A daganatos betegségnek többféle kezelési módja létezik. Az, hogy ki milyen gyógymódot kap, elsősorban a betegség jellegétől függ: hol helyezkedik el a daganat, mekkora a mérete, milyen az elváltozás szövettani képe, van-e áttét a nyirokcsomókban vagy távoli szervekben. A legmegfelelőbb kezelés kiválasztásánál azt is mérlegelik, hogy az érintett milyen korú, van-e valamilyen más betegsége, illetve szed-e egyéb gyógyszereket. Van úgy, hogy a sok rendelkezésre álló terápiás eszköz közül csak egyet alkalmaznak, de a legjellemzőbb az, hogy a különböző kezelési lehetőségeket kombinálják.
Az onkoteam szerepe
A leghatékonyabbnak gondolt kezelési mód kiválasztását gondos mérlegelés előzi meg, amit az onkoteam végez. Az onkoteam egy olyan orvoscsapat, amelynek tagjai több terület szakértői közül kerülnek ki. A szakértői csapat összetétele az elváltozás jellegétől is függ, de általában onkológus, belgyógyász és sebészorvos alkotja a teamet, amely szükség esetén sugárterapeutával, radiológussal, plasztikai sebésszel vagy az érintett terület szakorvosával egészül ki. A legtöbb kiemelt intézetben pszichológus vagy pszichoonkológus is részt vesz a team munkájában.
A COVID előtt az onkoteam munkája szinte kizárólag személyes részvétellel zajlott. A kezelőorvos által egyeztetett időpontban a beteg megjelent az orvoscsoport megbeszélésén, ahol tájékoztatták őt a kezelés mikéntjéről, amit aztán a kezelőorvosa felügyelt tovább. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az a gyakorlat, hogy az onkoteam szakértő tagjai csak a vizsgálati eredményeket nézik át, és a kialakított kezelési tervet a kezelőorvoson keresztül hozzák az érintett tudomására.
Sebészi eltávolítás
Amikor a daganatos elváltozás jellege, elhelyezkedése és stádiuma lehetővé teszi, a kóros sejteket tartalmazó részt sebészi úton eltávolítják.
Mivel a rákos elváltozásnak az a sajátossága, hogy az elváltozás központját képező sejtcsoporttól nagyon messze is előfordulhat még hozzá tartozó rendellenes sejt, ezért az eltávolított szövetrész mindig jóval meghaladja a látható daganat nagyságát. Ezért van az, hogy „csak” néhány centiméteres emlőráknál – biztonsági okból – eltávolítják az egész mirigyállományt.
A gyógyulásért feláldozott részek pótlását, korrekcióját később plasztikai műtéttel, illetve protézisek alkalmazásával oldják meg.
Van olyan, hogy a daganatos elváltozás egészét nem tudják kimetszeni. Ilyenkor az a cél, hogy a daganatból eltávolítsák a lehető legnagyobb részt. Ezzel csökkentik a szervezet működését megterhelő daganat nagyságát, vagy megakadályozzák, hogy valamilyen életfontosságú szerv működését a ráterjedéssel akadályozza.
Más sebészi beavatkozásokhoz hasonlóan az onkosebészeti műtét is történhet:
– helyi érzéstelenítésben. Ezt akkor alkalmazzák, ha az eltávolítandó szövet kicsi, például apróbb bőrelváltozásoknál. Az érzéstelenítés biztosítja, hogy a beteg semmilyen fájdalmat ne érezzen a műtét alatt.
– altatásban, nagyobb műtétek, hosszabb beavatkozást igénylő elváltozások esetén. Altatásnál a sebészen kívül jelen van az altatóorvos is, aki a beteg paramétereit felügyeli, és biztosítja, hogy minden megfelelően menjen.
Az utóbbi időben az onkosebészetben is egyre elterjedtebbek az endoszkópos és – a technika legújabb vívmányaként – a robotsebészeti megoldások. Ezek az eszközök még pontosabb beavatkozást, kisebb bemetszést és rövidebb műtéti időt tesznek lehetővé. Így a szervezet terhelése is sokkal kisebb, a műtét utáni felépülés pedig könnyebb és gyorsabb.
Kemoterápia
A kemoterápia, vagy „kemó”, a daganatos betegségek kezelésének máig egyik legelterjedtebb formája. A kemoterápiás szer – néha úgy is hallhatunk róla, hogy citosztatikum – olyan hatóanyag, amely megakasztja a daganatos sejtek életciklusát, és így elpusztítja azokat.
