A PNI működését te is könnyen kipróbálhatod egy egyszerű gondolatkísérlettel:
Képzeld el, hogy valakit, aki számodra fontos, többször megpróbálsz felhívni, de egy fél nap után sem veszi fel a telefont. Mi történik ilyenkor? Te mit tennél? Gondold át!
A legtöbben ebben a fázisban még megpróbáljuk megnyugtatni magunkat. Valami egyszerű, hétköznapi magyarázatot keresünk: „Biztos lehalkította a készülékét”, vagy „zajos helyen van, és nem hallja, hogy csörög”. De ha jónéhány óra elteltével mégsem érkezik válasz, nyugtalanná válunk. Ismered ezt a fázist? Hogyan reagál ilyenkor, és hogy reagál a szervezeted? Sorold fel magadban:
Ahogy a nyugtalanság erősödik, megjelennek a hozzá tartozó testi tüneteket is: a szíved hevesebben ver, kipirulsz, a gyomrod összeszorul. Talán nem veszed észre – legfeljebb akkor, ha már sokszor gyakoroltad a tudatos légzést 😊 – de gyorsabban és felszínesebben lélegzel. A fejed tele lesz a lehetséges katasztrófa képeivel – a szervezeted pedig reagál rá.
Ahogy a citromnál – nem az a lényeg, hogy a citrom „valóságos-e”: ahogy a képét felidézed, a nyálelválasztásod elindul. Ha a fejedben van, akkor az ott valóság, akárhogyan került oda – mindegy, hogy valóban tapasztaltad, vagy „csak” a képzeleted vetítette ki.
A katasztrófa képeire is így reagálsz – a test ahhoz szokott, hogy kövesse az elme utasításait.
Ezért van az, ahogy azt a PNI-nél olvastad, hogy a veszélyt megjelenítő puszta gondolatok beindítják a stresszhormonok termelését – és már jönnek is a hozzá tartozó testi tünetek.
A gondolatok, érzések és testi tünetek – végtelen körré záródva – tovább erősítik egymást. Pörög belül a „film” – és ahogy pörög, egyre nagyobb zűrzavart okoz. A 7. részben részletesen írunk majd arról, hogyan lehet ezt az ördögi kört gondolati eszközökkel megtörni. Jöjjön itt egy egyszerű példa – most is egy kép lesz a segítségedre.
Szóval futnak a katasztrófa belső képsorai, tele vagy aggodalommal, mert a telefon még mindig nem válaszol. Mi történik, ha ezen a ponton úgy döntesz, hogy a belül futó „mozit” kicseréled? Lehunyod a szemed, és gondolatban felidézel egy nyugodt, háborítatlan víztükröt.
Hogy változik az érzelmi és testi állapotod? Gondold át!
Igen, ha a katasztrófa-mozi minden csábítása ellenére elmerülsz a látványban, és a lelki szemeid előtt megtartod az elsimult víztükröt – vagy ha félelem képei elsodornak, újra és újra visszatérsz hozzá –, tapasztalni fogod ahogy a szervezeted reagál rá. A légzés lassul és mélyül, a szívverések száma csökken, és nyugodtabbnak érzed magad.
…és most jön a csattanó. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonod. Aki a vonal végén van, elmondja, hogy vásárolni indult, lemerült a telefonja, hazafelé pedig dugóba került –köszöni, egyébként jól van. A dolog megoldódott hát – a víztükör pedig a segítségedre volt, hogy ne izgulj feleslegesen. Emlékszel hasonló esetekre a saját életedből?
Ha most arra gondolsz, hogy „igen, de…” vagy „na jó, de mi lesz, ha…”, akkor a gondolkodásról szóló fejezet majd pont neked szól.
De jöjjön előbb a gyógyító mozi. A képek szervezetedre gyakorolt hatásáról már sokat tudsz. Nézzük, hogyan tudod mindezt a szolgálatodba állítani.