalán elindult. Biztos volt benne, hogy a nyaralás óriási kudarc lesz, és szinte csak azt várta, mikor indulhatnak végre haza.

Ám ekkor váratlanul megtörtént a csoda. A pillanat rátalt, egy gyönyörű, havas csúcsok közé bújt tengerszemnél, úgy, hogy nem is számított rá. Ahogy az első pihenőnél kiszálltak az autóból, Ritát magával ragadta a látvány. Nemcsak a táj szépsége ejtette rabul, hanem a friss, tiszta levegő, a bőrén finoman végigsimító szellő, a környező fenyőfák illata… Hirtelen úgy érezte, mintha egy másik világba csöppent volna.

Ebben a pillanatban minden aggodalma elszállt. Az idő megállt, minden megszűnt, csak az őt körülvevő szépség maradt – amely mintha egészen a sejtjeiig hatolt volna. Rita, aki még percekkel ezelőtt is a legrosszabbra készült, most teljesen elmerült a pillanat varázsában. Ez az élmény úgy hatott rá, mint egy gyógyír – és végre megszabadította a korábbi kétségbeesés összes nyomasztó terhétől.

Rita később elmesélte, hogy férje a hazaérkezésük után egyből ágynak esett: magas láza volt, hányt, és hasmenés gyötörte – úgy tűnt, komoly fertőzést kapott el. Neki azonban semmi baja nem lett. Biztos volt benne, hogy ezt a „védettséget” annak a csodálatos élménynek köszönheti, amit a tengerszem mellett átélt. Az a mély, sejtjeiig ható feltöltődés, amit ott tapasztalt, még hetek múltán is elkísérte. Úgy érezte, hogy az a varázslatos pillanat erőt és nyugalmat adott neki… és természetesen a derékfájása, valamint az összes ezzel kapcsolatos rémképe is semmissé vált.

Ez az élmény Rita számára nemcsak a nyaralásukat mentette meg, hanem egy új perspektívát is adott: rájött, hogy a szépség, a természet és a pillanatban való elmerülés ereje valóban gyógyító erejű. Bár a gyógyhatást itt is a vegetatív idegrendszer rejti: az az energiatöbblet, amit a felszabadultság ad, lehetővé teszi, hogy a test a lehető legjobb feltételekkel végezze a dolgát. Rita azóta tudatosan keresi és értékeli az ilyen pillanatokat, hiszen átélte, hogy az apró csodák ott rejtőznek mindennapjainkban – csak meg kell találni őket.

…amikor Mohamed megy a hegyhez: teremtsd meg az élményt!

Rita története valóban lenyűgöző, de nem mehet mindenki heti rendszerességgel osztrák túrára, hogy úrrá legyen a szorongásain.

Ismered a mondást: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.” Most nem az osztrák Alpokra gondolok – Ritának is egy évet kell várnia a következő nyaralásra. Azonban az, hogy a természetben újra örömöt és felszabadultságot éljen át, sokkal könnyebben megvalósítható.

Amióta hazatért, Rita hetente egyszer – ha teheti, többször is – lemegy úszni a Csillaghegyi strandra. Bár mindig is imádta az úszást, évekig nem járt uszodába. A nyári élmény azonban ötletet adott neki – és a strandolás azóta egészen más jelentést nyert számára.

Most már tudatosan figyel: a nap melege, a víz hűvössége és a környező fák szépsége mind-mind a visszatöltődését segítik. Tudja, hogy ha egy feszült hét vár rá, vagy éppen egy nehéz időszak van mögötte, a medence vizében átélt feltöltődés mindig segít visszatalálni belső egyensúlyához.

Örömforrás-lista | gyakorlat

Ha elkezdted a kincskereső napló írását, vagy egyszerűen csak jobban odafigyelsz, és nyitott vagy arra, hogy felfedezd a felszabadító pillanatokat, akkor már egy egész csokorra való élményed lehet. Ebből azt is láthatod, mik azok a dolgok, amelyek segítenek abban, hogy derűssé, elengedetté válj.

Készíts ezekből egy listát! Ez lesz a te örömforrás-listád, amit majd a nehéz helyzetekben elővehetsz. Minél több tétel kerül fel rá, annál gazdagabb a választék, ha segítségre van szükséged. Az egyes tételeket akár sorrendbe is állíthatod aszerint, melyik hat rád a legkedvezőbben..

Minél hosszabb a listád, annál biztosabb, hogy találsz rajta valamit, ami a segítségedre lesz. Azt is megteheted, hogy megkeresed egy-egy, szűkebb feltételhez köthető, ezért nehezebben elérhető örömforrásod helyettesítőjét. Például: mozi helyett egy kedvenc filmed letöltése az internetről.

Ha már használod a kincskereső naplót, vagy egyszerűen csak tudatosabban figyelsz a mindennapokban az örömmel és szépséggel teli pillanatokra, valószínűleg máris sok élményt gyűjtöttél össze. Ezekből az élményekből megtudhatod, mely dolgok segítenek abban, hogy derűsebbé és felszabadultabbá válj.

Az örömforrás-gyűjteményed mindig rendelkezésre áll, amit nehéz helyzetekben elővehetsz. Minél több tétel szerepel a listádon, annál több lehetőséged lesz segítséget meríteni belőlük. A tételeket akár sorrendbe is állíthatod aszerint, hogy melyek hatnak rád a legjobban. Bár nem mindig leszel olyan helyzetben, hogy az összes örömforrásodhoz hozzáférj, de ha jó sok tétel van a listádon, mindig találhatsz valamit, ami segíthet.

Az is jó ötlet lehet, ha előre megkeresed a nehezebben elérhető örömforrásaid helyettesítőit. Például: ha nincs lehetőséged moziba menni, megnézhetsz egy filmet otthon.

Itt egy olyan listát találsz, amelyet olyan tevékenységekből és lehetőségekből állítottunk össze, amelyeket az emberek többsége felszabadító élményként él át:

• kertészkedés
• főzés
• séta a természetben
• zenehallgatás
• kisállatok
• gyerekek
• beszélgetés
• tánc
• jó filmek
• kreatív dolgok (színező, kötés, horgolás…)

Te mivel folytatod a sort? 😊

Ha már a kreatív dolgok szóba kerültek: mindenfajta hobbi nagyszerű lehetőség arra, hogy felszabadult pillanatokat teremts magadnak. Ha van – vagy valaha volt – hobbid, ha volt bármi, amit igazi szenvedéllyel csináltál, akkor pontosan ismered ezt az érzést. Ilyenkor teljesen belemerülsz abba, amit csinálsz. Belépsz egy olyan átszellemült, örömmel telített állapotba, amelyet úgy hívunk, hogy flow. .

Szinte megszűnik körülötted a világ, és – igen – arra az időre minden bajodat elfelejted. Lehet, hogy most azt mondod: „ez csalás, merő szemfényvesztés”, mert a flow adta, magasan szárnyaló érzelmi állapot után ugyanabba a keserű valóságba zuhansz vissza. Pedig ez az élmény nemcsak kellemes, hanem a szervezetedre is jótékony hatással van. A flow során felszabaduló örömhormonok, amelyek arra az időre elárasztanak, az egész tested harmonikus működését támogatják.

Ha jelenleg nincs hobbid, lehet, hogy eljött az ideje, hogy keress magadnak egyet. Hogyan? Gondold végig, volt-e valaha olyan terved, amely idő hiányában nem valósulhatott meg. Talán szerettél volna megtanulni egy nyelvet, de a mindennapi teendők elsodortak. Vagy arról álmodoztál, hogy hangszeren játszol, vagy kórusban énekelsz, de a munka és a gyerekek mellett sosem jutott rá időd.

Ha most több időt töltesz otthon a betegség vagy kezelések miatt, ez remek alkalom lehet arra, hogy újraéleszd és végre megvalósítsd a régi vágyaidat.

Fruzsi és a csipkekendők | Eset

Fruzsi akkor jelentkezett pszichoonkológusi segítségért, amikor – néhány zavartalan, tünetmentes év után – kiújulni látszott a betegsége. Eredetileg petefészekrákkal operálták.

Az orvosai nem kecsegtették kedvező statisztikákkal, mégis erővel és derűvel csinálta végig a műtétet és a kemoterápiát. Állapota minden előzetes elvárást meghaladóan jól alakult, a kezelések befejezésével pedig a korábbi lendületével vágott bele újra a dolgaiba.

Nem sokkal ezután azonban két olyan meghatározó dolog is történt vele, ami megtörte addig zavartalanul visszarendeződő életmenetét. Leépítés miatt idő előtt nyugdíjazták, a lánya pedig – egy kedvező munkalehetőség miatt – külföldre költözött. Két olyan területet is elveszített, ami számára meghatározó volt abban, hogy tartalmasnak és értékesnek élje meg az életét. A régi kihívásai nélkül hirtelen elveszettnek találta magát. Úgy érezte, nem maradt semmi, ami a napjait „fűtse”, amitől fontosnak és hasznosnak érzi magát.

Barátai is aggódni kezdtek az „örökmozgó”, energiagombóc Fruzsiért – és sajnos okkal. A vérében megjelentek az arra utaló jelek, hogy a daganatos sejtek újra szaporodásnak indulhattak, és az ultrahangvizsgálat is kórosan megnagyobbodott nyirokcsomókat mutatott. Elindult az újabb kemoterápiás kezelés, amit a teste ismét jól viselt – de a lelke nem volt rendben.

Fruzsit azonban nem abból a fából faragták, aki könnyen megadja magát a keserűségnek. Az újraindult kezelések során egyik beszélgetésünkre egy karjára akasztott, bájos, hímzett vászonkosárkával jelent meg. Fruzsi korábban rengeteget kézimunkázott. Imádott mindent – mindegy volt, hogy kötés, horgolás vagy hímzés –, de a felelős pozíció és a család ellátása mellett sosem volt rá annyi ideje, mint szerette volna. Most azonban újra elővette a régi tűit, fonalait, maradék anyagait… A kis kosarat is, amit magával hozott, ő készítette az elmúlt héten.

Aztán azt is megmutatta, mit rejt a kosárka. Egy maroknyi fonalat húzott ki belőle, és amikor kiterítette, a gombóc helyén egy csodaszép csipkekendő feküdt az asztalon. A csodájára jártunk mind, akik ott voltunk. Bár az igényesen kidolgozott csipkeminta tényleg gyönyörű volt, mégsem ez volt a lényeg. Ami igazán számított, az Fruzsi régi lendülettől, régi szenvedélytől, régi életörömtől csillogó tekintete.

Gyönyörű kötött kendők tucatjai készültek el, jutott belőlük Fruzsi minden barátjának, ismerősének. A meseszép csipkestólákat később egyéb kézimunkacsodák követték, immár a foltvarrás technikájával. Piperetáskák, telefontokok, zsebkendőtartók – színek, minták és formák varázslata látszólag semmire nem jó, maradék anyagokból.
Fruzsi szárnyalt, az eredményei pedig újra nomralizálódtak.

A vérképe rendeződött, a kóros nyirokcsomók eltűntek. Állapota az azóta eltelt évek alatt is változatlanul stabil. Testileg is, lelkileg is jól van, sőt, egy saját kötőklubot is elindított érintettek részére.

Fruzsi esete óta járja az a mondás a csoportjainkon, hogy: „A rákból nagyon sokféle módon meg lehet gyógyulni – az egyik a csipkekendő kötés.”

Persze mindannyian tudjuk – és így is valljuk –, hogy a daganatos betegségből való gyógyulás komoly kihívás, ami megfelelő orvosi diagnózis és a szükséges onkológiai kezelések, kontrollok nélkül elképzelhetetlen. Ahhoz azonban, hogy végig tudd csinálni, hogy megtartsd a jó erőnléti állapotod, rengeteget hozzátehetsz magad is – és a kreatív ötleteknek valóban csak a fantázia szab határt.

Arról, hogy az érzelmi állapotod stabilizálása – akár egy „egyszerű” kendőkötés – miért és hogyan támogatja, hogy a betegséggel felborult egyensúlyi helyzet visszaálljon, bővebben itt olvashatsz.

Engedd meg magadnak!

Eddig több olyan lehetőséget is olvashattál, amelyek segítségedre lehetnek a megterhelő pillanatokban. A tudatos légzés, a kincskeresés gyakorlata, a flow-élmények megteremtése mind-mind olyan eszközök, amelyekkel a nehéz és felkavaró helyzetek uralhatóbbá válnak.

Szabadulj meg a szemrehányásaidtól

Mégis előfordulhat, hogy minden erőfeszítésed ellenére sem sikerül kikeveredned egy szorongással vagy keserű érzésekkel teli helyzetből. Ilyenkor gyakran szemrehányást teszünk magunknak – vagy azért, mert úgy gondoljuk, „rendesen kellene viselkednünk”, vagy mert félünk, hogy ez a „negatív” érzelmi állapot a kárunkra lesz. Pedig az, hogy ilyen helyzetek előállnak, teljesen érthető és teljesen természetes – ahogy már írtuk.

Nem rontja a gyógyulási esélyeidet, ha átmenetileg nyugtalan vagy zaklatott vagy. Előfordul, hogy nem lehet semmit tenni ellene. Ilyenkor egyszerűen hagyd, hogy legyen.

Bár az ilyen szituációkat valóban nagyon nehéz – néha talán ijesztő – megélni, jobb, ha megengeded magadnak, hogy most éppen ez van. A gyötrő érzések elleni „harc” csak tovább ront a helyzeten. Ha nem tudsz semmit tenni, legalább annyit tegyél meg, hogy elengeded a fölösleges szemrehányásokat, és hagyod, hogy úgy legyél, ahogy vagy. A nehéz érzések el fognak múlni. Ezt tapasztalni fogod, és minden egyes ilyen tapasztalattal egyre magabiztosabb leszel. Észreveszed majd, hogy pusztán azzal, ha hagyod, hogy legyen, és közben csak “vagy”, ezek az állapotok maguktól elmúlnak. Idővel így egyre könnyebb lesz, hogy megéld ezeket az időszakos, rosszabb periódusokat.

Fáradtság

A legtöbb esetben mindössze arról van szó, hogy fáradt vagy – és erre valóban minden okod megvan. Fárasztóak a kezelések és a mellékhatások. Fárasztó önmagadért és a szeretteidért aggódni. Kimerítő izgulni az újabb és újabb kontrollvizsgálatok előtt. Megterhelő folyamatosan egyensúlyozni egy olyan helyzetben, ahol egy sor szokatlan, új kihívással kell szembenézned. Nem csoda, ha kimerülsz: ilyenkor nyűgössé és türelmetlenné válsz. Ebben az állapotban különösen nagy szükséged van arra, hogy szeretettel, türelemmel fordulj önmagadhoz.

Bánj magaddal úgy, mint egy kimerült, fáradt kiscicával.

Mit tennél, ha találnál egy riadt és kimerült kisállatot? Felvennéd, megsimogatnád, nyugtatnád, betakarnád. Ennivalót és vizet adnál neki, hagynád aludni.

Pontosan ezt teheted meg önmagaddal is.

Van néhány praktikus dolog, amik segítenek

Íme néhány segítség, hogy ezeket az időszakokat a lehető legkevesebb érzelmi és energiaveszteséggel vészeld át:

Támaszkodj a környezetedre!

A szeretteid sok terhet levehetnek a válladról. Nagy erőt ad, ha tudod: számodra ugyanolyan fontosak és elfogadóak vagy a „rossz” periódusokban is.

Kérj segítséget!

Bátran fejezd ki a szükségleteidet – akár azt, hogy néhány percre legyenek veled „csak úgy”, akár azt, hogy hagyják, hadd legyél egyedül. A családod, a szeretteid nemcsak érzelmileg, hanem a mindennapi, gyakorlati dolgokban is segíthetnek. Átmenetileg tehermentesíthetnek, átvehetnek feladatokat. Merj kérni tőlük, hogy tudják, miben tudnak a leghatékonyabban segíteni.

Oszd meg az érzéseidet!

Jó, ha van olyan barátod vagy ismerősöd, akivel beszélhetsz a nehéz érzéseidről. A családtagok erre ritkán alkalmasak, hiszen ők maguk is meg vannak ijedve, és nem mindig bírják el a plusz félelmek súlyát. De ha van valaki, aki néhány egyszerű szóval bátorít, vagy pusztán csak együttérzően meghallgat, az rengeteget segít.
Készülj fel a kihívást jelentő időszakokra.

A nagyobb megterhelést jelentő helyzetek legalább részben előre tervezhetők – például a kemoterápiás kezelések napjai, a kontrollvizsgálatok, vagy a leletekre való várakozás időszaka. Amennyire tudsz, készülj fel rájuk: előtte pihenj, gyűjts erőt, és ezekre az időszakokra ne tervezz komolyabb feladatokat. Ha teheted, utána szervezz olyan programot, ami segíti a regenerálódást.

Jutalmazd meg magad!

Adj magadnak elismerést, apró örömöket, jutalmakat egy-egy nehezebb fázis végén. Ismerd el mindazt, amit önmagadért és a gyógyulásodért már megtettél. Ünnepeld meg, hogy kibírtad a sok „macerát”, és itt vagy, folytatod tovább.

Fontos!

Ha a megterhelő érzelmi állapotod néhány hét alatt nem oldódik, ha szorongásod, rosszkedved, nyugtalanságod folyamatosan fennáll, kérj orvosi vagy pszichológusi segítséget!

A relaxáció formalizált gyakorlatai

Ahogy az előző részben láthattad, a relaxáció, a felszabadultság, az öröm és a nyugalom pillanatai elvitathatatlan részei az életünknek. Sokszor csupán arra van szükség, hogy észrevegyük őket. Aztán ott vannak az akaratlan relaxációs rutinjaink is – olyan tevékenységek, amelyeket arra használunk, hogy kikapcsolódjunk és feltöltődjünk. Ezekkel nincs más dolgunk, mint tudatosítani – és a jövőben is bátran használni őket.

Léteznek emellett kifejezetten relaxációs célból megalkotott, formalizált gyakorlatok is. Ezeknek az a célja, hogy megtanuljuk szándékosan lecsillapítani lelkünk felzaklatott állapotait. Rendszeres gyakorlásukkal olyan készségeket sajátíthatunk el, amelyek segítségével uralni tudjuk a feszült helyzeteket, és vissza tudjuk állítani belső egyensúlyunkat.

Van néhány ismert módszer

Az egyik legismertebb módszer az autogén tréning. Ezt a relaxációs technikát J. H. Schultz német pszichiáter dolgozta ki. Orvosilag ez a legtöbbet kutatott és leginkább bizonyított módszer. A Magyar Szimbólumterápiás és Relaxációs Egyesület honlapja is megerősíti, hogy támogatja a test öngyógyító folyamatait.

A lényege, hogy a gyakorló egy nyugodt, háborítatlan helyzetben gondolatban végigmegy a test különböző részein, és egy egyszerű belső utasítást ismételve figyeli, ahogy azok a nyugalom irányába mozdulnak el. Az autogén tréning néhány hetes kurzus alatt sajátítható el, egyéni vagy csoportos foglalkozásokon, arra jogosult szakember vezetésével.

A másik, ugyancsak ismert módszer a Jacobson-féle progresszív relaxáció. Erről is számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy hatékonyan működik. Rendszeres alkalmazásához olyan kedvező hatásokat kötnek, mint a distressz csökkenése, az alvásminőség javulása, a fájdalom csillapítása, a testtudatosság növekedése, sőt, az önbizalom és önértékelés erősödése is. Az elsajátítás kezdetén itt is érdemes szakember iránymutatását kérni.

Az autogén tréninget passzív technikának nevezik, mert ott csupán megfigyeled a testedben lezajló változásokat. Ezzel szemben a progresszív relaxáció aktív folyamat: tudatosan megfeszíted, majd elengeded az izmaidat. Varázslatosan egyszerű és varázslatosan hatékony módszer.

Most ezt szeretnénk megmutatni neked.

Engedd el magad!

Eddig szorgalmasan olvastál és követted a relaxációról szóló gondolatmenetet, épp itt az ideje: engedd el magad. 😊

„Engedd el magad”, „engedd ki a feszültséget, engedd ki a gőzt” – nem csak a tudományos vizsgálatok, a nyelv bölcsessége is pontosan ragadja meg a lényeget.

A tudatos légzés megnyugtató hatását már ismered.

Most az izmok módszeres megfeszítésével és elengedésével végzett relaxációt próbálhatod ki. Ezzel egy újabb eszközt kapsz, hogy az érzelmi egyensúlyod megtartsd. Meglátod, milyen egyszerű!

Feszít és elenged

Figyelj, mutatok valami érdekeset! A testünk rengeteg titkos erőforrást rejt – bár igazából semmi rejtélyes nincs benne. Te magad is naponta használod, legfeljebb eddig nem tudtál róla. A titok ennyi: tudatosítani mindazt, ami van, mindent, ami már most a rendelkezésedre áll.

Kész vagy az újabb kalandra? Csinálom veled. Indulhatunk?
Semmi más dolgod nincs, mint hogy helyezkedj el kényelmesen. Felállhatsz, vagy maradhatsz ülve, egy kellemes, kényelmes tartásban. A két karod lógasd le az oldalad mellett.

Most az egyik karod emeled meg kinyújtva, vállmagasságig. Egy pillanatra határozottan szorítsd ökölbe a kezed, majd hirtelen, dinamikusan – mintha egy rongybaba karja lenne – ejtsd le újra az oldalad mellé. Ismételd meg néhányszor.

Mit tapasztalsz?

Az is lehet, hogy még semmit. Tarts kis, segítek! 😊

Ismételd meg néhányszor újra, felválta, mind a két karoddal. A feszítés elengedése utáni pillanatot figyeld. Mi történik, amikor hirtelen, könnyeden leejted a karod.

Most mit tapasztalsz?

Még néhányszor ismételd meg, és most ne csak a karod figyeld, hanem azt is, hogyan fut tova az ott megszülető érzés.  

Ha megtaláltad, amit kerestünk, azt vetted észre, hogy a feszítés megszüntének a pillanatában a karod ellazul. 😊 Ez hát a nagy titok.  

Nem kell tudnod ellazítani – igazából nem is lehet. Ha azt mondom, csukd be a bal szemed, vagy emeld fel a jobb lábad, könnyedén megteszed. Olyan akaratlagos működésünk azonba, hogy „lazulj el”, nincs – de megkaptuk helyette ezt a varázslatos kerülőutat.

Ha érdekel leírom röviden a funkcionális anatómia hátterét. Az izmok működését a gerincvelő mozgatóidegei irányítják. Van egy gerincvelői reflexünk, ami akkor aktiválódik, ha egy adott izomcsoport feszítése kienged. Amint a feszítés megszűnik, az antagonista – vele szemben dolgozó – izomcsoport ezen a reflexen keresztül azonnal ellazul. Igen, magától. 😊

Előfordul, hogy az első néhány próba után nem érzel semmit – ez teljesen rendben van. Még nem álltak még rá az érzékeid. De ez is úgy van, mint minden más: amit rendszeresen csinálsz, egyre egyszerűbb lesz. Amire figyelsz, azt egyre könnyebb lesz észrevenned.

Hogy miért? Képzeld el, hogy egy vadász társaságában sétálsz a hajnali erdőben. Ha nem vagy rutinos koránkelő – főleg meg rutinos vadász – az első néhány alkalommal teljesen elveszettnek érzed majd magad. A vadász odamutat egy rezzenő bokorra, hogy egy öreg róka suhant el az alján – de valószínűleg te még a megrezdülő bokrot sem tudod kivenni.  De ha kitartasz, ha vonz a hajnali erős semmihez nem fogható szépsége, ha rendszeresen kijársz, a te szemed is rááll majd. Néhány hét, és észreveszel olyanokat is, amiről álmodni sem mertél…

Ez így van minden más technikával, amit ezen az oldalon olvasol. A relaxáció formalizált gyakorlatai, a gyógyító mozi, a gondolati váltók, a jelen-lét gyakorlatok – rendszeres ismétléssel mind igazi erőforrássá válik. Ezekről mindről olvastatsz a következő fejezetekben. Egy kis plusz energia, amit beleteszel, és a tested, a lelked, a gondolataid egyre apróbb rezdüléseit képes leszel követni. Ez pedig jelentős változások előtt nyitja meg az utat, látni fogod.    

… és hogy mi köze az izmoknak az érzelmekhez? Erről a következő fejezetben olvashatsz.

A szervezet összehangolt működése 2. – Az izomfeszülés és a feszültségélmény kapcsolata

Az előző fejezetben kipróbáltad, hogy amikor a tested egyes izomcsoportjait tudatosan megfeszíted majd kiengeded, érzelmileg is oldottabbá, elengedetté válsz. Hogy miért? A módszer kidolgozója, Jacobson, belgyógyászként és pszichiáterként az izmok működését kutatta, és felfedezte, hogy az izmaink megfeszülése és a feszült érzelmi állapot között szoros összefüggés van. Emlékszel a vegetatív idegrendszer működésére?

Ahogy már írtuk, a szimpatikus idegrendszer – az „üss vagy fuss” reakció – számos testi változással jár: felgyorsul a légzés, szaporább lesz a szívverés, megfeszülnek az izmok. Ilyenkor azonban nemcsak a test reagál: az érzelmeket is magával ragadja a helyzet. Amikor támadsz vagy menekülsz, egyszerre jelenik meg a külső izomfeszülés és a belső – érzelmi, pszichés – feszültség.

Az emberi létezés évezredei alatt, a sok menekülésen és támadáson át, a szervezetben szoros kapcsolat alakult ki e két folyamat között: a belső és a külső feszültség szinte elválaszthatatlanul összefonódott.

És hogy lesz ebből „pszichés” ellazulás?

A „varázslat” – most is – a szervezet összehangolt működésében rejlik. Az összefonódás ugyanis kétirányú. Az izmok megfeszüléséhez pszichés feszültségérzés kapcsolódik, de igaz a fordítottja is: amikor az izmok ellazulnak, a lélek is megnyugszik.

A szervezeted kincsestára egyéb lehetőségeket is rejt. Ha ezeket összekapcsolod az megsokszorozza az ellazulásélményt – ahogy a következő fejezetben olvashatsz róla.

A relaxáció kedvező hatásai

Engedd el magad! Módszeresen

Mit jelent ez? A rendszeresen végzett relaxációnak rengeteg kedvező hatása van.

Csökkenti a feszültséget

Csökkenti a mindennapok fizikai és lelki terheit. Ahogy már írtuk, relaxáció során a szervezet kilép a folyamatos készenlét állapotából- így csökkenni a mindennkapok érzelmi és fizikai terheit.

Csökkenti a feszültséggel összefüggő testi tüneteket

Azzal, hogy az izmok elernyednek és a légzésed lassul, csökken a pulzus és a vérnyomás. Az egész szervezted felszabadultabban működik.

Enyhíti a fájdalmat

Segít csökkenteni az izomfeszültséget, csökkenti a feszültséggel összefüggő fejfájást, és gyakran a fájdalomérzetet is. Megtanít, hogyan helyez át tudatosan a figyelmed. Amikor a feszülés helyett az elengedettségre fókuszálsz, a fájdalom nem „fogja meg” úgy az elméd.

Segíti az érzelmi egyensúlyt

A relaxáció során az elme is „lelassul”: a zaklatott gondolatok elcsitulnak, a félelem, szorongás, düh és tehetetlenség érzése enyhül. Nő a belső biztonság, a nyugalom és a remény érzése.

Javítja az alvást és a pihenés minőségét

Aki rendszeresen relaxál és elalvás előtt tudatosan ellazul, könnyebben alszik el, és mélyebb az álma. A pihentető alvás az egyik legjobb módja a testi-lelki gyógyulásnak.

Összekapcsol önmagunkkal

A rendszeres gyakorlás során az ember megtanul odafigyelni a szervezete szavára. Könnyebben felismeri, mikor van szükség pihenésre, feltöltődésre, vagy éppen aktivitásra…

Támogatja az immunrendszer működését

Segíti a szervezet védelmi rendszerének a működését. A nyugalmi állapotban aktiválódó folyamatok elősegítik a sejtek regenerációját és támogatják a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait.

Kedvet kaptál a rendszeres relaxációhoz? Akkor jöhet a következő fejezet.

„Engedd el magad!”

Tedd szokásoddá: „Engedd el magad!”

A légzés és izomfeszítés-lazítás varázslatát már ismered. Van még valami, ami a relaxációban segít: a fantáziánk, belső képeink világa. A következő részben sokat olvashatsz majd erről, most csak annyi, hogy a képek még hatékonyabbá teszik a relaxációs élményt.

Próbáld ki te is: képzelj el feszültséggel teli helyzetet. Például azt, hogy elkéstél a munkahelyedről, és a főnököd jól letol. Vagy hogy rossz tételt húztál egy vizsgán, és egy szót sem tudsz kinyögni. Most alakítsd át a képet. Hagy a fenébe a főnököd meg a vizsgát, gondolatban ülj le a Balaton partjára, és csak bámuld a vizet… Minél jobban beleéled magad, annál hatásosabb. Érzed? A feszültség pusztán attól csökken, ha a belül futó képsorokat megváltozatod.

Most egy olyan gyakorlatsort mutatok, ami egyesíti mindhárom erőforrásod.

A légzés, az izmok és képek erejét egyesítve egy igazán komplex és hatékony módszered van a felgyülemlett feszültség oldására.

Teremtsd meg a körülményeket

Ha elszántad magad, kezdd azzal, hogy kijelölöd a relaxációra szánt időt, és keresel egy erre alkalmas helyet. Szerencsés, ha mindig a kijelölt időben, ritmusban végzed el a gyakorlatot. Idővel beépül, hogy a nap egy bizonyos részét önmagadra, a szervezeted támogatására szánod. Ez a gyógyító mozi gyakorlatnál is jól jön majd, amiről hamarosan olvashatsz.

Jobb, ha a relaxáció alatt egyedül vagy, csendben – ez segíti az elmélyülést. Van, aki betesz közben egy kellemes zenét – ezt is a saját igényeidhez alakítsd. Szerencsés, ha a zene lágy, érzelmileg semleges, és nincs szövege, ami elvonná a figyelmedet.

Mielőtt magát a relaxációs gyakorlatot lekezdenéd, iktasd ki azokat a zajforrásokat, amiket tudsz. Marad persze, amivel nem tudsz mit tenni. A szomszédban megy a tévé, az utcán tülkölnek az autók… ezt egyszerűen fogadd el. Ne akarj „nem figyelni” rájuk – biztos te is tapasztaltad már, hogy ez csak ront rajta, még inkább odaköti a figyelmed. Csak hagyd. Mint a belül villódzó képeket, érzéseket, gondolatokat is … csak hagyd. A relaxáció alatt, ahogy a belső történések felé fordulsz, lehet, hogy egyszer csak azt veszed észre, hogy teljesen elterelődött róluk a figyelmed.

Keress hozzá képet

Keress olyan képet, ami fizikai feszülést jelenít meg. Lehet egy megfeszülő íj, gumiszalag, vagy dagadó vitorla… Ezt a képet fogod majd használni. A relaxációs kaland egyik lépése az, hogy a feszülést kifejező képet gondolatban felidézed, majd megváltoztatod: a nyílvessző kiröppen, a gumiszalag ellazul, a vitorla elernyed. Jó, ha ezek a képek kéznél vannak, mire a gyakorlat során odaérsz. Így nem akkor kell kitalálnod őket – ez gördülékenyebbé teszi a folyamatot.

Elkalandozó gondolatok

Bármikor előfordulhat, hogy gondolatban elkalandozol. Fogadd el ezt is jó szívvel. Buddha szerint az emberi elme olyan, mint egy csintalanul szaladgáló majomsereg. Hadd szaladgáljanak a majmok, addig jó, amíg vidámak! 😊Ha nagyon szétszaladtak a gondolataid, egyszerűen csak regisztráld, és tereld vissza a figyelmed a gyakorlathoz.

Nem csak a gondolataid téríthetnek el. Előfordulhat, hogy becsenget a postás, és át kell venned egy levelet. Nyugodtan állj fel, intézd el a dolgot – utána pedig folytasd ott, ahol abbahagytad. Ha viszket az orrod, azt is megvakarhatod 😊 – ha az érzés erős, úgysem tudnál a gyakorlatra figyelni.

Hagyd a teljesítményt!

Van még valami, amin talán meglepődsz, mégis, az egyik legfontosabb dolog, ha relaxációs van szó: ne akarj ellazulni. Ne akarj elérni, „teljesíteni” semmit, csak csináld végig a gyakorlatot. Fedezd fel benne önmagad. Az ellazulás – egy ponton – úgyis jön majd: magától.

Már megint gyakorlatot írok – pedig magad is tapasztalni fogod: ez egy igazi kaland, egy izgalmas felfedező út, a szervezetedben eldugott kincsekről.

Már csak egy dolog van hátra, mielőtt a tényleges relaxációt elkezdenéd. Azért eddig sem volt haszontalan. Megismerted az elme „csintalan majomsereghez” hasonló működését – ez is jó szolgálatot tesz majd. Bármikor, amikor szidni kezdenéd magad amiatt, hogy elkalandoztál, gondolj a majmokra. Bánj velük szelíden! Könnyebb úgy, sok felesleges bosszúságot megúszol vele.

Az is nagy érték, hogy a hétköznapok zűrzavarában kijelöltél magadnak egy helyet és időt, ami a tiéd. Elhatároztad, hogy ezt magadra szánod. A gyógyulás útján ez a legszebb, és talán legfontosabb ajándék amit önmagadnak adhatsz.

Bérkocsis tartás

Keress a gyakorlathoz megfelelő pozíciót. Ülve vagy fekve – ahogy a szervezeted kéri. A relaxáció alább leírt lépései bármely testhelyzetben végigcsinálhatók, de a legjobb mégis a „bérkocsis tartás”.

Az illusztráció a ChatGPT képgeneráló eszközének segítségével készült

Ez egy kiegyenlített, harmonikus pozíció: a hátad egyenes, a vállad laza, két talpad a földön. A két karod az öledbe ejted, a tekinteted előre szeged.

A legutóbbi csoporton Bea – hegedűművész betegünk – elmondta, hogy jól ismeri ezt a tartást. Koncerteken akár 2–3 órán át is kényelmesen tud így ülni és játszani. Lehet, hogy hegedűművész-ülésnek kellene neveznünk? 😊

A szemed lehunyhatod, de ha úgy kényelmesebb, nyitva is tarthatod. Lehet, hogy egy ponton lecsukódik magától – úgy könnyebb a belső élményekre figyelni.

Relaxációs gyakorlat – induljon a kaland!

Helyezkedj el kényelmesen. Ha kell, egy kis mocorgás, fészkelődés után: találd meg a neked legmegfelelőbb pozíciót. Ráhangolódásul néhány percig figyeld a légzésed. Ne változtass rajta, csak kövesd. Lehet, hogy mélyül, lassul – csak hagyd…

Hét lépés a kiválasztott izomcsoportjaiddal

Most válassz ki egy izomcsoportot:

1. Figyeld meg a kiválasztott izomcsoportot, regisztráld a feszülést, és egyéb érzéseket.
2. Belégzésre hívj be egy képet, ami izomfeszülést jelenít meg.
3. Kilégzésre (akár néhány légvétel után, amikor kész vagy rá) a képet változtasd meg: lásd, hogy ami eddig feszült, most ellazul.
4. Belégzésre feszítsd meg az adott izomcsoportot.
5. Kilégzésre (akár néhány légvétel után, amikor kész vagy rá) az izomfeszítést hirtelen, dinamikusan engedd el.
6. A megszülető elengedettség érzést engedd tovaterjedni a testedben.
7. A megfigyelt izomcsoport állapotát hasonlítsd össze a kiindulásival.

Ezt a 7 lépést csináld végig minden izomcsoporttal.

Haladj végig az egyes izomcsoportokon, eleinte minél kisebb egységekben. Mindegy, hogy alulról fölfelé halaszd, vagy felülről lefelé a lényeg, hogy módszeres legyen:

• lábfej – lehet külön a talp és lábhát
• lábszár
• térd
• comb
• gáttájék
• csípő
• has
• hát
• mellkas
• felkar
• alkar
• kézfej
• vállöv
• nyak
• fej – arc, homlok, fejtető

Ha végigértél, maradj ebben a kellemes állapotban, amíg jól esik.

Befejezésül mozgasd át finoman az izmaidat, vegyél egy mély levegőt, és a szemed frissen nyisd ki.

Figyeld meg, hogy amikor a feszülésről alkotott képet megváltoztatod, a tested már önmagában erre reagál. Ez a tapasztalat segítségedre lesz a gyógyító mozi gyakorlatánál is. Mire odaérsz, ismerősen mozogsz majd a belső képek világában, és azt is biztosan fogod tudni, hogy az előhívott képekre a szervezet válaszol.

Ha már bejárattad a relaxáció gyakorlatát, úgy is kipróbálhatod, hogy azt a mozzanatot, amikor az izomfeszítés elengeded, összekapcsolod azzal, hogy a képet megváltoztatod. Később eldöntheted, hogy számodra hogy jobb: kép és izom egyszerre, vagy külön-külön.

Elsőre ez elég bonyolultnak tűnik…Mennyi ideig tart egy gyakorlat?

Az „Engedd el magad!” relaxáció előre talán bonyolult, de ahogy rendszeresen végzed, látod majd, hogy igazából nagyon egyszerű.

Meddig tartson?

Az időtartama egyéni, általában 10-15 perc – de lehet több vagy kevesebb is. A hatékonyságát nem az dönti el, hogy mennyi ideig tart. Az sem szükséges, hogy mindig minden izomcsoportot módszeresen végigvegyél.

Időnként előfordulhat, hogy csak bizonyos testrészeidet lazítod el. Vagy akár egyszerre az egész testedet, egy gyors feszítéssel és kiengedéssel. Akkor se aggódj, ha a „hosszú” gyakorlat során belealszol.

Olvasd el, amit erről itt írtunk: Gyógyító mozi – gyakori kérdések.

Engedd, hogy a szervezeted igénye és bölcsessége vezessen. A kulcs – most is – a tudatosság. Az a szándék, hogy lehetőséget adsz magadnak, hogy kiengedj, néhány percre megpihenj, feltöltődj.

Relaxációs napló

A relaxációval kapcsolatos élményeket a relaxációs naplódban is rögzítheted. Segít, hogy megőrizd az élményt, és biztatást ad a folytatásra

Fontos , hogy arra figyelj, ami jól esik, és azt vedd számba, amit megtettél – ne azt, ami kimaradt. A lényeg nem a „tökéletesen” kivitelezett gyakorlat, hanem a rendszeresség. Napi 10-15 perc hónapok, évek alatt tetemes mennyiség – ennyi biztosan belefér, ha a jóllétedről van szó.

Még egy tanács: érdemes minden „Engedd el magad!” relaxációt – vagy bármely más gyakorlatot – azzal kezdeni, hogy egy pillanatra végigpásztázod magad: megfigyeled, hogyan érzed magad testileg és lelkileg. A végén újra: hogy vagy most, miben változott a közérzeted.

Relaxációs módszerek

Melyik a legjobb relaxációs módszer?

Sokfajta relaxációs módszer létezik. Az autogén tréning, progresszív relaxáció, jóga nidra a legismertebbek. Vannak zenével és hangtálakkal vezetett relaxációk…

Hogy melyik a legjobb?

A kutatások szerint mindegyik alkalmas arra, hogy kellemes testi-lelki állapotot teremtsen. Így a választ nem a tudományos bizonyítékok között találod, hanem a szervezeted bölcsességében, abban az intuitív tudásban, amiről korábban már írtunk. Ezért ne arra keresd a választ, hogy „általában melyik a legjobb”, hanem arra, hogy számodra melyik a legmegfelelőbb.

Próbálj ki többféle relaxációs módszert, figyeld, hogyan hatnak rád. válaszd azt, amelyik számodra épp a legmegfelelőbb.

Ha másfajta relaxációs formákat is megismertél, válthatsz közöttük. Lehet olyan időszak, amikor az egyik, később pedig egy másik lesz az, ami szívesen csinálsz. Idővel kialakulhat a saját módszered – kísérletezz, keress bátran! Minden perc, amit magadra fordítasz, különös kincset rejt: megtanít téged – önmagadra.

„Én jobban szeretem a vezetett relaxációt”

Sokan mondják, hogy számukra sokkal kellemesebbnek, „mélyebbnek” tűnik a vezetett relaxáció. Ez azt jelenti, hogy valaki – személyesen vagy hanganyagról – mondja az instrukciókat, és te az ő hangját követve jutsz el a nyugalom és az elengedettség élményéhez.

Ez valóban nagyon kellemes élményt ad, de nem biztos, hogy minden helyzetben ez a leghatékonyabb. Ez az élmény ugyanis erősen függ a vezető személytől vagy a hanganyagtól – és ha az nincs jelen, oda az élmény.

Vannak azonban helyzetek, amikor a vezetett relaxáció a legjobb választás. Ha fáradt vagy, kimerült vagy, ha mellékhatások gyötörnek, fontos, hogy pihenj, és minél több energiát gyűjts. Ilyenkor kényelmesebb és hasznosabb, ha „csak” hallgatnod kell. Ehhez hanganyagot is készítettünk neked.

Vezetett relaxáció

A saját relaxációs rutin kialakítása csak egy kicsivel több energiát igényel, de az az előnye, hogy mindig kéznél van. Bárhol, bármikor előveheted, és a már kitaposott úton könnyedén megteremtheted magadnak az élményt.

A most megismert gyakorlatnak az eredeti formája a Simonton házaspár Gyógyító Képzelet című könyvben található. Bár ott „progresszív relaxáció” néven utalnak rá, a valódi, „eredeti” Jacobson-féle progresszív relaxáció kissé eltér ettől. Tapasztalataink szerint a Simonton-könyvben leírt, viszonylag összetettebb folyamatra sokan nehezen szánják rá magukat. Az évek során összegyűlt visszajelzések és a gyógyult betegek megélései alapján született egyszerűbb, praktikusabb, de ugyanolyan hatékony formát megmutatjuk a következő fejezetben. (James L. Creighton – Stephanie Matthews-Simonton – O. Carl Simonton: A gyógyító képzelet – Belső erőforrásainkkal a rák ellen. Egészségforrás Alapítvány, 2023. Magyar nyelvű kiadás, 244 o.)

Nyújtózz egyet!

Amikor azt írjuk, hogy a relaxációs rutin kialakítása „csak kicsit több beletett energiát igényel”, ezt szó szerint így is gondoljuk. Ha az előző fejezetben kipróbáltad a relaxációs gyakorlatot, magad is tapasztalhattad a hatását. Csak egy egészen kis erőfeszítés szükséges hozzá – mégis sok kellemes és hasznos változással jár.

De van még ennél egyszerűbb is: nyújtózz egy nagyot. 😊

Semmi több: időnként állj meg, tarts egy kis pihenőt, és nyújtózz egy nagyot – az izmok kellemes megfeszítésének és kiengedésének a legjobb módja a nyújtózás. Ráadásul nemcsak a legjobb, de könnyű, és teljesen természetes.

Az illusztráció a ChatGPT képgeneráló eszközének segítségével készült

Ugye most már elhiszed, amit az elején írtam?
Relaxálni könnyebb, mint hinnéd.

Nyújtózz egyet – bárhol, bármikor. Megteheted: állva, ülve, vagy akár séta közben is. Nyújtózhatsz otthon, a munkahelyeden, a metrón vagy a villamoson, sőt, várakozás közben, kezelések előtt, sőt akár alatt is. Nincs hozzá szükséged másra, csak önmagadra és az elhatározásodra.

A nyújtózást is hatékonyabbá teheted, ha a légzést és az izomfeszítést összekapcsolod. Belégzésre feszíts, kilégzésre engedd el. A kilégzés fázisa – ahogy azt többször írtuk, de az ismétlés sosem árt – mélyíti el az ellazulás élményét. Ha a légzést és az izomfeszítés–elengedést együtt használod, a két hatás összeadódik és felerősíti egymást. Ha kedved van, egy belső képet is hozzátehetsz – így megháromszorozod a hatást. 🙂 Használhatod azokat a feszülés-elengedést megjelenítő képletet, amit az előző, „Engedd el magad” gyakorlatnál, de az is lehet, hogy a feszültséget képzeletben egyszerűen csak elfújod.

A nyújtózás alatt figyelj az érzetekre – az izmaidra, ahogy a nyújtás után kellemesen kiengednek – és a lelkedre is. Éld át tudatosan az elengedettség érzését.

A nyújtózást addig ismételd – akár több testrészeddel –, amíg jólesik. Figyelj arra, hogy mindig addig és annyit nyújtózz, ameddig valóban kellemes. A közérzeted, a tested és a lelked jelzései most is vezetnek majd: maradj összhangban a szervezeteddel.

Idővel észreveszed, hogy ha odafigyelsz, pusztán nyújtózással is mennyi hasznos tapasztalatot kapsz magadról! A valódi testi és lelki igényeid azáltal tárulnak fel, hogy figyeled magad, figyeled a működésed. A szervezeted számtalan „üzenetet” hordoz. Ha megérted az igényeit, megismered a határait, az egyensúlyát is könnyebb lesz megőrizned – és ebben még egy egyszerű nyújtózás is segít.

Műtét után vagy bármilyen mozgásszervi, izom- illetve ízületi érintettség esetén mindenképp kérd ki orvosod és gyógytornászod véleményét!

A rendszeres relaxáció rengeteg jó hatással jár, erről már írtunk. De ha átmenetileg időszűkében vagy, az sem baj. Ahogy ebben a cikkben olvashatod: már óránként néhány perc jelentősen hozzájárul a jóllétedhez. Egy nyújtózásra pedig mindig van idő – akár most is. 😊

… és ha már szóba kerültek a képek – ez is ott lapul erőforrásaid kincsestárában, és felfedezésre vár. Ahogy haladsz velünk haladsz, rájössz majd, hogy valójában már most is ismered és öntudatlanul használod őket. A következő fejezetben megmutatjuk, milyen lehetőségeket rejt, ha tudatosan alkalmazod.

Ha még többet szeretnél megtudni erről, tarts velünk, és lépjünk együtt be a fantázia világába, a belső képek kimeríthetetlen, káprázatos univerzumába.

Belső képeink világa

Az imagináció

Imagináció? Már a szót sem értem. Ez még a relaxációnál is nehezebbnek hangzik!

Pedig sokkal egyszerűbb annál, mint amilyennek tűnik. Ahogy a relaxáció is sokkal egyszerűbb, mint hitted – és ugyanúgy képes vagy rá. Máris megmutatom, de először gondolj egy almára.