A daganatos sejtekre az jellemző, hogy életciklusuk gyors, az átlagos egészséges sejteknél szaporábban osztódnak. Az is jellemző rájuk, hogy az osztódások során sérült, „éretlen” sejtek jönnek létre. (Erről, a daganatos sejtek jellemzőiről itt olvashatsz.) Az éretlen sejtek két sajátos tulajdonsággal bírnak – ezt használja ki a kemoterápia.
Az egyik tulajdonságuk az, hogy nem tudnak különbséget tenni a hasznos tápanyag és a számukra veszélyes méreg között, ezért mindent „megesznek”, ami eléjük kerül. A másik, hogy mivel gyors az életciklusuk, az ép sejteknél gyorsabban osztódnak – gyorsabban és több hibával –, ezért sokkal többet „esznek”, mint egészséges, megfontolt, érett társaik.
Így a sérült, daganatos sejtek sokkal gyorsabban és sokkal többet vesznek fel a kemoterápiás hatóanyagból – és ez lesz a vesztük.
A kemoterápiás szer valamilyen mértékben az egészséges sejtekbe is bejut, de mivel ezek a sejtek alapvetően erősek és rendezettek, egy átmeneti idő után képesek visszaállni az egyensúlyi állapotba. Az egészséges sejtekben a zavartalan működés tehát egy rövid regenerálódási időszak után helyreáll. A kemoterápiás szert jelentősen nagyobb mennyiségben felvevő, ráadásul sokkal sérülékenyebb daganatos sejtek azonban elpusztulnak, mert a felvett mennyiséggel nem tudnak megbirkózni.
A fenti folyamatból a kemoterápia mellékhatásai is megérthetők. Mivel a kemoterápiás szerből valamennyi az egészséges sejtekbe is bejut, a kezelés ideje alatt ez általános rossz közérzetet és gyengeséget okozhat.
A hajhullás is ezzel a mechanizmussal magyarázható. A hajhagymák sejtjei – ahogy a haj nő – intenzív munkában vannak, gyorsan osztódnak. Mivel gyors az életciklusuk, viszonylag sok kemoterápiás hatóanyagot vesznek fel. Ám ahogy más egészséges sejteket, a szer őket sem tudja elpusztítani, csak időlegesen gátolni a megfelelő működésüket. Ahogy a kezelések végén a szervezetből elkezd kiürülni a kemoterápia hatóanyaga, a hajhagymák sejtjei lassan magukhoz térnek, regenerálódni kezdenek, néhány hét alatt visszatérnek korábbi állapotukba, és a haj újra kinő.
A gyorsan osztódó sejtek közé tartoznak a fehérvérsejtek és a gyomor-bélrendszer falát borító nyálkahártya sejtjei is. Ezért fordulhat elő, hogy a kemoterápiás kezelés alatt csökken a fehérvérsejtek száma, illetve hasmenés léphet fel.
A hányásnak más az oka. Bármilyen furcsa, az émelygésért, a hányingerért és a hányásért részben a szervezet védelmi mechanizmusai felelősek. Azok az önszabályozó rendszerek, amelyek a test védelmére alakultak ki, pontosan érzékelik, hogy a sejtekbe – átmenetileg az egészséges sejtekbe is – olyan anyag került, amely megzavarja a normális működést.
Ezért az agy egyfajta védelmi reakciót indít be: szabaduljunk meg gyorsan a nem odavaló anyagtól. Ennek gyakran az egyik leghatékonyabb módja, ha a szervezet az adott anyagot – szó szerint – kilöki magából.
A hányás – ahogy a hasmenés is – egy élettani út: a legegyszerűbb és egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a szervezet megszabaduljon az oda nem való anyagoktól. A hányinger és a hányás így valójában annak a törekvésnek a része, hogy a szervezet megtisztuljon a bekerült, számára megterhelő anyagtól.
Sugárkezelés
A sugárterápia is a daganatos sejteknek azt a sérülékenységét használja ki, amiről korábban, a kemoterápia kapcsán írtunk. A sérülékeny, „selejtes” daganatos sejtek sokkal érzékenyebbek minden őket érő hatásra. A sugárkezelés során olyan sugárdózist alkalmaznak, amely tönkreteszi a daganatos sejtek DNS-állományát, így megakasztja a szaporodásukat. A sugárhatás a környező egészséges sejteket is eléri, de mivel azok sokkal ellenállóbbak, lényegesen kevésbé sérülnek, és a sugárkezelés végeztével regenerálódnak.
