A daganat kialakulása a mai ismeretek szerint multikauzális, vagyis több különböző tényező együttes hatásának az eredménye. Ezen tényezők között van olyan, amely öröklött, van, amit károsító környezeti hatások okoznak, és van, ami az életmóddal hozható összefüggésbe. Tudunk olyan tényezőről is, amely egyszerűen csak adott – például az, hogy az életkor előrehaladtával csökken a sejteket megújító mechanizmusok pontossága, és egyre nő a lehetősége annak, hogy az osztódás során hibás sejt keletkezzen. A legtöbb esetben feltételezhetően az összes hatás közrejátszik a betegség megjelenésében, de hogy kinél melyik milyen arányban, azt sosem lehet biztosan megmondani.
Az azonban biztosan állítható, hogy a daganatos betegség kialakulásának összetett feltételrendszeréből egyetlen okot kiemelni nagy hiba. Van persze egy-két kivételes eset. Egy erős radioaktív besugárzás akár rövid idő alatt nagy valószínűséggel kivált kóros sejtburjánzást, anélkül, hogy ebben a korábban felsorolt területek bármelyikének szerepe lenne. De ezt a kivételesnek mondható helyzetet leszámítva a daganatos betegség megjelenése egyetlen okkal nem magyarázható.
A daganatos betegség „lelki oka”
Még mindig nagyon elterjedt az az elképzelés, hogy a daganatos betegség a lelket ért sérülésekre vezethető vissza, és az „igazi” ok, a betegség „magyarázata” kizárólag pszichés okokban keresendő. Ebből az elképzelésből születnek azok a mondatok, hogy a betegséget „magadnak csináltad”, és hogy „csak akarnod kell, hogy meggyógyulj”, mert az egyetlen megoldás, hogy „gondolkodj pozitívan”, hiszen „minden fejben dől el”.
Ezek a mondatok nemcsak tévesek, de nagyon bántóak és rettenetesen megterhelőek az érintettek számára. Még ha el is fogadjuk, hogy a betegség kialakulásához hozzájárulhattak komoly és tartós érzelmi megterhelések, az az állítás, hogy az egészség és a betegség kizárólag pszichés hatásokon múlik, nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy elég megtalálnod a lelki gubancot, ami a betegséghez vezetett – és ezzel kész, mindent megtettél a gyógyulásért.
Pszichés hatások?!
Van erre egy egyszerű példa. Képzeld el, hogy egy kimerítő hét után, fáradtan és éhesen, egy hideg előtérben vársz egy programra, és a közeledben valaki köhög. Ha másnapra begyullad a torkod, pusztán az, hogy számba veszed a megbetegedéshez vezető körülményeket, nem fordítja vissza a folyamatot. Abban persze segít, hogy tudd, legközelebb mire figyelj, mit csinálj másképp, de akármilyen alaposan járod végig, hogy mi vezetett odáig – kimerültség, hideg, a köhögéssel rád ragasztott ágensek –, a kialakult gyulladás már ott van. Ilyenkor meleg tea kell, a torkodra borogatás, sok pihenés, szükség esetén antibiotikum, lázcsillapító…
Ugyanígy van ez a daganatos betegséggel. Nem igaz, hogy a lelki körülmények feltárása, vagy akár a problémák megoldása biztosan, és minden egyéb – hagyományos onkológiai kezelés nélkül – elvezet a gyógyuláshoz.
Módszerek?! Tanítók?!
Újra és újra felröppennek olyan „módszerek”, feltűnnek olyan „tanítók”, akik azt állítják, hogy pusztán a lelki problémák feltárásával meggyógyítanak bárkit – persze nem kevés pénzért. Ezek a végletes és szélsőséges elképzelések nagyon károsak, szó szerint életveszélyesek.
A lelki-érzelmi tényezőkre figyelni azonban nagyon fontos. Nem csak a betegséget megelőző dolgokra, hanem mindarra, amit a diagnózis, a vizsgálatok, a kezelések, sőt, még a későbbi kontrollok is jelentenek. A betegséggel való megküzdést jelentősen befolyásolja, hogy valaki milyen módon tud megbirkózni a helyzet jelentette pszichés kihívásokkal.
A daganat már önmagában komoly lelki teher. Ha ezt még egyéb, a diagnózis előttről hozott, megoldatlan, traumatikus helyzetek nehezítik, a megterhelés megsokszorozódik. Ha valaki már korábban szorongásos zavarral, depresszióval vagy egyéb érzelmi problémával küzdött, ez a daganatos betegség megjelenésekor felerősödhet. Egy ilyen helyzetben nagy szerepe van a pszichés – akár gyógyszeres – segítségnek. (LINK: A pszichés tényezők szerepéről, a szorongásról és a depresszióról olvashatsz még itt.)
Azt azonban mindvégig fontos szem előtt tartani – ahogy azt egy jó szakember is teszi –, hogy az onkológiai kezelések alatt a szervezetet nem szabad a lelki problémák felgöngyölítésével terhelni. A pszichoterápia és az – akár korábbról hozott – problémák feldolgozásának ideje akkor jön el, ha a szervezet már egyensúlyi állapotba került. Addig az a legfontosabb, hogy a szervezet a lehető legkönnyebben vészelje át a diagnózis és a kezelések jelentette, egyébként is nehéz időszakot.