Megvan?
Milyen almára gondoltál?

Egy piros almára. Igen, szép, piros, egészséges. Az egyik oldala kicsit sárgás. Nagyon finom az íze is, az illata is.

Honnan tudod, hogy erre az almára gondoltál?

Hogy honnan tudom…?! Hát… ööö… mert… Hát mert erre akartam gondolni! Ezt az almát szeretem.

Honnan tudod, hogy piros?

Most, hogy így rákérdeztél: látom. Látom a lelki szemeim előtt.

Ugye, mondtam, hogy képes vagy rá? 😊

Képekben gondolkodunk

A fejünk tele van képekkel, csak nem tudunk róla. Valójában képekben gondolkodunk, de mivel ez ösztönös, természetes folyamat, nem tudatosul bennünk. Akkor vesszük csak észre, ha szándékosan „levadásszuk”. Mint az előbb az almánál: akkor találtad meg az alma belső képét, amikor odafigyeltél, és megkerested.

Persze ha azt mondom, hogy „kép”, ez így elég pontatlan, sőt, kissé félrevezető. Ennél többről – és kicsit másról – van szó. Mindjárt látod majd.

De nézzük előbb az imagináció szó eredetét, az sokat elárul.

Az imagináció szó gyöke a latin imago, aminek jelentése kép, képmás. Ez állóképet ír le. Az ugyancsak latin eredetű imagination (elképzelés, képzelőerő, képzelet) már sokkal dinamikusabb folyamatra utal. Szóval amikor a képzelőerődet használod – mint az előbb, az almánál –, akkor imaginálsz.

Eddig nagyon egyszerű, igaz?

Ösztönösen, akaratlanul szinte folyamatosan „képeket gyártunk”. Kigondolunk, elképzelünk, megálmodunk dolgokat… Csakhogy azt, ami ilyenkor a lelki szemeink előtt zajlik, a „kép” szó nem írja le igazán.

A kép – például egy fénykép – egy pillanatnyi helyzetet rögzít. A látvány mozdulatlan, változatlan, a tartalom egyértelmű, a kontúrok tiszták, a részletek jól kivehetők.

Belső képek áramlása

A belső képeink azonban nem ilyenek. Ha a „kép” szóra hagyatkozunk, félreérthetjük azt, ami bennünk zajlik. A belső képek nem állnak, hanem folyamatos áramlásban vannak. Ami a fejünkben fut, az nem állókép, hanem villódzó, állandóan változó-kavargó képfolyam. Ezért is olyan nehéz megragadni.

Az egyes képkockák – amelyekből ez a képáram összeáll – ebben a sodrásban nem könnyen azonosíthatók. Amit belül látunk, sokkal inkább hasonlít egy videokliphez: felvillanások jönnek-mennek, minden folyamatosan változik, alakul. Ráadásul homályos, képlékeny, elmosódott kontúrú, nehezen kivehető – mire megragadnád, már el is illant. Az egyes képkockák nem egy logikusan felépített történetet követnek: sok a mellékszál, rengeteg a távoli utalás, és gyakran keverednek bele alig odatartozó motívumok. Az egészet leginkább egy laza, közös asszociációs mező tartja össze.

Azzal szemben, amit várnánk, ha azt a szót halljuk, hogy „kép”, a fejünkben futó gondolati tartalom, a „belső kép”:

• nehezen megragadható,
• dinamikus, nem állókép,
• elmosódott,
• homályos,
• változékony,
• illékony.

Hogy ez miért fontos? A látszólag „száraz” elmélet haszna a gyógyító mozi gyakorlatnál köszön majd vissza, akkor amikor te is megalkotod a saját gyógyító képsoraidat. Ha azt várod, hogy a belül futó „film” színes, éles, kontúros legyen, olyan, mint a képernyőn vagy filmvásznon futó film, csalódni fogsz. Azt gondolod majd, hogy valamit rosszul csinálsz. Vagy azt, hogy ez neked nem megy… De az a helyzet, hogy a belső mozi képsorai szürkék szakadozottak, elmosottak – és a gyógyító mozi tökéletesen működik így.

Van még egy érdekes tulajdonsága a képeknek, amit egy egyszerű játékkal te magad is felfedezhetsz.

Játék a képekkel | gyakorlat

Az alma után most jöjjön egy összetettebb:

Játék a képekkel: az élménycsomag

Gondolj a legutóbbi kedvenc vízparti élményedre. Lehet tengerpart, a Balaton vagy akár egy strand. Hunyd le a szemed, és idézd fel ezt az élményt olyan élethűen, ahogy csak tudod. Mintha most történne, mintha most is ott lennél.

Ha kinyitottad a szemed, gondold át részletesen mindazt, amit átéltél.

Ha alaposan belegondolsz, találsz köztük olyat, amit nem láttál, hanem máshogyan érzékeltél? Például a hullámok hűsét, a víz illatát, a habok zúgását?

Keresd meg és írd le magadnak, hányféle érzékszervhez kötődő élmény idéződött fel benned.

Ha jól átvizsgálod, találsz:
– látványt,
– hangot,
– ízt,
– illatot,
– érintés-/tapintásélményt.

Így van ez valamennyi belül megjelenő képpel. Ahogy az almánál is: nemcsak piros volt, hanem ízletes és jó illatú! Vagyis a belső képeinknek nemcsak vizuális elemei vannak, hanem hangok, ízek, illatok, mozgásérzetek, tapintásélmények is társulhatnak hozzájuk – az összes érzékszerv részt vehet a kialakításukban.

Hogy mindez miért fontos? A következő játékból ez is kiderül.

Játék a képekkel: hatással van rád

Most arra kérlek, gondolj egy citromra.

Képzeletben vedd a kezedbe, simíts végig a finom, viaszos felületén, szívd be az illatát. Gondolatban vágd ketté, nézd meg a metszéslapon kirajzolódó mandalaszerű mintázatot. Csavard bele a levét egy pohár szódavízbe. Hallod, ahogy pezseg?

Ahogy mindezt elképzeled, nemcsak a citrom érintése és illata idéződik fel benned. Valószínűleg a nyál is összefutott a szádban, igaz? A képzeletedben megjelenő citrom beindította a nyáltermelésedet.

És ami igazán érdekes:
Minél intenzívebb és részletgazdagabb egy belső kép, és minél több érzékszervi ingert kapcsolsz hozzá, annál erősebb lesz a hatása.

Még egy kis játék jöhet?

Játék a képekkel: megtalálhatod, átalakíthatod

A citromot könnyen el tudjuk képzelni. De aki otthonosabban mozog a belső képek világában, hamar felfedezi, hogy ez bonyolultabb dolgokkal is így van. Még olyan elvont fogalmakhoz is tartoznak belső képek, mint például a harmónia vagy a hazaszeretet, vagy matematika. Elsőre talán nehéz felismerni, de minél otthonosabban mozogsz a belső képek világában, annál könnyebb azonosítod, annál gyakorlottabban alakítod, módosítod őket.

Hogy néz ki a harmónia?

Figyeld meg, hogy számodra milyen a harmónia:

• színe vagy színei
• az alakja
• a színek intenzitása, telítettsége
• elmosott, homályos, vagy éles a kép
• állókép, vagy mozog
• milyen a mozgás üteme, ritmusa, iránya
• tartozik- e hozzá íz, illat, tapintás…

A képek átalakíthatók. Van kedved még egy kis játékhoz?

Képzeld el a „harmóniát” máshogy.

Alakítsd át:

• a színeit
• a színek telítettségét
• a kép élességét vagy elmosottságát
• a mozgását, ütemét, ritmusát
• kapcsolj hozz másfajta ízt, illatot, tapintást…

Így, megváltoztatva is ugyanazt jelenti számodra a harmónia szó, mint eredetileg?

Vedd észre: a kép megváltoztatható – és ez egyszerűbb, mint gondolod!

Csoportfoglalkozásainkon rendszeresen elhangzik, hogy „nem tudok másra gondolni”.

Ebben a rövid gondolati játékban megélhetted, hogy ha megragadod, és tudatosan megváltoztatod a belső kép jellemzőit, szükségszerűen megváltozik a hozzá csatolt tartalom is. Ezt jelenti az, hogy „megváltoztatom, mit gondolok róla”. Persze most egy kicsit csalok, de a lényeg, amit ebből a rövid kalandból magaddal vihetsz: ha a belső kép formai tulajdonságait megváltoztatod, a tartalma módosul – magától.

Az már nehezebb, hogy a megváltozott képet „megtartsd”. Bizonyára te is észrevetted, hogy a „megszokott” képek könnyen, akaratod ellenére visszaugranak az eredeti formájukba. Mégis: minél többet „gyarkorlod”, annál könnyebben tudod majd megváltoztatni, és megtartani az új képet. Ne feledd, amit a gyakorlásról írtam. 🙂

A „kép” szervezetre gyakorolt hatása

Igen, a belül felidéződő képekre a szervezet reagál! A citromnál talán könnyebben tetten érhető, de így van ez minden belső képpel.

Kép és mozi

…amiről most már tudjuk, miért nem pusztán „kép”. Az egyszerűség kedvéért azonban mégis ezt a szót fogom használni. Ha azt mondom, „kép”, a gondolatainkban felidéződő érzetcsomag egészét értem rajta. Időnként használom majd a „mozi” szót is, ezzel a képáramlás folyamatára utalok.

Akár a „kép”, akár a „mozi” szót használom, mindig azt a komplex, dinamikusan változó képzetcsomagot értem alatta, amelyet a látványon túl érzékszervi ingerek sokasága alakít ki. És ahogy magad is látni fogod, ez befolyásolja, hogyan érezzük magunkat.

A citrom csak a nyálmirigyeinket mozgatja meg, de a belső képeink ennél sokkal mélyebbre tudnak hatolni. Gondolj csak bele, mi történik, ha bárki meghallja azt a szót: „rák”.

Sápadt bőr, aláárkolt szemek, durva műtéti hegek, lesoványodott, kopasz emberek… Ez az a kép, ami az átlagember fejében él. Ez az, amivel szembetalálja magát, aki megkapja a daganatos betegség diagnózisát.

A „rák”-hoz kapcsolódó kép jelentősen meghatározza, hogyan állunk a betegséghez, hogyan reagálunk rá. A helyzet az, hogy a legtöbb esetben ez a kép sokkal erősebben befolyásolja az érintettek érzelmi állapotát, mint maga a tényleges helyzet.

Katasztrófa-mozi

A „rák” szóhoz kötődő belső kép – a betegség minden lehetséges, néha valóban riasztó kockázatával együtt – nagyon erősen torzított. Ráadásul – ahogy írtuk – ez sem egyetlen kép, hanem képek egész sorozata. Egy kusza, érzelmekkel, emlékekkel, innen-onnan elkapott félszavakkal, az előrevetített, riasztó jövő felvillanásaival teli, kavargó, gyomorszorító „mozi”. Egy igazi katasztrófafilm. És mivel erősen torzított, a jövőnek csak egy sötét, kétségbeejtő, katasztrofális oldalát mutatja.

A belül akaratlanul futó katasztrófa-mozi rengeteg energiát köt le. Olyan energiát, amit a szervezet egyensúlyának újbóli helyreállítására lehetne használni – ezt gyógyult betegeink beszámolói is megerősítik. Elképzelni, hogy mi következhet, mindig sokkal riasztóbb volt, mint ami valójában történt.

Nem könnyű elhatárolódni attól, ahogyan a daganatos betegséget a környezet látja. Belső élményeink és az ezekhez kapcsolódó képek magukban hordozzák azokat az általános nézeteket, amelyek a közvéleményben mélyen gyökereznek. Magukba sűrítik az adott társadalmi, kulturális környezet elképzeléseit, a generációkon át öröklődő vélekedések egész sorát. És persze azokat az egyéni tapasztalatokat is, amelyek kinek-kinek az életútja során alakultak ki.

Kép és gondolat

Van még egy érdekes dolog: a kép nemcsak következménye, hanem hordozója is annak az érzelmi-gondolati tartalomnak, amely létrehozta. A gondolat, az érzés és a kép szorosan összetartozik. Vagyis a belül megszülető kép sűrített, szimbolikus formában őrzi, hordozza, képviseli azt az érzelmi helyzetet, azt a gondolatot, amelyből született.

Ennek van egy nagyon fontos következménye, ami – ha hiszed, ha nem – a daganatos betegség elleni harcban a segítségedre lehet.

Ha bármelyik belső képedet megragadod és megváltoztatod, megváltozik az (öntudatlanul) hozzákapcsolt gondolat,és a hozzá tartozó érzelem is.

Mondok egy egyszerű példát:
Amikor egy almára gondolsz – ha az alma szép, piros, fényes és illatos –, szívesen beleharapsz. De ha a kép átvált, és az alma fonnyadt, színtelen, egyből elmegy tőle a kedved.

Az a folyamat, ahogy a külvilágból érkező észlelések és belső megéléseink egy érzelemmel, gondolattal telített belső képpé formálódnak, öntudatlan. Ösztönösen, automatikusan történik. Öntudatlan azért is, mert nem vesszük észre, nem tudunk róla.

De ne feledd: Az akaratlanul megjelenő kép tudatosan átalakítható. Kezdjünk hozzá!

A selejtes sejt

Mit szólnál hozzá, ha a benned élő, „rák”-hoz kapcsolódó képet átszabnánk?

Már hallom is a kifogásokat: „Ez nem ilyen egyszerű!” Meg hogy: „Attól, hogy nem így gondolom, a daganatos betegség még egy veszélyes dolog”, „Nem akarom áltatni magam…”

Áltatod magad?

Pedig ha a daganatos betegség szóba kerül, az „áltatás” elkerülhetetlen. Mindjárt látni fogod, hogy igazából mindannyian „áltatjuk” magunkat. Először talán ezt tegyük helyre.

Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy azt, hogy a daganatos sejt igazából milyen, senki nem tudja? Persze a patológus a szövettani mintát meg tudja nézni a mikroszkóp alatt.

Ott – bizonyos vizsgálati anyagokkal megfestve – valóban jól látszik, hogy rendellenes sejtről van szó, és az eltérés fokát és jellegét is lehet azonosítani. Arról is sokat tudunk, hogy milyen biokémiai és genetikai eltérések jönnek létre a sejt daganatos átalakulása során. A sok ismeretből összeállt egy kép, ami a daganatos sejt kóros folyamatait leírja – a„tudomány mai állása szerint”. Ez sem más, mint egy jelenleg érvényes modell – ahogy itt olvashatod a mágnes, meg Descartes kapcsán.

Többet tudunk – sokkal többet –, mint 100, 50, vagy akár 10 évvel ezelőtt. 10, 50 vagy 100 év múlva még többet fogunk tudni. De arról a rejtélyes, varázslatos és komplex valamiről, ami a sejt folyamatait irányítja, akkor sem lesz semmi több a birtokunkban, mint egy modell – az akkori ismereteink szerint.

Rossz indulat?!

Sőt, hogy folytassam a sort, már maga a szó, hogy „rosszindulatú”, sem más, mint ugyanúgy egy “ámítás”. Ezt a szót nemcsak a közvélemény használja, de az orvosi szóhasználatban is teljesen elterjedt. Ez a bevett fordítása a „malignus” kifejezésnek, amivel a daganatos betegséget latinul leírjuk. De a helyzet az, hogy soha, semmilyen orvos, egyetlen kiemelkedő tudással bíró patológus sem látott még indulatot, amikor a mikroszkópba nézett. Rosszindulatot meg pláne nem.

A modellt, amit itt megosztok veled, Dr. Hermann István pszichiátertől tanultam. Ő volt az, aki megismertetett a rendszerelvű gondolkodással és a Simonton tecnikával. A szemlélete egész világlátásomat átitatja, az e könyvben elírtakban is újra és újra visszaköszön. Nagyon sok tudást átadott, rengeteget kaptam tőle. Máig hálás vagyok neki érte.

Gondolj csak bele, ha figyelembe vesszük mindazt, amit eddig a kép működéséről összeraktunk: ha meghallod azt a szót, hogy „rosszindulatú”, milyen érzéseket kelt ez benned – vagy bárkiben?!

Sötét, fekete, agresszív, vicsorgó, tüskés… Ha megkérjük, az emberek így írják le a rákos sejtet. Ha megjelenik, mint belső kép, mi mást húzhatna ez magával, mint rémületet?

De ha nem agresszív, ha nem rosszindulatú a daganatos sejt, akkor milyen!?

Minden igazán jó válasz egy igazán jó kérdéssel kezdődik. Milyen is a rákos sejt? Ahogy az előbb írtuk, valójában senki nem tudja, hogy milyen egy daganatos fejlődés irányába elindult sejt. Egyet azonban biztosan tudunk – egyébként ez David Servan-Schreiber nagyszerű könyvének az alcíme: „Rákos sejtek mindenkiben vannak”. Figyelj, a folytatás még izgalmasabb: „Mégsem lesz mindenki rákos.”

(Servan-Schreiber, D.: Rákellenes – Rákos sejtek mindenkiben vannak. Mégsem lesz mindenki rákos. Park Könyvkiadó.)

Igen, bár elsőre talán meghökkentő, a szervezetünkben akkor is előfordulnak „rákosnak” nevezett sejtek, amikor teljesen egészségesek vagyunk. Bár talán furcsa, ennek az az egyszerű tény a magyarázata, hogy a szervezetünkben rengeteg sejt van, közel 40 billió. Valóban hatalmas szám, úgy lehet leírni, hogy egy 4-es számjegy után 12 db nullát teszünk, valahogy így: 4.000.000.000.000.

Ráadásul a sejtek folyamatosan cserélődnek. A régiek dolguk végeztével szétesnek, és helyettük újak termelődnek. Van, ahol a sejtmegújulás folyamata lassabb. A máj- és izomsejtek esetén az átlagos lecserélődési idő több hónap is lehet. Vannak sokkal gyorsabban megújuló sejtjeink, ilyenek a bélhámsejtek, ahol ez az idő legfeljebb néhány nap.

Mindent összevetve – és a szervezetünket felépítő sejtek hatalmas számát nézve – könnyen kiszámolható, hogy 1 perc alatt több millió sejtünk kicserélődik. Vagyis ahogy a sejtgyár megállás nélkül dolgozik, 1 perc alatt több millió sejtünk szétesik, és több millió termelődik helyette újra. A szervezet egy nagyon pontos, nagyon jól szervezett és csodálatosan összehangolt rendszer. Az újonnan képződő sejtek rengeteg ellenőrzési ponton mennek keresztül, mire kikerülnek a sejtgyár futószalagjáról. Sokszoros biztonsági intézkedés garantálja, hogy csak egészséges elemek kerüljenek ki róla. De bármilyen szépen és pontosan dolgozik is a sejtgyár, ilyen hatalmas mennyiség mellett elkerülhetetlen, hogy egy-egy selejt is átcsússzon, még a legszigorúbb ellenőrzésen is.

Ezek a selejtes, hibás, sérült sejtek azok, amiket daganatos sejtnek nevezünk.

Mivel az éretlen, selejtes sejtek sokkal szervezetlenebbek, mint egy egészséges sejt, nem alkalmasak arra, hogy a nekik szánt szerepet betöltsék. Igazából másra nem jók, mint arra, hogy önmagukat fenntartsák, táplálkozzanak, osztódjanak és szaporodjanak. Mivel az osztódás során továbbadják a hibát, amivel a sejtgyárból kijöttek, így az utódsejtjeik is hibásak lesznek. Az így elszaporodott sérült sejtekből alakulhat ki az az elváltozás, ami aztán betegséghez vezet.

Mit gondolsz arról, ha arra kérlek, hogy innentől a rákos sejtekre úgy gondolj, mint a szervezetedben keletkező, mindenkori „melléktermékre”?

Rákos sejt, mint „melléktermék?”

Ha kedved van, írd le magadnak néhány szóval, hogy ez a gondolat mennyit változtat azon, ahogy a betegség egészére gondolsz. Változott-e az a belső „csomag”, ami a rák szó hallatán korábban bekapcsolt?

Azért izgalmas, ha leírod, mert így később bármikor visszatérhetsz hozzá.

Amit a „rák” kitakar: a szervezet védelmi rendszere

Azt már látjuk, hogyan jön létre a sejtgyári selejt, de még mindig itt az eredeti kérdés: mi az oka annak, hogy bár rendellenes sejtek mindannyiunkban keletkeznek, az esetek zömében mégsem lesz belőlük semmi baj?

A sejtgyár időnként mindenkiben termel egy-egy selejtet – mégis, ez ritkán vezet komoly problémához.

A választ szervezetünk többszintű ellenőrző-felügyelő-tisztító rendszere rejti. A sejt belső „minőségellenőrei” figyelnek arra, hogy ne keletkezzék hiba, sérülés, selejt. Ha egy egy „melléktermék” mégis átcsúszik ezen a szűrőn, akkor jön az immunrendszer takarítóbrigádja.

Amíg a szervezet védelmi rendszere jól működik, az összes selejtes sejt időben és maradéktalanul kikerül a rendszerből.

Amikor valaki azt hallja, hogy rák, rákos sejt, vagy daganatos betegség, az „agresszív” betegségterjedés képe mindent elural. Mindezt persze teljesen természetes és érthető, mégis: a kép elfed egy nagyon fontos dolgot. Kitakarja azt a káprázatos képességet, amivel a szervezet a sejtgyár hibáit figyeli, és ha kell, kiszűri: a védelmi rendszer működését.

A következő részben épp erről olvashatsz.

A szervezet összehangolt működése 3. – Az immunrendszer

Az immunrendszer – a szervezet védekező rendszere – nem más, a vérben és nyirokban keringő fehérvérsejtek összessége. A védelmi rendszernek az a dolga, hogy megóvjon minket a fertőzésektől és betegségektől. Ennek a csodás és bonyolult mechanizmusnak a működéséről könyvtárakat lehetne megtölteni – főleg az utóbbi évtizedek rendkívül inspiráló, új eredményei alapján.

Nehéz egyszerűen megragadni, de a lényeg röviden annyi, hogy az immunrendszer felismeri és eltávolítja a szervezetre káros vagy kóros, kívülről érkező anyagokat – mint például baktériumok, vírusok, gombák vagy szennyezőanyagok –, és a sejtosztódás során belül keletkező selejtes sejteket.

Az immunrendszer két fő részből áll: a veleszületett és a szerzett immunitásból. A veleszületett immunitás az első védelmi vonal, ami azonnal életbe lép, ha a szervezet bármi kórosat észlel. Legfőbb elemei a fagociták, vagyis falósejtek. A falósejtek a fehérvérsejteknek azon csoportját alkotják, amik – ahogy erre a nevük is utal – „befalatozzák” mindazt, ami a szervezetre nézve káros, vagy nem odavaló.

A szerzett immunitás a második védelmi vonal, amely már célzott, specifikus választ ad a külső vagy belső betolakodóra. Az adaptív immunitás felelős az immunmemória kialakulásáért is, ami azt jelenti, hogy ha a szervezet egyszer már találkozott egy adott kórokozóval, képes lesz gyorsabban és hatékonyabban reagálni a következő fertőzésre. A szerzett immunitás fő szereplői a limfociták – főleg a T-sejtek és a B-sejtek – felismerik és elpusztítják a fertőzött, vagy egyéb módon sérült sejteket.

Nézd meg te is mikroszkóp alatt, hogyan dolgoznak a védelmi rendszered okos kis katonái. Kigyűjtöttünk néhány videót neked:

A B-sejtek antitesteket termelnek – olyan okos kis molekulákat, amik a sérült sejthez kapcsolódva célzottan blokkolják a károsító ágensek további terjedését. Ugye, hogy káprázatos?

De van itt más is! Ha a daganatos sejtek elleni védekezésről van szó, az immunrendszer legerősebb elemei a természetes ölősejtek (angol rövidítés alapján NK, „natural killer” sejtek) és a citotoxikus T-sejtek. …és ha már az „agresszivitás” szóba kerül, hát a védvonalunknak ez a két elszánt kis katonája valóban kérlelhetetlen: azonnal felismer és villámgyorsan pusztít el minden selejtes sejtet.

A rendellenes sejteket az immunrendszer olyan felszíni jelzőmolekulákról ismeri fel, amelyek a sejt külső burkához kapcsolódnak. Ezeket a jelzőmolekulákat receptoroknak nevezzük, és megtalálhatók minden sejt felszínén. Olyanok, mint megannyi kis zászló, amivel az adott sejt meghatározza és azonosítja önmagát.

Az egészséges vesesejt a vesesejtre jellemző kis zászlócskát – receptort – tűz ki, az egészséges májsejt a jól működő májsejtre jellemző receptort. A védelmi rendszer járőrei felé ezzel azt is jelzik, hogy „én rendben vagyok, velem minden oké”.

A selejtes sejteknek azonban a receptora is selejtes – tulajdonképpen ezzel árulják el, hogy velük valami baj van. Az is előfordul, hogy némely selejtes sejt úgy próbál elbújni az immunrendszer elől, hogy elrejti az árulkodó receptorokat. Van olyan is, hogy téves szignálokat vagy gátló impulzusokat küld az immunrendszer felé. Sokszor pont ez – a hiányzó felszíni receptor vagy a téves szignálok jelenléte – hívja fel a védelmi rendszer figyelmét arra, hogy „itt valami nincs rendben”.

Az immunrendszernek van egy önszabályozó mechanizmusa, ami biztosítja, hogy csak a szervezetre káros anyagokat támadja meg, a saját, egészséges sejteket ne.

(Bizonyos esetekben ez az egyensúly megbomlik, és az immunrendszer tévesen a szervezet saját szövetei ellen fordulhat – ilyenkor alakul ki autoimmun betegség.)

Kiegészítő gondolatok: immunrendszer vagy védelmi rendszer

Amikor a szervezet egyensúlyi működését felügyelő sejtek összességéről írok, néha azt a fogalmat használom, hogy immunrendszer, néha azt, hogy védelmi rendszer. Ha az átlag szóhasználatot nézzük, a kettő tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Egy kis különbség azonban van közöttünk – aminek a jelentősége nagy. Ez ismét oda visz vissza, amit a tudományos modellekről, Descartes-ról meg a mágnesről írtam.

Ha az immunrendszer szót használom, akkor arra a álló „tudáscsomagra” utalok, amellyel ma rendelkezünk mindarról, hogy hogyan védi meg magát a szervezet a káros hatásoktól. Van egy jól felépített, vizsgálatokkal igazolt tudományos modellünk, amely pontosan leírja mindazt, amit a védekező folyamatokról jelenleg tudunk. Egy gazdag, sokrétű és nagyszerű modell – a tudomány mai állása szerint.

Ez a kép nem végleges. Száz éve alig tudunk erről az egészről, és még tíz, tizenöt évvel ezelőtt is jóval szegényesebbek voltak az ismereteink. Tíz, tizenöt ötven év múlva még gazdagabb lesz a kép. Éppen ezért használom olykor inkább a védelmi rendszer kifejezést: számomra ez arra utal, hogy a szervezetben még mindig rengeteg, eddig fel nem tárt erőforrás és lehetőség rejlik.

A védelmi rendszer egy tágabb, sokrétűbb fogalom – többet is, mást is magában hordoz, mint amit ma az immunrendszerről tudunk.

Hogy mindez miért fontos? Mondok egy példát. A modern immunológiai kutatások részeként néhány évtizede megjelent az a fogalom, hogy „maszkírozott antigén”. Ez volt az a pont, amikor kiderült – ahogy korábban írtam – hogy a daganatosan elfajult sejt megpróbálja valahogy „elrejteni” magát. Emlékszem a csoportjainkra, mekkora félelmet váltott ki, amikor ez a közvéleménybe is bekerült. Az érintettek akkoriban azzal az új rémülettel találták szembe magukat, hogy ha az „okos” rákos sejt képes elbújni az immunrendszer előtt, akkor nincs menekvés.

Később, ahogy a kutatások folytatódtak, kiderült, hogy a védelmi rendszer rengeteg utat ismer, amivel a selejtes sejtet – minden trükközésük ellenére – fülön csípi. A maszkírozott antigén és a rejtőzés jóval azelőtt létezett, hogy ezt a tudósok leírták volna. De létezett a védelmi rendszer ellenmechanizmusa is, anélkül, hogy ismertük volna. Én magam orvosként – és az orvostudomány, és mindenfajta tudomány tisztelőjeként – azt gondolom, hogy az immunrendszer sok olyan lehetőséget és képességet rejt, amit ma még nem ismerünk. De attól, hogy nem tudunk róla, hogy nem neveztük meg, nem írtuk le, ott van. Ezt a feltáratlan, de sok-sok egyéb eszközzel bíró rendszert hívom a szervezet tényleges védelmi rendszerének.

Az immunrendszer hatékonysága több tényezőtől függ: ilyen az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a megfelelő alvás. Ma már azonban az is bizonyított, hogy a védelmi rendszer működését befolyásoló tényezők között az érzelmi és lelki hatások is szerepet játszanak. Ez tovább visz minket egy inspirálóan új területre, amit úgy hívnak, hogy pszichoneuroimmunológia, röviden PNI. Hogy ez a bonyolult szó milyen egyszerű és káprázatos szervezeti működést takar, a következő fejezetből kiderül.

A szervezet összehangolt működése 4. – A lélek és a test kapcsolata – PNI

Az 1970-es évek immunológiai kutatásai egészen varázslatos eredményeket hoztak. Úgy tűnik, most már tudományosan is igazolható, amit az ember ösztönösen régóta tud: a testünk és a lelkünk elválaszthatatlan egymástól. Mindaz, mit érzelmileg átélünk, nyomot hagy a szervezetünkben.

Van egy fiatal, de lendületesen fejlődő tudományterület, a pszichoneuroimmunológia, vagy PNI, ami épp ezt vizsgálja. A kutatási eredmények szerint a pszichés – vagyis lelki – hatások a neuronális – vagyis idegrendszeri – folyamatokon át befolyásolják a test működését, így az immunológiai paraméterek alakulását is.

Most már tudományosan igazolt tény, hogy amikor a központi idegrendszert valamilyen érzelmi behatás éri, a hatás – az idegpályák és a velük együttműködő hormonok termelődésének módosításán keresztül befolyásolja, gátolja vagy serkenti az immunrendszer működését.

Így hát az, hogy a lelki, érzelmi állapot és a védelmi rendszer működése – idegrendszeri közvetítéssel – szoros kapcsolatban áll egymással, ma már vitathatatlan.

A pszichoneuroimmunológia területén végzett kutatások azt is egyértelműen megmutatták, hogy az érzelmi tényezők hatással vannak a daganatos betegség kialakulására és lefolyására. A krónikus stressz megterheli az immunrendszert, és nehezíti a selejtes sejtek elleni védelmi munkát. Erről olvashattál a korábbi részben még itt LINK KRÓNIKUS STRESSZ

Ezzel szemben azok a módszerek, amelyek segítik az érzelmi állapot harmonizálását – például a relaxáció, az éber jelenlétre (mindfulness) épülő gyakorlatok vagy egyéb meditációs technikák – támogatják a védelmi rendszer működését. Számos cikk igazolja, hogy ezek kedvező hatással vannak a daganatos betegségek kezelésére és a betegséggel való sikeres megküzdésre is.

Ezek a blogbejegyzések a PNI-ről és az élet megtalált lehetőségeiről szólnak.

Minden a fejben dől el? – avagy a „PNI”

Ha a betegségek lelki eredete kerül szóba, ma az egyik legdivatosabb téma a gondolat teremtő ereje. Tavaly nyáron tele volt a város egy prof

https://www.kiutarakbol.hu/post/minden-a-fejben-dol-el-avagy-a-pni

Most meditálunk, Manó?

– Nem veszel észre? Na szép! Veled együtt készülök a meditációs csoportra. Igazán szórakoztató.

https://www.kiutarakbol.hu/post/most-meditalunk-mano

„Csináld a semmit!” De hogyan?

Pimasz manó most én szólítalak! Határidőkkel beszorulva, egyszerre két lerobbant számítógéppel, informatikus után szaladgálva, dokumentációkkal bajlódva…

https://www.kiutarakbol.hu/post/csinald-a-semmit-de-hogyan

Pillanatok – az elsietett élet

Arcocskájára kiül az a leplezetlen csodálat, a nyers, tiszta nyitottság, aminek a luxusát csak egy ilyen apró emberke engedheti meg magának

https://www.kiutarakbol.hu/post/pillanatok-az-elsietett-elet

Arra van az idő, hogy jól töltsd

A november így is, úgy is beköszönt. Megérkezik komótos egykedvűséggel, ha szeretjük, ha nem.

https://www.kiutarakbol.hu/post/arra-van-az-ido-hogy-jol-toltsd

A PNI működése | gyakorlat

A PNI működését te is könnyen kipróbálhatod egy egyszerű gondolatkísérlettel:

Képzeld el, hogy valakit, aki számodra fontos, többször megpróbálsz felhívni, de egy fél nap után sem veszi fel a telefont. Mi történik ilyenkor? Te mit tennél? Gondold át!

A legtöbben ebben a fázisban még megpróbáljuk megnyugtatni magunkat. Valami egyszerű, hétköznapi magyarázatot keresünk: „Biztos lehalkította a készülékét”, vagy „zajos helyen van, és nem hallja, hogy csörög”. De ha jónéhány óra elteltével mégsem érkezik válasz, nyugtalanná válunk. Ismered ezt a fázist? Hogyan reagál ilyenkor, és hogy reagál a szervezeted? Sorold fel magadban:

Ahogy a nyugtalanság erősödik, megjelennek a hozzá tartozó testi tüneteket is: a szíved hevesebben ver, kipirulsz, a gyomrod összeszorul. Talán nem veszed észre – legfeljebb akkor, ha már sokszor gyakoroltad a tudatos légzést 😊 – de gyorsabban és felszínesebben lélegzel. A fejed tele lesz a lehetséges katasztrófa képeivel – a szervezeted pedig reagál rá.

Ahogy a citromnál – nem az a lényeg, hogy a citrom „valóságos-e”: ahogy a képét felidézed, a nyálelválasztásod elindul. Ha a fejedben van, akkor az ott valóság, akárhogyan került oda – mindegy, hogy valóban tapasztaltad, vagy „csak” a képzeleted vetítette ki.

A katasztrófa képeire is így reagálsz – a test ahhoz szokott, hogy kövesse az elme utasításait.

Ezért van az, ahogy azt a PNI-nél olvastad, hogy a veszélyt megjelenítő puszta gondolatok beindítják a stresszhormonok termelését – és már jönnek is a hozzá tartozó testi tünetek.

A gondolatok, érzések és testi tünetek – végtelen körré záródva – tovább erősítik egymást. Pörög belül a „film” – és ahogy pörög, egyre nagyobb zűrzavart okoz. A 7. részben részletesen írunk majd arról, hogyan lehet ezt az ördögi kört gondolati eszközökkel megtörni. Jöjjön itt egy egyszerű példa – most is egy kép lesz a segítségedre.

Szóval futnak a katasztrófa belső képsorai, tele vagy aggodalommal, mert a telefon még mindig nem válaszol. Mi történik, ha ezen a ponton úgy döntesz, hogy a belül futó „mozit” kicseréled? Lehunyod a szemed, és gondolatban felidézel egy nyugodt, háborítatlan víztükröt.

Hogy változik az érzelmi és testi állapotod? Gondold át!

Igen, ha a katasztrófa-mozi minden csábítása ellenére elmerülsz a látványban, és a lelki szemeid előtt megtartod az elsimult víztükröt – vagy ha félelem képei elsodornak, újra és újra visszatérsz hozzá –, tapasztalni fogod ahogy a szervezeted reagál rá. A légzés lassul és mélyül, a szívverések száma csökken, és nyugodtabbnak érzed magad.

…és most jön a csattanó. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonod. Aki a vonal végén van, elmondja, hogy vásárolni indult, lemerült a telefonja, hazafelé pedig dugóba került –köszöni, egyébként jól van. A dolog megoldódott hát – a víztükör pedig a segítségedre volt, hogy ne izgulj feleslegesen. Emlékszel hasonló esetekre a saját életedből?

Ha most arra gondolsz, hogy „igen, de…” vagy „na jó, de mi lesz, ha…”, akkor a gondolkodásról szóló fejezet majd pont neked szól.

De jöjjön előbb a gyógyító mozi. A képek szervezetedre gyakorolt hatásáról már sokat tudsz. Nézzük, hogyan tudod mindezt a szolgálatodba állítani.

A Simonton-féle gyógyító kép

Már tudod: a gondolat, az érzelem, és az általuk kialakított belső, mentális kép szorosan összetartozik. Ha a kép megváltozik, módosul a hozzá kapcsolódó érzelem – és megváltozik az érzelemhez tartozó testi reakció is. Ez a törvényszerűség izgalmas lehetőséget rejt.

A Simonton házaspár ezt ismerte fel, és erre építette fel azt az imaginációs technikát, amit később róluk neveztek el. Ez volt az első olyan eszköz, ami a hagyományos onkológiai kezelésen túl igazi, megfogható segítséget jelentett a daganatos betegeknek. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor szinte semmi egyéb kapaszkodó nem volt – messze jártunk még a hiteles, igazoltan működő kiegészítő lehetőségek birodalmától.

Már 50 éve, hogy az akkor fiatal radioonkológus, Carl Simonton, és első felesége, a pszichológus Stephanie, Texas államban létrehozták alternatív klinikájukat. Akkoriban a daganatos betegségek hagyományos kezelése is még gyerekcipőben járt. A klinikára olyan betegeket vettek fel, akiket az orvostudomány akkori állása szerint menthetetlennek számítottak. Az eredmények döbbenetesek voltak: a klinika betegeinek túlélési ideje – összehasonlítva az „átlag” betegek adataival – megkétszereződött. Sőt, hivatalos statisztikák szerint a teljes gyógyulás vagy tartós remisszió is napi gyakorlattá vált.
Mi volt ennek a rendkívüli helynek a titka?

Carl Simonton onkológusi pályája egy egyszerű, de zseniális kérdéssel indult: miért tud valaki sikerrel megküzdeni a daganatos betegséggel – ugyanabban a stádiumban, hasonló életkörülmények között – míg mások nem? Nemcsak a kérdés volt új és eredeti, de az is, ahogy a választ keresték: megkérdezték a betegeiktől. Nagyon sok gyógyult beteggel beszélgettek, és feltárták azokat a különbségeket, amit a hozzáállásuk rejt. Olyan erőforrásokat azonosítottak, amelyet – a hagyományos orvosi kezelés eszközein túl – a személy maga képes aktiválni a gyógyulás érdekében.

A betegekkel közösen szerzett tapasztalat eredményeként született meg a gyógyító imagináció gyakorlata is. A Simonton-módszert talán így ismerik a legtöbben: amikor valaki elképzeli, ahogy a szervezetének a védelmi rendszere kitakarítja a nem odavaló sejteket.
A lényeg mégsem ez.
A módszer legfontosabb üzenete, hogy „vedd a kezedbe a sorsodat”.

A betegséggel való sikeres megküzdés esélyei ott a legjobbak, ha valaki aktív részese, nem pusztán elszenvedője a gyógyulás folyamatának. Ez azt jelenti, hogy végig tudatosan és felelősen ott áll önmaga mellett. Tájékozódik, kérdez, ha kell, segítséget kér – de mindig részese a folyamatnak. Az aktív beteg nem biztos, hogy az orvos számára mindig a legkönnyebb beteg! Az orvossal való kommunikációról és a hatékonyság megőrzéséről bővebben itt olvashatsz.

A Simonton-módszer szakmai megítélése és vizsgálatai

A Simonton-módszer érdekes, kettős karriert futott be. A szakma részéről máig kétes megítélésű, a betegek körében azonban nagy népszerűségnek örvend. A kétes megítélésnek több oka is van. Az egyik, hogy nem ismerik pontosan, ezért egy kalap alá veszik a hiteltelen „gyors és garantált gyógyulást” ígérő módszerekkel. Sajnos valóban sok a hamis ígéret, sok az önjelölt „csodadoktor”, aki kihasználja a daganatos betegek kiszolgáltatott helyzetét – rendszerint nem is kis pénzért.

A másik ok, hogy mindössze egy klinikai vizsgálat történt a módszer hatékonyságának igazolására, és az sem hozott egyértelmű eredményt. Klisch és munkatársai cikke 1980-ban jelent meg, és egy olyan kutatást publikált, ami a 1974–1978 között, 245 daganatos beteg bevonásával zajlott. A kutatás résztvevői a gyógyító imaginációs gyakorlatsorát napi rendszerességgel végezték. A képzeletben felidézett képeket lerajzolták, hogy ezek segítségével a betegséghez kötődő belső meggyőződéseket átalakítsák. Kaptak egyszerű táplálkozási útmutatót, és mindehhez rendszeresen mozogtak. A vizsgálat célja az életminőség és a túlélési idő követése volt. Az eredmények ígéretesek voltak, de módszertani hiányosságaik miatt nem bizonyító erejűek. Nem rögzítették a betegség stádiumát és súlyosságát, nem volt megfelelő kontrollcsoport, és a résztvevők kiválasztása sem volt reprezentatív, mivel főként magasan képzett, motivált és jó szociális helyzetű személyekből állt.

Spiegel és munkacsoportja is a túlélési idő vizsgálatát tűzte ki célul. Ők előrehaladott emlőrákos nőbetegek állapotának alakulását követték, az eredményeiket pedig 1989-ben publikálták. Az ő eredményeik szerint az egy éven át tartó érzelmi támogatás, életmódváltás, relaxációs és imaginációs gyakorlatok jelentős, kedvező különbséget hoztak a kontrollcsoporthoz képest. Későbbi vizsgálatok azonban a túlélési időre vonatkozó lelkesítő eredményeket nem igazolták. Ennek több oka lehet, föként az, hogy daganatos betegségekkel való sikeres megküzdés számos, nehezen mérhető egyéni tényezőtől függ.

Bár vizsgálatok a túlélési időre vonatkozóan nem adtak egyértelmű tudományos bizonyítékokat, fontos szerepük volt: ismertté tették és elterjesztették a pszichés támasz lehetőségét daganatos betegeknél. A ’80-as és ’90-es években egyre több támaszcsoport alakult, a relaxációs és imaginációs technikák használata elfogadottá vált. A 2000-es új lendületet adtak a kutatásoknak, a vizsgálatok fókusza pedig a túlélési időről a pszichés hatások és érzelmi következmények regisztrálására került át.

Mára már azt számos hiteles adat bizonyítja, hogy a daganatos betegek pszichoterápiás és kiegészítő ellátásában a relaxációs és imaginatív technikáknak indokolt helye van. Komoly mutatók bizonyítják, hogy valóban segítik az érzelmi egyensúly megteremtését és fenntartását. Ezzel – áttételesen – csökkentik a védelmi rendszer terheit.

A 2000-es évektől egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a relaxációnak és imaginációnak nem csak az érzelmi egyensúly megtartásában van szerepe, de tényleges testi hatása is van. Segít a magas vérnyomás szabályozásában, csökkenti a szervezetben mért stressz-hormonok és gyulladásos faktorok szintjét, és kedvezően befolyásolja az immun paraméterek alakulását.

2014-ben itthon is született egy cikk, ami a gyógyító kép hatékonyságát vizsgálta. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a gyógyító kép technika használata tartós kedvező hatással volt a résztvevő daganatos betegekre. 

A Simonton-módszer gyakorlati eleme

A módszer központi eleme az imaginációs gyakorlat: a daganatos beteg relaxált állapotban elképzeli, hogy az immunrendszere megfelelően működik, a kóros sejteket kitakarítja, és így az egészsége helyreáll.

A Simonton-házaspár 1984-ben kiadott Getting Well Again című könyvében – magyarul Gyógyító képzelet – a gyakorlat instrukciója így hangzik: „(relaxált állapotban) képzeld el a daganatodat, és lásd, ahogy összemegy” – ez így ma már nem állja meg a helyét. A központi gondolat megmaradt: a belső képeink ereje képes az egész szervezet működését áthangolni. Az eltelt évtizedek alatt azonban a gyógyító kép kialakításának szabálya alakult, bővült, finomodott.

Hogy mik ezek a szabályok? Tarts velem, a következő fejezetben erről olvashatsz.

Az újrahangolt gyógyító kép

Most, miután részletesen átbeszéltük, hogy hogyan működnek a daganatos betegséggel kapcsolatos gondolatok, milyen módon hatnak ránk a belső képek, és tudjuk azt is, hogy az öntudatlanul felbukkanó képeket meg lehet változtatni, itt az ideje, hogy belevágjunk, és készítsünk egy szuper „gyógyító mozit”.

A gyógyító mozi forgatókönyve

Mint minden jó mozihoz, elsőként nekünk is szükségünk lesz egy jól felépített forgatókönyvre. Minél kidolgozottabb a forgatókönyv, minél eltaláltabbak a karakterek, annál jobban sikerül a mozi!

A mi filmünk főszereplője a szervezet védelmi rendszere. Az újrahangolt gyógyító mozi célja nem az, hogy a betegséget vagy a daganatos sejteket jelenítsd meg, hanem hogy gondolatban összekapcsolódj a védelmi rendszered működésével. Hiszen a szervezet termelhet selejtes sejteket, de amíg a védelmi vonal körül minden rendben van, az immunrendszer testőrei és szorgos „takarítóbrigádja” felismeri és eltávolítja őket.
Az immunrendszerről már itt olvashattál.

A mozi kedvéért érdemes még néhány dolgot tudnod a működéséről.

A védelmi rendszer szoros kis sejtjei a bélbolyhok „bölcsőjében” és a hosszú, csöves csontok végében lévő „őssejt-raktárakban” termelődnek. A termelődés folyamatos és automatikus – ahogy a hajunk nő vagy a szívünk dobog. Miután az őssejtekből megfelelő, érett sejtekké fejlődtek, kikerülnek a vér- és nyirokáramba – így jutnak el a szerveinkhez, még a testünk legeldugottabb szegletébe is. Odaérve, a jelölő sejtek a véredények kis „ablakain” kibújnak, azonosítják és levadásszák a selejtes sejteket. Egy „nyilat” lőnek rájuk, a falósejtek számára megjelölik, gyakran ezzel el is pusztítják őket. A megjelölt sejteket a falósejtek bekebelezik, majd a befalatozott sejt-morzsákkal a hasukban visszalépnek a véráramba, és elhajóznak a méregtelenítő szervekbe. A méregtelenítés során a sejtmaradék is feldolgozásra kerül, és kikerül a szervezetből.

