Ne higgyek magamnak?! Hát ez elég különösen hangzik…
Az az érdekes, hogy a két gondolat, az első és a sokat emlegetett „második„, amivel a helyzetet mérlegeljük, az agy két különböző területéhez tartozik. A szorongás egy nagyon mély érzés, és ez strukturálisan is igaz.
Vagyis az érzelmeink megélése egy ősibb, mélyebb agyrészhez tartozik – ott keletkeznek és tárolódnak a legszebb és legmeghatározóbb élményeink.
De erről a részről indul az a vészhelyzeti reakció is, aminek az a dolga, hogy segítsen gyorsan és pontosan felismerni – és így elkerülni – a minket fenyegető helyzeteket. Ezért van az, hogy mindazt, ami innen jön, azt egyrészt sokkal komolyabbnak vesszük, másrészt sokkal inkább a sajátunknak éljük meg.
Ez az erős érzelmekkel átitatott megéléscsomag sokkal nagyobb erővel hat, mint az agy magasabban szervezett részéhez köthető, racionális gondolatok. A szorongás ezt használja fel. Mivel a szorongás is egy érzés, és mivel ott keletkezik, ahová a legmeghittebb és legfontosabb megéléseink tartoznak, a szorongást az a mély meggyőződés kíséri, hogy valódi. Ezért, ha a szorongás aktiválódik, az érzéseid szintjén valóban meg leszel róla győződve, hogy ez az igazság.
Ez teszi olyan nehézzé, hogy elbánj vele. Amíg a szorongás keltette érzés-gomolyagot valódinak hiszed, hiába tiltakozik a józan eszed, nem tudod elengedni.
Amikor azt mondom, ne higgy magadnak, azt értem alatta, hogy ne higgy ennek a torzított valóság-megélésnek.
Tudatosítsd, hogy attól, hogy igaznak éled meg, mindaz, amit a szorongás sugall, csak egy feketére színezett átirata a valóságnak.
A józan, átgondolod, „második” gondolat a racionális mérlegelés agyi régiójából való. Ez különbözik az érzelmi feldolgozás területétől. Ebben van a hátránya, de az előnye is. Bár magát a szorító érzést nem tudod felülírni vele, de arra figyelmeztetheted magad a segítségével, hogy berántott egy olyan gondolatkör, ami a történteket a szorongás torzításán keresztül láttatja. …és mindaz, amit vetít, talán igaz, talán nem… 😊
Akkor itt valami olyasmit kellen csinálnom, ami teljesen ellentétes azzal, amiről ott, abban a pillanatban meg vagyok győződve?
Elsőre bizonyára ez is furcsán hangzik. Pedig közel sem olyan szokatlan, mint gondolnád. Nagyon sok olyan helyzet van, amikor az érzelmi meggyőződésünkkel szemben, a józan gondolatainkat követve teszünk valamit.
Gondolj csak bele, biztos veled is előfordult már, hogy beszippantott egy jó sorozat. Szálltak a percek, pontosan tudtad, hogy le kellen kapcsolnod a TV-t, mert másnap korán kelsz, mégis újra és újra kialkudtál magadnál még egy utolsó epizódot. De bizonyára olyan is volt, hogy lekapcsoltad időben a készüléket. Úgy érzeted, hogy nagyon jó lenne még egy részt megnézni, mégis, azt gondoltad, hogy itt az ideje lefeküdni. Tudtad, hiszen sokszor tapasztaltad már, hogy ha nem felszel le időben, másnap fáradt és dekoncentrált leszel. Ilyenkor ugyanaz történik, mint amikor a szorongás keltette érzés-gomolyagra mondasz nemet.
Ha a TV-ről meg a sorozatokról van szó, könnyebb. Tudom, mert sokszor átéltem, hogy ha nem kapcsolom ki időben a készüléket, tényleg fáradt leszek. A szorongató gondolatoknál ez nem olyan egyszerű…
Nézzük újra a történeted, ott lapul a válasz a kérdésedre.
Azt mondod:
„Nem tudtam aludni, se éjjel, se nappal nem volt egy perc nyugtom sem. Folyamatosan azon túráztattam magam, hogy kész, vége, visszajött a betegségem…… Aztán négy hét után megérkezett a negatív eredmény.”
Csináljunk most egy gondolatkísérletet. Vedd végig az emlékeidet, és készíts egy listát, hogy hányszor jött be az, amit a katasztrófa-mozi vetített elő.
Találsz olyan alkalmat, amikor az történt, és úgy történt, ahogy az a félelmeidben megjelent? Többnyire az van, mint a te estedben is, hogy teljesen fölöslegesen túráztatjuk magunkat – többnyire sokkal egyszerűbb és barátságosabb módon oldódik meg a helyzet, mint ahogy azt gondoltuk. Előfordul persze, hogy nehézségek és kihívások adódnak, de az is másképp, sosem úgy, ahogy előrevetítjük. Márpedig ha nem, akkor igaz a mondás: „Hazudsz, bitang!” 😊
Furcsa, de igazából sokszor már ott, akkor is tudom, hogy csak belehergeltem magam valamibe, de folyton az az érzésem, hogy a végére kell járnom. Hajt, hogy végig kell gondolnom, hogy tisztán lássak…
Ez a következő csapda. Ahhoz pedig, hogy elkerüld, jöjjön a következő fejezet.