A sugárterápiát erre szakosodott, speciális intézményekben végzik. A daganatos szövet jellege, kiterjedése és a környező szövetek érzékenysége alapján, CT- és MR-vizsgálatok segítségével radioonkológusok készítik el a kezelési tervet. Az alkalmazott sugárdózist egyénre szabva orvosfizikusok számítják ki. A sugárterápiás készüléket számítógép vezérli. A kezelés megkezdése előtt – ugyancsak egyénre szabva – meghatározzák és beprogramozzák a sugárnyaláb irányát is. Ezeket az adatokat a számítógép tárolja, és az egyes kezelések megkezdése előtt automatikusan beállítja.
A kívánt hatás eléréséhez szükséges sugármennyiséget nem egyszerre, hanem több héten át, szakaszosan, napi egységekre osztva adják le. Maga a kezelés alkalmanként néhány percet vesz igénybe, sem fájdalommal, sem egyéb kellemetlen érzéssel nem jár.
A fent leírt külső kezelési forma mellett – ahol a sugárhatás forrása a szervezeten kívül helyezkedik el – létezik belső sugárterápia is. A belsőleg alkalmazott kezelésnél a szervezetbe behelyezett sugárforrással adják le a szükséges gyógyító dózist.
A sugárkezelés néhány esetben önmagában is elegendő az elváltozás kezelésére. Gyakoribb azonban, hogy egyéb kezeléstípusokkal kombinálják. A legjellemzőbb az, hogy a sebészi úton eltávolított daganatszövet környezetére alkalmaznak besugárzást. Ennek célja, hogy az eltávolított szövet körül a még mikroszkóppal sem látható „maradék” sejteket is elpusztítsák.
Előrehaladott betegségstádiumban, vagy ha valamilyen okból a daganatot nem lehet eltávolítani, a sugárhatás segíthet a daganat növekedésének fékezésében. A sugárterápia szükség esetén a fájdalom csillapításában is segít.
Szemben a kemoterápiával, a daganatos sejtek a sugárkezelés alatt nem pusztulnak el azonnal. Eltart egy darabig, míg a leadott sugárdózis következtében a DNS-károsodás eléri azt a szintet, hogy a sejtek szaporodása leáll. A sugárkezelés végeztével sokszor hetekig, sőt hónapokig zajlik az a folyamat, amelynek során a daganatos sejtek elhalnak, és a szervezet eltakarítja őket.
Ez a hosszan tartó „takarítói” munka jelentős energiát igényel a szervezettől. Ezért előfordulhat, hogy a sugárterápia hatására fáradékonyság jelentkezik, amely néha hetekig, de akár néhány hónapig is elhúzódhat.
A sugárhatás helyén úgynevezett lokális, vagyis helyi mellékhatások is kialakulhatnak. A bőr kipirulhat, kiszáradhat, viszkethet, néha lehámlik – hasonlóan ahhoz, mint amikor napozás után leég. A sugárzásnak kitett szervben is előfordulhat valamilyen mértékű károsodás.
Mind a fáradtságérzés, mind az enyhe bőrtünetek idővel általában maguktól rendeződnek.
A várható kedvezőtlen következményekről és ezek lehetséges kezeléséről érdemes a sugárterápia megkezdése előtt a kezelést végző orvossal konzultálni.
Hormonterápia
Daganatos betegségek esetén a hormonterápia célja, hogy gátolja azoknak a hormonoknak a termelődését vagy hatását, amelyek bizonyos daganattípusok növekedését serkentik. Ennek eredményeként a daganatos szövet növekedése teljesen megállhat, vagy jelentősen lelassulhat. A hormonterápiát leggyakrabban prosztata-, emlő- és egyes nőgyógyászati daganatok kezelésében alkalmazzák.
A műtét előtt alkalmazott hormonterápia célja, hogy csökkentse a daganat méretét, így az könnyebben operálhatóvá válik.
Kiegészítő kezelésként a hormonterápia szerepe az, hogy elpusztítsa vagy gátolja azoknak a daganatsejteknek a növekedését, amelyek esetleg még a szervezetben maradtak, így jelentősen csökkentve a betegség kiújulásának kockázatát.
A hormonterápia tüneti kezelésként is alkalmazható. Ilyenkor a cél a daganat növekedésének lassítása, valamint az általa okozott panaszok és fájdalmak enyhítése.
Biológiai és immunterápia
Az onkológia rohamos fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedben olyan kezelési formák jelentek meg, amelyek sokkal pontosabb, célzottabb hatással rendelkeznek – ilyen a biológiai terápia és az immunterápia.