A nagy méregtelenítő rendszerek

• máj
• vese
• tüdő
• bőr, verejtékmirigyek

A méregtelenítés útja

Az ábra didaktikai célú egyszerűsítés, amely nem egyes sejttípusok vagy molekulák pontos biokémiai útját, hanem a kiválasztás fő irányait szemlélteti. A kép a mesterséges intelligencia segítségével készült (ChatGPT).

A gyógyító mozi során azt a folyamatot vetíted le magadnak képzeletben, ahogy a védelmi rendszer szorgos, pontos sejtjei megtalálják, levadásszák, és – a méregtelenítő szerveken keresztül – kiürítik a szervezetből a selejtet. A mozi során azon a részen van a hangsúlyt, amikor a védelmi rendszer kis testőrei épp elkapták a legutolsó rendellenes sejtet. Elképzelheted azt is, ahogy a jól végzett munka után a testőrség vidám gárdistái nagy örömmel gratulálnak egymásnak. Lazítanak egy nagyot, ünnepelnek, énekelnek, táncolnak…

A folyamat végén érdemes néhány percet szánnod arra, hogy a lelki szemeiddel végigpásztázd az egész szervezeted, hogy lásd: minden tiszta, és megfelelően működik. A mozi azzal zárul, hogy látod magad a távoli jövőben, egészségesen, boldogan, ahogy megvalósulnak a céljaid.

A gyógyító mozit felépítheted a sejtek szintjén, az itt leírtak szerint, de az élettani utat helyettesítheted szimbolikus képsorokkal is. Ilyen szimbolikus kép lehet például egy szorgos takarítóbrigád, amelyik a szervezetedet szimbolizáló szobát kitakarítja, friss és csillogó rendet varázsol. A takarítós képsorokat sokan szeretik, de vannak akik egy szépen gondozott rendbe szedett kertet vagy tavat képzelnek el. A lehetőségeknek csak a képzeleted szab határt.

Immunredszer vs. selejtes sejtek

A gyógyító mozi során az immunrendszert – vagy az immunrendszert szimbolizáló részt – mindig olyannak lásd, ami számban, erőben és rendezettségben egyértelmű fölényben van a selejtes sejtekkel szemben.

A selejtes sejt, vagy az azt szimbolizáló elem mindig kicsi, szürke, esetlen, ügyetlen, jellegtelen legyen. Mindig csak néhány sejtet képzelj oda, és lásd, ahogy a folyamat végén a védelmi rendszer eltakarítja az utolsót is.

A Simonton-házaspár a könyvében az immunrendszer védelmi munkáját még harcnak nevezi – csatának a rákos sejtek ellen. Azóta azonban ez is megváltozott. Ma azt gondoljuk, hogy az immunrendszer akkor fölénnyel bír, hogy nincs szükség harcra. Olyan, mint amikor vízkőoldót öntesz a vízkőre. Nincs harc, a vízkő feloldódik, semmivé lesz. Amint a védelmi testőrség a selejtes sejttel találkozik, a dolog eldől – különösebb küzdelem nélkül. Ez egy élettani reakció, gondolj rá inkább így.

Persze az is rendben van, ha szívesebben maradsz egy harcos jelenetnél. A csata sok energiába kerül, és a szervezet valóban könnyedebben, „elegánsabban” működik, ezért javasoljuk az ilyen megoldásokat. De ha hozzád jobban illik valami erőteljesebb megoldás, válaszd bátran azt!

A védelmi rendszer és a „segédei”

A gyógyító mozi központi eleme tehát a védelmi rendszer munkája: ahogy kitisztítja a szervezetet, megtalálja és eltávolítja a selejtes sejteket. De ez a mozi egyéb dolgokkal is kiegészíthető.

A gyógyító moziba beépíthető a hagyományos orvosi kezelés folyamata is. Aki kemoterápiát kap, megjelenítheti, ahogy a védelmi rendszer munkáját egy „varázsszer” segíti: elbódítja a selejtes sejteket, ezzel könnyebben levadászhatóvá teszi őket. A biológiai terápia beilleszthető úgy, mint egy olyan különleges szer, ami megjelöli és láthatóvá teszi a sejteket, ezel felhívja rájuk az immunrendszer figyelmét. A sugárterápia lehet egy fénynyaláb, amely megpörköli, és így ártalmatlanítja a selejtes sejteket.

A diéta, a jó erőnlét megtartására szolgáló kiegészítők, vitaminok, valamint a mozgás jótékony hatása is – mind mind beilleszthető a forgatókönyvbe. Elképzelheted, hogy fürgébbé, vidámabbá, energikusabbá teszik a védelmi erőt, megsokszorozza az immunsejtek számát, erejét, lendületét.

Tisztító mozi – ha az elváltozást már eltávolították

A gyógyító mozit nem csak a kezelések alatt használhatod; később is segít, hogy megtartsd a szervezeted egyensúlyi állapotát. Persze, ha a rendellenes sejteket már eltávolították – műtéttel, sugár-, kemoterápiás vagy biológiai kezeléssel –, a gyógyító mozi is átalakul.

Ilyenkor már kizárólag csak a védelmi rendszered természetes tisztító működését jelenítsd meg. Kerüld el, hogy bármit „visszafantáziálj”, ami már nincs. Onnantól már csak arra fókuszálj, hogy a védelmi rendszered sejtjei az esetlegesen itt-ott, természetesen keletkező selejtet vagy egyéb „betolakodókat” azonosítja be. Felismeri és azonnal kiszűri őket – így biztosítja, hogy a szervezeted tiszta és egészséges marad.

A „tisztító mozi” végén itt is lásd magad a távoli jövőben, egészségesen, boldogan, amint megvalósítod a céljaidat.

A gyógyító mozi gyakorlatát megtalálod a következő fejezetben: már most odaugorhatsz, ha szeretnél. Előtte azonban írok még néhány izgalmas dolgot a genetikáról. Ha megtetszik, ezt is beépítheted a „filmedbe”.

Új utakon a gyógyító kép

A Simonton-házaspár zseniális felismerését, hogy a szervezetünk a képekre reagál, az évek során több terápiás rendszer is felhasználta.

Ornish és a telomeráz angyalok

A gyógyító kép szervezetre gyakorolt kedvező hatására épül az Ornish-módszer is. Kidolgozója, a kaliforniai orvos-kutató Dean Ornish, a gyógyító imagináció és a meditáció hatását vizsgálta daganatos betegeknél, olyan életmódi tényezőkkel kibővítve, mint a mozgás és táplálkozás. Az általa kialakított terápiás rendszereben a gyógyító kép főszereplői nem az immunrendszer kis testőrei, hanem a telomeráz enzim megfelelő működésére vigyázó telomeráz angyalok.

Ők a következő fejezet főszereplői.

A telomerek és a telomeráz működésének tudományos ábrája (balra), valamint annak szimbolikus, imaginációs megjelenítése (jobbra).
llusztráció: mesterséges intelligencia (AI) felhasználásával készült.

A szervezet összehangolt működése 5. – A telomeráz enzim működése

A szervezetünket felépítő sejtek folyamatosan megújulnak. Mint egy autóban: ha egy sejt valamelyik alkotórésze elkopott, újat kap helyette. A sejt azonban – az autótól eltérően – képes arra, hogy önmagát javítsa ki, saját maga készíti el a megújult működéshez szükséges alkatrészeket. Minden egyes sejtben ott van az alkatrészek legyártásához szükséges tervrajz – kromoszómák formájában. A kromoszómák a sejt örökítő anyagát, a DNS-t tárolják, feltekerve. Valahogy úgy, mint a régi videokazetták. A DNS a szalag, ez tartalmazza a tervrajzot, a szerelési útmutatóval együtt.

Minél hosszabb életű egy sejtünk, annál több megújított alkatrészre van szüksége – egyre többször játssza el a tervrajzot tartalmazó videókazettát. Az újabb és újabb javításnál a „szalag”, az örökítő anyag eltöredezik, szakadozottá, pontatlanná válik. Egyre több hibás sejtalkatrész jön létre, és így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a sejt működése zavart szenved, és a sejt a végén selejtté válik. Az átöröklésért felelős genetikai anyag sérüléséhez több tényező hozzájárul; ma már tudjuk, hogy az életmódbeli tényezőknek és a krónikus stressz hatásoknak is komoly szerepe van benne.

A sejteken belül az örökítő anyagot a telomezráznak nevezett enzim védi a sérülésektől.

A sejt normál osztódásakor a kromoszómák végéről, a „telomer”-nek nevezett részről, mindig letörik egy pici darab – ezzel sérül az átadott információ minősége is.

A telomeráz enzim a kromoszómavég épségét őrzi. Odakapcsolódik a telomerhez, mintha ráhúzna egy kis sapkát.

Ez a „telomersapka” – olyasmi, mint egy cipőfűző végén a műanyag kupak – megóvja a telomert. Nem engedi, hogy az újabb osztódások során a kromoszómavég letörjön. Ezzel lassítja a sejtek öregedését, és hozzájárul ahhoz, hogy hosszabb ideig rendben, egészséges működjenek. Érdekesség, hogy bár minden sejtünkben ott van ez a jótékony telomeráz enzim, az őssejtekben és az immunsejtekben kifejezetten nagy számban megtalálhatók.

Az Ornish-féle gyógyító kép főszereplői a telomeráz angyalok. Ők azok, akik az osztódó sejtek kromoszómáinak végére rárepülnek, és csinos kis telomersapkát húznak rá. Ezzel biztosítják, hogy a megújult sejtbe hibátlan genetikai anyag kerüljön át, és így megakadáloyzzák, hogy selejt keletkezhessen.

Ornish doktor módszere komoly sikert hozott, kutatásai számos, lelkesítő eredményről számoltak be. Prosztata rákkal küzdő betegeiket paramétereit három hónapig követve azt találták, hogy a módszer résztvevőinél a telomeráz enzim aktivitása jelentősen fokozódott, és javult az életminőségük is. A sikerhez valószínűleg nem csak a telomeráz angyalok imaginációjának van köze, hanem szerepet játszik benne az az egyszerű diéta és könnyű mozgás is, ami ugyancsak a program része.

Szabd át a genetikádat

Az Ornish-módszer nyitánya a örökítő anyag felé nem az egyetlen lehetőség – a telomeráz angyalok adta lehetőségeken túl a genetika új eredményei számos izgalmas, inspiráló ötletet kínál a gyógyító kép gazdagításához. Erről olvashatsz a következő fejezetben.

A szervezet összehangolt működése 6. – Epigenetika dióhéjban

Korábban az volt az uralkodó tudományos nézet, hogy a génjeinkben tárolt információ szigorúan rögzített. Mint a korábban már említett videokazettán: ugyanaz a film fut rajta, akárhányszor játsszuk le. És egészen a közelmúltig azt gondoltuk, hogy ha valahol rosszul sikerült egy jelenet – valahol hiba került a genetikai anyagban – az úgy marad, nem tehetünk ellene semmit. Rengeteg szorongást okozott ez – és okoz ma is – a daganatos betegekben, hiszen sokan úgy érzik, ezzel a sorsuk eldőlt. A betegségük előre elrendelt, megváltoztathatatlan…

Napjaink kutatásai azonban lebilincselően új eredményekkel szolgálnak. Az epigenetika – az örökléstan legújabb fejezete – felszabadít minket az eleve elrendeltség nyomása alól.

Az epigenetikai kutatások szerint nemcsak az számít, hogy mit kaptunk örökségül: a génjeinkben tárolt információ sorsát számos külső tényező befolyásolja.

A genetikai állományunk stabil és változatlan – ezt most is így gondolják a tudósok. A dolog azonban némileg átalakult, a hangsúly az egyes génekről azok hálózatára, és a géneket körülvevő, „gének feletti” környezetre tevődött át. A legújabb eredmények szerint a környezeti hatások képesek befolyásolni, hogy a génekben tárolt információk közül mi lesz az, ami ténylegesen megjelenik. Vagyis a külső, gének feletti tényezők szabályozhatják – bekapcsolhatják, felerősíthetik – sőt ki is kapcsolhatják egy adott gén működését. A genetika a videokazettás korszakból a számítógépen szerkeszthető, újarendezhető, átalakítható tartalmak világába került át.

Az epigenetikai következménnyel bíró környezeti hatások sora egészen elképesztő: ide tartozik a mozgás, a táplálkozás, a beszívott levegő, az elfogyasztott étel tisztasága. De ma már bizonyított, hogy a lelki és társas hatások szerepe is jelentős: az erős érzelmi támasz, a jó társas kapcsolatok, a megélt örömök, a meditáció és az ima mind olyan tényezők, amelyek a gének szabályozásán keresztül a kedvező hatások megjelenését segítik.

Az epigenetikai kutatások következtetései összecsengenek a PNI (pszichoneuroimmunológia) eredményeivel. A szervezeti egyensúly megőrzésében mindkét terület kiemeli az életmód, a mozgás és a táplálkozás szerepét, és aláhúzza a pszichés tényezők jelentőségét. És ha az összecsengéseknél tartunk: az epigenetikai tényezők jelentős szerepet játszanak az előző fejezetben tárgyalt telomeráz enzim megfelelő működésében is.

Remélem érdekesnek találtad ezt a kis elméleti kitérőt. Sokan elmondták, hogy könnyebb ráhangolódni, ha értik a szervezet működését.

A gyógyító mozi! | gyakorlat

Az előző fejezetekben néhány ötletet kaptál ahhoz, hogy milyen szempontok alapján alakíthatod ki a saját gyógyító mozidat. Ahogy írtuk, a „mozi” során megjelenítheted a sejtszintű folyamatokat, vagy ezt az egészet elképzelheted szimbolikus formában, valamilyen kifejező képzettársítással.

A szervezet egyensúlyát biztosító tényezők közül választhatod főszereplőül az immunrendszert, a telomeráz angyalokat, vagy a gének átíródásáért felelős genetikai faktorok bármelyikét – de akár mindegyik is. Beleveheted a gyógyulási utad szövetségeseit: ha kezelés alatt állsz, az onkológiai terápiát, táplálkozást, mozgást…

Most nagyon figyelj! Ez a lényeg!

Fontos, hogy a szervezetedben lévő selejtes sejteket, vagy az azt szimbolizáló részt mindig kicsinek, szürkének, jellegtelennek, esetlennek jelenítsd meg. A szervezet egyensúlyát biztosító tényezőket ezzel szemben mindig úgy képzeld el, hogy egyértelmű számbeli- és erőbeli fölényben vannak, határozottak, összerendezettek, céltudatosak. Néhány selejtes sejttől indulj, és mindig vidd végig a folyamatot addig, míg épp az utolsó rendellenes sejt is eltűnik. A végén jelenítsd meg, hogy a szervezeted tiszta, egészséges – és zárásul jöhet néhány képkocka arról, hogy a szervezeted egyensúlyi állapotát tartósan megőrzöd, a boldog távoli jövőben is.

A mozi „forgatókönyvét” érdemes azelőtt kidolgoznod, hogy a tényleges imaginációs gyakorlathoz hozzáfognál. Így amikor odaérsz, hogy a „mozid” már fut a lelki szemeid előtt, már minden elem a helyén lesz, nem kell közben gondolkodnod rajta. Sokat segít, ha néhány pontban leírod az egyes lépéseket, és lerajzolod a mozi központi jelenetét – azt, ahogy a védelmi erős a rendellenes sejtet kiiktatja, a selejtet kiüríti, és a szervezeted egyensúlya helyreáll.

Írd le néhány pontban a gyógyító mozid forgatókönyvét

Ez itt egy segítség, hogy milyen részei legyenek a gyógyító mozinak, de a sajátodat más struktúra szerint is alakíthatod. Ezekre lesz hozzá szükséged. Képzeld el mindegyik részt, milyen:

• a selejtes sejt
• a védelmi rendszer
• amikor a védelmi rendszer semlegesíti a kis számú, esetlen selejtet
• amint védelmi erők épp az utolsó selejtes sejtet eltávolítják
• ahogy selejt a rendszerből maradéktalanul kikerül.
• egyéb segítő erőid vannak – pl. onkológiai terápia
• más egyéb segítő erőid vannak – táplálkozás, vitaminok, mozgás stb…
• ahogy a szervezeted itt és most tiszta, megfelelően működik
• ha az egészséges, boldog, távoli jövő képeit látod

Készíts rajzot!

Rajzold le a gyógyító képed központi elemét, ahogy a selejt a mindenkori védelmi erővel találkozik, a védelmi erő a selejtet semlegesíti, és az maradéktalanul kikerül a rendszerből. Lerajzolhatod az egészet folyamatábraként is.

A gyógyító mozi menete

1.
Helyezkedj el kényelmesen. Lehet úgy is, hogy fekszel, de úgy is, hogy egy arra alkalmas székben ülsz. Ülve előnyösebb, mert segít éber maradni és a gyakorlatra fókuszálni. Nem baj, ha elalszol; erről a Gyakran Ismételt Kérdések között olvashatsz. Nemsokára odaérsz.

2.
Vegyél néhány mély lélegzetet, és ha jól esik, nyújtózz egyet.

3.
Bevezető relaxáció. Ha kedved tartja, bevezetőül csinálj végig valamilyen relaxációs gyakorlatot: autogén tréning, jóga nidra, progresszív relaxáció. De választhatod az „Engedd el magad!” relaxációt is, amit már ismersz, és itt találod.

4.
Hunyd le a szemed, és vetítsd le a gyógyító mozi képeit a lelki szemeid előtt.

5.
Éld át a folyamatot, ahogy a szervezeted kitisztult, ahogy a mozi végén, az „itt és most”-ban a testi-lelki egyensúlyod helyreáll. Maradj ebben a képben, amíg jól esik, és élvezd a szervezeted tiszta, harmonikus működését

6.
Érezd át és fejezd ki a hálát önmagad felé, amiért ezt a néhány percet magadra szántad.

7.
Erősítsd meg az elhatározást, hogy a jövőben is odafigyelsz magadra, a szervezeted szükségleteire, és ha szükséges, rendszeresen visszatérsz a gyógyító mozi gyakorlathoz.

8.
Zárásként lélegezz egy mélyet, nyújtózz egy nagyot, és a felfrissülve nyisd ki a szemed.

Gyógyító mozi vezetett imagináció – amikor szükség van rá

Mindenki számára az a mozi a legmegfelelőbb, az a leghatékonyabb, amivel saját védelmi rendszerével összekapcsolódhat, amit saját maga alkot. 

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor jól jön a segítség.

Sokkal könnyebb a vezetett imaginációt hallgatni, ha:

• fáradt vagy
• átmenetileg legyengültél
• kevesebb az energiád
• nehezen öszpontosítasz
• félelem, vagy fájdalom nehezíti, hogy összeszedett legyél

Felveheted és visszahallgathatod saját gyógyító mozidat, de ezekre a helyzetekre készítettünk neked egy hanganyagot is.

Gyógyító mozi – vezetett imagináció

A segítségével végigjöhetsz velem egy képzeleti úton: az imagináció szövegét hallgatva könnyű lesz megjeleníted, ahogy a káros és fölösleges anyagoktól megszabadulsz – és a szervezeted egyensúlya helyreáll.

Gyógyító mozi – Gyakran Ismételt Kérdések

Hányszor?

Hányszor kell egy nap megcsinálnom a gyakorlatot?

A Simonton-házaspár az általuk vezetett klinika betegeinek azt javasolta, hogy naponta háromszor végezzék el ezt a gyakorlatot. Fontos azonban, hogy ezek a betegek bentlakásos klinika programján vettek részt, így az egész napjukat önmagukra tudták fordítani. A mindennapok sodrában, kezelések, család, munka mellett ez nehezen tartható. Az is jó, ha napi kétszer vagy egyszer csinálod végig, ahogy számodra belefér. A hangsúly a rendszerességen van. Könnyű azt mondani, hogy „most fontosabb dolgom van”, de a példák azt mutatják, hogy az imagináció akkor „hat”, ha végzed, és főleg ha kitartóan.

Meddig tartson?

Mennyi ideig tartson a gyakorlat?

Nincs megszabott időkeret. A gyakorlat idejét két dolog határozza meg: mennyire élvezed, mennyire esik jól benne lenni, és mennyi ideig tart, amíg a „mozi” lépéseit végigveszed. A forgatókönyv egészén végigmenni lehet néhány perc, fél óra, de akár hosszabb is. Hallgass a szervezeted belső jelzőrendszerére; az megmutatja, mi az ideális időtartam. A lényeg, hogy ne kötelességből végezd, hanem mert örömöt okoz átélni, ahogy a védelmi rendszered rendben működik, a szervezeted megtisztul és megszabadul a rendellenes sejtektől.

Az immunrendszerem működik?!

De hát beteg vagyok! Hogy működhetne jól az immunrendszerem?

A védelmi rendszerben megvan a lehetőség, hogy visszaálljon az eredeti egyensúlyi működésre. Megvan az erő és a potenciál, hogy megtalálja eredendő, természetes állapotát, azt, amikor rendben zajlik minden. A védelmi rendszer úgy lett kitalálva, hogy egy élethosszig képes a hibátlanul működni.

Egy kedves betegem – Miklós – 49 évesen kapta meg a daganatos betegség diagnózisát. A szervezete egészen addig egyensúlyban volt, a védelmi rendszere minden külső és belső betolakodóval elbánt. A betegséggel ez az egyensúly felborult: a reparáló–felülgyelő–tisztító brigád már nem bírt el a szervezetében felszaporodott rendellenes sejtekkel.

A helyzet rendezéséhez komoly műtéti beavatkozásra, és további kezelésekre volt szükség. Miután megoperálták, megkapta a kemoterápiát és a sugárkezelést, tumormentessé vált – a szervezete újra egyensúlyi állapotba került. Ezt az egyensúlyt azóta – immár 17 éve – őrzi.

Azt mondod, az onkológusa megoldotta?

Igen, az orvosra is szükség volt hozzá, de Miklós az életmódján is sokat változtatott. Csökkentette a bevitt „szemetet”, és sok jó dologgal látja el a szervezetét. Felhagyott a dohányzással, nem fogyaszt többé alkoholt, odafigyel a táplálkozására. Sok zöldséget és gyümölcsöt eszik, rendszeresen mozog, jógázik, hétvégenként túrázik. Most már a lelki „szemetet” is máshogy kezeli: ha kell, bátran mond nemet. Figyel a teherbírására, és ha a belső jelzőrendszere azt kéri, pihen. A feltöltődésre is elegendő időt szán… és persze rendszeresen relaxál 😊 A védelmi rendszere meg vidáman teszi a dolgát, ahogy előtte: visszazökkent az eredeti kerékvágásba.

Hogy miért pont az ő esete jutott az eszembe? Miklós a kezelések alatt rendszeresen végezte a gyógyító mozi gyakorlatot. A műtét után, a kezelések alatt – mindvégig. Még egy különleges vérvizsgálatra is elment, és mikroszkóp alatt megnézte, hogy működnek immuntestőrsége szorgos kis sejtjei – mert ott voltak, ott vannak akkor is. A kemoterápia őt is megviselte, volt, amikor gyengének és elesettnek érezte magát. A gyógyító mozi során mégis, mindvégig, azt a védelmi rendszert jelenítette meg, ami úgy működik, ahogy kell. Azt a működést, amihez vissza akart találni.

A szervezetedben megvan az az erő, hogy visszaálljon a normál, egészséges alapműködéshez. Persze, az orvosi segítségre szükség van, de képes rá, még onkológiailag súlyosnak ítélt helyzetből is – a gyógyulástörténetek ezt mutatják. A „megszólítható” immunrendszer, az ott rejlő lehetőség olyankor is ott van.

A gyógyító mozi során ne azt jelenítsd meg, amit az immunrendszered működéséről – vagy pontosabban működésképtelenségéről – gondolsz. Azt a képet a félelem vetíti. Jelenítsd meg azt, amit szeretnél – azt, ahogy a dolgok rendben mennek. A megfelelően működő védelmi rendszert, ami – rendeltetése szerint – képes megbirkózni a kívülről vagy belülről keletkező károsító ágensekkel. Azzal a potenciállal és lehetőséggel kapcsolódj össze az gyógyító mozi képsorai vezetésével, ami ott rejlik a védelmi rendszeredben – és amely az egyensúly helyreálltával évtizedek után is megőrizhető.

A mai onkológiai kezelés hatalmas segítséget jelent a betegség elleni harcban

Egyre jobb, okosabb és hatékonyabb szereink vannak. De daganatos betegségből akkor is meggyógyultak emberek, amikor a hagyományos gyógyítás még gyerekcipőben járt. Ezt úgy hívjuk, hogy „spontán gyógyulás” – ami csak úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy az az erő, az a lehetőség, amivel az egyensúlyi állapot helyreállítható, valahol ott lehet, még a legnehezebb helyzetben is. Az imaginációval ezt a lehetőséget, ezt a potenciált szólítod meg.

Le is írjam? Vagy elég fejben csinálni?

Miért kell leírni vagy lerajzolni a gyógyító mozi lépéseit? Nem elég fejben kitalálni?

Nem kötelező, de érdemes. A forgatókönyv vagy az ábra készítése során sok apró részlet derülhet ki, amire korábban nem gondoltál. Ha lerajzolod, a kép lehetőséget ad arra is, hogy ellenőrizd: minden elem a helyén van-e. Mint minden jó filmnél, a gyógyító mozinál is az átgondolt, jól felépített és kidolgozott jelenetsor a siker titka.

A tényleges imaginációs gyakorlatot érdemes akkor elkezdeni, amikor összeállt benned, hogy mik az egymást követő lépések. Így a „mozizás” alatt nem bizonytalanodsz el, és nem vonja el a figyelmed, hogy azon gondolkodsz, hogy „mi következik”, vagy „jól csinálod-e”.

Ha van egy jól megtervezett forgatókönyved, amely lendületesen és találóan ábrázolja a szervezet egyensúlyának helyreállását, sokkal oldottabban és magabiztosabban végzed majd a gyakorlatot. Ez a magabiztosság segít abban is, hogy a gyakorlatot könnyeden, örömmel és felszabadultan csináld. Ahogy az immunrendszered. 😊

Mi van, ha nincs olyan képzelőerőm?…

Nekem nem túl jó a fantáziám…Másoktól azt hallom, hogy mindenféle színes-szagos dolgokat látnak, de én nem látom, inkább tudom, hol tartok. Gondolatban követem. Ez jó így?

Ahogy olvashattad itt, a belső képek természete más, mint amit a képernyőkön megszoktunk: elmosottak, halványak, szakadékonyak, nehéz őket megragadni – ez teljesen rendben van így. Az emberek között jelentős különbség lehet abban, hogy ki milyen könnyen ismeri fel vagy milyen színesen alkotja meg a belső képeit.

Vannak vizuális típusúak, ők könnyen „látják” a képeket, de vannak akusztikus és kinesztetikus típusok is: náluk a hangok, mozgás- vagy testérzetek dominálnak. Volt olyan betegem, aki hozzád hasonlóan nem látta, hanem elmesélte magának a gyógyító mozit. Az immunrendszerét Hupikék törpikékkel jelenítette meg, akik a testét „kitakarítják”.

„Tudod, nálam így megy – mesélte –, leülök a kedvenc karosszékemben, és indulhat is a mese. Szólok: ’Gyertek, törpikék!’ – és utána mondom, hol járnak, mit csinálnak: a szőnyeget porolják, porszívóznak, a kimosott, kivasalt függönyt teszik fel a frissen lemosott ablakra… a végén pedig megdicsérem őket: ’Nagyon jó munkát végeztetek, máskor is várlak benneteket!’”

Ez is lehetséges, és megfelelő módja a gyógyító mozinak.

Szükséges-e a relaxáció a gyakorlat elején?

Minél intenzívebb és részletgazdagabb egy belső kép – azaz minél több érzékszervi ingert kapcsolsz hozzá –, annál erősebb a hatása. A gyógyító mozi előtti relaxáció ezt a lehetőséget segít megteremteni. Ahogy a külső ingerek felől befelé fordulsz és merülsz a képek világában, a hatás intenzívebbé válik.

A relaxáció azért is hasznos, mert minden relaxációs gyakorlat már önmagában is jót tesz – az egész lényednek. Megnyugtat, kisimít, harmóniát teremt, és ezzel támogatja a védelmi rendszered működését.

Ha azonban „csak” arra van időd, hogy egy gyógyító mozi erejéig összekapcsolódj önmagaddal, jobb relaxáció nélkül végigcsinálni, mint egyáltalán nem.

Képzelet, vagy szimbolikus kép?

Számít, hogy a sejteket képzelem el, vagy szimbolikus képet használok?

Mindkét változat megfelelő. A lényeg, hogy a leírt alapszempontokat tartsd be. A selejtes sejt mindig kicsi, szürke, esetlen, jellegtelen. A védelmi rendszer mindig összerendezett, egyértelmű fölényben van számban, nagyságban és erőben. Csak néhány selejtes sejtet képzelj oda, és lásd, ahogy a folyamat végén a védelmi rendszer épp eltakarítja az utolsót is. Néhány képkockával zárd, ahol látod, hogy az egész szervezeted tiszta, „itt és most”, és hogy az egészségedet megőrzöd a távoli, boldog jövőben is.

Mindig ugyanaz legyen a mozim?

Mindig ugyanaz legyen a gyógyító mozim?

Nem. A gyógyító mozi változhat. Ha ráunsz a korábbi forgatókönyvre. Ha már nem jelent örömet, nem lelkesít, kényszerűen csinálod, változtass rajta.

Ha változik az onkológiai kezelésed (például kemoterápia után az az elem kikerül, sugárkezelésnél bekerülhet a gyógyító sugárnyaláb…).

Ha valamit változtatsz az életmódodon, például elkezdesz rendszeres mozogni. Ennek a jótékony hatását beleteheted a moziba – a védelmi sejtjeid edzettebbek, még fürgébbek tőle…

Ha eltávolítják a rendellenes sejteket, műtéttel vagy egyéb onkológiai kezeléssel: ilyenkor csak a „tisztó mozit” használd. Azt jelenítsd meg, ahogy a tested épségét felügyelő rendszerek rendben végzik a dolgukat. Kitakarítanak mindent, ami nem odavaló, a szervezeted tiszta, és megfelelően működik.

Nekem könnyebb, ha valaki vezeti a gyógyító mozit… nehezebben kalandozik el a figyelmem.

A vezetett imaginációra is igaz az, ami a relaxációra: ha a figyelmed bármi miatt nehezen tudod összpontosítani, a vezetés segítséget jelent. Ahogy már írtam, ha rossz a közérzeted, ha fáj valamid, vagy ha bármi megnehezíti, hogy az imagináció lépéseire figyelj, akkor könnyebb, ha valaki vezet. Ezért készítettük neked ezt a hanganyagot.

Bár a vezetett imagináció sokaknak kellemesebb és mélyebb, igazán a saját magad számára kialakított kép a tiéd. Ez az, ami rólad szól, rád szabott, a te gondolataidat és érzéseidet fejezi ki, és ebben a tempót is az aktuális igényeidhez igazíthatod.

Ha a figyelmed elkalandozik – ez teljesen természetes, bármikor előfordulhat – egyszerűen tereld vissza, és folytathatod ott, ahol abbahagytad. Emlékszel, amit a csintalanul ugráló majomseregről írtam? 😊

A mellékhatásokat is csökkentheti?

A gyógyító mozi a mellékhatások csökkentésére is használható?

Igen. A gyógyító mozi során megjelenítheted, hogy a szervezeted barátsággal fogadja a kezeléseket, és a gyógyszerhatás csak a sérült, selejtes sejteket érinti, az egészségeseket nem. Elképzelheted például, hogy az ép sejtjeidet egy olyan varázsgömb, vagy energia pajzs veszi örül, ami a kemoterápiát vagy a sugárhatást nem engedi át.

A fantáziád segítségével a fájdalom is „átrajzolható”. Ehhez először figyeld meg, hogy milyen színt vagy színeket, milyen formát, kiterjedést, állagot ölt számodra az adott területen jelentkező fájdalom. Van-e benne mozgás, hőérzet, milyen a mozgás iránya, ritmusa… Aztán az így, szimbolikusan megjelenített fájdalmat gondolatban vedd ki, és alakítsd át. Ha vörös, forró és kemény villogó gömb volt, akkor csinálj belőle puha, békésen forgó zöld kockát. Tedd vissza, és nézd meg, hogy mit változott-e a fájdalom. Ha kell, alakíts még rajta…

De azt is elképzelheted, hogy a fájdalom egy szemétkupac a szervezetedben – amit azután kitakaríthatsz. Addig igazíts a képen, amíg eléred a kívánt hatást.

Azt azonban tartsd észben, hogy a fájdalom nagyon megterhelő. Nem bátrabb vagy erősebb az, aki tűi a fájdalmat, ne vesztegesd hát rá a gyógyulásra fordítható, értékes energiáidat. Ha szükséges, kérj és fogadj el fájdalomcsillapító gyógyszert – ennek a hatását is kiegészítheted egy jó „mozival”. A megfelelően adagolt, orvosilag felügyelt fájdalomcsillapítókhoz nincs hozzászokás. Bár tudom, sokan ettől félnek ettől, én sokszor láttam, hogy az átmenetileg szedett gyógyszert később gond nélkül el lehetett hagyni.

…és amikor a betegség az immunrendszert érinti?

Én egy sajátos helyzetben vagyok, mert vérképzőszervi betegségem van. Vagyis nálam az immunrendszer sejtjei érintettek. Hogyan tudnám így azt elképzelni, hogy jól működnek?!

Mit gondolsz, a vérképzőszervi zavar azt jelenti, hogy az immunrendszered minden eleme „hibás”?

Erre így még nem is gondoltam! De most, hogy kérdezed: a hiba csak a fehérvérsejtjeim egy részére vonatkozik. A többi jól működik!

Igen! Ahogy bármelyik másik szervednél – itt is csak a sejtek egy része érintett. Egy kicsi része. Ha a vesén van egy elváltozás, az a vese tömegéhez, az egészségesen működő részéhez képes elenyésző. Persze megfelelő kezelés nélkül ez a kicsi is csinálhat nagy bajt, de ha belegondolsz, maga az elváltozás parányi. Így van ez a vérsejtjeidnél is. Az immunrendszered egészséges része továbbra is teszi a dolgát, végzi a feladatát megfelelően.  

A gyógyító mozi során az immunsejtjeid ép részén legyen a hangsúly. Azt jelenítsd meg, hogy az immuntestőreid jól működő csapata kiszúrja a saját rendszerén belüli hibás elemeket. Felismeri és eltávolítja a selejtet – helyette pedig új, ép, egészséges sejteket termel a sejtgyár.  

A legtalálóbb analógia erre egy méhkaptár működése – hiszen ott is pont így zajlik minden. A méhkirálynő által rakott peték a méhsejtben – a méhek által viaszból épített, hatszögletű, mézzel teli kis szobákban – lárvává, majd érett rovarrá érnek. Ha felnőttek, kiröppennek, és vidáman teszik a dolgukat. Előfordul azonban, hogy egy lárva hibás, selejtes irányba fejlődik. A méhsejt körül szorgoskodó felügyelő brigád, a kaptárnak az a része, aminek a feladata az utódok megfelelő gondozása, észleli a hibát. Tudod mit tesznek, ha észreveszik, hogy egy lárva nem úgy fejlődik, ahogy kellene? Egyszerűen feldolgozzák – ma úgy mondanánk, újrahasznosítják. A nem megfelelő irányba induló lárvát elemeire szedik, a méhsejtet gondosan kitakarítják, utána megtöltik újra finom, tápláló mézzel, és egy új petét raknak bele.

A kaptár egésze folyamatosan őrzi az egyensúlyát. A dolgozóknak az a része, ami az utódokat felügyeli, résen van, figyel. Ha hibát észlel, kijavítja. Ez garantálja, hogy a méhek egészségesek lesznek – és egy része később maga is beáll felügyelni a következő generáció épségét.

Mi van, ha elalszom?

Mi történik, ha belealszom? Baj, ha a gyógyító kép vagy a relaxáció során elalszom?

Ha belealudtál, alszol egy jót. 🙂 Az alvás a legmélyebb relaxáció, ennek önmagában is gyógyító ereje van. Ha elaludtál, valószínűleg sokkal nagyobb szükséged volt arra, hogy pihenj, aludj, mint hogy figyelj és koncentrálj.

A tested megsúgja, hogy mire vágyik, csak nem egyszerű hallgatni rá, a sok „zaj” – elvárások, feladatok, kötelezettségek – elnyomják a hangját. Sokszor a cselekedeteinket ezek vezetik: mit kellene tenni, mi van előírva, mi a helyénvaló – és ez sokszor szembe megy a szervezet a aktuális teherbírásával, valódi igényeivel.

Nem egyszerű megtalálni azt a finom egyensúlyt, hogy a dolgaid is haladjanak, és a szervezettel is összhangban legyél – de ha rendszeresen relaxálsz és imaginálsz, ez is egyre könnyebbé válik majd.

Mit jelent ráhangolódni a szervezetem belső jelzőrendszerére, és az iránymutatását követni? Mit jelent mindez a mindennapokban?

Néha egészen egyszerű dolgot, például azt, hogy ha szomjas vagy, iszol.

Bizonyára veled is megtörtént már – mint mindannyiunkkal – hogy érezted, hogy szomjas vagy, de elnyomtad az érzést. A „feladat” fontosabb volt, csináltad tovább a dolgodat. Pedig a víz olyan a sejtjeidnek, mint az autódnak az üzemanyag. Ha jól fel vannak töltve, a sejtek sokkal „olajozottabban” működnek. Azzal, hogy észreveszed a szomjúságot, és megiszol egy pohár vizet, a szervezeted kiegyensúlyozott működését jelentősen támogatod! Egy pohár víz sokkal többre jó, mint gondolnád – erről Tudástárunkban is találsz egy cikket: Az éltető víz

Ha alvásmínuszban vagy – vagyis nem aludtál eleget, adósa vagy a szervezetednek –, könnyen előfordulhat, hogy relaxáció vagy imagináció közben elalszol. Ilyenkor sokkal fontosabb, hogy aludj, mint hogy relaxálj vagy imaginálj.

Képzeld el a világ legerősebb, legfelkészültebb, legszorgalmasabb csapatát, amelyet úgy küldenek harcba, hogy a testőrök álmosak. Vagy szomjasak… Fáradtan, kimerülten hogyan végeznék jól a dolgukat?

Ha mégis nekikezdesz az imaginációhoz úgy, hogy előfordulhat, hogy elalszol, cseréld meg a sorrendet: a mozit kezdd a végéről. Indíts a záróképpel, azzal, amikor látod magad magad egészségesen, az itt-és-most-ban, és látod magad egészségesen a boldog jövőben, ahogy a céljaid megvalósulnak. A mozifilmek is gyakran használják ezt a trükköt: megmutatják a történet végét, majd végigviszik a nézőt az odavezető úton. Ha megvan a gyógyító mozid vége, bármikor belealhatsz: a történet akkor is „odaér”, amikor te pihensz.

Már jól vagyok…

Én már évek óta jól vagyok. A félelem néha még visszatér, de az eredményeim negatívak, minden rendben van. Mégis csináljam a gyógyító mozi gyakorlatot?

A gyógyító mozi akkor is használható, ha már évek, vagy évtizedek óta egyensúlyban vagy – sok ilyen estet látunk. Ha jól esik elidőznöd gondolatban a szervezeted harmonikus működését megjelenítő képsoroknál, akkor használd! Jó szolgálatot tesz, hogy megőrizd a barátságot a testeddel, a védelmi rendszereddel. Ilyenkor már csak a tisztító mozi képsoraira van szükség – ahogy azt a gyógyító képről szóló fejezetben írtuk. Csak azt jelenítsd meg, hogy ha itt-ott keletkezne selejtese sejt, vagy bejutna a szervezetedbe bármilyen nem odavaló anyag – baktérium, vírus, szennyeződés – azt a védelmi rendszered felismeri és kiiktatja. A tapasztalatok szerint a gyógyító mozi jól használható olyan „közönséges” betegségeknél, mint a nátha, torokfájás, hasmenés… De segít a fejfájás vagy a fogfájás enyhítésében is. Azt azonban tarts észben, hogy mindez nem helyettesíti, hogy orvoshoz fordulj, ha szükséges – csak kiegészíti az orvosi kezeléseket.

Muszáj ezekben hinnem?

Az a baj, hogy ahhoz, hogy működjön, hinnem kell benne, én meg nem hiszek…

Talán meglepődsz, de nem kell hinned benne ahhoz, hogy működjön. Bármiben hinni – főleg egy olyan helyzetben, mint a daganatos betegség, amikor kihúzták a talajt a lábad alól, minden felborult, minden bizonytalanná vált –, nem olyan egyszerű. Engedd meg magadnak azt is, hogy ne higgy.

Ráadásul teljesen elfogadható – sőt, kifejezetten okos dolog –, ha valaki nem hisz el vakon olyasmit, aminek a működéséről még nem győződött meg. Akkor hidd el, ha kipróbáltad, és működik. Ha csinálod, és azt érzed, hogy jó hatással van rád.

Ha kipróbálod, és azt tapasztalod, hogy az imagináció alatt elsimul a lelked, javul a közérzeted, ettől majd megszületik, megerősödik benned a hit. Nem kell érte többet tenned, mint rendszeresen végigcsinálnod a gyógyító kép gyakorlatot.

Akár hiszed, akár nem 😊, vannak bizonyos élettani törvényszerűségek, amelyek akkor is működnek, ha nem hiszel bennük. Amikor valaki legurít egy deci vodkát, néhány perc múlva akadozik a járása és a beszéde is – ha hisz benne, ha nem. A képekre a szervezet reagál. Hogy mindez nálad hogyan működik, akkor derül ki, ha kipróbáltad. A hangsúly nem a hiten van, hanem a rendszerességen és a tudatos figyelmen.

Figyeld meg, hogy hogyan érzed magad egy-egy gyógyító imagináció után, egy hét, két hét vagy több hét távlatában… Kövesd, hogyan hat rád, ha rendszeresen szánsz időt arra, hogy összekapcsolódj önmagaddal, lecsendesedj, befelé fordulj, és kövesd a tested–lelked jelzéseit. Ellenőrizd te magad, milyen változást hoz, milyen kapaszkodót jelent, ha a „rák”-ról eddig futó programot felcseréled a szervezeted egyensúlyi működését megjelenítő képsorokra.

Tudományos tapasztalat: a kép ereje

A Nyírő-OPAI csapata néhány éve végzett egy érdekes vizsgálatot. Olyan, háborús vagy más megrázó érzelmi traumát átélt emberek vettek részt a vizsgálatban, akiknél a traumát követően szorongásos zavar alakult ki. A kutatás résztvevőinél azt nézték, hogy az alkalmazott pszichoterápiára hogyan változnak a pszichés tünetek. Az agyban lezajló folyamatokat is regisztrálták MR-vizsgálattal, és követték egy bizonyos gén kifejeződését, amely összefügg a traumát követő érzelmi zavar kialakulásával, valamint a vérben mérhető stresszhormonok szintjével.

Ami igazán érdekes, hogy a pszichoterápiát kiegészítették imaginációs gyakorlatokkal: a vizsgálati alanyok relaxált állapotban felidézték, és szimbolikusan megsemmisítették a trauma képeit. Az eredmények alapján a kutatók úgy vélték, hogy a képekkel való munka megerősítette, és nagyszerűen kiegészítette a pszichoterápia sikerét.

Hogyan tudom, hogy valóban hatékony a gyógyító kép gyakorlat?

A gyakorlat hatékonysága több szinten tetten érhető. Az első lépcső egészen egyszerű: ha elhatározod, hogy minden nap néhány percet magaddal foglalkozol, a testi és lelki állapotodra figyelsz, egy nagyon fontos kulcsot kapsz önmagadhoz. Megismered, „megtanulod” magad.

Például: ha valaki először megy gombát szedni az erdőbe, először az összefüggő, szürke avaron kívül semmit sem lát. Ha egy rutinos gombaszedővel megy, teljesen el lesz képedve, milyen gyorsan megtelik a kosara. Érthető: a gyakorlott szem minden apró részletet észrevesz. Ha rendszeresen jár gombázni, ő is megszerzi ezt a gyakorlatot, „rááll a szeme”.

A gyógyító kép gyakorlattal ugyanez történik: ráállsz önmagadra. Pontosabb, finomabb testi és lelki jelzéseket is fel fogsz ismerni. Ha az igényeidet korábban és pontosabban azonosítod, a szervezeted nagyobb teret kap, hogy megkapja mindazt, amire szüksége van.

„Jaj, mire hazaestem, lerogytam a kanapéra, és akkor vettem észre, mennyire elfáradtam!” – Te is ismerheted ezt a mondatot? A gyógyító kép gyakorlat segítségével előbb megállsz majd, megpihensz néhány pillanatra. Olvastál a gyógyító kép „villanás” változatáról, amely néhány perc alatt segíthet kellemesebb, derűsebb állapotba kerülni.

Ez azért nagyon apró dolognak tűnik, ha egy olyan veszélyes betegségről van szó, mint a rák.

Lehet, hogy azt gondolod, ez egy ilyen apró, jelentéktelen dolognak nincs ereje egy olyan „rémmel” szemben, mint a daganatos betegség. Mégis, hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gyógyító kép gyarkorlata komoly fogódzót jelent. Az egészen bizonyos, hogy az érzelmeidre jó hatással lesz…és ami segít megőrizni az erőd, a stabilitásod, az segíti a tested gyógyulását is.

Az igazi, megnyugtató megoldás valóban az lesz, amikor megtalálják azt az egy, biztos, hatékony módszert, ami végérvényesen legyűri ezt a kórságot. De azt hiszem, arra, hogy önmagunkkal jóban legyünk, hogy figyeljünk a testünk üzeneteire, a lelkünk rezdüléseire, akkor is szükségünk lesz. Talán épp azért, hogy megakadályozzuk, hogy olyan állapotba sodródjunk, amit a szervezetünk nem szeret, nem visel jól. Főleg a kezelések után, az új egyensúly kialakításában és megtartásában – ennek nagy jelentősége van.

Sok érintettől hallom, hogy a betegség során megélt élmények változást hoztak abban, hogyan állnak önmagukhoz. Megtanulták, hogy tudnak jobban figyelni, jobban őrködni a jóllétük felett. A nagyvárosi élet kihívásaihoz és tempójához idomult embernek ez nem egyszerű. Az eredeti közegükből, a „földközelből” kinőve mára eltávolodtunk attól a ritmustól, a napok és évek, hétköznapok és ünnepek ciklusától, ami az emberi létezést évezredeken át szelíden, természetesen keretezte. „Modern” emberként ehhez visszatalálni kihívást jelent. Erről szól ez a néhány blogbejegyzés is itt.

