A szervezetünket felépítő sejtek folyamatosan megújulnak. Mint egy autóban: ha egy sejt valamelyik alkotórésze elkopott, újat kap helyette. A sejt azonban – az autótól eltérően – képes arra, hogy önmagát javítsa ki, saját maga készíti el a megújult működéshez szükséges alkatrészeket. Minden egyes sejtben ott van az alkatrészek legyártásához szükséges tervrajz – kromoszómák formájában. A kromoszómák a sejt örökítő anyagát, a DNS-t tárolják, feltekerve. Valahogy úgy, mint a régi videokazetták. A DNS a szalag, ez tartalmazza a tervrajzot, a szerelési útmutatóval együtt.
Minél hosszabb életű egy sejtünk, annál több megújított alkatrészre van szüksége – egyre többször játssza el a tervrajzot tartalmazó videókazettát. Az újabb és újabb javításnál a „szalag”, az örökítő anyag eltöredezik, szakadozottá, pontatlanná válik. Egyre több hibás sejtalkatrész jön létre, és így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a sejt működése zavart szenved, és a sejt a végén selejtté válik. Az átöröklésért felelős genetikai anyag sérüléséhez több tényező hozzájárul; ma már tudjuk, hogy az életmódbeli tényezőknek és a krónikus stressz hatásoknak is komoly szerepe van benne.
A sejteken belül az örökítő anyagot a telomezráznak nevezett enzim védi a sérülésektől.
A sejt normál osztódásakor a kromoszómák végéről, a „telomer”-nek nevezett részről, mindig letörik egy pici darab – ezzel sérül az átadott információ minősége is.
A telomeráz enzim a kromoszómavég épségét őrzi. Odakapcsolódik a telomerhez, mintha ráhúzna egy kis sapkát.
Ez a „telomersapka” – olyasmi, mint egy cipőfűző végén a műanyag kupak – megóvja a telomert. Nem engedi, hogy az újabb osztódások során a kromoszómavég letörjön. Ezzel lassítja a sejtek öregedését, és hozzájárul ahhoz, hogy hosszabb ideig rendben, egészséges működjenek. Érdekesség, hogy bár minden sejtünkben ott van ez a jótékony telomeráz enzim, az őssejtekben és az immunsejtekben kifejezetten nagy számban megtalálhatók.
Az Ornish-féle gyógyító kép főszereplői a telomeráz angyalok. Ők azok, akik az osztódó sejtek kromoszómáinak végére rárepülnek, és csinos kis telomersapkát húznak rá. Ezzel biztosítják, hogy a megújult sejtbe hibátlan genetikai anyag kerüljön át, és így megakadáloyzzák, hogy selejt keletkezhessen.
Ornish doktor módszere komoly sikert hozott, kutatásai számos, lelkesítő eredményről számoltak be. Prosztata rákkal küzdő betegeiket paramétereit három hónapig követve azt találták, hogy a módszer résztvevőinél a telomeráz enzim aktivitása jelentősen fokozódott, és javult az életminőségük is. A sikerhez valószínűleg nem csak a telomeráz angyalok imaginációjának van köze, hanem szerepet játszik benne az az egyszerű diéta és könnyű mozgás is, ami ugyancsak a program része.
Szabd át a genetikádat
Az Ornish-módszer nyitánya a örökítő anyag felé nem az egyetlen lehetőség – a telomeráz angyalok adta lehetőségeken túl a genetika új eredményei számos izgalmas, inspiráló ötletet kínál a gyógyító kép gazdagításához. Erről olvashatsz a következő fejezetben.