A hagyományos kemoterápiával ellentétben a biológiai terápiák speciálisan a daganatos sejtekre hatnak. A biológiai szerek olyan molekulák, amelyek célzottan, kizárólag a daganatos sejtekhez kapcsolódnak. A daganatos sejtekhez kötődve molekuláris szinten gátolják azok életfolyamatait, így vezetve pusztulásukhoz. Az egészséges sejteket nem károsítják, ezért a szervezet egészére nézve jóval kisebb terhelést jelentenek.
Azt, hogy az adott elváltozás kóros sejtjei alkalmasak-e biológiai kezelésre, speciális, a szövetmintán végzett molekuláris diagnosztikai vizsgálattal állapítják meg. (A molekuláris diagnosztikáról alább olvashatsz dióhéjban.)
Az immunterápia nem közvetlenül a daganatos sejteket támadja, hanem az immunrendszer aktiválásán keresztül fejti ki hatását. Az immunrendszer – a szervezet természetes védelmi rendszere – normál működése során azonosítja és elpusztítja a szervezet számára idegen, káros vagy kóros ágenseket. Felismeri és megtámadja a bekerülő vírusokat és baktériumokat, beazonosítja a selejtes, rákos irányba elfajuló sejteket, majd elpusztításuk után eltávolítja azokat a szervezetből.
Az immunterápia az immunrendszer különböző pontjain hatva, több szinten támogatja és aktiválja a védelmi rendszer elemeit, ezzel segítve a daganatos sejtek elleni küzdelmet.
Az onkológiai gyógyszeres kezelések modern formái sokkal hatékonyabbak, és jelentősen kevesebb mellékhatással járnak. Ezek az új szerek gyakran már szájon át szedhető tabletták formájában is elérhetők. Orvosi ellenőrzés mellett könnyen alkalmazhatók, nem zavarják meg jelentősen a mindennapokat, és akár otthon vagy munka mellett is szedhetők.
Az intenzív daganatkutatás eredményeként szinte hétről hétre jelennek meg egyre hatékonyabb, biztonságosabb és könnyebben alkalmazható onkológiai gyógyszerek. A legújabb irány pedig olyan hatóanyagok kifejlesztését jelenti, amelyek – a védőoltásokhoz hasonlóan – „megtanítják” az immunrendszert arra, hogy a káros sejteket célzottan és időben azonosítsa, majd elpusztítsa.
Molekuláris diagnosztika
Az onkológiai kezelések legmodernebb, legígéretesebb formája, a személyre szabott kezelés ma már mindennapi valóság. Az egyénre szabott terápia jóval könnyebben tolerálható, ráadásul sokkal hatékonyabb, mint bármely hagyományos kezelési forma. Nincsenek megterhelő mellékhatásai, és a gyógyulási esélyeket tekintve is jelentősen meghaladja a klasszikus kemoterápiát.
Az egyénre szabott, célzott biológiai kezelések hátterét a molekuláris diagnosztikának nevezett eljárás adja. A módszer lényege, hogy a daganatos mintavételből származó sejteket egy bonyolult, számítógép vezérelte vizsgálatnak vetik alá, és olyan génhibákat keresnek, amelyek a daganatos elfajulásért felelősek. Az elemzés során nemcsak a sejt genetikai állományának sérüléseit tudják azonosítani, hanem azokat a terápiás szereket is, amelyek képesek ezeket a sejteket elpusztítani.
2022 óta a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok állami finanszírozással is elérhetők, a vizsgálatot a kezelőorvos kérheti. A kiterjesztett, 500 génre vonatkozó elemzés elvégzéséről és támogatásáról a hetente összeülő NEAK-bizottság dönt. Léteznek kisebb, 50–200 génes panellel dolgozó elemzések is; bizonyos típusú daganatoknál ezek is megfelelő eredményt adnak, és NEAK-engedély nélkül is elvégezhetők.
Maga a vizsgálat a beteg részéről többnyire már nem igényel újabb beavatkozást, ilyenkor a daganat típusának azonosításához korábban vett szövetmintát elemzik. Az eredményre körülbelül 3–4 hetet kell várni.
Az idevágó szakirodalmi adatok szerint 2022 óta a kezelőorvosi kezdeményezések nyomán az esetek közel 80%-ában sikerrel elvégezték a molekuláris diagnosztikai vizsgálatot. Bár ez nem minden esetben jelenti azt is, hogy a géneltérések azonosítása után célzott terápiás szert is sikerült találni, az eljárás a daganatos betegségek gyógyításában mégis forradalmian új lehetőségeket jelent.