Szakértő kerestetik! Ide a szakértővel!

Külső szakértőt keresünk, pedig a testünk teherbírását kutató kérdésre a szervezetünk adja meg a választ.

https://www.kiutarakbol.hu/post/szakerto-kerestetik-ide-a-szakertovel

Csak Te vagy, ami számít!

„Gyorsított eljárással” megoldani a problémáinkat? Mi történik, ha a nézőpontunkat változtatjuk meg?

https://www.kiutarakbol.hu/post/csak-te-vagy-ami-szamit

Ikigai – mindegy, hogy mi, ha igazán a tiéd

Értem ezt a lányt. Értem az önmagunkkal való egységben élt élet szépségét, erejét. Az elvárttól eltérni nagy kihívás.

https://www.kiutarakbol.hu/post/ikagi-mindegy-hogy-mi-ha-igazan-a-tied

De a kérdésedre visszatérve: honnan tudod, hogy a gyógyító kép hatékony? A második lépcső a közérzeted. Vagyis az, ahogy az imagináció alatt érzed magad, miközben elképzeled a szervezeted helyreállt működését, átéled ennek az örömét, háláját… Sokan úgy írják le, hogy mire a végére érnek a gyakorlatnak, derűsebbnek, elsimultabbnak, erősebbnek, reménytelibbnek, tettrekészebbnek érzik magukat.

Megint „gyakorlatot” írok, pedig, ahogy már mondtam, nem szeretem ezt a szót. A „kaland”, az „élmény” sokkal jobb fogalmak, és az az igazán klassz, ha te is így fogod fel.
Nagyon furcsa ám örömöt vagy hálát érezni, amikor azt gondolod, hogy épp egy gyilkos kór dolgozik benned…

A daganatos betegség – és az azt kísérő rettenetes félelem – mindent átsző, mindent megváltoztat. A gondolkodásról szóló fejezetben olvashatsz majd arról, hogy a félelem hányféle gondolati torzítást, gondolati „csapdát” alakít ki. Ilyen például, hogy aki megkapja ezt a diagnózist, öntudatlanul azonosítja magát a betegséggel.

Ha valaki bejön a rendelőmbe, az első mondata gyakran az, hogy „rákos vagyok”. Nem az, hogy „három tüneményes kislány édesanyja vagyok, akiket ma egy finom kávé mellett megreggeliztettem, és bájosan felöltöztetve, készre bepakolt táskával, uzsonnával iskolába kísértem”, vagy „pénztáros vagyok a SPAR-ban, a múlt hónapban, épp a diagnózis kiderülése előtt én lettem az év dolgozója, és főpénztárosi pozícióra jelöltek”. Olyan, mintha mindez hirtelen semmivé válna, mintha a „rák” elsöpörné. A jövő rémülettel teli képei elfedik a jelenben ott rejlő lehetőségeket. A betegség okozta félelem eltakarja, láthatatlanná teszi, pedig ott van. Erről olvashatsz majd a gondolkodásról és a jelenlét erejéről szóló fejezetekben.

Mégis, bármilyen furcsán hangzik, a daganatos betegség diagnózisával is, még a kezelések alatt is, egy csomó dolog nagyszerűen működik a szervezetedben. Szervrendszerek egész sora dolgozik azon, hogy helyreállítsa és fenntartsa a rendet. A szíved dobog, a tüdőd ellát friss oxigénnel, a gyomrod emészt, a méregtelenítő szerveid semlegesítik és eltávolítják a káros anyagokat. A sejtgyár elkötelezetten dolgozik, ép és hatékony sejtek tucatjait állítja elő. Ha mindebbe belegondolsz, értelmet nyerhet az öröm és a hála is. A gyógyító mozi gyakorlata alatt épp ezt teszed, belegondolsz, a képek nyelvén…

Honnan tudom, hogy működik?

…és mik a további lépcsők? Honnan tudom, hogy a gyógyító mozi valóban működik?

A második lépcső – ahogy írtam – az, hogy a gyakorlat után, vagy már a gyakorlat alatt jobban érzed magad. Javul a közérzeted, kiengedsz, feltöltődsz.

A harmadik lépcsőt az jelenti, hogy ez az érzés kezd tartóssá válni – de legalábbis egyre könnyebben megteremthető. A kezelések és a hétköznapok sok-sok kihívása időről időre elsodorhatja, mégis, a rendszeresen végzett relaxációs–imaginációs gyakorlat stabilitást ad. Ritmust – talán nem nagy szó ide – egy rituálét, amikor tudod, hogy önmagaddal vagy, önmagadért vagy.

Nagyon sokszor látjuk, hogy a rendszeresen végzett gyakorlat mellett csökkennek a mellékhatások – talán ez a következő szintje annak, hogy a gyógyító mozi működik.

Persze azt várni, hogy bármilyen nehéz kezelés semmilyen mellékhatást ne okozzon, túlzó elvárás. De gyakori tapasztalat, hogy a mellékhatások szelídülnek, jobban tolerálhatóvá válnak. Talán magyarázat is van erre: a fájdalom vagy bármilyen kellemetlen tünet nem pusztán a test ügye, a pszichénknek is köze van a kialakulásához. Aki nyugodtabb, lelkileg felvértezettebb, annál kisebbek a test test állapotára rakódó plusz pszichés terhek. Ott, ahol a lélek kisimultabb – ahogy azt már többször írtuk – a test is jobban érzi magát.

A gyógyító mozi hatásának van egy olyan tartománya, amely nehezebben magyarázható, ahol nem ismerjük, pontosan még értjük a működését, de tapasztaljuk, hogy létezik. Számos tanulmány vizsgálta, hogyan változnak a szervezet különböző paraméterei – vérnyomás, disztressz-szint, immunfunkciók – imagináció alatt és után. Az eredmények azt mutatják, hogy a gyógyító mozi során ezek az értékek kedvező irányba mozdulnak, és bizonyos immunsejtek – köztük a legelszántabb NK sejtek – aktivitása is mérhetően megnövekszik. Ezt még nem tudjuk pontosan, hogy miért van. Egy biztos: a test ahhoz szokott, hogy kövesse az elme utasításait. A fejben megjelenő képek változást okoznak – használjuk hát, hogy a felborult egyensúly helyreálltát így is segítsük.

Mi van, ha csalódok?

Félek, hogy hiábavalóan reménykedem, mégis csalódás lesz a vége…

Ez a félelem teljesen érthető, teljesen átérezhető. Aki átélte azt a sokkhatást, amit a daganatos betegség diagnózisa, a halál semmiből odapattanó réme jelent, tudja, miről beszélsz.

De felfoghatod úgy, hogy minden egyes dolog, amit magadért teszel – kezelések, kontrollok, jó ételek, mozgás, zene, tánc, relaxáció, imagináció… és még hosszan sorolhatnánk – egy-egy gyöngyszem a jóllétedért fűzött szimbolikus láncon. Minél több gyöngyszemed van, annál több eszköz áll a rendelkezésedre. Ha elkeseredsz, ha a reményvesztetté válsz, valamelyiket mindign megtalálod. Ha sokat „felfűztél”, a gyógyulási gyöngyszemeid szép, hosszú láncán mindig találsz egy olyan szemet, ami reményt ad, ami segítséget jelent.

Az is sokat segít, ha vannak olyan társaid, akik veled együtt haladnak a gyógyulás felé. Néhány kölcsönös, megértő, biztató szó olykor nagyon sokat jelent. Az meg még erősebb kapaszkodó adsz, ha találkozol olyan társakkal, akik már maguk mögött hagyták a betegséget. Ők mind egy egy gyöngyszem a sikerese megküzdését fűzött láncodon.

A gyógyulási út gyöngyszemei – Fűzd fel szimbolikusan

Ha kedved van, elkezdhetsz fűzni egy olyan láncot, aminek a szemei szimbolikusan azokat a dolgokat jelenítik meg, amiket a gyógyulás útján megtettél magadért. Egy könnyű séta, egy kellemes beszélgetés vagy jóleső nyújtózás – minden nap odakerülhet valami a gyógyulás gyöngyszemei közé. Jelezheted rajta az egyes kezelések végét vagy a kontrollok eredményeit is.

Még mindig nehéz elhinnem, ez tényleg segít?

Ha erre becsülettel válaszolok – most amikor írom, közel 25 év pszichoonkológiai gyakorlattal a hátam mögött is – azt mondom: nem tudom. Az meg még kevésbé tudom megmondani, kinél igen, kinél nem, és ha igen, miért… Mégis az a véleményem, érdemes adni ennek egy esélyt. Rengeteg ámulatra méltó dolgot láttam. Olyanokat, hogy néha nekem magamnak is nehéz elhinnem…

A sok történet közül itt egy olyan esetet osztok meg veled, aminek a hőse ugyancsak hitetlen volt… és az is maradt. Hitetlen immár 8 éve – és azt hiszem, ez egy nagyszerű hír.

Gyógyító mozi, avagy gépészmérnök lovagi tornán | Eset

Ignácz 62 éves volt, amikor egy látszólag ártatlan panasz kivizsgálása után orvosa közölte vele: nyelőcsőrák. Édesapja pont ennyi idős volt, amikor ugyanezt a betegséget diagnosztizálták nála, de sajnos akkor későn ismerték fel az elváltozást. Fél év sem telt el, és Ignác elveszítette őt – néhány héttel első gyermeke, édesapja első unokája születése előtt. Akkor még az onkológia és a daganatok sebészi megoldása is gyerekcipőben járt. „Most már egészen máshol tart a tudomány…” – ezzel igyekezett tartani magában a lelket, de a párhuzam bizony erős félelmet keltett benne.

Megtörtént a műtét, rendben zajlottak az utókezelések. A vizsgálati leletek mind azt mutatták, hogy minden rendben van, a seb gyógyulása mégis jobban elhúzódott a vártnál. Orvosai sem értették, mi történt, de a kezdetben szépen behegedni látszó seb körül újra és újra fellángolt a gyulladás. Felmerült egy újabb műtétre lesz szükség, hogy kitisztítsák a metszés körüli szöveteket.

Ignác túl volt már egy ennél sokkal komolyabb, sokkal veszélyesebb beavatkozáson, de ettől valahogy sokkal jobban megijedt. Ezt az operációt most mindenáron el akarta kerülni.

Nem értette, hogy a biztató szavak, a kezdeti ígéretek és kedvező jelek után miért történik mindez. Az orvosaival pörölt: miért van még egy műtétre szükség, hiszen megtesz mindent a gyógyulásért. Az onkológussal való első konzultáció napján letette a cigarettát – negyven év kemény dohányzás után. Sokkal egészségesebb ételeket kezdett enni, és az – alkalmanként, jó ebédhez – elfogyasztott egy-egy pohár borral is azonnal felhagyott. Még azt az egyetemi cimboráját is felkereste, akiről tudta, hogy fiatal koruk óta lelkes jógarajongó – és gyakorló. Korábban sokat ugratta emiatt. Gépészmérnökök mindketten, és a „kockás” mérnökvilág elképzeléseibe nehéz beilleszteni a jóga „misztikus” filozófiáját – most mégis tanulni akart tőle. A gyógyulásért mindent.

Vagy majdnem mindent. Mert amikor a felesége a kezébe adta a Simonton házaspár könyvét, és a Nyírő Pszichoonkológiai Ambulancia telefonszámát, ahol épp a következő gyógyító képzelet csoportot szerveztük, nagyon dühös lett. Mert hát csak van egy határa annak, ameddig az ember világról alkotott képe kitágítható?!

Nem is kérdés ez, inkább szemrehányás, ahogy első találkozásunkkor nekem szegezte az ambulancián. Mert a felesége kedvéért – de csakis a felesége kedvéért, hangsúlyozta – mégis bejelentkezett a csoportra.

„Mégiscsak van egy határa, hogy egy racionális mérnöki elme mire képes…” – mondta, igazolást várva.

Ignácot ezen a ponton lehetetlen lett volna meggyőzni arról, hogy miért jó az imagináció, mit tud a gyógyulás folyamatának képzeletbeli megjelenítése. Egy alkut ajánlottam hát fel. Beismertem, hogy nem tudom a választ a kérdésére. Nem tudom, hogy egy racionális mérnöki elménél működik-e ez a módszer. Lehet, hogy az egész tényleg képtelenség… Tartson velünk a 12 hetes csoporton, és a végén visszatérünk rá, összeülünk újra, hogy megvitassuk.

Kezdeti zárkózottsága után Ignác az egyik legnépszerűbb tagja lett a csoportunknak. Mindenkire figyelt, minden társához volt egy kedves, bátorító szava. Nagy kincsnek éltük meg mindannyian a jelenlétét – én különösen, mert az évek alatt megszoktam, hogy férfiak alig vesznek részt a foglalkozásokon. Az erősebbik nem képviselőinek nehéz azt a határt átlépni, amit egy pszichológiai kurzus jelent. Gyengeségnek tűnne – azt meg nekik nem szabad… De ha jelen vannak, csodaszép dolgokat hoznak be a csoport közös erőterébe.

Ignác feloldódott közöttünk, sokszor megnevettetett minket. A hozzászólásai pontosak, találóak voltak – de annál a résznél, amikor a személyes gyógyító mozik kialakításába kezdtünk, megint megtorpant. Ez az a rész, ahol ki-ki képzeletben megjeleníti, ahogy a szervezetében járőröző immun-kommandó kis testőrei elkapják és kiürítik a szervezetből a nem odavaló sejteket. Ámulva hallgatta nőtársai színes és lelkes beszámolóit, és szabadkozott, hogy ez bizony neki nem megy. Ő eddig csak vízszintesekben és függőlegesekben „teremtett”, ehhez az ő fantáziája kevés. Az idő azonban szorította. Az idő, amit az orvosai hagytak, hogy a sebe begyógyuljon újabb műtét nélkül, egyre szűkült – jobb híján nekiült hát, hogy a saját gyógyító moziját kidolgozza.

A következő alkalomra színes képekkel illusztrált forgatókönyvvel érkezett. Nagy odaadással mesélt, mi mindannyian pedig szájtátva hallgattuk.

„Először azon gondolkodtam, kik is legyenek azok a testőrök, akikre a feladatot rábízom. Aztán beugrott egyetemi éveimből az egyik kedvenc freskóm: Szent György lovag, a sárkányölő, arany páncélba öltözve. Amikor erre rátaláltam, ment minden, egyik ötlet hozta a másikat.”

Ignác hosszan, átszellemülten mesélt a megálmodott, bukolikus tájban zajló lovagi tornáról. Részletesen leírta a vitézek öltözékét, a lovak páncélzatát, a karzatról integető hölgyek ékes fejdíszeit. Elmondta, hogy eleinte úgy volt, hogy a lovagok – az immunsejtek megjelenítői – sárkányokra vadásznak. A sárkányok képviselték a szervezetében lévő, nem odavaló sejteket. De utána – mondta lelkesen – rájött, hogy a sárkányok túl nagy jószágok, ráadásul az orvosai már az összeset rég kiirtották. Így a képzeletbeli lovagi tornán most a bokrok alján elrejtett pamutnyuszikra megy a vadászat. A legtöbb nyuszit összegyűjtő vitézt megéljenezik, és utána jöhet a mulatság. Az összegyűjtött pamutot a hölgyek később lebontották, új szállá sodorják, majd színes kendőket szőnek belőle.

„Az az érdekes – tette hozzá –, hogy elkezdtem élvezni ezt az egészet. Úgy rákaptam, hogy alig várom a napnak azt a részét, amikor gondolatban átélem ennek a gyönyörű, buja zöld tájnak a szépségét, a lovagi torna nemes hangulatát, meg a pamutnyuszi-díj átadásának vicces ceremóniáját. De a legkülönösebb az – folytatta –, ahogy az orvosom a legutóbbi kontrollon a sebemre reagált. Csak hümmögött az orra alatt, nem érti, miért, de mintha valami végre elindult volna a javulás felé. Adott újabb két hetet azzal, hogy ha tovább folytatódik ez a tendencia, talán a műtét is kihagyható lesz.” Aztán még – érthetően – hozzátette: „Nem tudom elhinni, hogy ez az én kis gyógyító mozimmal összefüggene…”

Bőszen helyeseltem: ne is higgye! Mindenkinek hihetetlen lenne ez, nemhogy egy ilyen komoly, racionális elmének… Ne higgye el, csak folytassa tovább. Messze még az utolsó alkalom, nézzük, mi lesz ebből az egészből…

Ignác elkerülte a második műtétet, a sebe gyönyörűen begyógyult. Azzal köszönt el, hogy nagyon jól érezte magát a csoporton, de hogy a sebbel mi történt, arra még mindig képtelen magyarázatot adni. Évek teltek el, Ignác azóta is jól van. Szkeptikus maradt minden „pszichó” dologgal, de a gyógyító mozi iránti szenvedélye megmaradt. Ritkábban ugyan, de egyszer-egyszer ellátogat a képzeletbeli lovagi tornára.

Az unokájának is szívesen mesél róla. Egy ízben, amikor az ötéves kisfiú torokgyulladással, lázasan feküdt, hosszan mesélt neki arról, hogy az érte harcoló fényes, bátor immunlovagok hogy kapkodják össze a betegséget okozó bacilusokat. A kisfiú csillogó szemmel hallgatta, és a mese végére 38 alá ment a láza. Ki érti ezt…? 😊

A képek illusztráció, a mesterséges intelligencia segítségével készültek (ChatGPT).

Autoimmun zavar és egyéb krónikus betegségek

Autoimmun zavar

A gyógyító mozi másfajta betegségben is használható? Nálam autoimmun zavart diagnosztizáltak, az orvosok azt mondják, nem gyógyítható…

Kapaszkodókra, érzelmi támogatásra minden helyzetben szükség van. Legyen szó bármilyen krónikus zavarról, a gyógyító mozi kockái áthangolják a betegség kétségbeejtő képsorait, és fókuszba hozzák a védelmi rendszered – meg az egész szervezeted – jól működő részét. 

Bármilyen furcsán hangzik, a védelmi rendszerednek ilyenkor is van olyan része, ami rendben teszi a dolgát – de a betegség miatti aggodalom, meg sokszor maguk a testi tünetek – ezt a részt valahogy elfedik. Gondolj csak bele, mennyi szerv, szervek egész rendszere szolgál hibátlanul. Látsz, hallasz, lélegzel… Jó ezt tudni, fontos fókuszban tartani. Fontos kapcsolatban lenni ezzel az erővel, hiszen ez mind a te szövetségesed.

Mit gondolsz, ha egy gyógyító mozi során képzeletben összekapcsolódsz a szervezetedben rejlő sok-sok lehetőséggel, az hogyan hat rád?

Azt hiszem, ezeket a lehetőségeket még tényleg nem vettem számba. Lekötött a betegség, a leleteim, a vizsgálatok – hogy mi lesz velem, a családommal… Ha végiggondolom mindazt, ami megfelelően működik, valahogy reményt ad a mindennapokhoz.

Egy egyszerű gondolatcsere, és máris egy kicsit máshogy látod a világot. Nem a „valóság” változott meg, de az elmozdulás a látószögedben új lehetőségeket nyitott meg. Nem állíthatjuk, hogy a betegség lefolyását ettől biztosan át tudod szabni, de ahhoz erőt ad, hogy a mindennapjaidat – itt és most – máshogy éld. Teljesebben, nagyobb örömmel, megragadva a rendelkezésre álló lehetőségeidet. Segít abban is, hogy ne add fel korán.

Van azért több is: sok évtized tapasztalata számomra rengeteg különleges példát hozott, és sok, valóban csodálatos gyógyulás történetével ajándékozott meg. De ha „csak” jobban érzed magad, magasabb az energiaszinted, kiegyensúlyozottabb és derűsebb vagy, már azzal sokat elértél.

A gondolatok erejéről szóló részben („Használd a fejed”) olvashatsz arról, hogy egy egyszerű szempontváltás mekkora erővel képes átszabni az érzelmi világot. És tudod: ahol az érzelmeid elsimulnak, ott a test is felszabadultabban működik – ennyit biztosan állíthatunk.

Ne feledkezz meg a relaxációról sem (Következő lépés: relaxálj!) Egy teljes részt szenteltünk neki a könyv elején.

Amikor relaxálsz, lehetőséget teremtesz arra, hogy a tested és a lelked újra összehangolódjon. Talán te is ismered azt a történetet, amikor nyugati turisták az inkák földjét járták. A városiak siettek, hogy minél több látnivalóhoz eljussanak. A csapat bennszülött vezetői azonban újra és újra szünetet rendeltek el, hogy a nagy rohanásban „a lelkük nehogy lemaradjon a testüktől”.  

Relaxáció során a szervezet kilép a folyamatos készenlét állapotából. Arra a néhány percre kikapcsol a mókuskerék. A relaxáció pillanataiban utólérjük önmagunkat. Feltárulnak a mélyben megbújó erőforrások, és bekapcsolnak a szervezet finom, öngyógyító folyamatai. A relaxáció egy olyan belső tér, ahol a szervezet szelíden és hatékonyan tud regenerálódni – és ez igaz a gyógyító mozira is.

Az autoimmun zavaroknál egy kicsit más a „mozi” forgatókönyve.

Ahogy azt az immunrendszerről (A szervezet összehangolt működése 3 – az immunrendszer) szóló fejezetben olvastad, a jól működő immunrendszer képes arra, hogy a szervezet saját sejtjeit elkülönítse az oda nem való, selejtes, kóros vagy káros dolgoktól.

Előfordul azonban, hogy megsérül az a funkció, amivel a védelmi rendszer a szervezet számára idegen anyagot megkülönbözteti a sajáttól.

Miért? Mi miatt alakul ez ki?

Sajnos erre ma még nem tudunk választ adni. Több tényező lehet a háttérben, és valószínűleg ezek kölcsönös összejátszása okozza a zavart. Bár az okok nem ismertek, van néhány jól ismert kockázati tényező:

• Genetikai hatások – bizonyos betegségek kialakulásában, ilyen például a sclerosis multiplex, az örökletes hajlamnak meghatározó szerepet tulajdonítanak. A legtöbb kutatás azonba itt is hangsúlyozza az életmód „genetikán felüli”, epigenetikai (A szervezet összehangolt működése 6 – Epigenetika dióhéjban) szerepét

• Nemi, hormonális hatások – nőknél sokkal gyakoribb az autoimmun zavar kialakulásának az esélye. Az okok itt sem ismertek…

• Vegyi anyagok – bizonyos károsító anyagok károsan befolyásolhatják az immunrendszer működését, és ez autoimmun zavarhoz vezet

• Dohányzás – a dohányzás nemcsak a tüdő és a légutak krónikus és daganatos betegségéért felelős, de az autoimmun betegségeket tekintve is magasabb kockázatot jelent.

• Túlsúly – számos autoimmun zavarnál ismert, hogy az elhízás is növeli a kialakulás valószínűségét

• Vírusok – bizonyos vírusfertőzések utóhatásával is összefüggni látszik az autoimmun betegségek kialakulása. Ilyen a mononukleózisért felelős Epstein-Barr-vírus, de idesorolják a koronavírust is.

• Gyógyszerek – néhány betegségre szedett tabletta is fokozhatja az autoimmun zavar kialakulásának az esélyét. Ide tartoznak a koleszterinszintet csökkentő, magas vérnyomást szabályozó hatóanyagok. Életmóddal azonban ezek a gyógyszerek – legalábbis egy bizonyos határon belül – helyettesíthetők.

A miért kérdés helyett hasznosabb a hogyan. Ha érted a folyamat hátterében zajló mechanizmusokat, könnyen kialakíthatod a gyógyító mozidat.

Az autoimmun zavarnak az a lényege – ahogy arról már szó volt – hogy megsérül a védelmi rendszernek az a funkciója, amivel a szervezet számára idegen anyagot megkülönbözteti a sajáttól. De ez csak a hiba egyik része. Autoimmun betegségnél az érintett szerveknek is sérül az a működése, amivel a védelmi rendszer felé jelzi, hogy ő a szervezethez tartozik. Azok a kis zászlócskák – receptorok –, amelyet a sejtek azért tűznek ki a felszínükre, hogy azonosítsák magukat, pontatlanná, értelmezhetetlenné válnak. Egy egészséges vesesejt a zászlócskájával már messziről integet a védelmi rendszer testőreinek. Jelzi, hogy ő odatartozik, vele minden rendben van: rá vigyázni kell! De ha a vesesejt kis zászlócskája nem ad egyértelmű jelet, akkor a védelmi rendszer úgy azonosítja, mint ami nem odavaló – és rátámad.

Az autoimmun zavar két pillére:

1. megsérül a védelmi rendszernek az az alapfunkciója, hogy a szervezete számára idegen anyagot megkülönbözteti a sajáttól
2. sérül az érintett szerv képessége, hogy a védelmi rendszer felé világosan jelezze, hogy a szervezethez tartozik 

Autoimmun zavarnál a gyógyító mozinak is ez a két pillér. Amikor a saját gyógyító mozid forgatókönyvét elkészíted, ez a két fázis a központi elem.

Készíts erről egy rajzot, vagy folyamatábrát!

Akár a sejtek szintjén, akár szimbolikus formában, jelenítsd meg, hogy:

• Az immunrendszer járőrei találkoznak a szervezeted – és az érintett szerv – sejtjeivel.

• A találkozásnál a saját sejted pontosan azonosítja magát, könnyen és jól felismerhető.

• Az immunrendszer járőrei képesek arra, hogy a saját sejtet pontosan beazonosítsák. Világosan elkülönítik a sajátot az idegentől. A sajátot őrzik, óvják, ami nem odavaló, azt kitakarítják.

• A folyamatot több segéderő is támogathatja: gyógyszerek, diéta, mozgás… Írd bele a mozidba ezek kedvező hatását is.

• A folyamat végén a szervezeted egyensúlyi működése helyreáll.

• Lásd magad a távoli jövőben boldogan, ahogy megőrzöd szervezeted egyensúlyát, és megvalósítod a céljaidat.

A gyógyító mozi menete

1.
Helyezkedj el kényelmesen. Lehet úgy is, hogy fekszel, de úgy is, hogy egy arra alkalmas székben ülsz. Ülve előnyösebb, mert segít, hogy éber maradj, és a gyakorlatra figyelj. Nem baj, ha elalszol; erről a Gyakran Ismételt Kérdések között olvashatsz.

2.
Vegyél néhány mély lélegzetet, és ha jól esik, nyújtózz egyet – vagy néhányat… 😊

3.
Ha kedved tartja, bevezetőül csinálj végig valamilyen relaxációs gyakorlatot: autogén tréning, jóga nidra, progresszív relaxáció. De választhatod az „Engedd el magad!” relaxációt is, amit már ismersz, és itt találod.

4.
Hunyd le a szemed, és vetítsd le a gyógyító mozi képeit a lelki szemeid előtt.

5.
Éld át a folyamatot, ahogy a szervezetedben zajló folyamatok rendeződnek, és a mozi végre, az „itt és most”-ban a testi-lelki egyensúlyod helyreáll. Maradj ebben a képben, amíg jól esik, és élvezd, ahogy a szervezeted harmonikusan működik.

6.
Érezd át és fejezd ki a hálát önmagad felé, amiért ezt a néhány percet magadra szántad.

7.
Erősítsd meg az elhatározást, hogy a jövőben is odafigyelsz magadra, a szervezeted szükségleteire, és ha szükséges, rendszeresen visszatérsz a gyógyító mozi gyakorlathoz.

8.
Zárásként lélegezz egy mélyet, nyújtózz egy nagyot, és felfrissülve nyisd ki a szemed.

Gyógyító képek egyszerűbben

Az eltelt évtizedek alatt, a csoportok során úgy tapasztaltam, hogy bár vannak olyan résztvevők – mint Ignác is –, akik ráéreznek és örömmel, lelkesen használják a gyógyító mozit, a legtöbben nem szeretnek egy ilyen hosszú, bonyolult folyamattal bajlódni. Bizonytalanok, hogy jól csinálják-e, mert nem látják „elég jól” a képsorokat, vagy azon izgulnak közben, hogy nem hagytak-e ki valamit… vagy egyszerűen csak beleunnak a végére. Márpedig az a jó mozi, ami izgalmas, érdekes, élménydús – amibe belefeledkezel, és szívesen beleéled magad.

A csoport bölcsessége az évtizedek alatt néhány dolgot kiérlelt, ami a gyógyító kép használatát egyszerűbbé teszi, most ezeket szeretném megosztani veled. A tapasztalatok szerint hatékonyan működnek, és ugyanúgy erős kapaszkodót jelentenek: a lényeg, hogy szívesen csináld… és persze itt fontos a rendszeresség.

A gyógyító mozi „rövidfilm” változata

A gyógyító mozi rövidfilm-változata olyan, mint egy filmelőzetes: egy pörgős reklám a legfontosabb jelenetekkel. Egy-két kocka erejéig felvillan a szervezet védelmi rendszerének – vagy az azt helyettesítő szimbolikus elemnek – a munkája, épp csak annyira, hogy konstatálni lehessen, ott van, és teljes odaadással teszi a dolgát. Megjelenik az a rész, ahol a védelmi rendszer – megerősítve a szövetségesekkel (mozgás, táplálék stb.) – épp elkapja az utolsó rendellenes sejtet. A záróképen a szervezet tiszta, zavartalanul működik – a boldog, távoli jövőben is.

Ez a rövidfilm néhány percet vesz igénybe. Pont belefér azokba az üresjáratokba, amikor buszon vagy metrón zötyögsz, hivatalban várakozol, vagy épp fogat mosol… Sokan akkor pörgetik le lelki szemeik előtt, amikor este zuhanyoznak – ilyenkor összekötik a külső megtisztítását a belső szervek kitisztulásával.

Ahogy látod, a rövid változat is a „nagy” mozihoz hasonló lépéseket követ, és itt is fontos, hogy a forgatókönyv alapszabályait tartsd. Az immunrendszert – vagy az immunrendszert szimbolizáló képelemet – mindig olyannak lásd, ami számban, erőben és rendezettségben is egyértelmű fölényben van a selejtes sejtekkel szemben. A selejtes sejt – vagy az azt szimbolizáló elem – mindig legyen kicsi, szürke, esetlen, ügyetlen, jellegtelen. Mindig csak néhány sejtet képzelj oda, és lásd, ahogy a folyamat végén a védelmi rendszer épp eltakarítja az utolsót is.

Csak egy villanás – kacsints össze az immunrendszereddel

A gyógyító mozi „villanás” változata olyan, mint amikor egy vaku felvillan, és egy pillanatra mindent bevilágít. Lehet, hogy néha nincs többre szükséged, mint arra, hogy megbizonyosodj a védelmi rendszered hibátlan működéséről. A „villanással” – egy felvillanás erejéig – „belelátsz” a rendszerbe, és észleled, hogy minden rendben megy. Arra a pillanatra kiszakadsz a teendőid közül, és összekapcsolódsz a védelmi rendszered munkájával. Tudatosítod a kapcsolatot önmagaddal, és összekacsintasz az immunrendszereddel. Tudatosítod, hogy ott vannak a szervezeted szorgos kis testőrei, akik teszik a dolgukat, ahogy kell.

Összehangolva a légzéseddel

A tudatos légzésben rejlő erőt már felfedezhetted, ehhez adott útmutatást ez a rész. Tapasztalhattad már hogy lazítja az izmok tónusát, csökkenti az izgalmi állapotot, és a szervezetre megnyugtató, kiegyensúlyozó hatással bír.

Néhány tudatos légvétel után könnyebben, elengedettebben érzed magad, jobb a közérzeted. A tudatos légzés kellemes hatását társíthatod a gyógyító képek erejével. Elképzelheted, ahogy a belégzéskor a szervezeted megfelelő működését felügyelő rendszerek energiával, tisztasággal, friss erővel töltődnek fel, kilégzéskor pedig minden káros, kóros és felesleges anyag távozik a szervezetedből.

Ne feledd, az egyik legfontosabb méregtelenítő szervünk a tüdő! A tudatos légzés alatt megjelenő üde érzést könnyen összekapcsolhatod azzal a megéléssel, hogy a tested harmonikusan, összerendezetten működik. Megjelenítheted – vagy egyszerűen csak elgondolhatod a tudatos légzés alatt –, hogy mindaz, ami körülvesz, mindaz a szépség és erő, amit belélegzel, segíti a védelmi rendszered működését. Kitakarítja a selejtes sejtjeidet, erősíti a Telomeráz-angyalaidat, elsimítja a génekben keletkezett gubancokat. De enélkül is, bármikor, néhány percre megállva, megteremtheted magadnak a harmónia pillanatait. Ha békés természeti környezetben vagy – de még egy nyüzsgő, zsúfolt nagyvárosban is találsz egy-egy szép parkot –, állj meg néhány percre, és lélegezz. Ha kedved van, kipróbálhatod azt is, hogy belélegzed a park nyugalmát, tisztaságát, a természetben rejlő éltető erőt…

Összehangolva – minden téged segít

… de belélegezhetsz bármit, amitől úgy érzed, hogy erősebb és kiegyensúlyozottabb vagy. Bármit, ami derűvel, életörömmel tölt el. Lehet egy csokor virág, vagy akár egyetlen szál – pusztán csak a szirmok rajzolatának varázsa… Vagy akár egy kavics, ha jól esik a kezedben tartani. Lehet egy perc, ahogy megállsz a lenyugvó vagy felkelő nap fényében. Lehet egy szellő hűs érintése, egy friss kávé íze, vagy egy mosoly, amit az arcodra csal egy huncutul nevető kisgyerek. Lehet egy emlék, amit felidézel. Ezek szép és áldott pillanatok – már önmagukban is. Ha tudatosítod, és egy mély légvétellel belélegzed, az az energia, az a lehetőség, amit magukban őriznek, valóban segítségedre lesz, hogy megteremtsd, megéld és megőrizd az egész-séget, az egységet önmagaddal.

Megtartó élmények

A megtartó élményekről és emlékezetes pillanatokról készített rövid feljegyzések segítséget és kapaszkodót jelentenek majd a kihívásokkal teli napokhoz.

• Dátum:
• A megélt pillanat:
• Érzések:
• Gondolatok:
• Mit adott a gyógyító képpel kiegészített tudatos légzés:

Abban is segít majd, hogy a kétségbeesés pillanataiban arra emlékeztessen: vannak hatékony eszközeid.

A tudatos légzés minden nehéz helyzetben az első lépcső. Olyan, mintha egy összegubancolódott szál végét megragadnád, és ha elcsípted, onnan már az egészet fel tudod gombolyítani.

A tudatosan használt légzés teremt egy tágabb, belső teret, ahonnan könnyebben és világosabban látsz rá a dolgaidra. A félelem és a szorongás elhomályosítja a tisztánlátást, összezavarja a gondolatokat és érzéseket. De ilyenkor is van segítség – és erről szól a következő rész.

Használd a fejed!

Hát ez nagyon úgy hangzik, mint a „gondolat teremtő ereje”, meg hogy „minden fejben dől el”!

A gondolat erejéről alkotott szélsőséges elképzelések valóban azt sugallják, hogy pusztán a gondolatainkkal képesek vagyunk megváltoztatni a fizikai valóságot. Pedig sem autód, sem házad nem lesz ebben a pillanatban attól, hogy kigondolod őket. A világ nem változik meg pusztán azért, mert mi úgy szeretnénk. Ha ez így viccesnek tűnne, bizony van, amikor ezek a túlzó és irracionális nézetek bizony veszélyessé válnak.

Ha azt sugallják, hogy „pusztán a gondolat erejével”, orvosi segítség nélkül le lehet győzni egy komoly betegséget, ezzel nagyon megnehezíthetik sok érintett dolgát.

A gondolatok jelentik a kiindulópontját mindannak, amit mára elértünk

De ha eltekintünk a szélsőséges és fanatikus felfogástól, azt bizton állíthatjuk, hogy a gondolatok óriási szerepet játszanak az életünkben. Igazából az emberiség teljes történelmében. A gondolatok jelentik a kiindulópontját mindannak, amit mára elértünk. A gondolat – ha így tekintünk rá – tulajdonképpen mindenfajta „teremtés” kiindulópontja.

Bár önmagában nem válik valósággá, az emberi cselekvés motorjaként működik. Az emberi civilizáció története során a meghatározó előrelépéseket eredeti elmék új, forradalmi elképzelései indították el. Minden építészeti remekmű, minden tudományos felfedezés, minden művészi alkotás egy-egy gondolattal kezdődött. A gondolat az, ami kérdéseket tesz fel, új szempontokat, kreatív ötleteket hoz. Megnyit addig nem látott lehetőségeket, és egészen eredeti, korábban soha el nem képzelt megoldásokhoz vezet. Ahogy a gondolatok formálják a világot, úgy mi is a gondolataink által alakítjuk, teremtjük újra a körülöttünk lévő valóságot.

Az, hogy „minden fejben dől el”, egy buta, álpszichológiai közhely. Hogy holnap esik-e az eső, vagy apám barna szeme helyett édesanyám kék szemét öröklöm-e, nem fejben dől el – legalábbis biztosan nem az enyémben. Annyi azonban igaz, hogy sokkal több dologról döntünk és dönthetünk, mint ahogy azt első ránézésre gondolnánk.

Azt mondod, sokkal több dologról döntünk, mint gondolnánk. Ez furcsán hangzik, olyan, mintha néha nem tudnánk, hogy meghoztunk egy döntést.

Azt, hogy valamit elhatározunk, vagy hogy kialakítunk egy elképzelést, szinte minden esetben céltudatos, kigondolt aktusnak éljük meg. Ez azonban nem mindig van így.

Az automatikus működés

Döntési, mérlegelési folyamatainkban sok az „előre gyártott” elem. Sok az olyan automatikusan vezérelt működés, ami tudatos erőfeszítés nélkül, szinte ösztönszerűen megy végbe.

Az automatikus működéseket az életünk szinte minden területén megtaláljuk. Mindannyian ismerjük a tánc, kézimunka, kötés, horgolás vagy valamilyen hangszeren való játék rutinná vált mozdulatait. Az autóvezetés is ilyen. A bejáródott mozdulatsorok akkor is jól működnek, ha nincs ott a tudatos figyelmünk.

Erre valók az automatizmusok? Hogy leegyszerűsítsék a dolgokat?

Igen. Az agy arra törekszik, hogy gazdaságosan, a lehető legkevesebb energiát igénylő módon működjön. A gyakorlással kialakul egy agyi „barázda”, és onnantól az irányítja a dolgokat. Amikor valami rutinná válik – mint a vezetésnél is –, többé nem kell túl sok figyelmet fordítani rá. Azt az energiát pedig, amit így megspóroltunk, komolyabb, nagyobb figyelmet, összetettebb koncentrálást igénylő feladatokra fordíthatjuk. Vezetés közben végiggondolhatjuk az aznapi teendőket, beszélhetünk a főnökünkkel, meghallgathatunk egy érdekes rádióműsort…

Az autóvezetés annyiban is jó példa, mert továbbvisz az automatikus gondolatok világába. A rutinná váló mozdulatokat jól ismerjük – egyszerű megérteni és elfogadni a létezésüket.

A gondolkodás már egy furcsább terület, ott mindezt már nehezebb elképzelni. De ha végiggondolod, abban, hogy valaki gond nélkül vezet, nemcsak az ösztönössé vált mozdulatsoroknak van szerepe. Autózáskor követjük a forgalmat, nézzük a táblákat, a jelzéseket, a mellettünk haladó járművek manővereit… Vagyis az autóvezetéshez egy csomó automatizálódott figyelmi, észlelési, mérlegelési, döntési funkciót használunk. A bejáratottá, „tudattalanná” vált működések nemcsak a mozgásunkat, hanem a mentális folyamatainkat is irányíthatják – vagyis a gondolkodásunkat.

Bár a gondolkodásunkat akaratlanul irányító „agyi barázdák” az egyszerűsítést és tehermentesítést szolgálják, sok esetben csapdát rejtenek.

Mondok egy hétköznapi példát, úgy talán egyszerűbb. Bár távolinak tűnik, meglátod, a segítségedre lesz, hogy a félelmeidet legyűrd.

Vedd elő újra a képzelőerődet. Az előző fejezetben már tapasztaltad, milyen sokszínűen használható erőforrás!

Képzeld el: Két csinos lány sétál a körúton…

Képzeld el, hogy két csinos, fiatal lány sétál a körúton, mindketten egy baráti összejövetelre igyekeznek. Mindkét lány találkozik ugyanazzal a fiatalemberrel, aki kedvesen rájuk mosolyog. Az egyik lány visszamosolyog, a másik azonban zavartan néz körül. A ruháját vizsgálja, ijedten keresi, hogy foltos-e a szoknyája, nem szaladt-e fel a szem a harisnyáján…

A két lány egyformán csinos és bájos, és a mosoly is, amit kapnak, ugyanolyan kedves és elismerő. Hol rejlik akkor a kettejük teljesen különböző válaszreakciójának az oka?

Te mit gondolsz, mi van a háttérben? Hogy lehet, hogy a két lány ugyanabban a helyzetben ennyire eltérően reagál? Gondolkozz el ezen pár percet.

Hogy hol keressük a különbség eredetét?

Igen, ott, abban, amit a két lány önmagáról gondol. A mosolyt mosollyal viszonzó lány tudja, hogy csinos. Számára megszokott, hogy elismerő pillantást kap. Benne ilyenkor az a gondolat kapcsol be, hogy „lám csak, itt a bizonyíték, ma is jól nézek ki”. A másik, zavartan reagáló lány ösztönös, automatikus válasza a helyzetre az, hogy „jaj, biztos megint valami megmosolyogni való van rajtam!” A második lány valószínűleg nem hiszi el, hogy ő bárkinek is tetszhet. Lehet, hogy korábban kinevették, ok nélkül leszólták… ez annyira beéghetett, hogy meg sem fordul a fejében, hogy másképp is lehet. Valószínűleg hosszas győzködés után sem hinné el, hogy valaki őt valóban csinosnak találja. Olyan mély meggyőződéssé vált, hogy „valami baj van vele”, hogy neki minden helyzetben ez ugrik be – automatikusan. Ez a „gondolati barázda” irányítja minden önmagával kapcsolatos elképzelését és meggyőződését. Számára ez a valóság. Olyan ez, mintha ő egy szűrőn keresztül látná a dolgokat. Önmagát, a világot… Minden, ami vele és körülötte történik, egy gondolati filteren keresztül jut el hozzá – és ez egy sajátos, torzított jelentést ad mindannak, ami történik vele.

Csakhogy ő minderről nem tud. Ha az autóvezetést nézzük – bár azt is automatikusan tesszük –, mindig tudjuk, hogy vezetünk. Az automatikusan aktiválódó gondolatok zömével azonban egészen más a helyzet. Tudom, hogy furcsán hangzik, de a legtöbb esetben fogalmunk sincs róla, mi zajlik a fejünkben. Egyszerűen nem tudunk ezeknek az előre kész meggyőződéseknek a létezéséről. Mint itt, a példában. A lány nem veszi észre, hogy annak, hogy ő nem kap bókokat, pusztán a saját meggyőződése jelenti a gátját.
És hogy mi köze mindennek a daganatos betegséghez? Az az érzelmi sokk, amit a betegség jelent, önmagában elég, hogy kialakítson egy szűrőt, ami megváltoztatja a gondolkodást.

A félelemmel teli elmén átszűrődve minden információ torzul, „negatív” jelentést kap. A dolgokat sokkal sötétebbre festi, mint valójában.

A fenti példa rámutat még valamire. Ha a gondolat hatalmáról azt állítjuk, hogy a világot az új eszmék formálják, ha úgy véljük, hogy a gondolatainkkal teremtjük és teremtjük újjá a körülöttünk lévő valóságot, akkor az igazságnak csak az egyik felét mondtuk el. A másik fele az, hogy mindabban, amilyen világot megteremtünk magunknak, a rejtett, automatikusan aktiválódó meggyőződéseink a szerepe az igazán meghatározó.

A tudatos és az automatikus irányítási folyamatok

Van itt egy másik érdekesség is: a tudatos és az automatikus irányítási folyamatok az agyban strukturálisan is elkülönülnek egymástól. Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan más-más agyi területet használunk az egyikhez, és mást a másik működéshez. A két elkülönült területhez kötve vagyunk képesek egyszerre két, látszólag eltérő tevékenységet végezni.

Miközben az automatikus program a háttérben zavartalanul, minimális energiabevetéssel fut, marad elegendő a komolyabb, nagyobb odafigyelést igénylő dolgokra. Néha ennek az ellenkezője is igaz. A daganatos betegeknél a háttérben futó program, folyamatosan ott lappangó félelem irányít mindent. Úgy működik, mint egy időzített bomba. Elég egy apró szikra, és máris berobban…

Ezt a félelmet nagyon jól ismerem. Lesből támad, szinte a semmiből, és mindent elborít… Olyankor teljesen tehetetlenné válok, nem tudom, mit tegyek.

A daganatos betegséget rengeteg félelem kíséri. Bármikor jöhet, és valóban olyan, mintha a „semmiből” törne elő. Látszólag minden előzmény nélkül. Egyszerre csak ott van, és egy pillanat alatt az uralma alá gyűr mindent. Ettől olyan nehéz. Nem lehet tetten érni, csak jön, magától, megállíthatatlanul, érthetetlenül – automatikusan.

Sokfajta öntudatlan félelemcsomag bújik meg bennünk. Meg sok más olyan akaratlan, „előregyártott” gondolatcsomag, amiről nincs tudomásunk. Ott rejtőznek a tudatos figyelmi radar alatt. Amikor ezek a csomagok – egy kritikus helyzetben – aktiválódnak, úgy vonnak minket az irányításuk alá, hogy észre sem vesszük.

Honnan jönnek ezek az előregyártott „csomagok”?

Az elménk folyamatosan összegzi a minket érő hatásokat. Az ismétlődő helyzetekben kialakít egy, az arra a szituációra vonatkozó általános értelmező- és megoldómintát, egy sémát. Mint a mozdulatok irányításánál, a gondolkodási, érzelmi sémák is arra valók, hogy a hasonló helyzetek kezelését leegyszerűsítsék. Mert bármilyen furcsa, a gondolataink és az érzelmeink is sok esetben ilyen sémák irányítása alatt működnek. Ha bejáródik egy odatartozó séma – egy agyi „barázda” – nem szükséges minden új történésnél újra átgondolni a reakciót, elég aktiválni a már meglévő megoldómintát. Ha az agy azonosít egy helyzetet, amire már megvan az előregyártott válasza, akkor azt csak előkapja, és már kész is.

