Korábban az volt az uralkodó tudományos nézet, hogy a génjeinkben tárolt információ szigorúan rögzített. Mint a korábban már említett videokazettán: ugyanaz a film fut rajta, akárhányszor játsszuk le. És egészen a közelmúltig azt gondoltuk, hogy ha valahol rosszul sikerült egy jelenet – valahol hiba került a genetikai anyagban – az úgy marad, nem tehetünk ellene semmit. Rengeteg szorongást okozott ez – és okoz ma is – a daganatos betegekben, hiszen sokan úgy érzik, ezzel a sorsuk eldőlt. A betegségük előre elrendelt, megváltoztathatatlan…
Napjaink kutatásai azonban lebilincselően új eredményekkel szolgálnak. Az epigenetika – az örökléstan legújabb fejezete – felszabadít minket az eleve elrendeltség nyomása alól.
Az epigenetikai kutatások szerint nemcsak az számít, hogy mit kaptunk örökségül: a génjeinkben tárolt információ sorsát számos külső tényező befolyásolja.
A genetikai állományunk stabil és változatlan – ezt most is így gondolják a tudósok. A dolog azonban némileg átalakult, a hangsúly az egyes génekről azok hálózatára, és a géneket körülvevő, „gének feletti” környezetre tevődött át. A legújabb eredmények szerint a környezeti hatások képesek befolyásolni, hogy a génekben tárolt információk közül mi lesz az, ami ténylegesen megjelenik. Vagyis a külső, gének feletti tényezők szabályozhatják – bekapcsolhatják, felerősíthetik – sőt ki is kapcsolhatják egy adott gén működését. A genetika a videokazettás korszakból a számítógépen szerkeszthető, újarendezhető, átalakítható tartalmak világába került át.
Az epigenetikai következménnyel bíró környezeti hatások sora egészen elképesztő: ide tartozik a mozgás, a táplálkozás, a beszívott levegő, az elfogyasztott étel tisztasága. De ma már bizonyított, hogy a lelki és társas hatások szerepe is jelentős: az erős érzelmi támasz, a jó társas kapcsolatok, a megélt örömök, a meditáció és az ima mind olyan tényezők, amelyek a gének szabályozásán keresztül a kedvező hatások megjelenését segítik.
Az epigenetikai kutatások következtetései összecsengenek a PNI (pszichoneuroimmunológia) eredményeivel. A szervezeti egyensúly megőrzésében mindkét terület kiemeli az életmód, a mozgás és a táplálkozás szerepét, és aláhúzza a pszichés tényezők jelentőségét. És ha az összecsengéseknél tartunk: az epigenetikai tényezők jelentős szerepet játszanak az előző fejezetben tárgyalt telomeráz enzim megfelelő működésében is.
Remélem érdekesnek találtad ezt a kis elméleti kitérőt. Sokan elmondták, hogy könnyebb ráhangolódni, ha értik a szervezet működését.