Akkor van gubanc, ha az előregyártott válasz téves – mint a példában szereplő lánynál is. A külső valóság és az, ahogy a történteket belülről látjuk, valamennyire szinte minden esetben eltér egymástól. Ha nem is olyan jelentősen, mint a fenti példában, de eltér.

Másképp érzékeljük a világot

Ilyen értelemben talán nem is beszélhetünk „objektív valóságról”, pusztán kinek-kinek a dolgokról kialakított saját elképzeléseiről. Minden ember – érthető módon – egy kicsit másképp érzékeli a körülötte lévő világot.

Szóval mindannyiunknak vannak szűrői. Amit látunk, hallunk vagy érzünk, a saját belső világlátásunkon, saját belső gondolati filtereinken szűrődik át. Ez az eltérés a külső és belső között rendszerint kicsi – bár az emberi kapcsolatokban sokszor ez a kicsi is jelentős félreértésekhez vezet. Ha azonban a belső és külső valóság között az eltérés nagy, ha az automatikus gondolatok erősen torzítanak, az az önmagunkkal és a környezetünkkel való kapcsolatban is, sok nehézséget okozhat.

Ha a fejben megszülető belső kép és a külső, „objektív” valóság között különbség van, akkor az ösztönös működésünket nem a külső, hanem a belső kép irányítja.

A valóság az, amit belül megélünk

Akármi is legyen az úgynevezett valóság, bennünk – ösztönösen – mindig az válik igazzá, amit belül megélünk. A fejünkben élő realitás az, amit komolyan veszünk. Ez az, amihez érzelmileg kapcsolódunk, és ami meghatározza a viselkedésünket, a reakcióinkat.

„Rák” nevű diagnózis valójában nincs

Ha a daganatos betegségről van szó, ez a „külső” és „belső” közötti különbség sok mindent megmagyaráz a félelmek és szorongások keletkezéséről.

Akár kívülről, akár belülről nézem, nehéz elképzelni, hogy a rákra másként is lehet reagálni, mint félelemmel.

Ha a szigorúan orvosilag nézzük, olyan diagnózis, hogy „rák”, valójában nincs. A daganatos betegség gyűjtőfogalom: számtalan, különböző szövettani típusú, eltérő stádiumú és kiterjedésű elváltozást takar, amelyek más-más szerveket érintenek. Az érintettek életkora, egészségi állapota és szociális helyzete is változó, ami a kezelésben és a lefolyásban egyaránt nagy különbségeket eredményez.

Orvosilag. De annak, aki meghallja ezt a szót – legyen beteg, hozzátartozó vagy épp az utca embere – a jelentése többnyire egyetlen dolog: halál. Nem a betegségkép „objektív” sokfélesége, nem a kezelési lehetőségek vagy a rehabilitáció útjai. Csak egyetlen belső válasz.

Amikor az orvos kimondta a diagnózist, nekem csak ez zakatolt a fejemben: a gyerekem, a párom, a szüleim… és hogy lehet, hogy a következő karácsonyt már nem velük töltöm. Onnantól semmit sem hallottam abból, amit az orvos mondott.

Blokkoló gondolatok

A daganatos betegség gondolata elsöpör minden mást. Legalábbis elsőre. Az első, automatikus reakció szinte mindig ez: vége, ebből nincs kiút. Ez a gondolat minden mást leblokkol.

Talán emlékszel: írtunk már a gondolat, a kép és az érzelmek összefüggéséről. Ezek szorosan összetartoznak. A gondolat, hogy „gyógyíthatatlan beteg vagyok”, magával húz egy jeges, bénító félelmet. Ez az érzelem átitatja a teljes belső világot, és minden döntést, cselekvést meghatároz.

Azt mondod: „elsőre”. És másodjára?

Ahogy a félelem szűrőjén át látjuk, a kép mindig sötétebb, mint a tényleges valóság. A „rák” ijesztő szó: ha valaki meghallja, rögtön a legsötétebb következményekre gondol. Amikor azonban sikerül higgadtabban, józanabbul átgondolni a helyzetet, a kép árnyaltabbá válik.

Nézd csak az ábrát: a kusza nyilak azt a folyamatot írják le, ahogy a félelem „semmiből” előtör. Első pillantásra talán bonyolult, de pár mondat, és érthetővé válik.

1. szint: semleges helyzet
2. szint: a betegségtudat aktiválódik
3. szint: automatikus következtetés: „nagy baj van”
4. szint: gondolat, kép, érzelem

1. szint: a kiinduló helyzet, az amelyik kiváltja az egészet, és beindítja a félelem-barázdát. Azzal indul, hogy történik valami, ami – még ha nagyon távolról is – a betegségedre emlékeztet. Lehet bármi, akár egy teljesen ártatlan dolog. Villamoson utazol, boltban vásárolsz… egyszer csak meghallasz egy félmondatot, például hogy valakit visszarendelt az orvosa, vagy hogy parókát készül venni. De az is lehet, hogy valahol meglátsz egy bizonyos fajta piros színt, olyat, mint egy jellegzetes kemoterápiás szer színe. Sokszor egy teljesen „ártatlan”, semleges dolog is elég: felpróbálsz egy meleg téli dzsekit, vagy elkapsz egy párbeszédet arról, ki hová tervezi vinni a gyerekét a szünetben – és azonnal beugrik a saját állapotod.

2. szint: Amint a szituáció aktiválta a betegségtudatodat, máris jön a második szint. A dzseki is, az iskolaszünet is azt a szorongató kérdést kapcsolja be, hogy veled mi van. El tudod-e majd a gyereked vinni nyaralni, meg egyáltalán: érdemes-e még neked kabátot venni – és a nyugtalanító kérdések sorjáznak tovább, megállíthatatlanul. A „mi lesz, ha…” gondolati csapdáról, és arról, hogyan bújhatsz ki belőle, a következő fejezetekben olvashatsz majd többet! DE nézzük tovább az ábrát.

3. szint: Ezzel már a harmadik szinten vagyunk, az automatikusan megjelenő következtetésnél. Tudatosan nem gondolod végig, sőt, valójában el akarod kerülni, hogy válaszolj a „mi lesz, ha…?” kérdésre, de hiába. Automatikusan pörgő gondolataid már régen megválaszolták helyetted, az érzések szintjén: „baj van, és ennél csak még nagyobb baj lesz”.

4. szint: Akármit teszel, már ott cikázik a fejedben a betegség összes tragikus lehetősége. Ez tölti ki az elmédet, az érzelemvilágodat – az egész lényedet. A tragikus betegségkimenetel „mentális csomagja” ural mindent: kép, gondolat és érzelem egymásba gabalyodva. Ezen a szinten, ebben az érzelmi káoszban a fejedben zajló dolgok már valóban nehezen kontrollálhatók. Mindez villámgyorsan, néha másodpercek töredéke alatt történik, tudatosan lehetetlen követni, és tetten érni sem egyszerű. De ha utólag mégis próbáljuk kibogozni, megtalálhatók a háttérben futó „katasztrófa-mozi” képsorai.

A szorongást berobbantó gondolatok

Akárhogy is, mind az elkerülhetetlen tragikus vég gondolata, mind az ezt megjelenítő belső képáram egy irányba mutat: berobbantja a szorongást. Ahogy az oda-vissza mutató nyilak tömkelege jelzi, beindul az a folyamat, ahol a gondolat, a kép és az érzelem – ördögi körré zárulva – egymást erősítve, megállíthatatlanul pörög. Minél jobban félsz, annál vadabbul futnak a képek, és minél kétségbeejtőbb a katasztrófafilm, annál erősebb lesz a félelem. A végén már alig találod meg józan önmagad…

Látod, hol van a „csalás”? Ez az automatikus gondolatsor egy biztosan katasztrofális jövőt vetít előre. Akkor is ez fut végig benned, ha egy hete voltál kontrollon, és minden eredményed negatív. Emlékezz vissza, amit a „külső” és „belső” valóságról írtunk: a félelem érzelmi-gondolati gubancában teljesen elveszik, hogy valójában hogy vagy, milyen az aktuális állapotod, és mik a tényleges lehetőségeid.

A „második gondolat”

…És itt jön a „második gondolat” szerepe.
Ha az ábrát nézzük újra: hol van az a pont, ahol az ördögi kör megtörhető? Te mit gondolsz?

Nézzük most együtt, lépésről lépésre

A helyzeteket nem tudod elkerülni. Mindig lesz egy szituáció, egy szó, egy utalás, ami a betegséged eszedbe juttatja.

Az ezt követő, ösztönösen megjelenő mentális képáramot is nehéz kivédeni. Az is teljesen természetes, hogy mindez félelmet vált ki belőled – vagy bárkiből. Nem tudsz akarattal máshogy érezni. Felkavaró képekkel, szörnyű lehetőségekkel a fejedben egyszerűen nem tudsz nem félni.

Igen, marad a gondolat. Ez az az egyetlen pont, amire ráhatásod lehet. Persze, ez sem egyszerű, de itt van az a pont, ahol megállítható a „katasztrófa-gomolyag”. Ez a „második gondolat” helye. Ezt is megmutatom:

Az első, ösztönös elgondolást – amely önmagadról és az aktuális helyzetről is elrugaszkodott és erősen túlzó – kicserélheted egy második, átgondolt, tudatos reakcióra. Ez a második, tudatosan végigvitt gondolatsor egy másfajta, „pozitív” előjelű kört alakít ki.

A negyedik szint átalakul: a katasztrófa addig automatikusa pörgő képei elhalványodnak, a félelem csökken.

Azt nem lehet, hogy ez az egész ne jusson az eszembe? Tényleg mindenről a betegség ugrik be, még akkor is, ha nem akarom. Olyan jó lenne néha egy kis nyugalom. Jobb lenne ezt az egészet kihagyni, egyszerűen csak elfeledkezni róla…

A „katasztrófa-csomag”

Jó lenne, de sajnos nem lehet. Nem tudunk akarattal elfelejteni valamit. A „katasztrófa-csomagot” időről időre beindíthatja valami, ezt sem lehet elkerülni. Sőt, alig van olyan helyzet, ami ne tudná aktiválni ezeket a gondolatokat – és persze vele az összes félelmet. Ha az első gondolat beugrott, azt már nem tudod kitörölni. „Töröltöröltörtöltöröl…” – hiába mantrázod, mindez meddő erőfeszítés, ennek nem érdemes nekifeszülni. Az energiát sokkal hasznosabb valami másra fordítani: arra hogy megkeresd a „második gondolatot”. Ha ez megvan, ha ebbe sikerül belekapaszkodni, az mindent megváltoztat.

Az első gondolatról nem tehetsz, az nem a te felelősséged. A második gondolatnál azonban be tudsz avatkozni.

A „második gondolat” az a pont, ahol tudatosan beléphetsz, és átalakíthatod az ördögi kört. Ezt már tapasztalhattad magad is: amikor sikerül higgadtabban és józanabbul ránézni a dolgokra, sok minden átalakul. Azon a ponton a katasztrófa képeit a megbirkózás lehetőségei vehetik át – és olyankor az erődet is, a derűlátásodat is visszaszerzed.

Értem, elméletben, legalábbis… De nem tudom, hogy meg tudom-e csinálni.

Elsőre talán nem, de fontos, hogy magát a folyamatot lásd. Ha átlátod, mi zajlik ilyenkor, hogy miért úgy zajlik, és egyáltalán, hogyan működik az egész, segít, hogy a végén átalakítsd. Ezt is érdemes gyakorolni. Már megint ez a fránya szó, hogy gyakorlás… 😊

Az emberi agy tanulékony és plasztikus

Korábban volt róla szó, de írok egy kicsit részletesebben az agy neuroplaszticitásáról. Ez a furcsa kifejezés az agykutatás egyik legújabb, leginspirálóbb területéről való. A modern vizsgálatok azt mutatják, hogy az emberi agy – a neuronok rendszere – rendkívül tanulékony, plasztikus.

A félelem-csomag is így jön létre, a félelem barázdája is „tanulással” alakul ki – bár daganatos betegségnél ez egy kicsit más. A diagnózisa önmagában akkora érzelmi sokkot okoz, hogy ez az első élmény elég a bevésődéséhez. Később persze az ismétlődés is hozzájárul a barázda fennmaradásához és mélyüléséhez.

Mint minden agyi barázdáé, a félelem-csomag bevésődése és működése is nagyrészt akaratlanul és öntudatlanul zajlik. Ami igazán izgalmas, hogy bár a folyamat akaratlanul zajlik, mégis megismerhető, és bár öntudatlan, tudatosítható.

Ami pedig a legfontosabb: mivel egyfajta – önkéntelen – tanulás során alakul ki, újratanulható. Tanulás alatt persze nem a szokásos értelemben vett biflázást értem, hanem az ismétlések egymásutánját, amire már többször utaltam.

A szervezet összehangolt működése 6. – Az agyunk tanulékony (neuroplaszticitás)

Az agy képessége, hogy egyfajta külső környezeti hatásra kialakít, másfajta hatásra pedig átalakít egy mintázatot, a modern idegélettani kutatások legizgalmasabb területe.

Az agy rugalmas

Hosszú ideje tudjuk, hogy az agy jelentős rugalmassággal és változásra való képességgel rendelkezik. Még a korszerű kezelések előtt is láttunk példát rá: sok idős ember megtanult újra járni, beszélni agyvérzés után. Ez annak köszönhető, hogy az agy a régi idegpályák, az elhalt területek helyén – gyakran azokat kikerülve – új működési utakat, új idegsejt-kapcsolatokat alakít ki. Persze az átalakuláshoz gyakorlás kell, de a folyamat modern képalkotó eszközök segítségével látható, jól követhető.

Kísérletek is igazolják

Sok érdekes kísérlet zajlott ezen a területen. Egy 2004-es vizsgálat zsonglőrködést tanuló alanyokat vizsgált. Azt követték, hogy az agyban milyen változások történnek, és azt láttak, hogy a gyakorlás alatt több agyterület is megerősödött. Az egyik az volt, ami a vizuális – látási – ingerek feldolgozásáért felelős. A másik az, ahol a finom mozdulatok összehangolása zajlik. A növekedés mértéke arányos volt azzal, hogy ki mennyi időt töltött gyakorlással, és azzal is, hogy milyen ügyesen tudta az adott mutatványt megcsinálni.

Nemcsak a finomodó és ügyesedő mozdulatainkért felelős agyterület erősödik gyakorlás során. Ami igaz a zsonglőrködésre, igaz az érzelmeinkre is

Kutatások bizonyítják, hogy ha egy sikeres pszichoterápia után megszűnik a szorongás, a változás az agyi térképen is megjelenik. Sőt, hasonló ahhoz, amit a gyógyszeres kezelés után észlelünk. Vagyis érzelmi és gondolati működésünk – mint bármely más képességünk – átalakítható, „újrahuzalozható”.

Tegyük fel, hogy tudatosítással és sok ismétléssel sikerül átalakítani a félelem-csomagot. Ez nem változtat azon a tényen, hogy van egy betegségem!

Valóban, azt nem fogja tudni megváltoztatni, és azt sem, hogy ez a betegség ijesztő. De abban segít, hogy kiiktasd a félelem-gubancokat – sok energiát megnyersz így. Fontos hogy az erőd megmaradjon a kezelésekre, önmagadra, a mindennapjaidra… Ha jobb érzelmi minőséggel éled az életed, az az egész szervezetednek könnyebb megbirkózni a betegséggel.
… és sok minden segíthet. Erről szól a következő fejezet.

Sok minden segíthet

Vannak, akiket a betegség nem ijeszt meg annyira. Mitől függ ez? Ők „erősebbek”?

Valóban különböző, hogy ki hogyan viszonyul a daganatos betegséghez. Nem mindenki reagál egyformán sem a diagnózis hírére, sem a kezelés kihívásaira. Az első rémület, a kezdeti sokk szinte mindenkinél fellép. Van, akinél néhány óráig tart, másnál több hétig. Ez a fázis a környezet támogatásával, új erőforrások aktiválásával többnyire magától lecseng. Ha azonban valaki tartósan beleragad a kétségbeesésbe, fontos, hogy szakemberhez forduljon. Nem a „gyengeség” jele, ha valaki segítséget kér, amikor szüksége van rá.

Erről Tudástár-cikkeinkben is olvashatsz:

Miért kell a pszichológus? | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Bár Magyarországon kormányrendelet írja elő, hogy minden olyan osztályon, ahol a daganatos beteget kezelnek, elérhető legyen a pszichológus, ez a gyakorlatban sajnos nincs így. 

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/miert-kell-a-pszichologus

Mi is az a pszichoonkológia? | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Ez az elsőre nagyon bonyolultnak hangzó szó: pszichoonkológia, a lélektan egyik legújabb ága. A kifejezés egyből érthetőbbé válik, ha magát a szót elemeire szedjük. „Pszicho” és „onkológia”: vagyis a pszichológiának az az ága, ami a daganatos betegség körüli lelki jelenségekkel foglalkozik.

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/mi-is-az-a-pszichoonkologia

A betegség megbélyegez | Összehangolva Közhasznú Alapítvány

Aki „rákos” lesz, egészen felkavaró helyzetbe kerül. Hirtelen egy olyan érzelmi állapotban találja magát, ami különbözik minden más – akár nagyon súlyos beteg – helyzetétől. A daganatos beteg jellemző lelkiállapotát egy olyan szó írja le, ami az egyik legmegterhelőbb, legnehezebben viselhető emberi érzés, és ez a SZÉGYEN.

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/psziche-es-lelek/a-betegseg-megbelyegez

Azt, hogy ki hogyan jut át az érzelmi sokk fázisán, és hogyan reagál a betegség és a kezelések kihívásaira, több tényező befolyásolja:

Támogatói kör

• ki veszi körül: társ, család, barátok
• számíthat-e segítségre
  • praktikusan (pl. eljutás a kezelésekre, otthoni segítség)
  • érzelmileg

A betegség jellege

• mely szerv érintett
• milyen a daganat kiterjedése, stádiuma
• van-e távoli áttét
• mik a kezelési lehetőségek és az orvosi esélyek
• hozzájut-e a megfelelő orvosi ellátáshoz

Egyéb betegségek

• pszichés probléma
• testi betegség

Egyéb problémák

• Élethelyzeti, érzelmi vagy anyagi nehézségek
• Egyedülálló szülőként gyereknevelés
• Idős szülő ápolása
• Más beteg a családban, lelki vagy testi problémák
• Bármi miatt tartósan nehéz élethelyzet
• Korábbi tapasztalatok a betegségekről:
  Volt-e valaki, akit elveszített?
  Volt-e valaki, aki meggyógyult a környezetében?
• Megküzdési minták:
  családi és kulturális hatások
  saját életből hozott tapasztalatok, stratégiák

Azt, hogy ki hogyan tud megbirkózni a daganatos betegség kihívásaival, a megküzdési kapacitás fogalmával írjuk le. Ahogy a fent is látható, a megküzdési kapacitás nagyon sok tényezőtől függ.

Mégis, az igazi különbség sokszor nem a külső körülményekben keresendő. Nagyon nagy szerepe van annak, hogy valaki hogyan látja önmagát, a lehetőségeit, a betegség kihívásai között. Vannak, akik a legnehezebb helyzetben is találnak valami fogódzót, valami megragadható erőforrást, míg mások beleragadnak a félelmek belső dzsungelébe.

Az egy fontos tényező, hogy mit gondolsz a saját esélyeidről.

Ez azt jelenti, hogy ha „rosszul állok a dolgokhoz” vagy „negatív vagyok”, akkor rontok az esélyeimen?

Nem, szerencsére nem így van. Bár az automatikusan felötlő negatív gondolatok sok energiát el tudnak rabolni a megküzdési készletből. Ha valakinek az a meggyőződése, hogy a gyógyulás lehetetlen, nehezebb érzelmi helyzetből indul. A sok túlzó, valótlan elképzelés ami a betegségről kering, vagy korábban megélt, akár csak látott vagy hallott rossz tapasztalatok is megnehezítik a dolgot. Ezek nagyon felerősíthetik a kétségbeesést és az elkeseredést.

Félelem és szorongás – mi a különbség?

A hétköznapi nyelvben gyakran azonos fogalomként használjuk őket, de érdemes elkülöníteni.

Amikor félünk, egy jól körülírható, konkrét, „valóságos” dologtól félünk. Aki fél, még ha tele van is aggodalommal, a lehetőségeket viszonylag reálisan látja.

A szorongás más. Aki szorong, nem egy reális, konkrét fenyegetéssel néz szembe, hanem valami bizonytalan, megfoghatatlan dologgal – olyasmivel, ami a valóságon túlmutat.

Aki szorong, többnyire a jövőbe vetített, túlzó és elrugaszkodott elképzelésektől retteg. Persze annak, aki átéli, mindez valódi, nem érzékeli, hogy túlzó, elrugaszkodott vagy irreális.

Néha nem tudsz „józanul gondolkodni”

Emlékszel, amit a katasztrófa-moziról írtunk?

Az a belső érzelem-gomolyag, ami elindul, a gondolatokat a biztosan sötét, elkerülhetetlen, katasztrofális jövő felé viszi. Minél tovább pörög benned az ördögi kör, annál mélyebb és vadabb elképzelésekbe sodródsz. Az így kialakuló meggyőződés már átlépi a reális félelem határát. Amikor ez a kör beindul, egyre elveszettebb leszel, és már nem tudsz „józanul gondolkodni” – ez a szorongás.

Persze, ez nem ennyire egzakt. Néha elmosódik a határ a félelem és a szorongás között.
Ha valaki daganatos beteg, nehéz azt mondani, hogy a félelme „nem indokolt”. Mivel nincs még biztos módszer a daganatos betegségek gyógyítására, az állapotrosszabbodás vagy a kiújulás réme folyamatosan ott lebeg az ember felett – kisebb vagy nagyobb intenzitással, még hosszú évekkel a rendeződés után, negatív leletek tucatjai mellett is.

Ezért nem az a cél, hogy mindig higgadtan és félelem nélkül állj a dolgokhoz. Amit a következő fejezetben találsz, az abban segít, hogy a daganatos betegséghez kapcsolódó félelem-csapdákat könnyebben elkerüld, hogy ne húzzanak be a szorongás kimerítő, parttalan körei. Így több energiád marad, és az mind a szervezeted gyógyulására fordítható.

Hol találok a problémámhoz szakembert?

Magyarországon 2006 óta kormányrendelet írja elő, hogy pszichológus is legyen azokon az osztályokon, ahol komoly, súlyos betegségekkel küzdő embereket kezelnek. Ez összhangban van azzal a nemzetközi irányelvvel, ami szerint a hagyományos orvosi kezelés mellett a lelki támogatás ugyanolyan fontos. Hazánkban minden nagy onkológiai centrumban megtalálható a pszichoonkológiai segítség. A legegyszerűbb, ha az adott ellátóhelyen érdeklődsz, akár a kezelőorvosnál, akár az asszisztenseknél – ők segítenek hogy eljuss az érintettet az osztályon dolgozó pszichológushoz.

Indulhat az újabb kaland? Gondold át!

Bizonyára te is hallottad már ezt a szófordulatot: „Gondold át!” – és talán használtad is. Azok után, amit a gondolkodás sajátosságairól írtunk, talán már látod, ahogy egészen új értelmet nyer.

Emlékszel?

Amikor egy torzított, automatikusan kialakuló gondolatot korrigálsz, amikor átgondolod és átalakítod valami mássá, az egész érzelemvilágod áthangolódik vele.

Megnézzük, hogy a „második gondolat” szintjén hogyan és mivel avatkozhatunk be, mert itt, ezen a ponton megtörhetjük a szorongás körét. Nézzük lépésről lépésre, milyen eszközeink vannak ehhez.

Az első ezek közül az információ.

Tiszta forrásból – a jó minőségű információ szorongásoldó szerepe

Van egy mondás: még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság.

Nem arról van szó, hogy bárki örömmel venne egy felkavaró hírt, de az igaz, hogy a bizonytalanság és a szorongás kéz a kézben járnak. A bizonytalanság és a rendelkezésre álló információ szorosan összefügg.

Mindannyian tapasztaltuk már: minél több, jól használható információ áll rendelkezésünkre, annál biztosabbnak érezzük magunkat egy adott helyzetben. Ez a daganatos betegség esetében sincs másképp.

A szorongás jelentősen csökkenhet pusztán attól, ha pontosan tisztában vagyunk a betegség paramétereivel és a kezelés módjaival.

Tudom, a mai túlterhelt egészségügyi rendszerben nehéz néhány zavartalan percet kicsikarni az orvosunktól. De ez nem változtat azon, hogy ezekhez az információkhoz jogod van, ahogy ahhoz is, hogy az orvos valóban figyeljen rád és értse, min mész keresztül.

Hogy mennyire fontos egy figyelmes orvos, azt jól mutatja a következő történet.

Mimi és az onkológus, aki ráér | Eset

Hogy mennyire fontos egy figyelmes orvos, azt jól mutatja a következő történet.

Mimi negyven évesen kapta meg a vastagbél-daganat diagnózisát. Értelmes, lendületes fiatal nő, közgazdasági elemzőként jól kidolgozott tervekkel, folyamatokkal dolgozik – fontos számára, hogy tisztán lásson át minden helyzetet. A kezelés megtervezésekor egy rövid, 10 perces konzultációt kért az orvosától, amire kérdésekkel felkészülve érkezett. A megbeszélés során az orvos válaszolt minden kérdésére, a magával vitt jegyzetfüzetében pedig sorra jelentek meg a zöld pipák.

A tizedik perc végén maradt még egy nagyon fontos kérdés. Félve fordul az orvosához, hogy arra rátérhet-e még.

„Máig emlékszem a pillanatra – mesélte Mimi – ijedten szorongattam a jegyzeteimet… Az orvos rám nézett, elmosolyodott, és könnyedén hátradőlt: »Hát persze! Hiszen ezért vagyunk itt.« Leírhatatlan, mit jelentett ez számomra. Hirtelen minden feszültség kiszaladt belőlem, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, és végig fogom tudni csinálni a kezeléseket. A lelkem szárnyra kelt, és mindvégig – repített a remény.”

Sajnos ez nem mindig ilyen egyszerű, de nagyon sokat jelent, ha sikerül bizalmat építeni az érintett és a gyógyító között. Nem csak a beteg, de az orvos munkáját is megkönnyíti.

Az itt olvasható néhány blog bejegyzés az orvos-beteg kapcsolat, az onkológiai helyzet kihívásairól és nehézségeiről szól. Meg arról a reményről, hogy lehet ezt máshogy – jól – csinálni. Egy mosolyhoz, egy egyszerű emberi gesztushoz nem kell nagyon sok idő…

Sajnos nem ez a jellemző – sokunknak lehet erről fájó emléke. De vannak kedves epizódok is. Ezekről a helyzetekről szólnak az alábbi blogbejegyzések.

Lehet máshogy! Orvos és betege közötti kommunikáció

A kontrollok és kezelések során az érintettek sokszor elveszettek – és ebben a helyzetben néhány jó szó valóban sorsfordító lehet.

https://www.kiutarakbol.hu/post/lehet-mashogy-orvos-es-betege-osszekacsint

„Ezt dobta a gép” – egy átlagos nap az onkológián

Mit jelent versenyt futni a rák nevű iszonyattal az egészségügyi ellátás mai útvesztőjében?

https://www.kiutarakbol.hu/post/ezt-dobta-a-gep-egy-atlagos-nap-az-onkologian

Az érem másik oldala

Komoly baj van ma az egészségüggyel.

https://www.kiutarakbol.hu/post/az-erem-masik-oldala

Ki érti ezt?

Az egészségügyi ellátásban ma nem könnyű a dolga sem a betegnek, sem az orvosának. Van kiút? Van még remény a jó együttműködésre beteg és gyógyítója között?

https://www.kiutarakbol.hu/post/ki-erti-ezt

Sugar baby-k klubja

A sugárkezelés félelmetes, de néhány jó szóval, egy kedves asszisztensnővel, meg egy vidám, kreatív csapattal a félelem megszelídíthető.

https://www.kiutarakbol.hu/post/sugar-baby-k-klubja

B terv, avagy mégiscsak beteghordó leszek

Egy szürke reggelen feldobta a vérvételre várakozók hangulatát az odaérkező, vidám beteghordó.

https://www.kiutarakbol.hu/post/b-terv-avagy-megiscsak-beteghordo-leszek

A szavak ereje IV: Az „orvos gyógyszer”

Az orvos szavai különös erőt rejtenek. A gyógyító személye – amit mond és a mód, ahogy mondja – meghatározó tényező a meghatározó a daganatos betegséggel való sikeres megküzdésben.

https://www.kiutarakbol.hu/post/a-szavak-ereje-iv-az-orvos-gyogyszer

A jó információ

Így működik az információhiány

Az információhoz visszatérve: ha a vizsgálatok és kezelések alatt mindig tudod, mi vár rád, és tisztában vagy a következő lépéssel, az sokat segít. A régi szabály újra: azon gondolkodni, „mi lesz, ha…”, nem segít, csak a szorongást erősíti tovább. Persze tudom, ez nem ilyen egyszerű.
Ahol nincs elég, vagy nem megfelelő a tájékoztatás, az agyunk elkezdi betömni a hiányzó lyukakat. Innen-onnan hallott történetekből félelmetes, gyakran elrugaszkodott lehetőségeket generál. Mindezt öntudatlanul, akaratlanul teszi. Éppen ezért van helye a korrekt információnak: segít a dolgokat a tudatos, reális mezőben tartani.

A megfelelő tudnivalók hiánya szorongást okoz – de ugyanez érvényes a túl sok, vagy rossz minőségű információra is. Az interneten könnyen el lehet veszni az információáradatban, ami nem csökkenti, hanem növeli a szorongást. Hasonló a helyzet a környezetből jövő, jól szándékolt, de félrevezető tippekkel: mindenki tudja, mi biztosan segít, vagy mit nem. Az onkológiai betegséget mindig a megfelelő szakember kezeli, olyan tudással és tapasztalattal, amit pár napos utánaolvasással senki sem szerezhet meg.

A tiszta és hiteles információ érdekében

1. Ne hasonlítsd a saját eseted máséhoz!

Attól, hogy látszólag hasonló a diagnózisotok, a te eseted teljesen különbözhet a betegtársadétól. Ma már számos olyan paramétert vizsgálnak, amelyek közvetlenül a kóros sejteket elemzik. Ez két embernél, azonos diagnózis esetén is eltérő lehet. Ha nálad valami másképp zajlik, mint nála, annak megvan az oka.

2. Az onkológustól kérdezz!

Gyakran látni, hogy az érintettek a Facebook betegfórumán egymással „véleményeztetik” a leletüket vagy egy-egy tünetüket. Ezek a kérdések azonban az orvosra vagy egy képzett szakasszisztensre tartoznak. Laikusoktól, betegtársaktól kapott válasz – bármilyen jó szándék is vezérelje – félrevezető lehet.

3. Haladj a kijelölt úton!

Egy helyzetnek több megoldása is létezhet. A gyógyuláshoz többféle út vezethet, és ezek egyenrangúak. Nincs jobb vagy rosszabb, csak olyan, amely – alapos mérlegelés után – számodra és a kezelést végző csapat számára akkor, ott a legmegfelelőbb. Ha azonban kételyed támad, állampolgári jogod, hogy a társadalombiztosítás terhére ingyenesen másodvéleményt kérj.

4. Maradj partneri viszonyban, hogy jól dönthess!

Bár az idő szorítása sokszor nehézzé teszi, fontos, hogy bizalommal fordulj gyógyítóidhoz. Sokat jelent, ha megőrzöd a nyílt, egyenrangú, partneri kapcsolatot, és ha szükséged van információra, kérdezel. Gyakran halljuk vagy olvassuk, hogy „a végső döntést a betegnek kell meghoznia” – és ez rendben is van így. Ennek a mondatnak az igazi jelentőségét azok értékelik igazán, akik tanúi voltak annak a kornak, amikor az orvos szava megfellebbezhetetlen volt. Sokkal könnyebb együttműködni egy olyan kezelési tervvel, amely nem kényszer, nem szigorú és értelmetlen előírás, hanem szabad döntés eredménye. Betegként azonban nem lehet egyedül jó döntést hozni: ahhoz, hogy felelősen mérlegelhess, szükséged van az orvossal folytatott párbeszédre.

5. A félelem torzít.

Ha emlékszel mindarra, amit a gondolkodási szűrőkről írtunk, pontosan érted ezt az állítást: a félelem torzít. Minden, amit érintettként hallasz, átszűrődik a betegség keltette félelem-szűrőn. Ezért számolnod kell azzal, hogy amit az orvos szavaiból megértesz, vagy amilyen következtetést levonsz, az a félelem torzító hatásán keresztül sokszor „negatív irányba” módosulhat. Vedd figyelembe, hogy ami elsőre megjelenik benned bármilyen, a betegséggel kapcsolatos információnál, az nagy valószínűséggel egy automatikus, torzított gondolat. Adj időt és lehetőséget magadnak, hogy megtaláld a „második gondolatot”, és korrigáld a félelem okozta torzítást.

A következő fejezetekben ehhez kapsz gyakorlati eszközöket, de előtte még néhány szó az orvossal való kapcsolatról.

A félelem oldásának egyik legerősebb eszköze: a megfelelő kommunikáció az orvosoddal

A beteg és gyógyítója közötti viszony egészen sajátos dolog, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Jó esetben egy erős és megtartó szövetség. Erre bizony szükség is van, mert ahogy a diagnózis megszületik – életed egyik legkritikusabb helyzetében –, az orvosodnak kell átadnod az irányítást. Egy számodra teljesen idegen embernek. Vele osztod meg életed legintimebb részleteit a kezelések alatt és még évekkel utána is. Sok szempontból közelebb kerül hozzád – a vizsgálatok miatt sokszor valódi, fizikai értelemben is –, mint a legmeghittebb családtagjaid.

Nagyon erős ráutaltság ez, és ha ebbe bármi hiba csúszik, a ráutaltság könnyen válik kiszolgáltatottsággá. A kiszolgáltatottság pedig nem az az érzés, ami könnyűvé teszi a gyógyulást…

Rengeteget segít, ha szót tudsz érteni az orvosoddal – ezt vizsgálatokkal is igazolták. Azok lelkiállapota, akik a kezelések alatt biztonságban érzik magukat, akik bíznak az őket kezelő onkológiai team-ben, végig sokkal jobb. A kutatási eredmények alapján a fizikai paramétereik is kedvezőbbek, sőt, a várható betegségkimenetel is jobb.

Ha bizalommal teli a kapcsolatod az onkológiai kezelőszemélyzettel – orvossal, nővérrel –, akkor:

• jobb lesz az érzelmi állapotod,
• könnyebben együttműködsz a megterhelő vizsgálatok során,
• könnyebben vállalod és viszed végig a kezeléseket,
• nyitottan kérdezel, tudod, mi történik,
• felkészült vagy a következő lépésekre,
• aktív részese vagy a gyógyulási folyamatnak,
• az orvostól érkező világos információ csökkenti a tanácstalanságodat.

A megfelelő, biztonságos és érzelmileg teherbíró kapcsolat kialakítását sok tényező nehezíti – a beteg és az orvos oldalán is –, de a kölcsönös bizalom kiépítése mindkét fél számára fontos.

Ami talán a leginkább megterheli az orvos és betege között kialakuló kapcsolatot, az a túlterheltség és az ebből adódó időhiány.

Ez a helyzet téged is feszültté, nyugtalanná tehet, különösen, ha a rendelőben hosszú percekig, esetleg órákig kell várakoznod. Amikor végre sorra kerülsz, és egy kimerült, túlhajszolt orvos fogad, nehéz bizalmat érezni, nehéz azt gondolni, hogy valóban úgy dönt majd, ami neked a legjobb. Ha úgy érzed, nem figyel rád eléggé, nem hallgat meg, könnyen kialakul benned a félelem: vajon alaposan átgondolta-e a javasolt vizsgálatokat és kezeléseket?

Bizonytalanná tehet az is, hogy elhangzanak olyan, számodra érthetetlen szakszavak, amelyeket nem értesz – pedig szeretnéd pontosan tudni, mi zajlik veled. Nyugtalaníthat az is, hogy sokan várnak még utánad, emiatt talán nem mersz kérdezni. Ha mégis megpróbálsz, de nem kapsz kielégítő választ, könnyen elveszítheted a bátorságodat, hogy újra visszakérdezz.

Nagyon fontos, hogy tudd: alapvető, állampolgári jogod a megfelelő orvosi ellátás, és ehhez a megfelelő felvilágosítás is hozzátartozik. Akármilyen zsúfolt is a rendelő, akármennyien várakoznak, és bármilyen leterhelt az orvos, a kontrollvizsgálat ideje elvitathatatlanul a tiéd.

Azt is fontos szem előtt tartanod, hogy bár az onkológiai szaktudása miatt az orvos a szakértő, „rangban” nincs fölötted. Emberként egyenrangúak vagytok. Ő nem nagyobb, és te nem vagy kisebb – még ebben a sok szempontból ráutalt szituációban sem.

Az orvos nem írhat elő semmit a beleegyezésed nélkül: ő csak javaslatot tesz az általa szükségesnek vélt vizsgálatokra és kezelésekre. Az igent te mondod ki, a végső döntés a tiéd. Egyedül azonban nem tudsz dönteni, hiszen a megfelelő mérlegeléshez szükséged van az orvosod szaktudására, tapasztalatára, rálátására.

Minden helyzetben kettőtök kölcsönös együttműködéséből születik meg a számodra legjobb stratégia.

Fontos, hogy az orvossal való párbeszédben mindvégig bátor, nyitott és partneri maradj.

Van néhány dolog, ami segít, hogy a dolgok gördülékenyebben menjenek.

Gyakorlati tanácsok

Kérdéslista

Sokat segít, ha az orvossal való találkozóra kérdéslistával érkezel. A lista ne legyen hosszú, fókuszálj a legfontosabb gyakorlati kérdésekre. A beszélgetés végén nézd végig, hogy mindent megkérdeztél-e, ami a listán szerepel. Hasznos, ha a válaszokat rögzíted, így otthon még átgondolhatod őket.

Valaki elkísér

Ha valaki veled van, később együtt könnyebb felidézni az elhangzottakat. Ha valaki elkísér, az a biztonságérzeted is erősíti. Az is segít, ha a kísérőd is figyel, hogy minden kérdésre választ kaptatok.

Idő

A daganatos betegség diagnózisa pánikot kelt. Az érintett is, a környezete is azt érzi, hogy azonnal dönteni, azonnal cselekedni kell. Valójában azonban néhány napon nem múlik semmi. A legnagyobb időbeli szorítás idején is adj magadnak időt, hogy a helyzetet átgondold, és megfelelően tájékozódj a helyzetedről. Ha kell, kérj újabb konzultáció időpontot, hogy tisztán lásd, és jó szívvel fogadd el az onkológiai kezelést.

Orvosra tartozó kérdések

Bár azt szeretnénk, ha az onkológus minden kérdésünkre választ adna, vannak olyan területek, aminek ő nem a szakértője. Ilyen például a táplálkozás, vagy a személyre szabott mozgást – de ide tartozik az táplálékkiegészítők szinte átláthatatlan világa is. Az onkológus véleményét természetesen fontos kikérni, de ezekben a témákban a terület hivatott szakembere, dietetikus, gyógytornász… lesz a segítségedre. Érdemes elfogadni, hogy az onkológiai szakvizsga nem terjed ki az összes alternatív terápiás eljárás ismeretére.

Elérhetőség

Néhány megnyugtató szó sokszor nagy segítséget jelent. Érdemes a kezelőorvossal megegyezni, hogy szükség esetén mikor, milyen módon éred el. Az is hasznos előre egyeztetni, hogy kit keress akkor, ha ő nem érhető el. Sok esetben egy jól képzett szaknővér, asszisztens ugyanolyan hatékony segítség lehet.

Bizalom

A beteg és gyógyítója között meglévő kölcsönös bizalom, tisztelet rengeteget segít. Bár sok szörnyű példával találkoztunk, az általános tapasztalat az, hogy határozott, konkrét, „emberi” kérdésekre még a legelfoglaltabb orvos is emberi módon válaszol.

Az orvossal való jó kapcsolat az egyik legfontosabb a szorongásoldásban, de nem az egyetlen. A következő részben erről lesz szó.

Mi az a gondolati váltó?

Fiatal szakorvosként az akkori Nyírő Gyula Kórház (ma Nyírő Gyula – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet) II Pszichiátriáján dolgoztam. Ekkor volt az is, hogy Budapestre költöztem. Nagyon büszke voltam, hogy az ország egyik legszínvonalasabb intézményében dolgozom, és vidéki lányként egyszerűen nem tudtam betelni a nagyváros színes, nyüzsgő forgatagával sem. Munka után sokszor megálltam a Róbert Károly út – Lehet út sarkán, és a villamosokat bámultam. Mindig arra pillanatra vártam, amikor a vezető kiugrik a fülkéből, odalép, és egy aprót igazít a váltón. Számomra igazi varázslat volt ez az alig észrevehető mozdulat – ez döntötte le, hogy a villamos a Lehel térre fut be, vagy az óbudai végállomásra érkezik. Hogy mért írom le mindezt?

Akkor is, azóta is az az érzésem, hogy ez a látszólag jelentéktelen epizód pontos leírást ad a működésünkről. Találóan mutatja meg, hogy mi zajlik bennünk, mi megy végbe az agyunkban, ha valami érzelmi elakadásról van szó. Mert hogy egy szituációban mi lesz a végeredmény, az néha tényleg csak egy apró gondolati „igazítás” eredménye.

A „váltó” az első és a második gondolat között néha csak ennyi, egy apró pöccintés, ami egészen más irányba viszi a dolgokat.

Azon a sínpáron, amit az első gondolattól a félelem és a szorongás felerősödéséig vezet, több olyan váltó is van, ami a második gondolat felé terel. Onnan meg már szinte egyenes az út a szorongás csökkenéséhez.

Mondanál erre egy példát? Ez is könnyebb lenne így.

Szívesen, bár az is érdekes lenne, ha te mondanál egy példát. Elmondod, hogy mikor és hogy húzott be a félelem, és megnézzük, milyen váltókkal lehetne megakadályozni.

Hát jó, nem nehéz erre példát találni. Legutóbb is, hat hete, amikor a kontroll CT vizsgálatom volt. Eleve érzelmileg kimerülten értem oda, nagyon féltem előtte. Hetek óta csak az járt az eszembe, hogy mi lesz az eredmény.

Ugyanoda járok mindig, jól ismerem a személyzetet, ez megnyugvást ad. Csakhogy legutóbb az én kedves asszisztensnőm lebetegedett, és egy másik, mogorva nő volt ott helyette. Bár, ha így visszagondolok, lehet, hogy nem volt mogorva, csak nagyon fáradt, elmúlt már este 9, mire sorra kerültem.

Szóval nagyon idegen és ettől teljesen ijesztő volt az egész. Figyeltem az asszisztens gondterhelt arcát, és beugrott az a gondolat, hogy biztos velem van valami baj. Biztos lát valamit a felvételen, de nem mondhatja meg. Egyre tovább dagadt bennem a félelem. A végén már ott jártam, hogy biztos az orvos mondta neki, hogy ilyen legyen. Szinte láttam magam előtt, ahogy megbeszélik, hogy ilyen szigorúan nézzen, hogy felkészítsen a rossz hírre… Teljesen odavoltam. Annyira, hogy hazafelé elnéztem az utat, és rossz helyen fordultam be.

Na, csak ez kellett, az agyam teljesen rákapcsolt. Legutóbb, két negatív CT eredménnyel, ugyanazon az úton mentem haza, és meg voltam győződve róla, hogy az, hogy most eltévedtem, egy jel. Azt jelzi, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy lenniük kellene. Addig hergeltem magam, hogy a leletre való várakozás négy hete alatt teljesen kimerültem.

Szétszórt voltam, kimerült, nem tudtam figyelni semmire. Aztán valószínűleg meghúzhattam, de elkezdett fájni a derekam – még ez is. Na, ott már arról is meg voltam győződve, hogy csontáttétem van. Akárki akármit mondott, semmi nem tudott megnyugtatni. Az ésszerű, józan érvek egyszerűen nem jutottak el hozzám. Látszólag persze, kifelé, minden rendben volt.

Csináltam a dolgomat, de igazából nem voltam jelen. Teljesen szétestem, mindent elrontottam otthon is, a munkahelyemen is. Nem tudtam aludni, se éjjel, se nappal nem volt egy perc nyugtom sem. Folyamatosan azon túráztattam magam, hogy kész, vége, visszajött a betegségem. Csak az járt az eszemben, hogy mi lesz velem, mi lesz a gyerekekkel, a párommal, az anyámmal…

A végén már attól is rettegtem, hogy ezzel a folyamatos agyalással rontom el a dolog, „bevonzom” a betegséget. Aztán négy hét után megérkezett a negatív eredmény.

Nem hiszed el, de még a derékfájásom is elmúlt, ott, abban a pillanatban. Na jó, egy kicsit éreztem még utána is, de akkor már nem törődtem vele. Kaptam néhány alkalmas gyógytornát meg egy kenőcsöt, és néhány hét múlva nyoma sem volt a fájdalomnak.

Azóta persze rettenetesen sajnálom ezt az egészet. Az elvesztegetett négy hetet, meg hogy hogy lehettem ilyen hülye…de attól tartok, ha nem találok ki valamit gyorsan, legközelebb megint ez lesz.

Nagyon sok szempontból tipikus a történeted. Alig hiszem, hogy van olyan sortársad, aki ne ezt élné meg egy kontroll vizsgálat előtt. Induljunk neki! Nézzük részenként mindazt, amit elmondtál. Kiemelek néhány egy mondatot, és megvizsgáljuk közelebbről. Vagy inkább távolabbról. 😊 Rendben? 

„Eleve érzelmileg kimerülten értem oda, nagyon féltem előtte. Hetek óta csak az járt az eszembe, hogy mi lesz az eredmény.”

A „két fej”, és a „megfigyelő fej” ereje

Azt mondod, a történtek idején kimerült és érzelmileg megviselt voltál. Az idézett mondatban úgy fogalmazol, mint aki kívülről tekint rá önmagára. Én látom magamon, hogy kimerült vagyok. Olyan, mintha két fejed lenne – persze szigorúan csak szimbolikus értelemben 😊. Az egyikkel izgulsz, a másikkal pedig ránézel az izguló, és a várakozás feszültségében kimerülő énedre. Ez a második a „megfigyelő fej”, amelyik úgymond „kívülről” néz rád. Távolabbról, tárgyilagosabban – és regisztrálja, hogy rossz érzelmi állapotban vagy.

Ez a megfigyelő fej az, aki a segítségedre lesz. A megfigyelő fej higgadt, objektív. Egy szakértő alaposságával és körültekintésével írja le a helyzetet. Pusztán regisztrálja, ami történik, ő nincs érzelmileg behúzva a történetbe. Éberen ott van veled, és figyelmeztet, hogy megterhelő helyzetben vagy. Azt is írhatjuk, hogy a félelemmel átitatott fejedhez tartozik az első gondolat, a másodikat pedig a megfigyelő fejjel találod meg. Erről itt olvashatsz újra, ha visszaidéznéd.

A megfigyelő fejed józan és támogató. Kapcsolódj össze ezzel a józansággal!

Hogyan? 

Kezdd ezzel:

Tudd és fogadd el, hogy a kontroll vizsgálatok mindig komoly érzelmi terhelést jelentenek.

Az eredményre való hosszú várakozás mindezt ezt csak fokozza. Sokan azt mondják, hogy a leletre várni a kezelések alatt – és utána is – megterhelőbb volt, mint megkapni a diagnózist. Talán azért, mert azt éljük meg, hogy nagyobb a tét – hiszen itt, a kontrollok eredményénél dől el, hogy lesz-e kiút a szorítóból.

Ezért:

• Számolj vele, hogy vannak lelkileg különösen megterhelő időszakok, és ilyenkor szükséged van rá, hogy tudatosan máshogy bánj magaddal.

• Vedd figyelembe, hogy erre az időszakra csökken az érzelmi teherbírásod!
  minél kimerültebb vagy, annál nehezebben tudsz józanul gondolkodni, ezért ahol csak tudsz, vigyázz az energiáidra!

• Csökkentsd a terhelés, ahol tudod!
  Ami plusz terhelést letehetsz, azt tedd le. Engedd ez azt az elvárást, hogy ilyenkor is úgy teljesíts, mint egy átlagos időszakban. Nem vagy sem gyengébb, sem kevesebb attól, hogy átmentileg kevesebbet bírsz. Számolj vele, hogy most nagyobb súly van rajtad.

• Kérj segítséget!
  Ha kéred, és megengeded, hogy segítsenek, az nem az alkalmatlanságod vagy az elesettséged jele! Ez is abban segít, hogy az energiáidat arra tartsd meg, amire a legnagyobb szükséged van.

• Figyelj a tested szükségleteire!
  Még olyan egészen egyszerűnek látszó dolgok is segítenek ilyenkor, ha figyelsz arra, hogy rendszeresen egyél, igyál, pihenj, lazíts… Az erőnléted megtartásában sokat segíti, ha néhány egyszerű szempontot figyelembe veszel. Itt a táplálkozásról és a mozgásról olvashatsz néhány gondolatot.

• Használd a tudatos légzést és a relaxációt!
  A lista, amit a relaxációs résznél összeírtál, most is segít. Figyelj arra, hogy a plusz érzelmi terhelés sok olyan tevékenységgel ellensúlyozd, ami a regenerálódásod segíti.

A józan és támogató fejeddel állj magad mellé, így:

• Csökkentsd a tényleges terhelést!
• Csökkentsd az elvárásokat!
• Bánj magaddal megértően!
• Bánj magaddal megengedően!
• Bánj magaddal elnézően!
• Kérj és fogadj el segítséget!
• Tudatosítsd, hogy nem vagy „gyenge” attól, hogy most plusz támogatásra szorulsz.

A korai következtetés csapdája | gyakorlat

Jó, jó, „csökkentsem a terhelést”… de ha egyszer elhagyom magam, lehet, hogy úgy maradok!

Vigyázz! Ez a mondat csapdát rejt. Több helyen is tetten érheted még, az a neve, hogy „korai következtetés”.

Nézzük csak:

„Ha valaki egyszer elhagyja magát, biztosan úgy marad.” – Te mit gondolsz? Szerinted ez a mondat igaz?

Valószínűleg az a válaszod, hogy „nem”. Mivel, vagy mikkel tudod indokolni?

Mutatok egy trükköt, amivel a korai következtetés csapdája a legkönnyebben leleplezhető – és egyben korrigálható.

Ha egyszer elhagyom magam, úgy maradok!

Ez a mondat, így felkiáltójellel a végén, egy ellentmondást nem tűrő kijelentés. Eldöntött tényként kezeli a helyzetet, nem enged más megoldást. Csakhogy ez a kijelentés csal, mert összemos két teljesen különböző dolgot. Amikor a szervezeted jelzi, hogy pihenésre, lazításra van szükséged, nem egyenlő azzal, hogy elhagyod magad. Sőt, azzal sem, hogy akkor végérvényesen és visszafordíthatatlanul elhagytad magad.

Bár a mondat, ahogy elhangzott, úgy tűnik, megkérdőjelezhetetlen, nézzük meg, mi történik, ha mégis odateszünk egy kérdőjelet az állítás végére.

Nézd, most ilyen:

Ha egyszer elhagyom magam, úgy maradok?

Ahogy látod, a kérdőjel a mondat végén kinyit egy kaput. Az is mondhatnánk, hogy átterel egy másik vágányra. Lehetőséget ad arra, hogy mindezt alaposabban, körültekintőbben végiggondold. A „másik”, megfigyelő fejeddel.

Most már talán az is látszik, hogy miért az a gondolati csapda neve, hogy korai következtetés.

Igen, az állítás, felkiáltójellel a végén, egyetlen alkalomból von le messzemenő, elhamarkodott következtetést. A kérdőjeles változat ezt korrigálni tudja.

Az első, szorongás diktálta gondolat jön, ha akarod, ha nem. Nem tudod kivédeni: rád támadhat bármikor.

Ne feledd, a „megfigyelő fej”, és a második gondolat az, amivel beavatkozhatsz.

„Talán igen, talán nem” – szabadulás az előre megfogalmazott ítélet csapdájából

De folytassuk a történeteddel, nézzük tovább! Azt mondod:

…legutóbb az én kedves asszisztensnőm lebetegedett, és egy másik, mogorva nő volt ott helyette. Bár, ha így visszagondolok, lehet, hogy nem volt mogorva, csak nagyon fáradt, elmúlt már este kilenc, mire sorra kerültem.

Ha valaki rossz érzelmi állapotban van, a vele történő dolgokat szükségszerűen sötétebben látja. Mint az általad elmondott példában is: első ránézésre az ismeretlen asszisztensnő arcát mogorvának találtad. Ott ez az értékelés született meg benned, de ahogy most elmeséled, így, hogy távolabbról nézel vissza rá, már magad is azt mondod, hogy lehet, hogy nem mogorva volt, csak fáradt. Mivel kimerült voltál, tele félelmemmel, mindazt, amit az asszisztensnő arcán láttál, valószínűleg tévesen értelmezetted, hiszen a viselkedésében nem utalt semmi arra, hogy barátságtalan lenne.

Ha tudatában vagy annak, hogy izgulsz, vagy fáradt vagy, és tudod, hogy ezek az érzelmi állapotok „negatív irányba” csalnak, emlékeztetheted magad arra, hogy a „negatív” következtetéseid is tévesek lehetnek. Itt ugyan csak az asszisztensnőről van szó, ami igazából egy apró részlet, de majd látni fogod, ennek a „negatív sodrásnak” helyenként sokkal nagyobb jelentősége is lehet.

Ha megterhelő érzelmi szituációban tapasztalsz valamit, bármilyen következtetésre is jutsz, számolj vele, hogy lehet, hogy tévedsz. Talán úgy van, ahogy gondolod, de lehet, hogy nem.

Erre érdemes emlékeztetned magad: talán igen, talán nem. Ha tudatosítod, hogy lehet máshogy, mint amit az első, félelem-szűrőn át torzul benyomásod sugall, esélyt adsz annak, hogy a „második gondolat” megszülethessen.

„Az asszisztensnő mogorva volt” – igen biztos, hogy mogorva volt.

„Az asszisztensnő mogorva volt” – talán igen, talán nem – lehet, hogy mogorva volt, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy fáradt volt.

„Hazudsz, bitang!”

Ha folytatjuk tovább a történeted, amiről ebben a részben beszélsz, nem más, mint a szorongás ördögi köre:

„Figyeltem az asszisztens gondterhelt arcát, és beugrott az a gondolat, hogy biztos velem van valami baj. Biztos lát valamit a felvételen, de nem mondhatja meg. Egyre tovább dagadt bennem a félelem. A végén már ott jártam, hogy biztos az orvos mondta neki, hogy ilyen szigorúan nézzen, hogy felkészítsen a rossz hírre… Teljesen odavoltam.”

Ha egy korábbi szinten nem sikerül beavatkozni, beindul, és egymásba kapaszkodva, egymást erősítve, a „gondolat-kép-érzelem csomag” pörög, pörög a katasztrófa felé. A mogorva arc most már nem pusztán mogorva: a félelem optikáján át nézve gondterhelt lesz. A magyarázat is ott terem rá: „valami baj van”.

Sőt a „mozi” is egyből újabb epizóddal bővül. A színen megjelenik az orvos – persze csak gondolatban – most már vele fűzöd tovább a történetet: a lelettel baj van.

Még hogy nem teremt a gondolat! Itt a jól látható példa, teremt: szorongást.😊

Mire idejutsz a “mozival”, a belső történések teljesen átveszik az uralmat. A féktelenül száguldó katasztrófa-filmet itt már semmilyen észérvvel nem lehet megállítani. Ne is próbáld józanul átlátni a dolgot, itt ez már nem működik. Ide egyéb trükkök kellenek.

A régi jó megfigyelő fejed persze veled van, ez a mondat elárulja – és most is a segítségedre lehet.

Így fogalmaztál:

Egyre tovább dagadt bennem a félelem. A végén már ott jártam…

Ebben a mondatban tetten érhető, hogy minden zűrzavar közepette még mindig jelen van a megfigyelő részed. Látja, ahogy – akaratlanul – gyártod a mozi jeleneteit.

Összekapcsolódni már nehéz vele, de a háttérben ott van. Kitart, higgadtan, józanul. Talán meglepő, de ez szinte mindig így van. Ha keresed, a legvadabb érzelmi-gondolati gubanc közepette megtalálod ezt a tiszta kis fénysugarat. A gomolyagot nem tudja megállítani, de ott van, és segít, hogy kimondd a varázsigét: „Hazudsz, bitang!”. Emlékszel az ábrára?

És most elmesélem neked Ákos és a „varázsige” történetét.

Ákos varázsigéje – Eset

Ezt a varázsigét, „Hazudsz, bitang!”, egy betegemtől kaptam ajándékba. Pusztán egy poén, csak egy jópofa ötlet volt, amikor elhangzott – nem is sejtettem, hogy ekkora karriert fut majd be. Igazából akkor, amikor először hallottam, azt sem tudtam, hogy varázsige – erre is, meg az erejére is az elkövetkező évek alatt jöttem rá. És vajon hol? Természetesen a daganatos betegeknek tartott csoportokon.

Ahol néhány daganatos betegséggel érintett ember összeül, egészen elképesztő mélysége és magassága van a beszélgetéseknek. Olyan kérdések merülnek fel, és olyan válaszok teremnek elő a semmiből, ami semmi máshoz nem fogható. Persze nem a semmiből… valahonnan a mindannyiunk mélyén megbújó, kiapadhatatlan erőforrásmezőből. A maroknyi elszánt, egymásra őszintén odafigyelő ember „csak” arra kell hogy leérjen, lenyúljon odáig… De előreszaladtam, hiszen arról kezdtem el mesélni, hogy hogyan kaptam meg ajándékba ezt a varázsigét…

Fiatal szakorvos voltam, amikor Ákos megkeresett a problémájával. Nála nem daganatos betegségről volt szó. Egy látszólag ártatlan, de nagyon gyötrő kórság ragadta a hatalmába: betegesen félt attól, hogy rákos lehet. Ha azt írom, betegesen, ezt bizony az ő esetében szó szerint kell érteni. 30-as évei végén, menő vállalkozóként, belvárosi lakással és balatoni nyaralóval látszólag mindene megvolt, amitől boldog lehetett volna – bár a boldogságot nem anyagiakkal mérik. Ő sem azzal mérte, és nem is az gyötörte a legjobban, hogy a furcsa “betegsége” miatt nem tudja élvezni a luxust, amit sok és odaadással nagy kreativitással megteremtett magának. Fiatal férjként, két tüneményes kis legény édesapjaként leginkább attól szenvedett, hogy folyamatos gyötrődései megfosztották attól, hogy valóban együtt legyen a szeretteivel. Hogy valóban ott legyen, jelen legyen az életében. A beteges rettegés attól, hogy kiderül, daganatos beteg, mindent tönkretett körülötte.

Amikor a gyereki szülinapi tortáját felvágták, amikor a házassági évfordulójukon a feleségével koccintott, ahelyett, hogy átadta volna magát a pillanat örömének, csak a betegség lehetőségén rágódott. Nem volt jelen, amikor az édesanyja főztjét kanalazta, vagy az üzlettársaival vacsorázott, de még egy sört sem tudott gondtalanul meginni a barátaival. Bármit tett, a kétségbeesett félelmet, hogy „valami baj lesz”, semmi nem tudta kiűzni a fejéből. Folyamatosan a testét pásztázta, újabb és újabb eltérés után kutatva. A legapróbb tünetnél bepánikolt, fogta az orvosi cikkeket, és már kész is volt valami halálos diagnózissal. Nem volt egy perc nyugalma sem. Hajnalban szorongásra ébredt, éjjel pedig fogvacogós rémülettel írta a végrendeletét.

Sokféle szenvedést láttam már, de Ákos esete nagyon megérintett. Talán nem is azért, amennyire szenvedett, hanem azért, amilyen értelmetlenül. Ennyi kín, ennyi gyötrelem feleslegesen … mert Ákos makkegészséges volt. Jó fizikai erőben, kiváló orvosi leletekkel, és még a vergődésein is átcsillanó humorral, kedves, nyitott személyiséggel.

Akárhogy is, nagyon szerettem volna neki segíteni, de bárhová nyúltam, falakba ütköztem. Végigvettük gyerekkora össze traumáján, új alapokra helyeztük az önvédelmét, együtt vadásztunk a felszabadultság ritka pillantaira, de semmi. Ezer példát hoztunk, hogy hol és milyen módon húzza csőbe a félelem. Hiába látta, értette ott, a beszélgetés alatt. Mire a következő ülésre érkezett, mintha elfújták volna az egészet – nem maradt más, jöttek újra a pánik végtelenített, végeláthatatlan körei.

Azon a bizonyos délutánon új stratégiával felszerelkezve, az újabb ütközetnek nekigyürkőzve vártam a találkozót. A legnagyobb meglepetésemre azonban egy másik Ákos lépett be a rendelőbe. Egy mosolygós, laza, kisimult arcú életvidám fiatalember – az, aki ő valójában volt. Megköszönte az összes eddigi segítséget, mert hogy meggyógyult! Végre érti mindazt, amiről eddig beszéltünk, a helyére került minden. Megvan a „varázsige”, és működik! Szorongás volt – nincs. Meghökkenten kérdeztem, hogy mi történt.

A fiaival mesét nézett a hétvégén – mesélte Ákos. Egy Mátyás királyos rajzfilmet, ahol a főhősnek, amikor rájön a turpisságra, azt kell kiáltania: „Hazudsz, bitang!” „Hát itt, ezen a ponton jöttem rá, hogy erről beszélünk már hetek óta! Ez van velem is: itt ül a fejemben ez a bitang, és azt sutyorogja, hogy meg fogok betegedni. De rájöttem, hogy hazudik! Megbetegíteni nem tud, de amíg hiszek neki, ott tart a markában – és közben jó nagyokat röhög rajtam”.

A kép illusztráció, mesterséges intelligencia segítségével készült (ChatGPT)

A varázsige később is jó szolgálatot tett. Bár előfordult, hogy felütötte a fejét Ákosnál a szorongás, de ezzel a rövidke kis mondtattal kézben tudta tartani, meg tudta akadályozni, hogy a korábbi mélységekbe berántsa.

Ákos esete óta sok csoporton emlegettem, sokaknak megtanítottam ezt a vicces kis formulát – és valóban működik. Ha akad valaki, aki nem hiszi, próbálja ki, járjon maga is utána! 😊

Azzal, hogy kimondod a „hazudsz bitang” varázsigét, emlékezteted magad arra, hogy téves vágányon jársz. Mindaz, amit kigondolsz, messze lehet a valóságtól.

Értem, és igazából tetszik ez a varázsige! Meg azt is értem, sőt magam is tapasztalom, hogy a legnagyobb félelemkupac közepén is marad bennem egy icipici józanság. Ott bujkál egy parányi kétely, hogy ez az egésze túlzó és elrugaszkodott. Csak az a baj, hogy bármit gondolok, úgy érzem, hogy amit átélek, igaz.

Akkor jöjjön a következő „trükk”, amivel a szorongás gomolyagot ezen a ponton kicselezheted.

Ne higgy magadnak!

Ne higgyek magamnak?! Hát ez elég különösen hangzik…

Az az érdekes, hogy a két gondolat, az első és a sokat emlegetett „második„, amivel a helyzetet mérlegeljük, az agy két különböző területéhez tartozik. A szorongás egy nagyon mély érzés, és ez strukturálisan is igaz.

Vagyis az érzelmeink megélése egy ősibb, mélyebb agyrészhez tartozik – ott keletkeznek és tárolódnak a legszebb és legmeghatározóbb élményeink.

De erről a részről indul az a vészhelyzeti reakció is, aminek az a dolga, hogy segítsen gyorsan és pontosan felismerni – és így elkerülni – a minket fenyegető helyzeteket. Ezért van az, hogy mindazt, ami innen jön, azt egyrészt sokkal komolyabbnak vesszük, másrészt sokkal inkább a sajátunknak éljük meg.

Ez az erős érzelmekkel átitatott megéléscsomag sokkal nagyobb erővel hat, mint az agy magasabban szervezett részéhez köthető, racionális gondolatok. A szorongás ezt használja fel. Mivel a szorongás is egy érzés, és mivel ott keletkezik, ahová a legmeghittebb és legfontosabb megéléseink tartoznak, a szorongást az a mély meggyőződés kíséri, hogy valódi. Ezért, ha a szorongás aktiválódik, az érzéseid szintjén valóban meg leszel róla győződve, hogy ez az igazság.

Ez teszi olyan nehézzé, hogy elbánj vele. Amíg a szorongás keltette érzés-gomolyagot valódinak hiszed, hiába tiltakozik a józan eszed, nem tudod elengedni.

Amikor azt mondom, ne higgy magadnak, azt értem alatta, hogy ne higgy ennek a torzított valóság-megélésnek.

Tudatosítsd, hogy attól, hogy igaznak éled meg, mindaz, amit a szorongás sugall, csak egy feketére színezett átirata a valóságnak.

A józan, átgondolod, „második” gondolat a racionális mérlegelés agyi régiójából való. Ez különbözik az érzelmi feldolgozás területétől. Ebben van a hátránya, de az előnye is. Bár magát a szorító érzést nem tudod felülírni vele, de arra figyelmeztetheted magad a segítségével, hogy berántott egy olyan gondolatkör, ami a történteket a szorongás torzításán keresztül láttatja. …és mindaz, amit vetít, talán igaz, talán nem… 😊

Akkor itt valami olyasmit kellen csinálnom, ami teljesen ellentétes azzal, amiről ott, abban a pillanatban meg vagyok győződve?

Elsőre bizonyára ez is furcsán hangzik. Pedig közel sem olyan szokatlan, mint gondolnád. Nagyon sok olyan helyzet van, amikor az érzelmi meggyőződésünkkel szemben, a józan gondolatainkat követve teszünk valamit.

Gondolj csak bele, biztos veled is előfordult már, hogy beszippantott egy jó sorozat. Szálltak a percek, pontosan tudtad, hogy le kellen kapcsolnod a TV-t, mert másnap korán kelsz, mégis újra és újra kialkudtál magadnál még egy utolsó epizódot. De bizonyára olyan is volt, hogy lekapcsoltad időben a készüléket. Úgy érzeted, hogy nagyon jó lenne még egy részt megnézni, mégis, azt gondoltad, hogy itt az ideje lefeküdni. Tudtad, hiszen sokszor tapasztaltad már, hogy ha nem felszel le időben, másnap fáradt és dekoncentrált leszel. Ilyenkor ugyanaz történik, mint amikor a szorongás keltette érzés-gomolyagra mondasz nemet.

Ha a TV-ről meg a sorozatokról van szó, könnyebb. Tudom, mert sokszor átéltem, hogy ha nem kapcsolom ki időben a készüléket, tényleg fáradt leszek. A szorongató gondolatoknál ez nem olyan egyszerű…

Nézzük újra a történeted, ott lapul a válasz a kérdésedre.

Azt mondod:

„Nem tudtam aludni, se éjjel, se nappal nem volt egy perc nyugtom sem. Folyamatosan azon túráztattam magam, hogy kész, vége, visszajött a betegségem…… Aztán négy hét után megérkezett a negatív eredmény.”

Csináljunk most egy gondolatkísérletet. Vedd végig az emlékeidet, és készíts egy listát, hogy hányszor jött be az, amit a katasztrófa-mozi vetített elő.

Találsz olyan alkalmat, amikor az történt, és úgy történt, ahogy az a félelmeidben megjelent? Többnyire az van, mint a te estedben is, hogy teljesen fölöslegesen túráztatjuk magunkat – többnyire sokkal egyszerűbb és barátságosabb módon oldódik meg a helyzet, mint ahogy azt gondoltuk. Előfordul persze, hogy nehézségek és kihívások adódnak, de az is másképp, sosem úgy, ahogy előrevetítjük. Márpedig ha nem, akkor igaz a mondás: „Hazudsz, bitang!” 😊

Furcsa, de igazából sokszor már ott, akkor is tudom, hogy csak belehergeltem magam valamibe, de folyton az az érzésem, hogy a végére kell járnom. Hajt, hogy végig kell gondolnom, hogy tisztán lássak…

Ez a következő csapda. Ahhoz pedig, hogy elkerüld, jöjjön a következő fejezet.

Ne állj szóba a szorongással!

Teljesen érthető, ha valahogy józan érveléssel próbálsz meg kijutni egy szorongató helyzetből. Alapvetően gondolkodó lények vagyunk, és a gondolkodás az elsődleges stratégiánk: ha egy helyzet nehéz, így akarjuk oldani. Ez többnyire jól működik: ha valamit higgadtan, célszerűen végiggondolunk, a legtöbb esetben tényleg segít. Csakhogy itt szó sincs higgadtságról, vagy célszerűségről. Fogadd el: ha szorongó lélekkel, szorongó aggyal mérlegelsz, bármire jutsz is, szükségszerű, hogy tévedsz.

A félelem szorításában a gondolkodás csal, már nem tudsz józanul mérlegelni. Ráadásul a szorongás újabb és újabb „ötleteket” dob be. Veled is sokszor megtörténhetett már, emlékezz vissza: ahelyett, hogy nyugvópontra érnél, a kétségbeesett köröket járod, vég nélkül. Ahelyett, hogy bármi eredményre jutnál, csak az érzelem-kép-gondolat gombóc dagad tovább. Ráadásul a szorongás újabb és újabb „ötleteket” dob be.

Szóval jobban teszed, ha nem állsz szóba a szorongással…

Hagyd, hogy közötted és a félelmeid között kialakuljon egy kis távolság. Távolabbról, erősebb kapcsolattal a megfigyelő, józan fejeddel, könnyebb lesz valóban reálisan átlátnod a szituációt.

Amikor ezt megpróbálom, ha átmenetileg sikerül is, pillanatok alatt újra a félelem köreiben pörögve találom magam. Mit tehetek?

Minél jártasabb vagy azokban a technikákban, amik segítenek, annál könnyebben megy majd a dolog. Sokat segít, ha tudatosítod a helyzeteket, hogy a szorongás „hazug” rémképekkel rántott a mélybe. Gyűjtsd össze ezeket az eseményeket, akár utólag is: a csokorba szedett példák figyelmeztetnek majd.

A gondolati váltókról szóló részben talált lehetőségmindegyikét próbáld ki, nézd meg, hogy nálad melyik működik. Több eszközt is felhasználhatsz ebből egy idő után kialakul a saját megoldómintád. Ne feledkezz meg a relaxációs rutinodról sem!

Még egy:

Állítsd le tudatosan a belső párbeszédet!

Ha belemész a lehetőségek latolgatásába, akkor ahelyett, hogy nyugvópontra kerülnél, egyre több gondolati körrel „gazdagodik” a szorongás-gomolyag. Amikor tudatosítottad a fejedben futó párbeszédet, egy egyszerű „stop” jelszóval állítsd le. A figyelemelterelő „csörgők” segíthetnek, hogy ne tudj visszatérni a korábbi vágányra.

A következő fejezetben a „csörgőkről” olvashatsz, tarts velem.

Használd a „csörgőket”!

Amikor egy kisbaba sír, elég, ha egy csörgőt megrázunk előtte. Amint sikerül elterelni a baba figyelmét, máris vége a szívszaggató zokogásnak. Néha egy pillanat alatt… ezzel így vagyunk mi, felnőttek is. Persze nem a néhány pillanattal – sajnos.

De a figyelemelterelés nálunk is működik, nekünk is megvannak a magunk „csörgői”. Igaz, valamivel nehezebb használnunk őket – ha szorongunk, nehezen adjuk meg magunkat a színek, hangok, egyéb élmények varázslatának. Szinte kényszeresen meg akarjuk oldani, végig akarjuk gondolni… Butaságnak tűnik elterelni a figyelmünket, hiszen attól, hogy valamire nem gondolunk, az nem szűnik meg probléma lenni… persze ez így is van.

Csakhogy – amikor beállt a szorongás önerősítő köre, már egy olyan „probléma” körül pörgünk, ami lehet, hogy nem is létezik. Vagy ha létezik, egészen más súlypontokkal. De hogy ezt eldöntsük, hogy tisztán meg tudjuk ítélni a helyzetet, valahogy vissza kell szereznünk a józan rálátásunkat.

A „csörgők” ebben segítenek – az egyre vadabbá váló gondolat-gomolyagról segítik „leválasztani” a figyelmünket. „Csörgő” lehet bármi, ami a figyelmed eltereli. Telefonbeszélgetés valami semleges témáról, keresztrejtvény fejtés, tudatos légzés, és sok olyan tevékenység, ami a relaxációs listádon szerepel. A jelen-létről szóló fejezetben is olvashatsz majd még erről.

Imaginációval a szorongás ellen

Ha már jártas vagy az imaginációs technikákban, amiről itt olvashattál, a kreatív képzelőerőd is bevetheted a szorongás ellen. Ez némi gyakorlatot igényel, de ha sikerül megőrizni, vagy legalább valamelyest visszaállítani a józanságod, átalakíthatod a katasztrófa-mozit. Ehhez persze az kell, hogy elcsípd, mint itt is, a történetednek abban a részében, hogy:

Szinte láttam magam előtt, hogy az orvossal megbeszélik, hogy ilyen szigorúan nézzen, hogy felkészítsen a rossz hírre…

Bármilyen ijesztő jelenet élét elveszi, ha a belülről futó film jeleneteit átszabod. Némi humor és játékos kedv jól jön, de nem fogod tudni komolyan venni a jelenetet, ha a szereplőket bohócruhába öltözteted. Az is megváltoztatja az egészet, ha felgyorsítod, vagy elnyújtod a jelenetet. Zenét is kavarhatsz alá, sőt, lejátszhatod az egészet visszafelé.

Bármit változtatsz, a szorongás öngerjesztő körét megtöröd vele.

Ne etesd tovább a szorongást!

Ahogy egy éhes kismalac szalad az elé szórt kukoricaszemek után, a szorongás által elárasztott elme úgy szalad az újabb és újabb, őt „tápláló” gondolat után. Persze nem azért, hogy a szorongást erősítse, sőt – pont az lenne a cél, hogy valami megnyugtató választ találjunk.

A szorongástól kialakult torzított valóságlátás azonban ezt már nem engedi meg. Ezért nem érdemes információ után kutatni az Interneten, vagy érintetteket kérdezni közösségi oldalakon. Ne harapj rá sem a kívülről jövő , sem belülről, a saját gondolataid által kínált újabb és újabb ijesztő lehetőségre. A szorongással átitatott agy mindent tévesen értelmez, mindent félremagyaráz.

Keresd az „igen, de…” váltót

Ha megfigyeled, a szorongás-gomolyagban futó belső párbeszédben könnyen rátalálsz az „igen, de…” szófordulatra. Mindannyiszor, ha egy megnyugtató válaszhoz közelítesz, „az igen, de…” máris visszaterel a félelmeid felé. Amikor észleled az „igen, de…” fordulatod, tudatosíthatod, hogy ez, itt, ezen a ponton, szükségszerűen egy torzított valóság irányába álltál újra.

Az „igen, de…” kérdésre mindaddig ne válaszolj, amíg zaklatott vagy. Csak akkor foglalkozz bármilyen látszólag szorongató gondolattal, ha képes vagy higgadtan, józanul – akár valakinek a segítségével – ránézni a dolgaidra. Az „igen, de…” váltó felismerésekor is használhatod a stop technikát, vagy:

Fordítsd meg az „igen, de…” váltót

Ha tetten érted az „igen, de…” váltót, tudatosan megfordíthatod az irányát.

A történtedből idézve, egy lehetséges belső párbeszédet kihangosítva:

Az asszisztensnő nem mondott semmi nyugtalanítót.

Igen, de olyan mogorva volt az arca. Ez biztosan azt jelenti, hogy baj van.

Igen, de az is lehet, hogy egyszerűen csak fáradt…

A belső beszédről, a magunkkal folytatott párbeszédről olvashatsz a következő fejezetben.

Hogyan állíthatod le a belső párbeszéded?

Ha a katasztrófa-mozit fülön csíped és filmkockákat átalakítod, könnyen elbánhatsz a szorongással. Csakhogy a gyakorlatban ez nem egyszerű. Sokan nehéznek találják, hogy a belül futó képsorokat tudatosítsák, de a belső beszéd nekik is segít.

Belső beszéd – eszmecsere önmagaddal

Belső beszéd? Az meg micsoda?!

Biztos megtörtént már veled is, hogy amikor valami egészen egyszerű hibát vétettél, például melléütöttél egy betűt gépelés közben, akaratlanul is felkiáltottál: „De hülye vagyok!” Ez a mondat a belső beszéd tipikus példája. Lehet, hogy eddig nem tudatosult benned, de te is, mint mindenki, állandó párbeszédben állsz önmagaddal. Az általad elmondott példában ez itt érhető tetten:

„Folyamatosan azon túráztattam magam, hogy kész, vége, visszajött a betegségem.”

Szinte mindent, ami velünk történik, öntudatlanul folyamatosan kommentálunk.

Van úgy, hogy ténylegesen, hangosan is kimondjuk, de sokszor csak belül, a fejünkben hangzik el. A belső beszéd végigkíséri életünk minden mozzanatát.

Ez az állandó belső párbeszéd nem csak kíséri, de alakítja is a gondolkodásunkat. Észrevétlenül, de szinte megállás nélkül jellemezzük, értékeljük, minősítjük a velünk történteket, és persze benne saját magunkat. A döntéseinket is belső monológok formájában vitatjuk meg önmagunkkal.

A belső beszéd a dolgaink elvégzésében is támogat minket, segít, hogy koncentráltak maradjunk, és végigvigyük a feladatot. A belső hang ilyenkor úgy működik, mint egyfajta vezető, amelyik irányítja és szervezi a munka fázisait. Például amikor valaki főz, a fejben végigmondja a lépéseket: „Most megmosom a zöldségeket, felvágom, aztán a serpenyőbe teszem…”

Amíg csak az életünk ártatlan velejárója, addig nincs is vele baj, de ez a fajta belső párbeszéd megoldatlan, beragadt konfliktusok esetén nagyon intenzívvé válhat. Például, ha kaptunk egy bántó, igazságtalan kritikát, de úgy lefagytunk, hogy ott, a helyzetben nem tudtunk reagálni, véget nem érő belső párbeszédekben belül folytatjuk a vitát.

Néha addig ismételjük „fejben” a bennragadt, ki nem mondott gondolatokat, míg teljesen kimerülünk – aztán nem értjük, miért lettünk annyira feszültek, vagy fáradtak.

Ez velem is megtörtént már, jó néhányszor, csak eddig nem tudatosult. Ezek szerint nem mindegy, hogy milyen hangon társalgunk önmagunkkal?

Nem bizony, sőt van még valami, amit nagyon fontos tudni, ha a belső beszédről van szó. A működésünket kommentáló belső szövegek – belső narratíváink – ugyanúgy tele vannak torzításokkal, mint az automatikus negatív gondolataink. A belső beszéd megjeleníti a gondolkodásunkat jellemző téves meggyőződéseinket, tipikus torzításainkat.

A sokat emlegetett katasztrófa mozi nem csak képekből áll. Az akaratlanul pörgő képkockák sorát narrátor kíséri. Ráadásul a belső beszéd nem csak kíséri a katasztrófafilmet, de jól rá is erősít.

Ezért segít, ha ezeket a torzításokat a belső beszédben is tettenéred. Az átalakításuk – túlzás nélkül – az megváltoztatja a világlátásod. Ha sikerül őket valahogy elcsípni és korrigálni, akkor a hozzájuk kapcsolt, általuk kiváltott és fenntartott megterhelő érzelmek is elsimulnak. Kiegyenlített érzelmekkel a testi funkciók is zavartalanabbul működnek.

Erre figyelni fogok. Ha melléütök a billentyűzeten, innentől azt fogom mondai: hoppá, ezt a betűt elütöttem. Így tényleg egészen más!

Damoklesz kardja – szabadulás a testi érzetek csapdájából

Van még egy dolog, ami a te történeteben is szerepel, és komoly szerepe van a szorongás kialakulásában.

Azt mondod:

Aztán elkezdett fájni a derekam – még ez is. Na, ott már meg voltam győződve róla, hogy csontáttétem van. Akárki akármit mondott, nem tudott megnyugtatni. Az ésszerű, józan érvek egyszerűen nem jutottak el hozzám.

A testi tünetek téves értelmezése egy újabb lökést ad a rémület ördögi körének. Ha valami fáj, vagy pusztán csak valami szokatlant érzel, a szorongás úgy működik, mint egy jelfelerősítő. A derékfájás lehet egészen enyhe, épp csak kellemetlen – és bármilyen „ártatlan” dolog okozhatja. Sőt, ennek van a legnagyobb esélye: mindig a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb. A daganatos betegségnél azonban a háttérben mindig ott lebeg a bizonytalanság. A legártatlanabb tünet mögött ott motoszkál, hogy „mi van, ha…” – erről olvashatsz később.

Az a „szűrő”, amin keresztül a szorongó elme érzékeli a jelenségeket, csak azokat a válaszokat engedi be, amik beleillenek a képbe, amik a szorongató gondolatokat tovább táplálják, igazolják, megerősítik.

Ezért van az, hogy egy „ártatlan” derékfájásnál is azonnal a csontáttét jut az eszedbe.

Márpedig onnantól, hogy befészkeli magát beléd a gondolat, hogy csontáttéted van, folyamatosan a derekadat fogod figyelni, akaratlanul is. Folyamatosan azt fogod „ellenőrizni”, hogy mit érzel a derekad táján. Csökkent, erősödött? Jobb, rosszabb? De ahogy az érzéseket figyeled, egyre apróbb jeleket észreveszel. Ez egy egészen természetes dolog, ahhoz hasonlít, amikor sokszor megnézel egy filmet. Minél többször látod, annál több dolgot fedezel fel benne. Feltűnnek olyan gesztusok, utalások is, amik korábban elkerülték a figyelmedet. Ugyanez van akkori is, amikor önmagad monitorozod. Egyre finomabb érzeteket felfedezel majd fel, amik aztán – beszállva az ördögi körbe – azt erősítik, hogy „baj van”.

A félelem önmagát erősítő köre

Minél erősebb a meggyőződésed, hogy „baj van”, itt a csontáttét, annál jobban figyeled a derekad, és minél jobban figyeled, annál több – egyébként ártalmatlan – érzetet veszel észre. A testi érzetek, a félelem, a téves megítélések gomolyaga egymásba kapaszkodva duzzad tovább…

Ezzel mit tudok tenni?

Ha relaxáció, vagy bármilyen más figyelemelterelés során tapasztalod, hogy megszűnnek, vagy jelentősen csökkennek a zavaró érzeteket, az sok esetben segít. Ha a derekadban érzett tünetek elhalványulnak attól, hogy, valami más köti le a gondolataidat, akkor azokról a tünetekről feltételezhető, hogy nem testedhez, hanem a szorongáshoz tartoznak. Magad is azt mondod, hogy amikor megnyugodtál, a derékfájásod ha nem is múlt el, jelentéktelenné vált:

Aztán négy hét után megérkezett a negatív eredmény. Nem hiszed el, de még a derékfájásom is elmúlt, ott, abban a pillanatban. Na jó, egy kicsit még fájt utána is, de akkor már nem törődtem vele.

A tudatosság erős kapaszkodó itt is. Fontos, hogy tisztában legyél vele, hogy ha bármilyen szokatlan, furcsa testi érzést tapasztalt, az első gondolatod szinte biztosan az lesz, hogy a betegséged kiújult. Az első – de másodikra már megkeresheted az egyéb lehetőségeket, magyarázatokat. Tudod, a váltók… 🙂

Damoklész kardja

Arról, hogy nem esem vissza soha, nem tudom igazán meggyőzni magam, bármit is csinálok….

Sajnos amiatt, hogy még nincs biztos és végleges gyógymódja a daganatos betegeségnek, a visszaesés lehetősége ott lebeg minden érintett feje felett. Még mindig nem tudjuk, hogy mikortól állíthatjuk, hogy valaki biztosan maga mögött hagyta a betegséget. Ettől nehéz azt is kimondani, hogy valaki meggyógyult a daganatos betegségből. „Hivatalosan” annyit mondhatunk, hogy a szervezete X éve egyensúlyban van. Léteznek orvosi becslések, van egy-két kijelölt határkő, de ezek statisztikai adatok.

Ahogy telnek az évek, egyre csökken a kiújulás lehetősége, de hogy ki mikor érte el azt a fázist, hogy végérvényesen legyőzte a kórt, nem tudjuk megmondani. Riskó Ágnes Damoklész kardja – szindrómának nevezte el ezt a helyzetet. Valóban találó név, és szinte alig van olyan daganatos beteg, akit ne élte volna meg.

Az anekdota szerint Damoklész elirigyelte az uralkodó fényűző életét. A király, hogy megmutassa neki a rá ruházott hatalom árnyoldalit, egy olyan trónra ültette, ami fölé egyetlen lószőrön lógó kardot függesztett.

A példa bizony nagyon találó. A betegség visszatértének ott lebegő fenyegetése valóban mindent elront. Nincs olyan születésnap, nem telik el úgy karácsony, vagy akár egy vidám összejövetel, hogy az öröm közepén ne ütné fel a fejét. Sőt, ezek az alkalmak – családi ünnepek – évfordulók- sokszor szinte provokálják az előtörő aggodalmat.

Ahogy magad mondtad:

Folyamatosan azon túráztattam magam, hogy kész, vége, visszajött a betegségem. Csak az járt az eszemben, hogy mi lesz velem, mi lesz a gyerekekkel, a párommal, az anyámmal…

Így van ez ilyenkor mindekivel. Elég egy egyébként jelentéktelen, de kellemetlen testi tünet, egy apró, de az ideálistól eltérő vizsgálati eredmény, vagy akár egy átsuhanó gondolat, és máris „bekapcsol”, hogy „mi van, ha…”

Itt az ideje, hogy megnézzük, mint kezdjünk vele.

„Mi van, ha…” – ami megtörténhet, meg is történik?

Bár szó szerint nem így fogalmaztál, az előző részben igazából erről beszélsz: „mi van, ha visszajött a betegségem”. Visszaesésről szó sincs, a feltételezés az, ami kétségbe ejt.

A „mi van, ha…” kérdés több csapdát rejt, és nagy erővel tudja beindítani is, és fenntartani is a szorongás körét. Elsősorban azért, mert lehetetlen megnyugtató választ adni rá.

A jövő felett nincs hatalmunk

Látszólag a jelen helyzetre kérdez rá – „mi van ha…”, de igazából a jövőt firtatja: mi lesz ha?…

A jövő felett pedig nincs hatalmunk. Az egyetlen olyan idősík, amikor bármit tehetünk, az a jelen. Ha a fenyegetést a jövőbe vetítjük ki, akkor azonnal tehetetlenné válunk.

A másik csapda az, hogy a „mi van, ha…” ugyan kérdésnek tűnik, valójában azonban állítás, a rejtett üzenete pedig az, hogy ha valami elvileg megtörténhet, az a valóságban meg is fog történni. A szorongás által torzított veszélybecslés azt sugallja, hogy ha valaminek nem zárható ki a lehetősége, akkor az biztosan bekövetkezik. Az „elhanyagolható, de elvileg nem kizárható” teljesen egyenlő lesz azzal, hogy „reális esélye van, számoljunk vele”. Ez pedig így téves.

Ma még – sajnos – nem lehet 100%-ig kizárni a visszaesés esélyét, és ha a betegségről van szó, a kiújulás legparányibb lehetősége is nyugtalanító. De a szorongás ördögi köre nem erről szól. A helyzet pont attól olyan sunyi, hogy meggyötör, rengeteg energiádat elveszi úgy, hogy erre ott, akkor semmi okod nincs.

Az előbb azt írtam, „egy apró, de ideálistól eltérő vizsgálati eredmény”. Ez nem csak a vizsgálati eredményekre igaz. A szorongás ördögi körét bármi olyan egyszerű testi érzet el tudja indítani, ami eltér az ideálistól. Márpedig a szervezet normális működése során egy csomó olyan érzet megjelenik, ami eltér az ideálistól. Bárkinél előfordulhat, hogy szúr az oldala, vagy bizseregnek a lábujjai. De ha valakiben „hátul” ott bujkál a visszaesés gondolata, ezekre a hétköznapi érzetekre sokkal jobban odafigyel. Akaratlanul is monitorozni kezdi magát. Folyamatosan „ellenőrzi”, hogy megvan-e még az adott érzet, megpróbálja megítélni, hogy romlott-e, erősödött-e.

Az előző fejezetben épp erről beszéltünk: Mi történik, ha egy testi érzetre elkezdünk odafigyelni? Emlékszel?

Felerősödik.

Pontosan.

Mint az említett, sokszor látott mozifilmnél: minél jobban figyeled az adott testrészed, annál finomabb és apróbb eltéréseket észreveszel. „Magadra ragasztod” az adott érzetet.

És minél erősebben, minél biztosabban érzed, annál jobban fogsz félni tőle – és minél jobban félsz, annál erősebben figyeled.

Ha valamilyen nyugtalanító, de valójában hétköznapi eltérést észlelsz segít, ha:

• Végiggondold, hogy van-e rá valami egészen egyszerű, kézenfekvő magyarázat. Az esetek zömében ez könnyen megtalálható, mint ahogy te is elmondod a történtedben: „valószínűleg meghúzhattam a derekam”.
• Emlékezted magad, hogy a szervezet működése során sok olyan helyzet adódik, ami ugyan eltér az ideálistól, de attól még teljesen normális.
• Megnézed, hogy mi történik, ha valami a figyelmed leköti. Ha pusztán a gondolataid elterelésével az adott érzet megszűnik, vagy jelentősen elhalványul, akkor azt valószínűleg a félelmed erősítette fel.

Ha bármi olyan tünet, kellemetlen érzet jelentkezne, ami tartósan fennáll, nem változik, esetleg romlik, természetesen azonnal konzultálj a kezelőorvosoddal!

Mégis, lehet, hogy a visszaesés egy olyan lehetőség, ami nem zárható ki. Nem jobb felkészülni rá?

A „mi van, ha…” kérdés nem alkalmas arra, hogy valódi stratégiát építs rá. Kizárólag arra jó, hogy kimerülj, ahogy magad is írod:

Látszólag persze, kifelé, minden rendben volt. Csináltam a dolgomat, de igazából nem voltam ott. A végére teljesen szétestem, mindent elrontottam otthon is, a munkahelyemen is.

Igazából ez a sok nehézség, keserűség, álmatlan éjszaka mind felesleges volt. Rengeteg jó energiát elvett tőled, sok szép és értékes pillatatot elrontott – ezt érdemes máshogy csinálni, mindezt érdemes a jövőben kivédeni.

A „mi van, ha…” kérdés csapdáját elkerülöd, ha helyette arra kérdésre válaszolsz, hogy „mi van”. Hogy ez mit jelent, erről olvashatsz majd a jelen-lét-ről szóló fejezetben.

A „mi van, ha…” csapdája helyett tervezett előrelátás

Ha szóba állsz a szorongással, ha a „mi van, ha…” kérdésre válaszolsz, máris csapdába kerültél. Ez csak a félelmed erősíti tovább, még akkor is, hogy úgy tűnik, fontos és „praktikus” kérdés.

Arra valóban szükség van, hogy egy nehéz helyzetre felkészüljünk. Lehetnek olyan gyakorlati kérdések, mit érdemes előre megtervezni. Hasznos lehet számba venni a mozgósítható erőforrásokat. Jó ha van egy terv arról, hogy hogy lehet a feladatokat ésszerűen átstrukturálni. Érdemes végig gondolni, hogy szükség esetén kihez lehet fordulni, milyen segítséget lehet kérni…

Azok a szempontok, amiket a megterhelő helyzetekben megőrzött józanságnál írtunk az első részben, ilyenkor is a segítségedre lehetnek.

A tudatos és ésszerű tervezés azonban nem egyenlő azzal, hogy a „mi van, ha…” kérdés által sugallt, kétségbeejtő lehetőségek körül pörögsz. Bármi történik, az erőnlétedre és a stabilitásodra van a legnagyobb szükség.

Ezt a stabilitást pedig azzal tudod megőrizni azzal, ha ügyesen kerülöd ki a szorongás csapdáit.

Emlékeztető: ne higgy a szorongásnak! | gyakorlat

Ez az emlékeztető abban segít, hogy a jövőben sikeresen elkerüld a szorongás értelmetlen, kimerítő köreit. Sok olyan szituációra vissza tudsz emlékezni, amikor valamitől nagyon féltél, pánikba estél. Vissza tudod idézni, ahogy beszűkültté váltál, és már nem tudtad reálisan megítélni a tényleges veszélyeket. Az agyad folyamatosan a tragikus következmények körül járt – aztán a helyzet valahogy elsimult. Megoldódott egy nem várt, vagy ott, akkor általad előre nem látott módon.

A gyakorlat ezeket a történéseket veszi számba.

Három részből áll. Az első rész a korábbi csapdahelyzeteke vonatkozik, a második a sikeresen megoldott szituációkra. A harmadik arra való, hogy még nagyobb rálátásod legyen a szorongás csapdáira eszközeidre. Segít felismerni, megragadni és beépíteni mindazt, ami a rendelkezésedre áll.

1. Korábbi helyzetek

Gondold végig, és néhány szóval írd le magadnak azokat a szituációkat, amikor csapdába csalt a szorongás.

Helyzet:
Rövid elírás, mi történt:

Utána ezeket gondold végig:
Mit gondoltál, éreztél és tettél akkor?
Utólag hogy látod a történteket?

2. Sikeres szituációk

Írj emlékeztetőt magadnak azokról a helyzetekről, amikor sikeresen kivédted, hogy a szorongás csapdája magával rántson.

Helyzet:
Rövid leírás, mi történt:

Utána ezeket gondold végig:
Mit gondoltál, éreztél és tettél ott?
Milyen eszközöket használtál, amik a segítségedre voltak?

A sikereket ismerd el magadnak!

Írd le, hogy később emlékeztesd magad, képes vagy rá.
Jutalmazd meg érte magad.
Oszd meg számodra fontos emberekkel
Kérj a számodra fontos emberektől elismerő, bátorító szavakat.

3. „Színezd újra!”

Vedd elő egy korábbi, az 1. pontban leírt helyzetedet.

Nézd végig, hogy ha kívülről tekintesz vissza rá, hol és milyen pontokon látod, hogy be lehetne avatkozni?

Eredeti helyzet:

Lehetőség a beavatkozásra:

Hol, melyik ponton?

Hogyan, melyik eszközzel?

Ha beavatkozol, hogyan változtatná meg a kimenetelt?

Ha az eredeti helyzetet újraszínezted, készíts róla egy „mozit”😊.

Írd le az újraszínezett helyzet forgatókönyvét.

Mit és hogyan csinálsz máshogy, hogyan változik meg ettől az eredeti helyzet?

Jelenítsd meg magad előtt ezt az új „mozit” a sikeresen megoldott helyzetről.

Képzeld le, ahogy a jövőben sikeresen és hatékonyan oldod meg a hasonló helyzeteket.

Az eredményt, a helyzet átalakítását, sikeres megoldását ismerd el magadnak!

Írd le, hogy sikerült, hogy később emlékezz: képes vagy rá.
Jutalmazd meg érte magad.
Mondd el a számodra fontos embereknek, oszd meg velük a sikered, örömöd.
Kérj a számodra fontos emberektől elismerő, bátorító szavakat.

A változás útján

Mindazzal, amit eddig tettél önmagadért, már pusztán azzal, hogy olvasod ezt a könyvet, elindultál a változás útján. Ahogy haladsz ezen az úton, egyre inkább képes leszel arra, hogy az érzelmeidet kézben tartsd, és a szervezted egyensúlyának helyreálltát is támogasd. Azt azonban tartsd szem előtt, hogy a változás göröngyös, és időbe telik.

Azt mondtad:

(a negatív lelet óta) persze rettenetesen sajnálom ezt az egészet. Az elvesztegetett négy hetet, meg hogy hogy lehettem ilyen hülye… de attól tartok, ha nem találok ki valamit gyorsan, legközelebb megint ez lesz.

Az előző fejezetet olvasva sok mindent megértettél a szorongás természetéről, és azokról a lehetőségekről, amivel visszaveheted az irányítást. Azonban megérteni valamit, és birtokolni a megértett készségeket két különböző dolog. Minél többször kikerülöd a szorongás ördögi körét, annál több készségre szert teszel, és annál könnyebb lesz, hogy a jövőben is kikerüld – de ehhez idő és sok-sok ismétlés szükséges. Lesz olyan, amikor újra beránt a félelem, ez teljesen természetes.

Arról, hogy a változás útján haladva milyen kihívásokkal találkozol, és milyen lehetőségeid vannak, hogy a folyamatot támogasd, ebben az öt, összefüggő blogbejegyzésben olvashatsz:

A változásról…

Tehetsz a változásért. A neuroplaszticitás kutatásának tudományos eredményei egyre izgalmasabban és gazdagabban támasztják ezt alá.

https://www.kiutarakbol.hu/post/a-valtozasrol

Változás: a legnagyobb lépés a nulladik!

A kívánt eredményt a hetedik lépcsőn éred el, de a lépcsőket csak sorban szedheted, és a kihagyhatatlan kezdet a nulladik lépcsőfok.

https://www.kiutarakbol.hu/post/valtozas-a-legnagyobb-lepes-a-nulladik

Változás: karnyújtásnyira az elérhetetlen

Milyen hosszú az út a változásig? Ma ezt a kérdést járjuk körül, mert ugyanúgy csapdát rejt, mint az „agyi barázdák” vagy a „nulladik lépés”

https://www.kiutarakbol.hu/post/valtozas-karnyujtasnyira-az-elerhetetlen

Változás: a hét lépcsőfok

Mi is az a hét lépcsőfok, amin végigmész, miközben valamilyen régen megbúvó ártó, vagy romboló, akaratlan szokásod átalakítod? Az előző háro

https://www.kiutarakbol.hu/post/valtozas-a-het-lepcsofok

Változás: kemény munka vagy izgalmas lehetőség?

Izgalmas kaland a blogírás: arról írtam a közelmúltban egy sorozatot, hogy változni és változtatni lehet, sőt, egyszerű…

https://www.kiutarakbol.hu/post/valtozas-kemeny-munka-vagy-izgalmas-lehetoseg

Van még valami, amit fontos, hogy észben tarts:

A változás útján, az önmagadért megtett úton minden apró kis lépés számít. Senkinek nem lesz semmi baja attól, hogy néha még csapdába ejti a félelem.

Azt mondod:

Csak az járt az eszemben, hogy mi lesz velem, mi lesz a gyerekekkel, a párommal, az anyámmal… A végén már attól is rettegtem, hogy ezzel a folyamatos agyalással rontok majd a helyzetemen, „bevonzzom” a betegséget.

Nagyon gyakori jelenség, hogy aki szorong, egy idő után már magától a félelemtől is félni fog. Ezért fontos, hogy maradj tudatában, hogy nem fogsz visszaesni csak azért, mert ekörül pörögnek a gondolataid.

Semmiféle betegséget nem fog „bevonzani” az, hogy félsz tőle. A félelem teljesen érthető, semmi kivetnivaló nincs benne.

Emlékszel Ákos estére? Éveket vett el az életből a ráktól való, szinte szó szerint őrült félelem, de soha nem lett daganatos beteg. Szorongással nem tudod megbetegíteni magad – az ellenkezője azonban igaz: sokat tehetsz magadért, a jó erőnléti állapotodért, a jól viselt kezelésekért, a sikeres betegségkimenetelért azzal, ha kivéded a rettegés ördögi köreit. Ahogy itt olvashattad, a PNI és az epigenetikai kutatások igazolják, hogy ha a lelkedben béke van, akkor a szervezeted védelmi rendszerei is hatékonyabban végzik a dolgukat.

Most már csak a céljaid vannak hátra. 🙂

Miért fontosak a célok?

Bizonyára láttad már azt a mókás rajzfilmjelenetet, amikor egy pecabotra répát kötnek a csacsi orra elé. Amíg a répa ott leng, a csacsi boldogan üget utána. Mi is így vagyunk ezzel: az előttünk lebegő vágyak, célok, remények nagy erővel húznak előre mindannyiunkat.
Sőt, ennél is több: a célok lendületet és kitartást adnak – és erre bizony szükség van azon a göröngyös úton, amely a szervezet egyensúlyának visszaállításához vezet.

Bizonyára te magad is tapasztaltad, hogy már pusztán az is rengeteget ad, ha örömteli célokat találsz magadnak. Amikor pedig a vágyaid betelnek, a felszabadultság és büszkeség pillanatai a testedre és a lelkedre is igazi gyógyító erővel hatnak.

A magad elé tűzött célok segítenek:

Fenntartani a lendületedet.

Ahogy a relaxációnál olvashattad, minden olyan helyzet, amikor valamibe örömmel belefeledkezel, jó hatással van nemcsak a lelkedre, de a tested működésedre is. A kitűzött célok alkalmasak arra, hogy ezeket a felszabadult, örömteli állapotokat megteremtsd.

Fenntartani a motivációdat.

A célok segítenek erőt meríteni a mindennapok kihívásaihoz. A kezelések vagy a kontrollokra való várakozás idején mérföldköveket jelölnek ki. Ezek segítenek, hogy továbblendülj, és kitarts nehéz helyzetekben is.

Fenntartani a jó érzelmi állapotodat.

Ahogy a céljaid megvalósítására összpontosítasz, csökken a szorongás, hiszen kiűzi a fejedből azokat a gondolati köröket, amelyek a „katasztrófa-mozi” beindításához vezethetnek – erről olvashattál itt. LINK

Erősíteni a betegség feletti kontroll érzését.

A betegség sokszor kiszolgáltatottá tesz, úgy érezheted, nincs kontrollod a dolgok felett. A céljaid megvalósítása azonban lehetőséget ad arra, hogy megéld: képes vagy elérni dolgokat

Javítani az életminőségedet.

A céljaid segítenek kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, új impulzusokat hoznak, feltöltődést, kikapcsolódást jelentenek. Egy-egy megvalósult cél örömet és büszkeséget ad.

Mozgósítani a belső erőforrásaidat.

A céljaid kitűzésével és megvalósításával energiádat, belső erőforrásaidat, de még a hitedet és az elszántságodat is aktiválod. Ez mind segít az előtted – vagy mögötted 😊 – álló kihívások leküzdésében.

Fenntartani a reményt.

A céljaid irányt és távlatot adnak. Segítenek megélni és fenntartani a reményt.
támogató kapcsolatokat fenntartani.

A céljaid egy része kötődhet a családdal, ismerősökkel, de akár új barátokkal való közös tevékenységekhez is. Ez színt, változatosságot, új élményeket, kapcsolatokat és erőforrásokat hoz az életedbe – a célok megvalósulásán túl.

Nekem egy célom van: hogy meggyógyuljak.

Igen, ez a végső cél. De amikor egyszerű, hétköznapi állomásokat jelölsz ki, valójában akkor is efelé haladsz – egy boldog és beteljesült jövő felé. A gyógyulás felé vezető utat érdemes sok kis lépésekre lebontani.

Az első és legfontosabb cél a gyógyulás. Mindannyian ennek a módját keressük. Azt az egy biztos módszert, azt az egy, tökéletes megoldást nyújtó technikát vagy praktikát… De ma még nincs ilyen. Nincs olyan eszközünk, ami mindenkinél és mindig garantálja a biztos gyógyulást. Nincs egy módszer… de van sokféle lehetőség.

A daganat kialakulása az orvostudomány mai állása szerint multikauzális. Ez azt jelenti, hogy a betegség sok, egymással összefüggő, egymást erősítő hatás következménye. Ahogy a betegséget kialakító tényezők sokszínűek, úgy a szervezeti egyensúly visszaállításában is több dolognak van szerepe.

A szervezet védelmi rendszerének működését sokféle módon támogathatjuk. Bár külön-külön egyik sem tesz „csodát”, sok apró dolog van, amit megtehetünk magunkért. A mindennapok – látszólag – apró örömei, a meglelt és megélt felszabadulás pillanatai összefűzve nagy erőt jelentenek. (Ezt segíti az örömnapló is. Nemsokára meglátod). Ezek tényleg nagyon egyszerű dolgok.

Nem szükséges fenekestül felfordítanod az életed ahhoz, hogy néhány, a szervezeted számára kedvező táplálkozási szokást kialakíts. A rendszeres mozgás jótékony hatását beépíteni a napjaidba is egészen egyszerű: csak annyi kell hozzá, hogy elszánd magad.

Ha mindezt együtt, összegyűjtve építed be az életedbe, egy saját személyedre szabott „gyógyító eszköztárhoz” jutsz. Ezt bármikor átalakíthatod, kiegészítheted – mindig a saját, aktuális igényeidhez igazítva. Tedd hozzá a céljaidat is: bármilyen apró legyen is, amikor megvalósult, hatalmas motiváló erőt jelentenek.

Ezért érdemes tudatosan foglalkozni a célkitűzésekkel. Megnézni, hogy mi az, amit annyira szeretnél elérni, ami ad annyi örömet, hogy a megvalósítása még a megterhelőbb fázisokon is átlendít. A vágyaidból és terveidből épített célmátrix mindig nagy erővel húz előre.

A továbbiakban ennek a kialakításához találsz néhány szempontot.

Célmátrix kialakítása

Neked mi az álmod? Mi ad annyi örömet, hogy a megvalósítása még a megterhelőbb fázisokon is átlendít? Érdemes tudatosan foglalkozni a céljaiddal. Érdemes alaposan végiggondolnod, hogy mi mindent szeretnél megvalósítani, és ezekből felépíteni azt a célmátrixot, ami nagy erővel húz előre.

„Hát, nem is tudom, nagyon régen gondolkodtam máson, mint a munka meg a család; most meg a betegség. Azt sem tudom, hogyan kezdjem…”

Van néhány dolog, amit mérlegelhetsz, amikor a céljaidon gondolkodsz. Ahogy te is mondod, hosszú ideig a feladataid foglaltak le. Sok olyan álmod, terved lehetett korábban, amit a munka vagy a gyerekek miatt félre kellett tenned. Most itt az idő, hogy leporold őket.

Hogyan találsz rá a céljaidra?

Tedd föl azt a kérdést, hogy:

• Van-e valami gyerekkori álmod, amit meg szeretnél valósítani, de eddig nem volt rá lehetőséged?
• Van-e félbehagyott elképzelésed, amit most szívesen elővennél?
• Van-e olyan hobbid, amit korábban szerettél, de valamiért abbahagytad?
• Van-e olyan hobbi, amibe szívesen belekezdenél, de eddig nem volt rá elég időd?
• Van-e valami, amit meg szeretnél tanulni?

Példák

• idegen nyelv,
• hangszer,
• kézműves tevékenység,
• új szakma,
• utazás, eljutni új helyekre,
• mozgásforma – tánc, jóga stb.,
• számítógépes ismeretek,
• relaxáció, meditáció.

Szeretnél-e egy új életmódot kipróbálni? Ha még nem tetted, a táplálkozásról és mozgásról Tudástár cikkeink és blogbejegyzéseink között is olvashatsz néhány jó gondolatot:

Amit féltünk, magunkhoz öleljük – A mozgásterápia szerepe a daganatos betegek gyógyulásában

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/test-es-mozgas/amit-feltunk-magunkhoz-oleljuk

Étkezési tanácsok daganatos betegeknek

https://www.kiutarakbol.hu/tudastar/taplalkozas/etkezesi-tanacsok-daganatos-betegeknek

Mozogni jó és gyógyít!

Mozogni jó, testnek és léleknek egyaránt. Ráadásul a daganatos betegség legyőzésében is segít!

https://www.kiutarakbol.hu/post/mozogni-jo-es-gyogyit

A 8 brokáttekercs 8 titka

A 8 brokáttekercs gyakorlat a chi kung része, mely segítséget nyújthat a mindennapokban az immunrendszered erősítéséhez.

https://www.kiutarakbol.hu/post/a-8-brokattekercs-8-titka

Szakértő kerestetik! Ide a szakértővel!

Külső szakértőt keresünk, pedig a testünk teherbírását kutató kérdésre a szervezetünk adja meg a választ.

https://www.kiutarakbol.hu/post/szakerto-kerestetik-ide-a-szakertovel

“Most, hogy így mondod, a tárolóra már hosszú ideje ráférne, hogy kimeszeljem. Azt is régen tervezem, hogy a korábbi céges papírokat rendbe rakom…”

Ne csak feladatokban gondolkodj. Olyan céljaid is legyenek, amelyek motiváló erőt és örömöt adnak!

Készíts egy célmátrix táblázatot:

Célmátrix minta

Készíts magadnak egy táblázatot, amit – ahogy a céljaid megvalósulnak – mindig igazítsd az új ötleteidhez. Itt látsz egy példát, de csináld úgy, ahogy neked jó.

Ahogy látod, a célmátrix táblázatodba érdemes írnod rövid-, közép- és hosszútávú célokat. Jó, ha mindegyikből legalább három van – és ha valamelyik megvalósul, töltsd be egy újjal.
A céljaid kialakításakor gondold végig, hogy mi passzol a te és a környezeted már meglévő erőforrásaihoz. Könnyebben eléred a vágyad, ha van, ami támogatja a megvalósulását.

Például, ha szeretnél rendszeresen táncolni, és a párod örömmel veled tart, sokkal könnyebb dolgod van. Persze az se keserítsen el, ha nem. Egy kis kreatívitás és megoldódik: keresel egy olyan táncos közösség, ahová egyedül is eljárhatsz.

Arra is figyelj, hogy a céljaid között legyen olyan, amely anyagi forrástól független, vagy nem igényel jelentős beruházást. Naponta megtett séta, jóleső nyújtózás, zenehallgatás, ének – mind olyan tevékenység, ami feltölt, felüdít, és nem kerül semmibe.

A megvalósult célokról készíthetsz rövid beszámolót, leírással vagy fotókkal – nagy öröm lesz később a kezedbe venni, és biztatást ad a folytatáshoz is.

Imaginációval a célokért – és a célok öröméért | gyakorlat

Az imagináció – ahogy azt már magad is tudod – nem más, mint egy fantázia-játék. Ha valami kedves vagy szép, felvillanyozó dolgot gondolatban felidézel, igazából imaginálsz.

Képzeld el – a vágyaid megvalósulnak!

Gyerekként sokszor használtuk az imagináció erejét. Teljesen természetes volt, hogy karácsonyi ajándékról, szülinapi partiról vagy az eljövendő vakációról ábrándoztunk. Hosszasan fantáziáltunk arról, hogy mit csinálunk majd, mit játszunk, kivel találkozunk – és közben, már mielőtt megvalósult, átéltük a dolog boldog izgalmát. Így van ez a célokkal is.

Még mielőtt ténylegesen eléred, gondolatban elképzelheted, milyen lesz, amikor megvalósulnak.

Azt is tudod már, hogy az elméd igazából nem tesz különbséget aközött, hogy valami „valóban” megtörtént-e, vagy csak belül zajlott, a képzelet játéka teremtette meg. A gyerekek ezért is fantáziálnak – átélni kívül vagy fejben: ugyanazzal az örömteli érzéssel jár.

Sőt, a vizsgálatok szerint ugyanazok az agyi boldogság-hormonok szabadulnak fel – és ezek még az immunrendszered működését is módosítják.

A cél-imaginációra ennél több is igaz.
Amellett, hogy testedet és lelkedet támogató, örömteli állapotot képes létrehozni, valóban segíti céljaid megvalósulását is.

A sportpszichológia ezt a tényt régóta jól ismeri, és eredményesen alkalmazza. A versenysportolók felkészülésének – az edzések mellett – szerves része, hogy gondolatban rendszeresen elképzelik, azaz imaginálják a győzelem pillanatát.

Egy szép győzelemről, és a mentáltréning szerepéről olvashatsz egyik blogbejegyzésünkben itt:

Elérni a „lehetetlent”- avagy a mentáltréning

A daganatos betegséggel szembesülő emberek helyzete …
Az olimpia után örömmel és néha szájtátva hallgattam sportolóink megszólalásait. A kedvencem Kovácsa Sarolta öttusázónk interjúja lett, amit néhány perccel az olimpiai bronzérem megszerzése után adott.

https://www.kiutarakbol.hu/post/elerni-a-lehetetlent-avagy-a-mentaltrening

A te cél-imaginációdnál is fontos – mint ahogy az élsportolók esetében is –, hogy úgy képzeld el a célod, mint ami valóban megvalósult. A célod beteljesülésének a pillanatát jelenítsd meg a lelki szemeid előtt. Minél teljesebb, minél részletgazdagabb és élethűbb a „mozi”, annál erősebb a húzóereje. Ha egészen életszerűen képzelted el a jelenetet, a célod megvalósulásának öröme is megjelenik majd. Engedd át magad ennek a felhőtlen, tiszta örömnek. Akárhol is tartasz ténylegesen a megvalósításában. Azzal se törődj, hogy mit súg a „kisördög” arról, hogy megvalósítható-e, gondolatban engedd, hogy a beteljesült cél örömét itt és most megéld.

Emlékszel a gyógyító imaginációnál írtakra? A gyógyító mozi vége is egy cél-imagináció – az a rész, ahol látod magad a boldog, egészséges jövőben, úgy, hogy az életcéljaid megvalósulnak.

A cél-imaginációt beépítheted a gyógyító mozid végére, de külön „filmet” is forgathatsz az aktuális terveidről, vágyaidról.

Gyakorlat

A cél-imagináció nagyon egyszerű. A forgatókönyvhöz gondold végig, hogy hogyan épül fel az a jelenet, amely leírja, hogy a célod megvalósult:

• Hol vagy, mikor, és kivel, amikor a célod megvalósul?
• Milyen fázisokon keresztül értél oda, milyen volt az odavezető út?
• Kik vesznek körül, mit mondasz, és mit mondanak neked az emberek?
• Mi az, ami pontosan megmutatja a célod megvalósulását?
• Mi az, ami kifejezi a célod elérésének örömét?

A cél-imagináció menete

1/ Helyezkedj el kényelmesen. Lehet, hogy lefekszel, lehet, hogy egy kényelmes székben ülsz. Ülve azért szerencsésebb, mert segít, hogy éber maradj, és a gyakorlatra fókuszálj. Nem baj, ha elalszol – erről már olvashattál itt.

2/ Vegyél néhány mély lélegzetet; ha jól esik, nyújtózz egyet.

3/ Ha kedved tartja, bevezetőül csinálj valamilyen relaxációs gyakorlatot. Lehet autogén tréning, jóga nidra, progresszív relaxáció, vagy az „enged el magad” relaxációs gyakorlat.
Ha készen állsz, lelki szemeid előtt vetítsd le a célod megvalósulásának jelenetét.

4/ Éld át itt és most, hogy elérted azt, amire vágytál. Maradj ebben a képben, amíg jól esik, éld át az odavezető út és a célod megvalósulásának örömét.

5/ Éld át a boldogságot és elégedettséget, amit a megvalósult cél jelent. Maradj ebben a képben, amíg jólesik.

6/ Érezd át a hálát önmagad felé, amiért ezt a néhány percet magadra szántad.

7/ Erősítsd meg az elhatározást, hogy a jövőben is odafigyelsz magadra, a szervezeted szükségleteire, a céljaidra és örömeidre, és olyan rendszeresen, ahogy a szervezeted igényli, visszatérsz a cél-imagináció gyakorlatához.

8/ Lélegezz egy mélyet, és a gyakorlat zárásaként nyújtózz egy nagyot.

Neked működik? Olvasd el Mia történetét a következő fejezetben!

Mia és a megálmodott új élet | Eset

Mia négy éve Olaszországban él, már jó ideje csak képernyőn keresztül tartom vele a kapcsolatot. Ott is ritkán, és csak azért, hogy az újabb és újabb negatív vizsgálat eredményét megossza velem. A kontrollok időszakai őt is meggyötrik még, de már egy csomó olyan eszközt elsajátított, amivel uralni tudja a korábban szinte fékezhetetlen szorongást. A beszélgetéseink arról az örömről szólnak, hogy jól van, nem csak testben, de lélekben is. A szorongással – felhasználva mindazt, amit az évek alatt elsajátított – már egyedül is elboldogul.

Mia esete nem csak azért különleges, mert sikerült a szorongás rémét megfékeznie. Az indulásnál nála ennél sokkal nagyobb volt a tét. Bár a diagnózis megrendítette, a műtétre bátran és nagy erővel készült. Amikor azonban néhány héttel az operáció után a májáttétekre is fény derült, összeomlott. Két kicsi gyerek édesanyjaként – az egyikük még szinte pólyás… Az orvos által jósolt számok, a gyógyulás parányi esélye összezúzták minden reményét – hiába volt teli tervekkel…?

Az olaszországi kiköltözés lehetősége még azelőtt merült fel, hogy a betegségét felfedezték. Toszkána gyerekkori álma volt. Emiatt tanult meg olaszul, és ezért választotta élethivatásul a nyelvtanári állást. Már egészen komolyan folytak a tárgyalások az új munkáltatóval, lelkesen keresték az olasz albérletet és óvodát, amikor a vizsgálatok és műtétek elérhetetlen távolságba tolták az egészet.

Mia összetört, mégsem volt hajlandó elfogadni a nullát alig meghaladó esélyeket. Minden erejét és kreativitását összeszedve, elszánt harcba kezdett: az nem lehet, hogy egy gyönyörű családdal, szerető férjjel, tele életörömmel, vége az álmainak. Rengeteg energiát bevetett, és addig keresett, míg talált egy intézetet, ahol egy speciális eljárással eliminálták a májáttéteit. Az osztályról egy nappal azután engedték ki, hogy a COVID miatt lezárták a kórházakat.

…egy nappal azelőtt pedig, hogy a járvány miatt az országhatárt is lezárták volna, a férjével és két kisgyerekével autóba pattantak, és nekiindultak – igen, Toszkánába.

Mia a kétségbeejtő és bizonytalan, szinte lehetetlennek látszó helyzetek egyetlen pillanatára sem adta fel az álmait. Szerinte ez volt, ami elhozta neki a csodát. Csodák sorozatát…

Online találkozóinkra ma már saját – toszkán – háza teraszán ülve jelentkezik be. Máig mélyen megérintve mesél arról, hogy amíg a különleges eljárást elvégző intézet után kutatott, amikor orvosok tucatjával beszélt a neki megfelelő specialistát keresve, de még akkor is, amikor a kritikus, második beavatkozásra a műtőbe betolták – ennek a tájnak a szépsége lebegett a szeme előtt. Újra és újra felidézte a képet: eltelt néhány év, jól van, kiújulásnak nincs nyoma. A családjával örömmel élvezik az észak-olasz tájat, egy tengerparti kis faluban sétálnak a ragyogó kék ég alatt, önfeledten.

A kép illusztráció, forrás: Freepik

„Mint a kutya a koncot, úgy fogtam, szorítottam ezt a képet. Görcsösen, mint aki az utolsó szalmaszálba kapaszkodik – mert ez igazából akkor az volt. A sunyi hang a fejemben persze folyton ismételte, hogy képtelenség. Képtelenség, hogy időben megtaláljam azt az orvost, akire szükségem van. Képtelenség, hogy a világjárvány közepén valaki elvállaljon egy ilyen beavatkozást, képtelenség… Nem volt semmi józan indokom rá, de bármi történt, szinte rituálisan, újra és újra visszatértem a képhez: én, a férjem, a gyerekek és Toszkána – minden rendben van… Nem hittem el, persze hogy nem tudtam elhinni, hogy így lesz, valaha is. De nem érdekelt, csak mantráztam, végeláthatatlanul.”

„Néhány hónappal a kiköltözés után történt” – folytatja Mia. „Addigra nagyjából elrendeztük a dolgainkat, és az első szabad hétvégén elindultunk a tengerhez. Ahogy beértünk a közeli kis faluba, a lábam a földbe gyökerezett. Zokogni kezdtem – ez a pillanat azóta is bennem el, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Amit láttam, pont az volt, amit annyiszor elképzeltem a megpróbáltatások hónapjai alatt. Ugyanaz a kép, ami a lelket tartotta akkor bennem. Egyszerre ott voltam – minden eséllyel szemben – rendben, a férjemmel, a gyerekeimmel… pont úgy, ahogy megálmodtam.”

A jelen-lét ereje

A sorrendben most következő erőforrásod a most: a lehetőség, amit a jelen pillanat rejt.

“Hát ez azért nehéz, mert pont ezzel van a baj: azzal, ami most van. Hogy nem vagyok jól.”

Itt, most, nem vagy jól?

“Nem úgy értem, hanem, hát… általában… itt most jól vagyok, de… igazából nem tudom, hogy mi lesz, ha…”

„Igen, de …” „Mi lesz, ha…” – emlékszel, amit a gondolati váltókról írtunk? Itt és most, ebben a pillanatban valójában rendben vagy.

Itt és most erővel állsz a dolgok előtt

Valóban van egy komoly betegséged. Felvetted a versenyt, ami nem mindig egyszerű… de itt és most erővel és céltudatosan állsz a dolgok előtt. Hogyan lehetne máshogy, ha épp ezt az oldalt olvasod?🙂Ebben a pillanatban nem az a baj, ahogy most vagy. Ami igazán felkavar, az az, hogy az állapotod előrevetíted a jövőbe – vagy vissza a múltba. Ha a jövőbe nézel, megriaszt a betegség bizonytalan kimenetele. Ha a múltba, akkor azok a dolgok elkeserítenek, amiket a betegséggel elveszítettél.

A múltba és a jövőbe futó két „gondolati sínpár” között az egyetlen biztonságos mezsgye a jelen pillanat. Sem a múltadra, sem a jövődre nincs közvetlen hatásod. Az egyetlen, ahol bármit tehetsz – önmagadért is – az a jelen pillanata.

Ahogy azt a szorongásról szóló részben írtuk itt, a „mi lesz, ha…” kérdés egyenes út a katasztrófa-mozi kialakulásához.

Amint megszületik a kérdés, hogy „mi lesz, ha…”, megszületik rá a válasz is. Erről olvashattál: bár igazából nem tudjuk, szinte biztos, hogy a sok átfutó lehetőség közül a legriasztóbb ragadja majd meg az elmédet. Onnantól pedig elveszik a józan mérlegelés. Már nem számít, hogy minek mi a tényleges esélye, a fejünkben a legrosszabb lehetőség pörög.

Mindez persze olyan gyorsan zajlik, hogy szinte lehetetlen tetten érni – de ha az agyban futó filmet valahogy kivetítenénk, és képkockánként végignéznénk, ezt látnánk. Az előző részben olvashattál róla, hogy a belül megjelenő képsornak mekkora ereje van – a katasztrófa-jeleneteket szinte azonnal követik a hozzátartozó tartozó érzések is. Emlékezz: az elme nem tesz különbséget aközött, hogy valami valójában létezik, vagy „csak” egy belül, a fejünkben megszületett, odaképzelt valóságról van szó.

Amikor a katasztrofális jövő – vagy az elsiratott múlt – képei töltik ki a gondolkodásod, az elme számára olyan, mintha ott, akkor valóban benne lennél a helyzetben. Ha a fejedben ott van, az egész szervezeted úgy reagál majd rá, mint egy létező dologra. Igazából átélnéd azt a krízist, ami – akkor, ott – valójában nincs is.

Figyeld, mi van a fejedben!

Szóval érdemes figyelni, mi van a fejünkben, mert pillanatok alatt felboríthat valami, ami aktuálisan nem létezik – és igazából nem tudjuk, hogy lesz-e valaha is.

Az elme az örök itt és most-ban működik. Ebben rejlik a jelen-lét szépsége és ereje is.

Képzeld el, hogy egy parkban ülsz, egy szép tavaszi délután, és belül a főnököddel pörölsz. Akármi is vesz körül, ilyenkor ez tölti ki az egész lényed, ennek a dühe, ennek a felkavarodottsága. Hiába színpompás és madárfüttyös körülötted a park, hiába tiszta és friss a levegő, te abban a mérgezett légkörben vagy továbbra is, amit a főnököddel való vita jelent. Erre pedig nincs szükséged, mert energiát von el tőled.

A jelen-lét azt jelenti, hogy összekapcsolódsz a téged valójában körülvevő lehetőségekkel, erőforrásokkal.

Meglátod a virágokat, a színeket, meghallod a madarak füttyét, beszívod az üde tavaszi levegőt. Ezek ténylegesen táplálnak, olyan érzésekkel és élményekkel töltenek fel, amelyek a testednek és a lelkednek is jót tesznek.

Még akkor is, ha nem egy virágos parkban ülsz, hanem a metrón zötyögsz hazafelé, rengeteg olyan dolog vesz körül, ami sokkal szebb és értelmesebb, mint a benned belül futó, parttalan „mozizás”. Ezeket a jelenlévő dolgokat persze először nem egyszerű észrevenni, de egy kis gyakorlással könnyen ráállsz majd.

A jelen hatalmas ereje

A jelen az, ahol:

• tehetsz magadért,
• új döntéseket hozhatsz,
• új erőforrásokat fedezhetsz fel,
• új szokásokat alakíthatsz ki,
• felfedezheted mindazt, amivel rendelkezel,
• hálás lehetsz mindazért, amid van,
• használhatod mindazt, ami támogat,
• megragadhatod a lehetőségeidet,
• megélheted az örömeidet.

Ragadd meg a pillanatot!

Rengeteg olyan mozzanat van az életedben, ami érdemes arra, hogy megéld. Ne csak ott legyél, ne csak megtörténjen, de valóban, teljes szíveddel a részese legyél az élménynek.
A diagnózis, a betegség ténye persze mindezt nagyon megnehezítheti.

Ahogy azt többször írtuk, amikor valaki megkapja a diagnózist, a betegsége lesz az egyetlen dolog, ami onnantól meghatározza az életét: a mindennapjait, az elhatározásait, a döntéseit, és az önmagáról kialakított képet is. A „rák” folyamatosan ott lebeg, és mindennek ezen kellene átjutnia valahogy – ami nem mindig sikerül.

Pedig ott van, elérhető közelben, a sokfajta szépség, érték, öröm, lehetőség…

Csupa olyan dolog, ami rengeteget adhat, ha sikerül megragadni őket. Érdemes lenne erre lecserélni a jövőn vagy a múlton való rágódás keserveit.

Ez a néhány blogbejegyzés is erről szól, a pillanat varázsáról:

Van-e értékesebb a pillanatnál…

Élmények a margitszigeti japán kertben, gondolatok a pillanatban megbújó szépségről , értékről.

https://www.kiutarakbol.hu/post/van-e-ertekesebb-a-pillanatnal

Pillanatok – az elsietett élet

Arcocskájára kiül az a leplezetlen csodálat, a nyers, tiszta nyitottság, aminek a luxusát csak egy ilyen apró emberke engedheti meg magának

https://www.kiutarakbol.hu/post/pillanatok-az-elsietett-elet

Eliza útja: A csoda a fájdalom mögött

Eliza története arról szól, hogy néha egy pillanat elég ahhoz, hogy felfedezzünk az életünk nehézségei mögött megbújó szépséget, életünk apró csodáit.

https://www.kiutarakbol.hu/post/eliza-utja-a-csoda-a-fajdalom-mogott

Parancsszóra lazítani

Lehet egyik teendőből a másikba rohanva kikapcsolni? Lehet telefont nyomkodva, Facebookon posztolva, két elintéznivaló között futva átgondolni mindazt, ami egy könn

https://www.kiutarakbol.hu/post/parancsszora-lazitani

Most meditálunk, Manó?

– Nem veszel észre? Na szép! Veled együtt készülök a meditációs csoportra. Igazán szórakoztató.

https://www.kiutarakbol.hu/post/most-meditalunk-mano

“Szívesen megragadnám én a pillanatot, csak éppen nem tudom, hogy kell. Azt sem tudom, hogy kezdjem el.”

Talán ez is azzal kezdődik, amit a relaxációnál írtunk, hagyod, hogy megtörténjen, hogy „megtaláljon a pillanat”. Lehet, hogy elég, ha egyszerűen csak észreveszed őket.

Több betegem is mesélte, hogy amikor hosszú várakozás után egyszer csak megjött a negatív eredmény, minden annyira szép lett, és annyira örömtelivé vált! Ugyanaz a lakás, ugyanaz a húsleves, ugyanaz az idegesítő főnök, ugyanazok a vásott kölykök… ahogy a lelked minden zugát betöltötte a hála, hirtelen mindaz, ami addig szürkének, unalmasnak vagy akár idegesítőnek tűnt, a negatív lelettel egy pillanat alatt felbecsülhetetlen kinccsé vált.

Milyen jó lenne, ha…

Milyen jó lenne, ha minden napot így indítanánk, vagy így zárnánk. Vagy bármikor, napközben ezzel a hálával telt, „friss szemmel” tudnánk ránézni a dolgainkra.

Biztosan te is emlékszel hasonlóra a saját életedből.

Talán egyszerűen ennyi a „titok”: nyitottá válni arra, hogy meglássuk azt, ami már eleve ott van.

Ott van a szemünk előtt, szép, kedves, megtartó, csak eddig nem figyeltünk fel rá. Ezek a pillanatok sokszor maguktól adódnak. Egyszerűen csak ott teremnek, megéljük őket – de aztán gyorsan elfelejtjük az egészet. Kiesnek a fejünkből, elsodorják a hétköznapi teendők, vagy egyszerűen csak átlépünk rajtuk…

Valamiért mindaz, ami fáj, ami nehéz vagy kellemetlen, sokkal mélyebb nyomot hagy – még akkor is, ha jelentéktelen dologról van szó. Egy rossz ízű, de jelentéktelen megjegyzés sokáig megmarad, még egy kedves gesztus akkor is könnyen semmivé válik, ha ott, az adott helyzetben sokat jelentett. A nap végén egy kedves epizódra már lehet, hogy nem emlékszünk, de az epés megjegyzésre igen.

Jó lenne, ha képesek lennénk a szép, megtartó, testet-lelket felüdítő mozzanatokat is megőrizni. Ebben segít egy kis tudatosság és a következő gyakorlat.

„Gyémántpor a szálló homokban” | gyakorlat

Sokszor megtörténik, hogy valami kedves, megható, vidám vagy felemelő dolog történik velünk. Valami olyasmi, amit érdemes lenne megőrizni, továbbvinni magunkkal.

Biztos te is észrevetted már, hogy arra az időre, amíg beleveszel az élménybe, amíg a megélt pillanat teljessége kiszorítja a fejedből a kényszeresen ott pörgő feladatokat. Ilyenkor nem csak a fejed, de a lelked és a tested is áthangolódik. A védelmi rendszered fellélegzik, és az egész lényed öröm és harmónia tölti meg. Ezek azonban sokszor nagyon apró dolgok, könnyen átsiklunk felettük. Pedig az apró dolgokban is nagy erő lakik. A homokban szálló gyémántporszemek – ha elegendőt begyűjtünk belőlük – igazi gazdagságot teremtenek.

Ha te is szeretnéd elcsípni a pillanatot, begyűjteni a körülötted szálló gyémántporszemeket, érdemes kialakítani egy egyszerű szokást: elalvás előtt végiggondolni a napodat. Bármilyen apró mozzanat számít. Egy mosoly, egy jó kávé, vagy egy falevélen táncoló napsugár…

Eleinte csak visszanézve veszed észre ezeket a pillanatokat. De az is számít, ne feledd, minden apró kis „porszem” számít. Amikor este felidézed a nap örömteli pillanatait, a gondolataid nyomán megjelenő képek ugyanúgy jó hatással vannak a szervezetedre, mint amikor a „valóságban” élted át azokat. Minél élethűbben jeleníted meg, annál inkább. Sőt, ha szeretnéd, gondolatban még gazdagabbá teheted az élményt. Hosszabban elidőzhetsz benne, beszórhatod csillámporral, élesebbé, fényesebbé teheted.

Később kialakul az a képességed, hogy ott, helyben észrevedd, megnevezd és megéld ezeket a különleges pillanatokat.

Akár ott helyben, akár később, visszagondolva találtál rá, érdemes egy rövid jegyzetben leírni mindazt, ami értékesebbé, gazdagabbá tette a napodat.

Használd nyugodtan ezt a mintát:

Gyémántpor – értékes pillanatok gyűjteménye

Ezeket éltem meg
Mikor történt?:
Mi történt?:
Mit éltem meg?:
Mit tett hozzá a napomhoz?:
Mikor történt?:
Mi történt?:
Mit éltem meg?:
Mit tett hozzá a napomhoz?:

Az emlékeket visszaidézve ezeket fedeztem fel
Mikor történt?:
Mi történt?:
Hol és hogyan találtam rá?:
Mit éltem meg?:
Mit tett hozzá a napomhoz?:
Mikor történt?:
Mi történt?:
Mit éltem meg?:
Mit tett hozzá a napomhoz?:

Megragadni mindazt, ami van

“Miért van az, hogy a fájó vagy kellemetlen dolgokra jobban felfigyelünk, és mélyebb nyomot hagynak bennünk?”

Nehéz ezt megmondani. Nem tudom, van-e bárki, bármilyen terület tudósa, aki tudja erre a pontos választ. Ez is egy olyan tapasztalati tény, amiről már korábban írtunk. Lehet, hogy volt valamilyen evolúciós előnye az idők kezdetén. Elképzelhető, hogy aki előrelátóbb volt és képes volt arra, hogy előre észlelje a veszélyt, nagyobb eséllyel úszta meg a kritikus helyzeteket. A veszély előrevetítése így valamiféle hasznot hozott, aztán később aggodalommá alakult. Ez is, mint sok olyan működésünk, ami valaha a hasznunkra volt, időközben valahogy az ellentétébe fordult.

Persze a teljes óvatlanság is hiba. Ha valaki nem számol a reális veszélyekkel, az bizony megjárhatja. Mégis, ma az jellemző, hogy ahhoz, hogy elkerüljük a lehetséges buktatókat, sokszor elveszünk a vészforgatókönyvek rengetegében.

Ami még ennél is nagyobb baj, közben nem látjuk meg azt, ami az orrunk előtt hever. Sokkal kihegyezettebbek vagyunk arra, mi nincs, mint arra, ami van.

Az is jellemző, hogy ha valami nem pont olyan, nem tökéletesen olyan, mint aminek szeretnénk, azon kesergünk, ami hiányzik, ahelyett, hogy azt néznénk, amivel rendelkezünk.

A félig tele vagy félig üres pohár

“Ez olyan, mint a félig teli vagy félig üres pohár.”

Igen, ez egy jó példa, pont erről van szó.

Van kedved ismét egy gondolatkísérlethez?

Indítsunk el a Szaharában két csapatot az Oázis felé. Szereljük fel mindannyiukat egy-egy félig megtöltött üveggel. Az egyik csapatnak kössük szigorúan a lelkére, hogy vigyázzanak, mert a víz fele már hiányzik. A másik csapatnak mondjuk el útravalóul, hogy tartsák észben: a vizük fele még megvan.

Szerinted melyik csapat ér előbb az Oázisba? Vagy lehet, hogy nem előbb, de biztosan jobb lelkiállapotban?

“Az, amelyiknek azt mondtuk, hogy a víz fele még megvan.”

Igen, és ezt is gondolom. Egyszerű erre felelni, teljesen természetesnek tartjuk a választ. De van itt más is, ami felett elsiklunk – és ez az, amitől a kérdés igazán érdekes: mindkét csapat ugyanannyi vizet kapott. A palackban lévő víz mennyiségében nincs eltérés. Ami különbözik, az nem a rendelkezésre álló víztartalék, hanem a mód, ahogy rátekintünk.

“Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben van valami jó?”

Azt jelenti, hogy minden helyzetben lehet valami, amit első ránézésre nem tűnik fel, mégis ott van. Létező, felhasználható, megélhető dolgok – sok minden ott lapulhat. Nem látjuk, mert apró, mert nem tökéletes – vagy mert nem szoktunk hozzá, hogy észrevegyük. Nem tűnik fel a jelenlétük, és az sem, hogy mekkora értéket hordoznak.

Erről szól Edit esete a következő fejezetben.

Edit: amikor láthatóvá válik minden, ami van | Eset

Edit, a derűs, dinamikus nyugdíjas könyvelő a kezelések végén járt, amikor a havi betegklub találkozóinkhoz csatlakozott. Egyedül élt, férjét néhány éve veszítette el. A betegsége ellenére is dolgozott, igaz, már csak részállásban, de szerette, élvezte – aktívan teltek a napjai. A hétvégéi is: nagy család vette körül. Ha mindenki összegyűlt, három felnőtt gyereke, azok házastársai és a kilenc unoka ülte körül a vasárnapi asztalt. 65. születésnapjára egy kis Suzukit kapott tőlük, amivel vidáman járta a várost.

Azon a novemberi délutánon, amiről most mesélek, a mindig tettre kész, a kezelések mellett is életvidám Edit dúlva-fúlva érkezett meg. Villamossal zötyögött a találkozóra, jókora késéssel futott be, mert imádott kis Suzukija szerelőhöz került. Mi épp a lábunk előtt heverő, meg nem látott lehetőségekről beszélgettünk.

„Kész pech-sorozat, ami velem zajlik” – ragadta magához a szót, amikor helyet foglalt a körünkben. „Képzeljétek, az utolsó kezelésre mentem, már testben és lélekben is fel voltam készülve, hogy ezzel vége. Megkapom még ezt az infúziót, és ezzel végre lezárom ezt a fázist. Eddig minden olyan szépen alakult, biztos voltam benne, hogy most sem lesz semmi gond. Erre a doktornő azzal fogad, hogy rossz a vérképem. Persze éreztem, hogy nem vagyok az igazi: valamit elkaptam a gyerekektől. Hőemelkedésem is volt néhány nappal a tervezett kezelés előtt… Száz szónak is egy a vége: át kellett tenni az egészet a jövő hétre. A doktornő látta rajtam, hogy milyen csalódott vagyok. Mondta is, hogy kifejezetten az én érdekemben döntött így, de hát mondhatta… én már szerettem volna úgy hazamenni, hogy letudtam ezt az egészet.
De itt még nincs vége. Beültem az autóba, elindultam, és képzeljétek, ahogy kikanyarodtam a főútra, a szélvédőnek nekirepült egy galamb. Akkor erővel csapódott be, hogy ripityára törte az egészet. Még szerencse, hogy este volt, nem volt már akkora forgalom, nagyobb baj nem lett belőle. Hívtam gyorsan az egyik vejemet, eljött értem, és elintézte azt is, hogy a Suzukit bevontassák a szervízbe. Úgy volt, hogy ide is ő hoz el, de mindennek a tetejére ma délután lerobbant a villanybojlerem, egész délután nem volt otthon melegvíz. A vejem épp azt szereli, hogy legalább este meg tudjak fürödni… és ha már a meg nem látott lehetőségekről beszéltek, ahogy hallom, és itt már mindenki olyan pozitív, mondjátok meg, mit lehet egy ilyen helyzettel kezdeni?!”

A csoport komolyan vette Edit felkérését. Először a bosszantó dolgokat vettük számba, és megegyeztünk, hogy ezek tényleg olyan helyzetek, amiben nehéz meglátni bármit, ami a jó.

„Jóóó??!?!” szólt közbe Edit elkerekedett szemmel. „Hogyhogy jó? Ti ebben láttok bármi ilyet!?”
Aki kívülről nézi, annak persze mindig egyszerűbb. Meg a csoporthatás is segít, ami valahogy mindig kialakul, csak úgy, magától, amikor összeülünk. Csoportban a sok-sok egyéni élettapasztalat valahogy megsokszorozódik, és máshol alig megélhető, mély, derűs bölcsességgé áll össze.

Jenő, az „egyszeri ember”, kezdi a sort: „Hát a vejed, az semmi? Először szalad érted éjnek évadján, utána elintézi, hogy szerelőhöz kerüljön az autód, most meg a bojleredet szereli.”

Editnek még elcsodálkozni sincs ideje, mert jön Marcsi: „És kiszámoltad, hogy ha a lányodék nem segítenek, ez az egész mennyibe került volna?

„Vannak gyerekeid, unokáid, akik szeretnek, törődnek veled, ez felbecsülhetetlen kincs” – jött az egyik irányból.

„A doktornőről se feledkezzünk meg! Nagy dolog ám az, amikor valakire így figyel az orvosa! A kezelés most már így is úgy is véget ér, egy héten nem múlik semmi, de az fontos, hogy az orvosod a te érdekeidet tartja szem előtt.” – jött a másikból.

Ezen a ponton Edit is lendületet kapott. Már ő maga sorolta: mekkora öröm a családja. Mekkora kincs a szeretetük, az odaadásuk, támogatásuk. Milyen nagy segítség a kis autó, amit tőlük kapott – de milyen öröm az is, hogy a saját kis nyugdíjából fenn tudja tartani. És hatalmas ajándék az is, hogy testileg, szellemileg olyan állapotban van, hogy gond nélkül vezetheti.

Szóba kerültek az unokák, a hétvégi találkozások, a lakomák, a takaros kis lakása, a jó szomszédok, barátok… még az orvostudomány is, ami már egészen más szinten áll – a szülei ilyen idősen már nem éltek, mindkettőjüket a rák vitte el.

„És milyen sokat jelentetek nekem ti” – mondja zárásul, párás szemmel, Edit. „Ez a kis közösség, ahol erőt meríthetek. Ti mindannyian, akik itt vagytok velem, és akik rávezettetek erre a mérhetetlen gazdagságra. Pokolba a fölösleges bosszankodással. A segítségetekkel most látom csak igazán, tényleg mennyiféle kinccsel rendelkezem.”

A kép illusztráció, mesterséges intelligencia segítségével készült (ChatGPT)

Ami van | gyakorlat

Egy kihívást jelentő helyzetben sokszor könnyebb meglátni azt, ami hiányzik az életünkből, mint azt, ami megvan. Amikor tudatosan számba veszed mindazt, amivel rendelkezel, az egy addig nem látott, mégis létező, gazdag erőforrásmezőt varázsol köréd.
Eleinte talán szokatlannak találod majd, de ha kialakítod azt a rutint, hogy nehéz helyzetekben is végigvedd, amid van, nagy segítségedre lesz. A hiányokat nem tudja megszüntetni, de ad egy másik rálátást a dolgaidra. Felvértez, támaszt ad, megerősít – és erőt ad a folytatáshoz is.

Fedezd fel a létező erőforrásaidat!

Írd le magadnak azt a helyzetet, ami nehézséget, bosszúságot jelent.

Bár nem látod, ez a helyzet is tele lehet olyan erőforrásokkal, amik számodra hasznosak vagy értékesek. Mint Edit, kezdd el tudatosan megkeresni ezeket.

Most, hogy végiggondoltad és megtaláltad ezeket az erőforrásokat, gondold át azt is, hogy ezekre rátalálva hogyan változott meg az érzelemvilágod.

A felfedezett erőforrásaid miben segítenek, mit tesznek hozzá, hogy a helyzetet jobban kezeld.

Nagyon érdekes volt Edit esete. Biztos sok olyan dolgot fel lehet fedezni egy helyzetben, amire nem is gondolnánk, hogy ott van. De vajon így van ez a betegséggel is?

Mindazok megélése alapján, akik érintettként végigmentek ezen a folyamaton, igen: még a betegség is rejt olyan gazdagító lehetőségeket, amire sosem gondoltak volna. A daganatos betegség, mint minden érzelmi megrázkódtatás, komoly vízválasztót jelent. A vég lehetőségének árnyékában jelentősen átértékelődnek a dolgok, átértékelődik maga az élet.

Sok minden, ami addig fontosnak tűnt, jelentéktelenné válik, és sok minden, ami korábban természetes volt, különleges értékké lesz. A teljesítmény helyét átveszi a tevékenység öröme. A távoli, nagy, „világmegváltó” célok helyett a jelen, az itt-és-most apró, de gazdagító pillanatai kerülnek fókuszba. Sokkal hangsúlyosabbá válnak az emberi kapcsolatok, a családdal, barátokkal együtt töltött idő. Nem a káprázatos helyek vagy a különleges kalandok, hanem a puszta együttlét, békében, derűben, szeretetben.

Sokszor látjuk azt is, hogy a betegség krízisében elindul egy transzcendens irányú növekedés. Az emberek azt élik meg, hogy erősebbek, lelkiekben gazdagabbak lettek, és a korábbi, csip-csup ügyek helyét az élet magasabb szintű szeretete, megélése veszi át.

Bosszankodás helyett…

Igazából mindannyiunk élete véges, de erről valahogy nem tudunk, nem akarunk tudni – egészen addig, amíg a betegség vagy valamilyen más, durva veszteség oda nem tolja az orrunk elé. Pedig ha észben tartanánk, hogy a lehetőségeink nem határtalanok, az mindannyiunknak előnyére válna. Nem bosszankodnánk lényegtelen dolgokon.

Megúsznánk, hogy nekifeszüljünk olyan helyzeteknek, amik ott ugyan nagyon fontosnak tűnnek, de visszanézve igazából semmi jelentőségük nincs.

Ahelyett, hogy az átírhatatlan múltat kutatnánk – „miért épp velem történt meg?” – vagy az előre úgysem látható jövőt firtatnánk – „de mi lesz, ha…” –, otthonra lelnénk a jelen lehetőségekkel teli, gazdag erőterében. Ott, ahol a valódi dolgok történnek. Ahol egy új döntéssel átírhatjuk a tegnap mintáit, és ahol lerakhatjuk azokat az alapokat, amire a holnapot építjük.

A „tegnap mintái” – azokra a személyiségvonásokra gondolsz, amik a daganatos betegséghez vezetnek?

Személyiségtípusok, amik hajlamosítanak?!

Nincs hiteles bizonyíték, hogy lenne daganatos betegségre hajlamosító személyiségtípus. Voltak ezzel kapcsolatos vizsgálatok, és korábban szárnyra kapott a hír, hogy ha valaki C-típusú személyiségjegyeket mutat – vagyis mindenkit maga elé helyez, minden igényét feladja mások jóllétéért –, akkor nála nagyobb valószínűséggel jelenik meg a daganatos betegség. Ezt azonban a klinikai vizsgálatok nem erősítették meg.

Ennek ellenére a fogalom – C-típusú személyiség – máig létezik a pszichológiai gyakorlatban. Olyan személyiségvonások összefoglaló neveként használják, mint a krónikus szorongás, az érzelmek elfojtása, az önfeladás, a folyamatos alkalmatlanság-érzés, a félelem az érzelmi mellőzöttségtől – bár ezek jelenléte és a daganatos betegség diagnózisa között valóban nincs egyértelmű összefüggés.

Van azonban egy másik szempont. Ha valaki megbetegszik, azok a vonások, amik arra késztetik, hogy háttérbe szorítsa magát, hogy a tökéletesen elvégzett feladatot mindig fontosabbnak tartsa, mint a saját teherbírását, hirtelen nagyon veszélyessé válnak. A kezelések idején, de akár a kezelések múltával, a regenerálódás időszakában is, ez a berögzött működés sok plusz terhet jelent. Nem segíti sem a test és lélek visszaépülését, sem az új egyensúly megtartását.

“Honnan jön ez a hozzáállás, a megfelelés kényszere, és miért ilyen erős? Az ember azt gondolná, hogy a daganatos betegség ezt is azonnal átalakítja, azonnal odateszi a felkiáltójelet, hogy ezt így nem érdemes tovább.”

Múltból gyökerező hozzáállás

Hogy honnan jön ez a hozzáállásmód? Mint sok minden, ami az életünket alapvetően meghatározza, ez is a gyerekkorunkban, a neveltetésünkben gyökerezik. Ha a családból valaki azt hozza, hogy az önfeláldozás a legnagyobb érték, ettől később nehezen fog tudni eltérni. Mindaz, amihez a gyermekéveink alatt hozzászoktunk, annyira természetessé válik, hogy később sem kérdőjelezzük meg. Azt sem vesszük észre, hogy valójában ártó vagy terhes. Sokszor nem hogy a veszélyét, még a meglétét sem realizáljuk. Ez az egyik tényező, ami megnehezíti a változtatást – de van itt még más is.

Talán emlékszel még, amit a szűrőkről írtam. Bármilyen mélyen berögzült, öntudatlanná váló meggyőződés egy agyi „szűrőt” hoz létre. Ez a szűrő csak azokat a megéléseket engedi át, amelyek passzolnak az általa képviselt tartalomhoz.
Ha például az a belső szabály irányítja az életed, hogy minden esetbe első az önfeláldozás, érdekes helyzet áll elő, amint valami „önző” dolgot csinálsz.

Nézzünk egy példát

Tegyük fel, hogy akkor hív a barátnőd, amikor egy kimerítő nap után épp végeztél a teendőiddel. Olyan fáradt vagy, hogy nincs erőd felvenni a telefont, így ahelyett, hogy visszahívnád, lerogysz a TV elé. Az első néhány percben erős bűntudatod van, de a film, amit nézel, végül magával ragad, így teljesen megfeledkezel a telefonról.

Másnap, amikor a bűntudat újraéledt rohamával felhívod a barátnődet, lehet, hogy azt újságolja majd el nagy örömmel, hogy új kinevezést kapott. A beszélgetést ott folytatjátok, ahol abbahagytátok – te pedig hamarosan elfelejted az egészet.

De ha a barátnőd a következő nap azzal kezdi, hogy lebetegedett a gyereke, megjárták vele az ügyeletet, és onnan próbált elérni, hogy mindezt elmondja, te teljesen összetörsz. Még akkor is, ha a barátnőd örül a hívásodnak. Akkor is, ha benne semmi szemrehányás nincs, sőt, megkönnyebbült, hogy valakinek kiönthette végre a lelkét.

Ez az eset a te emlékezetedbe akkor is egy nagy, piros felkiáltójellel íródik be, ha a barátnődben semmiféle rossz nyomot nem hagyott. Te mindig úgy fogsz emlékezni rá, mint egy borzasztó, szégyenteljes dologra. Benned az marad meg, hogy „Tessék, itt a bizonyíték: mindig odaadónak kell lenni. Nagy baj lesz belőle, ha egyszer is magamat választom”.

Így aztán újra és újra az önfeláldozás mellett döntesz – még akkor is, ha a szervezeted azt jelzi, hogy ez a károdra van. Vagyis a „pozitív” példát törli az elméd. Az eredeti elképzelésbe beleillő, azt megerősítő eseményeket pedig továbbra is kiemelt helyen őrzi. Ezek a példák aztán egymásra rakódva végül egy egész – látszólag megdönthetetlen – bizonyítékhalmazt hoznak létre.

Ha felismerted, át tudod alakítani

Ezt a fajta torzított észlelést nem egyszerű fülöncsípni. Márpedig változtatni csak ott lehet, ahol észrevetted, ahol rálátsz, hogy valami elcsúszott. Átalakítani csak azt tudod, amit már felismertél.

„Egy csapdát csak akkor tudsz elkerülni, ha tudod, hogy ott van.” A sokat emlegetett hollywood-i bölcsesség a Kobra című filmből. 🙂

Az átalakulás útján is vannak nehézségek. Az egyik, hogy minden működés átalakítása egy hosszabb folyamat – ahogy erről már írtunk; a másik az, hogy közben szükségszerű, hogy „hibázz”. Azért tettem idézőjelbe, mert igazából ez nem hiba. Teljesen természetes, hogy miközben valami új viszonyulást alakítasz ki, a régi még meg-megjelenjen.

Érdemes elfogadnod, hogy egyszer-egyszer még akkor is a régi minta szerint reagálsz majd, ha jól tudod, hogy nem így kellene, vagy hogy nem így szeretnéd.

A változás lendületét megtöri, sőt megállíthatja, ha azt várod, hogy pusztán attól, hogy tudod, mit szeretnél máshogy, valóban képes is leszel rá. Ahogy már írtuk, valamit megérteni és a megértett dolgot elsajátítani két gyökeresen különböző dolog.

„Ebben az is benne van, hogy senki sem akar önző lenni, akár daganatos beteg, akár nem. Az önzés valami nagyon rossz dolog, amit el akarunk kerülni.”

Nagyon érdekes, amit mondasz! Nézzük ezt meg közelebbről. Amikor valaki elfárad és leroskad a TV elé – ennek tényleg ez a neve, hogy önzés?!

„Hát, önmagában nem…”

Mégis, így nevezted meg. Amikor valaki a fenti példában felveszi a telefont, csak úgy tudja megtenni, ha a másik érdekeit a saját szervezete érdekei elé helyezi – vagyis önfeláldozóvá válik. Bár ez egy nagyon humánus, szép gesztus, és megvan a maga helye az emberi kapcsolatok között, az önfeláldozásnak ára van.

Persze van olyan szituáció, amikor még a saját igényeink feladása árán is embertársunk segítségére sietünk, abból azonban baj lesz, ha ez olyan szélsőségessé válik, hogy mindig, minden esetben a másik szükségleteit helyezzük a magunké elé. Vannak helyzetek – ilyen a kisgyermekek nevelése –, amikor az ember saját dolgai tartósan háttérbe szorulnak, bár kisgyermeket nevelni is csak úgy lehet, ha azokat az energiákat, amiket elvisz, folyamatosan utántöltjük.

Az igazi csapda azonban nem ez.

Nem akarunk önzők lenni

Ahogy a kérdésben magad is megfogalmaztad, nem akarunk önzők lenni. Aki önző, az mindig azt kockáztatja, hogy kirekesztik, kiközösítik – bár aki igazán önző, annak ez nem számít. De ha valakinek olyan élmények vannak a háta mögött, hogy az elfogadás nem természetes, hogy a szeretet elveszíthető, az nagyon fog félni, hogy megkockáztasson bármi olyat, ami ehhez vezet.

De igaz a dolog másik fele is: mindent megtesz majd, hogy „jól viselkedjen”, kedves és önzetlen legyen, hogy az általa törékenynek megélt elfogadást valahogy megtartsa, és a kitaszítottságot elkerülje. Ha valakibe mélyen beégett az az élmény, hogy az ő személye nem számít, csak akkor van helye, akkor „jó”, ha a másik igényeit tartja szem előtt, akkor ezt a saját jólléte rovására is megteszi majd.

De bárkire igaz – ilyen fájó tapasztalások nélkül is –, hogy ha az önvédelmét önzésnek címkézzük, akkor könnyen eltántorítjuk attól, hogy kiálljon amellett, amire szüksége van.

A cimkézés

Ezért olyan veszélyes csapda a téves címkézés.

Mindannyian szeretnénk azt gondolni magunkról, hogy jól működő, jó emberek vagyunk. Nem akarunk önzők, bántók lenni, vagy bármilyen módon elítélhető módon viselkedni. Ha – téves címkézéssel – sikerül egy természetes igényt, érzést vagy viselkedést rossznak, tévesnek, elítélhetőnek beállítani, akkor azt nem fogjuk megtenni, még akkor sem, ha a saját igényeinkkel kell szembemennünk érte.

De az ellenkezője is igaz: ha valaki – akár öntudatlanul, akár manipulatív szándékkal – megterhelő, kellemetlen, kényelmetlen vagy akár fájdalmat okozó dolgot „jónak”, elvárhatónak, kívánatosnak állít be, sok esetben megtesszük akkor is, ha érezzük, hogy nem ezt szeretnénk.

Az önvédelem nem önzés, és az önzés nem csak az önfeladás árán kerülhető el.

Ha azonosítottad azt a csapdát, amit a tévesen, vagy kifejezetten rossz, manipulatív szándékkal használt címkézés jelent, igazítsd ki! Alakítsd át!

Van még egy dolog, amiről fontos, hogy tudj: a címkék kiigazítását megnehezítheti, ha valami olyan dologról van szó, ami a családodnak, szüleidnek, szeretteidnek meghatározó, fontos, értékes. Sokszor generációk során át cipelünk magunkkal olyan családi meggyőződést, „szabályt”, ami öntudatlanul irányítja – és nyomorítja – az életünket.

Ezt felülírni olyan, mintha a szeretteinket tagadnánk meg. Mintha azoknak az embereknek az értékrendjét kérdőjeleznénk meg, akik a legtöbbet jelentenek számunkra. Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mint egy áruló. Ha ebben a vergődésben benne maradunk, ha beleragadunk abba a köztes állapotba, hogy már látjuk, hogy a „szabály”, ami a dolgokat irányítja, romboló, de nem tudunk, nem merünk változtatni – az csak megsokszorozza a lelki terheinket.

A tökéletességről

A “tökéletesség” is ilyen szabály. Ha valaki abban a felfogásban nőtt fel, hogy csak az a jó, ami tökéletes, akkor mindenben tökéletességre fog törekedni – bármi áron. És ha azt írom, „bármi áron”, ezt sajnos szó szerint kell érteni. Tökéletesen helyt akar majd állni akkor is, amikor nem megy. Kiszorítja magából az elvárt, megfelelő teljesítményt akár az egészsége árán is. Kizsigereli magát, mert azt hiszi – mint ahogy az „önzésnél” is – hogy csak akkor elfogadható, ha tökéletesen teljesít.

Bár sokszor érzi, hogy tiltakozik a teste is, és a lelke is, mindezt nem fogadja el. „De hát más is ezt csinálja.” „Az anyám is három gyereket nevelt fel.” „A családot el kell látni.” „Egy felnőtt ember szedje össze magát…” Ismerősek ezek a mondatok? Bizony, ezek mindig nagyon veszélyesek, de az onkológiai kezelések alatt – és a kezelések után is – még inkább azzá válnak, mert – ahogy sokszor írtuk – rettenetesen sok energiát elvonhatnak a szervezetedből.

Erről szól Mariann esete is, a következő fejezetben.

Mariann: Egy indokot mondj… | Eset

Mariann már majdnem sír, ahogy kényszeredetten, kétségbeesetten ismétli: „Egy indokot mondjatok, csak egyet…!” Online csoportot tartunk, és a képernyőn keresztül is érzékelhető, mennyire elveszett. Mégis: szigorúan tartja magát. Választékosan fogalmaz, a hangja finom, az arca rezzenéstelen – csak a szeme árulkodik a benne dúló viharról. Kigördülni készülő könnyeit – a dühével együtt – elrejti előlünk, de leginkább talán maga elől.

Első ízben 10 éve diagnosztizálták emlőrákját. Mindkét gyereke kicsi volt még, nem volt kérdés, hogy számára egyetlen út van: a gyógyulás. Rendben végigcsinálta a műtétet, a kemoterápiát, a sugárkezelést. Közben önmagát sem hagyta el – családdal, kisgyerek mellett, hogyan is lehetett volna máshogy. Fegyelmezetten ellátta a háztartást, eljárt dolgozni, tette a dolgát, mint az aki jó feleség, jó gyerek, jó anya, jó főnök, jó beosztott, jó szomszéd…

Nem győzték dicsérni és csodálni az odaadását, kitartását, erejét – és a sok elismerés valóban olyan szárnyakat adott neki, ami vitte tovább, át a nehézségeken, kihívásokon.

10 év tünetmentesség után kiújult a betegsége. Érezte már egy ideje, hogy valami nincs rendben vele. Kimerült volt és fáradt, ráadásul a kamasszá serdült gyerekei jelentette kihívások mellé idős édesanyja ellátása is rászakadt.

Túl van az újabb kemoterápiás kezelésen, az eredményei jók, tüsi haja már kezd helyes, nyári frizurává alakulni. Jól kellene éreznie magát, de legalábbis örülni, hogy itt tart – ismétli tanácstalanul. De minden hiába: fáradt és kimerült, nincs kedve semmihez. Semmi nem megy neki úgy, mint korábban. Szeretne újra jól működni: jó gyerek lenni, jó anya, jó főnök és jó beosztott, jó feleség és jó szomszéd…

„Tegnap este, például” – meséli – „palacsintát kértek a gyerekeim. Tudjátok, milyen két örökké éhes kamasz. Rettenetesen kimerült voltam, sem a testem, sem a lelkem nem kívánta, hogy palacsintát süssek. De össze kellett kaparnom magam…Tudom, most majd azt mondjátok, hogy a szervezetem nem akarta, és hogy nemet kellett volna mondani. De miért, miért mondjak nemet? Örülnöm kellett volna – nem egy nagy dolog, és úgy szeretik a gyerekeim! Miért ne kellett volna megsütnöm azt a palacsintát? Csak azért, mert nincs kedvem?!„

A csoport azonnal Mariann segítségére siet. Minden irányból záporoznak felé a mondatok, sok-sok biztatás, saját példák, saját megélések. Mindenkinek van hozzá egy jó szava: „Vigyázzon magára, mert ő a legfontosabb! A gyerekeinek az a legjobb, ha ő jól van…”
De mindez, a rengeteg tanács, jó szándék, lepereg róla. „Miért, miért ne kellett volna megtennem – ismétli egyre elveszettebben. „Egy indokot mondjatok csak egyet, hogy miért ne…!”

Miközben a résztvevők fáradhatatlanul, de egyre tanácstalanabban próbálkoznak, lassan ráeszmélek, mi is történik valójában. A párbeszéd nem a csoport és Mariann között zajlik – ő önmagával harcol. Kétségbeesett mondatai a saját magával folytatott, reménytelen küzdelmet hangosítják ki. Azt a belső hangot, ami nem engedi, hogy a kötelességtudat, a megfelelés évtizedes csapdájából kiszabaduljon.

Mariann „fejben” nagyon jól tudja, hogy a szervezete állapota mindennél fontosabb, ahogy azt is, hogy a gyerekeinek nagyobb szüksége van rá, mint a szerda esti palacsintázásra. Érti, tudja – de a lelkében mélyen beégett törvényt mégsem tudja felülírni.

Hány éve, hány évtizede tarthatja már fogva a megfelelés kérlelhetetlen parancsa – fut át a fejemen. Miféle félelmek köthetik gúzsba, mennyi kétség, mennyi bizonytalanság, és mögötte hányfajta fájó tapasztalás? Mióta mérgezi már a meggyőződés, hogy ha „nem viselkedik jól”, eldobják majd, és nem kell senkinek? Vajon hányszor kellett kemény teljesítménnyel megvásárolnia, hogy elismerjék, vagy egyáltalán észrevegyék…?

A védelmi vonalat, amit a megfelelés kényszere húzott maga köré, a csoport sem tudja most áttörni – valami talán mégis elindult. Mariannak nem is válaszokra volt szüksége, pusztán arra, hogy átélje a csoport támogatását. Közöttünk megélheti, hogy lehet gyenge, „tökéletlen” és feszült – elfogadják és megértik akkor is, amikor talán még ő sem érti önmagát.

A kép illusztráció, mesterséges intelligencia segítségével készült (ChatGPT)

Sokat jelent ez az elfogadás. Néha ez a legtöbb, amit adhatunk – és a legtöbb, amit kaphatunk. Alap lesz majd, amin megvetve a lábunkat, először talán tétován, bizonytalanul, de mégis elindulunk a változás felé. Elindulunk valódi önmagunk felé.

Jelen-lét | gyakorlat

Megérintett Mariann esete. Van valami, ami egy ilyen helyzetben segít?

Én azt tapasztalom, hogy akár a tökéletes teljesítményről, akár az önzésnek címkézett önvédelemről – vagy akármilyen más, lelki csapdáról van szó, pontosan ismerjük a szervezetünk válaszát. Sokszor hallom érintettektől: „Valahol legbelül tudom, hogy igazam van. Tudom, hogy jogom van fáradtnak lenni, tudom, hogy az önvédelmem nem önzés…” Valahol legbelül, a lélek legmélyén ott van egy hang. Tisztán hallhatók a válaszai, csak nem merünk, nem tudunk hallgatni rá.

Sokat segít, ha megtanulsz elcsendesedni, és odafigyelni erre a belül megszólaló hangra

A valódi odafordulás, a társaktól érkező igazi, értő támogatás is nagyon sokat jelent. Az érintetteknek az a közössége, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy – ha kell, gyengének, kicsinek, elesettnek… Segít az is, ha a társak elfogadó közösségében nyitott vagy a visszajelzéseikre, és engeded, hogy mások szemén keresztül is ránézz a dolgaidra. Komolyabb elakadásnál a pszichoterápia nyújthat segítséget.

Sokan vannak, akik előtted megjárták ezt az utat. A blogbejegyzések között is olvashatsz ezekről:

Szakértő kerestetik! Ide a szakértővel!

Külső szakértőt keresünk, pedig a testünk teherbírását kutató kérdésre a szervezetünk adja meg a választ.

https://www.kiutarakbol.hu/post/szakerto-kerestetik-ide-a-szakertovel

Csak Te vagy, ami számít!

„Gyorsított eljárással” megoldani a problémáinkat? Mi történik, ha a nézőpontunkat változtatjuk meg?

https://www.kiutarakbol.hu/post/csak-te-vagy-ami-szamit

Szegény gazdagok – avagy a marokkói esztergályos

Mitől gazdag egy élet? Mit nyújthat egyetlen pillanat? Milyen kincseink bújnak el úgy, hogy évekig nem vesszük észre…?

https://www.kiutarakbol.hu/post/szegeny-gazdagok-avagy-a-marokkoi-esztergalyos

Ikigai – mindegy, hogy mi, ha igazán a tiéd

Értem ezt a lányt. Értem az önmagunkkal való egységben élt élet szépségét, erejét. Az elvárttól eltérni nagy kihívás. Itt ül előttem, és lá

https://www.kiutarakbol.hu/post/ikagi-mindegy-hogy-mi-ha-igazan-a-tied

Azoknak a működéseidnek az átalakításában, amelyek szükségtelenek, és nem szolgálnak megfelelően, segítségedre lesz az alábbi jelen-lét gyakorlat.

A régi berögződéseidet a jelenben írhatod át. Lehet, hogy korábban alakultak ki, lehet, hogy a gyerekkorodból hozod őket, de mindarra, ami elmúlt, már nincs hatásod. A magaddal hozott múlt azonban a jelen történéseiben tettenérhető. A tettenérésben nagy segítség, ha figyelsz magadra, ha figyelsz a szervezeted jelzéseire.

Biztos előfordult már veled, hogy hirtelen azt érezted: valami nem stimmel. Egy teljesen ártatlan, mindennapi helyzetben megjelent benned ez a furcsa érzés. Talán te magad sem értetted, honnan jön, mégis ott volt. Az is lehet, hogy egy sokszor ismétlődő helyzetben, ami látszólag megszokott, amire sosem kérdeztél rá, egyszer csak azt érezted, hogy „ez így nincs rendben.”

A közérzeted jelez – a helyzet, amiben vagy, sérti az önazonosságod. Valami ki nem mondott elvárás meggátolja – de legalábbis megnehezíti – hogy úgy érezz, vélekedj, viselkedj, ahogy azt igazán a sajátodnak érzed. Mégis, ilyenkor ezt az érzést legtöbbször elhessegeted. Valahogy elnyomod, túllépsz rajta. Megmagyarázod magadnak, hogy miért ne hallgass rá: „De hát egy fegyelmezett ember nem nyafog, teszi a dolgát.” „Most miért akadékoskodjam, jobb a béke.” „Végülis nem egy nagy dolog.” „Képes vagyok rá, belefér…”
De ez a „furcsa érzés” fordulópont is lehet: dönthetsz úgy is, hogy odafigyelsz rá, és teret adsz a benned megbújó új döntéseknek, utat adsz valódi önmagadnak.

A négy kérdés gyakorlat ehhez ad fogódzót. Az első három kérdés segít abban, hogy pontosan körbejárd, mi is zajlik benned. Mi az, ami a tényleges szituációból fakad, és mi az, ami régebbről hozol, és öntudatlanul ismételsz. A negyedik kérdéssel megtalálod, hogy milyen új úton indulj tovább.

Gyakorlat: négy kérdés a „jelen-lét”-ért

Ha bármilyen helyzetben a szervezeted jelez, hogy „valami nem stimmel”, állj meg egy pillanatra, és vegyél néhány mély levegőt. Az is sokat segít, ha elkezded a tudatos légzés gyakorlatot. Az, hogy a figyelmed a légzésedre összpontosítod, segít megérkezni a jelenbe. Segít abban is, hogy eltávolodj a történtektől, és egy objektív, tisztább látószögből nézz magadra.

Nézzünk meg egy helyzetet!

Órák óra várakozol a szakorvosi vizsgálatra, mire kijön egy asszisztensnő. Jól leteremt, hogy a papírt mért nem dobtad be az ajtóra rögzített postalábába, hogy tudják, hogy megérkeztél.

Tegyél fel négy kérdést:

1. Mi történik?

Írd le magadban a helyzetet. Figyeld meg, hogy ami történik, az csak egy aktuális, jelenbeli dolog-e. Van-e benne olyan szokásos, ismétlődő elem, amiben egy múltbeli, berögzült működésed köszönhet vissza.

Megfogalmazódhat benned: Már megint jól leteremtettek. Jellemző, velem mindig ez történik.

2. Hogyan reagálsz?

Mit érzel?
Mit gondolsz?
Mit teszel?

Vizsgáld meg, hogyan reagálsz a helyzetre. Vizsgáld meg részletesen az érzéseidet. Hogy vagy itt és most? Mit érzel, hogyan hat rád mindaz, ami veled és benned zajlik?

Tudatosítsd, hogy mit gondolsz a helyzetről – és a helyzetben önmagadról. Mi történik veled, és hogyan reagálsz a történtekre? Azt is vizsgáld meg, hogy belül, a fejedben mit csinálsz. Mi az a „mozi”, ami belül fut? Figyelj a belső beszédre, hogyan kommentálod magadnak a történteket.

Például érezheted ezt: nagyon vacakul vagyok, rettenetes ez az egész. Leblokkoltam, tehetetlen vagyok, mint egy kisgyerek. Van bennem düh is, de félek kimutatni, mert kiszolgáltatott vagyok. Persze ettől még jobban szégyellem magam.

Gondolhatod azt: ha igazán belegondolok, tudom, hogy méltatlan mindaz, ami történik velem. Mindig ilyen helyzetbe kerülök, újra és újra ezt élem meg a munkahelyemen, a családban… Meghúzom magam, engedek, csak hogy ne legyen baj. Pedig tudom, hogy jogom van megvédeni, képviselni magam, de nem vagyok képes rá. Igen, azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén.

Reagálhatsz így: megijedek, alig merek megszólalni, amit mondok, csupa mentegetőzés és bocsánatkérés. A fejemben végigfut, hogy ha most visszaszólok, az asszisztens leordítja a fejem. Szinte látom magam előtt a jelenetet, ahogy mindenki szeme láttára megsemmisülök. Folyamatosan ismételgetem magamban: „Jaj, de hülye vagyok, észre kellett volna vennem a kiírást.” Megpróbálom jól összehúzni magam. Bár eszembe jut, hogy nem biztos, hogy ez így rendben van, ilyenkor így szoktam reagálni, csak hogy elkerüljem a bajt.

3. Mit szeretnék?

Gondold végig, hogy a viselkedésed, a reakciód az-e, amit ebben a helyzetben szeretnél. Olyan-e, ami a te szervezeted, a te egész létezésed célját szolgálja. Ha nem, ezen a ponton hozhatsz egy új döntést.

Vedd számba, mit szeretnél. Hogyan éreznéd jól magad, hogyan szeretnél reagálni, hogyan szeretnél gondolkodni magadról és a helyzetről ebben a szituációban? Nézd meg, hogy ez az új döntés milyen módon változtatja meg az érzelmi világodat itt és most, és mit változtat a hasonló helyzeteken a jövőben.

Azt szeretném: ha ebben a helyzetben – és minden hasonló helyzetben – ha ki tudnék állni magamért. Szeretném felszámolni a félelmet, és megtalálni a hangom. Megtalálni a valódi válaszaimat, ami nem bántó, nem sértő, de határozott és helyénvaló.”

4. Mit tehetek most és általában?

Gondold végig, mit tehetsz most és általában:

Mit tehetek most? „Kifelé” talán semmit, de belül, „önmagam felé” nagyon sok mindent tehetek itt és most! Először is – és talán ez a legfontosabb most – odaállhatok magam mellé. Ahelyett, hogy a belső beszéddel tovább kárhoztatnám magam, inkább néhány jó szóval megsimítom az amúgy is megtépázott lelkem. Elmondom magamnak, hogy semmi olyasmit nem tettem, amiért így kellene bánni velem – másnak vagy önmagamnak. Gondolatban megölelhetem, sőt, megdicsértem magam – hiszen ezen a ponton elindult a változás!

Lehet, hogy itt és most ennek az asszisztensnőnek nem tudok visszaszólni, de a nyugalmamat, méltóságomat megőrizhetem. Számbaveszem mindazt, ami van. A fejemben kialakult ijesztő gomolyagból visszatérek az itt és most-ba, ahol egy felnőtt, alapvetően vidám, jó szándékú ember vagyok. Azt hiszem, folytatom a tudatosan légzést, az valóban segít…

Mit tehetek általában? Először is elhatározom, hogy továbbra is éber leszek. Ha méltatlanul bánnak velem, felismerem, mert itt kezdődik, hogy megváltoztassam azt a régi mintát, ami eddig irányított. Abbahagyom, hogy magamat kárhoztatom, és visszahúzódok. Megkeresem a saját hangom, és elmondom, mit szeretnék. A két barátnőmmel már jól megy, nekik meg tudom mondani, ha valami nem esik jól. Ők kedvesen és megértően fogadják, és ez sokat segít. Keresek egy jó kommunikációs tanfolyamot, és azt is megnézem, milyen könyvet vagy YouTube-videót találok ebben a témában. Keresek egy közösséget is, ahol mindebben támogatnak.

+ 1: nagyon fontos lépés

Légy hálás magadnak mindezért! Sokat tettél az érzelmi egyensúlyodért, és ezzel az egész szervezeted zavartalan működéséért. Éld át, és fejezd ki ezt a hálát magadnak.

A lelked mélyén – Belső hely és Összehangolva meditáció

Bármi történjék is, bármilyen kihívások elé állítson a sors, vagy bármilyen csapdába csaljanak létezésed tekervényes útvesztői, valahol benned, mélyen, ott rejtőzik egy háborítatlan tartomány. Az archaikus népek és a modern tudomány is ismeri a létezésnek ezt a titkos, megszentelt rejtekét. A sámánok erőhelynek nevezik, a mélylélektan Selbstként, Ős-énként utal rá. Ennek megjelenítői a keleti hagyomány varázslatos mandalái is.

Akármilyen titokzatosan vagy tudományosan hangzik is, mindannyian jól ismerjük. Erre utal, amikor azt mondjuk: „a lelkem mélyén tudtam” vagy „a lelkem mélyén éreztem…”

Gyakorlat: színezd ki a saját mandalád

Ezzel a különös hellyel, ezzel a lelked mélyén szunnyadó varázslatos tartománnyal kapcsolódhatsz össze akkor, amikor mandalát készítesz.

A mandala ősidők óta a teljesség, az egység, és a középpontunkkal való kapcsolódás szimbóluma. Alakja, a kör, egy önmagába záródó végtelen vonal, amelynek nincs kezdete vagy vége – így a teljességet, az egységet jelképezi. A mandala harmonikus elrendezése emlékeztet rá, hogy mindannyiunkban ott él az változatlan belső mag, az a központi rész, ami a mindennapok minden kihívása között megőrzi önmagát, fenntartja az egyensúlyát. A „teljes” én – valódi önmagunk.

Amikor mandalát készítünk, nem csupán egy előre kirajzolt mintát töltünk meg színekkel. A mandala színezése során a figyelmünk lassan befelé fordul, a hétköznapi gondok, aggodalmak kiszorulnak, és belső világunk igazi szépségével, épségével kerülünk kapcsolatba.

A mandalaszínezés ezért nem egyszerű „kifestőzés”, hanem egy izgalmas, csendes belső utazás: találkozás önmagunkkal találkozás azzal a nyugodt, stabil középponttal, ahol akkor is egyensúly van, amikor a külvilág zajos vagy bizonytalan körülöttünk.

Készítsd el saját mandaládat

A könyv legvégén találsz néhány sablont. Válaszd ki, melyik illik hozzád a legjobban, és színezd ki úgy, ahogy téged – amilyen valójában vagy – kifejez. A példák alapján megrajzolhatod a saját sablonodat is.

Készítsd el a gyógyulás mandaláját.

Keresd meg, alkosd meg, hogy milyen formák és színek fejezik ki, amikor harmóniában, tartós egyensúlyban vagy testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Bármikor újra rajzolhatod-színezheted, és ha kedves van, a gyógyító meditációba is beépítheted a képet.

Keresd fel a belső nyugalom helyét

A lelked legbelsőbb zugában, a létezésed gyökerénél – ami a legmélyebb, de egyben a legmagasabb pont, ami minket a minket meghaladóval összeköt – mindig béke van. Ha megtalálod hozzá az utat, ott mindig harmóniára lelsz, erőt és egyensúlyt találsz. Ez az örök, tiszta és derűs jelen birodalma, ami múlhatatlan menedéket jelent.

Gondolatban bármikor felkeresheted, hogy elidőzz ott, ha szükségét érzed. Képzeletben olyanná formálhatod, amilyennek szeretnéd. Ahogy a mandalád színeit, belső helyed is úgy alakíthatod, ahogy neked a legjobb. Kiválaszthatod a neked leginkább megfelelő helyszínt – ami lehet valódi, jelenbeli, de múltbeli, vagy éppen olyan, ahogy azt fantáziád, a vágyaid megteremtik. Berendezheted valódi vagy mesebeli alakokkal, tárgyakkal, színekkel, formákkal, ízekkel, illatokkal, élményekkel … az a lényeg, valóban jó érezd ott magad.

Ebben a varázslatos tartományban olyan kérdésekre is megtalálhatod a válaszokra, amikkel a hétköznapokban nem boldogulsz, ahol egy mélyebb, intuitív tudásra van szükséged. Ha kérdéssel érkezel, arra figyelj, hogy ez ne egy direkt kérdés legyen. Ne az igen-nem válaszokat firtasd, hanem hagyd, hogy a ez a mélyebb, intuitív tudás ötletekkel, új nézőponttal, tágabb belátással ajándékozzon meg.

Keresd hát fel belső nyugalom helyét, ha szükséged van rá, hogy megpihenj, erőt gyűjts, feltöltődj, választ kapj, vagy egyszerűen csak jól érezd magad. Ebben egy vezetett meditáció is segít:

Belső hely meditáció

Érezd hát jól magad, maradj összehangolva a közérzeted jelzéseivel, a pillanat üzenetével. Maradj összehangolva a környezeteddel, a szeretteiddel, szűkebb és tágabb világoddal. Maradj összehangolva a világod közepével, az Erővel, ami kezdet és vég, soha ki nem apadó forrása a létezésnek.

…és maradj összehangolva velünk. A programjainkat, egyéb írásainkat megtalálod a honlapon.

Összehangolva vezetett meditáció

Az eszközök már a kezedben vannak

Az itt leírtak nem helyettesítik sem a daganatos betegség megfelelő, onkológiai kezelését, sem a pszichológussal való konzultációt. Pusztán egy kiegészítő eszközt adnak a kezedbe, hogy jobban megértsd a kihívásokkal teli helyzeteket – és ezzel könnyebben kezeld őket. A téged kísérő szakembert is megkérheted, ha szükséges, hogy segítsen értelmezni és elvégezni a könyvben leírt gyakorlatokat.

Az alábbi lépéssorozat a könyvben leírt eszközöket állítja sorrendbe. Ez a sorrend egyben javaslat is arra, milyen készségek elsajátításán keresztül érdemes haladnod.

A megbirkózás útja

• Lélegezz – fedezd fel a tudatos légzésben rejlő lehetőséget.
• Alakítsd ki a saját relaxációs rutinodat.
• Használd a képzelőerőd – készítsd el saját gyógyító mozidat.
• Készíts láncot a gyógyulási út gyöngyszemeiből.
• Gondold át – használd a gondolati váltókat.
• A csacsi és a répa – találj célokat, amik előre húznak.
• Ragadd meg mindazt, ami van.
• Gyűjtsd össze lehetőségeid gyémánt porszemeit.
• Használd a jelen-lét erejét.
• Töltődj a Belső Helyen.

Persze ez a sorrend az igényeidnek megfelelően megváltoztatható. A tudatos légzés azért került az első helyre, mert a legegyszerűbb – valóban könnyű és mindig kéznél van.

Ráadásul hatékony: ha bárhol elakadsz, ha bármikor érzelmileg megterhelő helyzetbe kerülsz, a tudatos légzés segítségével a felkavarodott érzelmeid lecsillapíthatók.

Amikor a tudatos légzés segítségével az új érzelmi egyensúly helyreállt, folytasd bárhonnan, használd örömmel az erőforrásaidat. Minél jártasabb vagy egy technikában, annál biztosabb, hogy a segítségedre lesz. A jártasság pedig – ahogy azt sokszor írtuk – az ismétlések számával egyre nő. Ahogy egyre többször csinálod, annál könnyebben és hatékonyabban használod majd bármelyik eszközödet.

A felsorolt technikák sorrendje azért is felcserélhető, mert amit itt sorba szedtünk, az valójában nem egyszerűen csak követi egymást. Az egyes lépések egymásba kapcsolódva egy egymást erősítő spirált alkotnak. Bárhol is lépsz be a körbe, az visz tovább – akárhonnan indulsz ez út az érzelmi és szervezeti egyensúlyod felé tart.

Amikor egy helyzetben – bármilyen módon – visszaszerzed az érzelmi stabilitásod, sokkal többet és hatékonyabban tehetsz önmagadért. Amikor elborít a keserűség, ha beindul a „mozi” a kétségbeesés képsoraival, a betegséggel való megküzdéshez használható energiáid elúsznak. Ha ennek útját szabod, minderre sokkal több erőd marad.

Ha nyújtózol egy nagyot, máris tisztábban és derűsebben látod a világot, könnyebben állod útját a gondolati csapdáknak. Ettől aztán sokkal nagyobb kedvvel állsz neki a céljaid megvalósításához, és a megvalósult apró célok öröme máris repít tovább. De kezdheted a céljaiddal is, és az abból nyert örömöt, hitet és reményt használhatod arra, hogy erélyesen odaszólj a szorongás rémének: „Hazudsz, bitang!”, hogy aztán a félelem csapdájából kikerülve derűvel és nyitottan lásd meg, és éld meg a téged körülvevő, gazdagító lehetőségeket. Akárhogy is, a legfontosabbat már megtetted: végig olvastad ezt a könyvet, és ezzel valóban hatalmas dolgot tettél önmagadért. Kikerültél abból a körből, ahol passzívan, kiszolgáltatottan, tehetetlenül várod a megoldást.

Te a kezedbe vetted a sorsodat. Tenni akarsz magadért, és az itt átadott lehetőségekkel – reméljük, tapasztalod – valóban sokat tehetsz.

EGÉSZ-ségedre!

Hanganyagok, meditációk

Bevezetés a hanganyagokhoz

Itt néhány olyan hanganyagot hallgathatsz meg, amelyek segítenek abban, hogy önmagaddal és erőforrásaiddal összehangolódj. Amikor úgy érzed, szükséged van rá, kiegészítheted velük a saját, képi gyógyító csomagodat.

Nem kell szigorúan követned a vezetett imaginációk szövegét. Hagyd, hogy az elhangzó szavak és a felötlő képek vezessenek. Ezt nem lehet „jól” vagy „rosszul” csinálni. El is alhatsz közben, ha úgy esik jól; itt (Imagináció – gyakran ismételt kérdések) olvashatsz arról, hogy van olyan, amikor az alvásra nagyobb szükséged van. A belső bölcsességed majd figyel helyetted, miközben alszol, és ő mutatja az utat.

Ha szeretnéd követni az elhangzó szavakat, de a figyelmed elterelődik, azon se bánkódj, ez teljesen természetes. Szelíden tereld vissza a figyelmed, ahogy arról itt (Relaxáció – Engedd el magad gyakorlat) olvashatsz.

Figyelmeztetés:

Ha bármilyen komolyabb érzelmi problémával küzdesz – szorongás, depresszió vagy egyéb lelki zavar esetén –, illetve ha pszichológiai vagy pszichiátriai kezelés alatt állsz, a hanganyagok használata előtt kérd ki kezelőorvosod vagy pszichológusod véleményét. A vezetett meditáció a lélek stabilizálásának egy szelíd útja, de vannak helyzetek, amikor használata nem javasolt, sőt veszélyeket rejthet.

Biztonsági figyelmeztetés:
A hanganyagok ellazíthatnak, és csökkenthetik a figyelmedet. Ne hallgasd őket vezetés közben, illetve olyan helyzetben, ahol folyamatos figyelemre és gyors reakcióra van szükség.

Mandalák: feltölteni a lelket, lecsillapítani az elmét

Összegyűjtöttünk néhány mandala sablont, amelyeket kedvedre kiszínezhetsz. A színezés nemcsak kellemes kikapcsolódás, hanem az elmúlt évek kutatásai szerint abban is segít, hogy a lelked feltöltsd, a figyelmed összpontosítsd, és az elméd lecsillapítsd.

Amikor színezünk, figyelmünk a színekre, formákra és mozdulatokra irányul. Ez a tevékenység segít kiszakadni a mindennapi aggodalmakból, lelassítani a gondolatokat, és egyfajta nyugodt, meditatív állapotot teremthet. Különösen a mandalák szimmetrikus mintái alkalmasak arra, hogy csökkentsék a feszültséget és elősegítsék az ellazulást.

Nincs jó vagy rossz megoldás: válassz színeket szabadon, engedd, hogy a figyelmed a jelen pillanatra összpontosuljon, és élvezd az alkotás örömét.

Jó színezést és feltöltődést kívánunk!