„Nem értem, ez miért segít…” – ezt a mondatot sokszor hallottam daganatos betegekkel folytatott egyéni terápiák alatt, és csoportfoglalkozásokon is. Ha most írok erről néhány szót, ha teszek erre egy kitérőt, az azért van, mert ebben a könyvben is sok olyan dologgal találkozol majd, aminél joggal adódik ez a kérdés. Ha te is az örök kételkedők, a „racionálisan gondolkodók” táborához tartozol, akkor az itt leírtak épp neked szólnak.
Ha úgy érzed, hogy mindaz, amit a rövid légzőgyakorlat alatt átéltél, meggyőzött, ugord át ezt a részt. Ha később, bármikor, felmerül benned a kérdés, olvasd el ezeket a gondolatokat.
Módszerek és technikák
Valóban sok olyan jelenség van a betegségnek és a gyógyulásnak ezen a területén, amire még nincs kielégítő magyarázat. Az alábbi fejezetek között olvasni fogsz például a gyógyító imaginációról – ez is azok közé a módszerek közé tartozik, aminek a megítélése máig ellentmondásos.
Ez részben azért van, mert – még ha jó szándékkal is – sok esetben avatatlan kézbe került ez a technika. Sokszor a jó szándék is megkérdőjelezhető: vannak olyan érintettek és családok, akik azt érezték, becsapták őket. Kihasználva a reményvesztettségüket, hatalmas pénzeket adtak ki olyan kurzusokra, amelyeknek valójában semmi értelme nem volt. Felkeltettek számukra valami hamis reményt, hogy aztán még keserűbb legyen a csalódás.
Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy értő hozzáállással ezek a módszerek valóban segítséget jelenthetnek a betegséggel való megküzdésben – még akkor is, ha mindig nem tudjuk pontosan, miért.
Minden itt leírt technikánál írok néhány szót a ma ismert tudományos háttérről. Pontosan tudom, mennyire fontos, hogy értelmes emberként olyan dolgokat tegyünk – főleg egy ilyen kritikus helyzetben –, amit értünk. Még akkor is, ha sokszor azt látom, hogy a „…de miért…” kérdés csak arra szolgál, hogy gátat szabjon a tényleges cselekvésnek.)
Azt is látom, hogy valóban nehéz ma „pusztán” a tapasztalatra hagyatkozni. Modern világunkban a tudás bűvkörében élünk, nagy erővel tartja magát az „értelem illúziója”. Mindent meg akarunk érteni előre. Sőt: csak akkor hisszük el, hogy hiteles, ha úgy véljük, megértettük, ha a ma rendelkezésre álló ismereteinkkel magyarázatot tudunk adni rá. Csoportokon ezt rengetegszer hallom: „Én racionális elem vagyok, én ezt nem fogadom el.”
„A tudomány mai állása szerint”
Azt írom, az értelem „illúziója”. Mert bár szeretnénk magunkat azzal ámítani, hogy mindaz, amire modern világunk épül, „tudományos”, ez messze van az igazságtól. Bármennyire is szeretnénk, bármilyen erővel hisszük, nincs olyan, hogy tudományosan bizonyított tény. Csak olyan van, hogy „a tudomány mai állása szerint” bizonyított tény.
Persze van éles határ tudomány és áltudomány, bizonyítékokon alapuló evidenciák, valamint a – bár nagyon tetszetős, logikusnak tűnő, mégis önkényes – vágyvezérelt gondolati struktúrák között.
Az igazság azonban az, hogy a világunk sokkal gazdagabb és élménytelítettebb annál, hogy teljességében átlátható legyen a korlátolt emberi értelmünk számára. Sok mindent értünk már, de még mindig rengeteg megfejtésre váró rejtély vesz minket körül. A Természet „nagy laborjában” olyan erők működnek, amelyekhez képest a mi emberi elménk lépte szükségszerűen nagyon parányi – és az is marad.
Gondolj csak bele. A mágnesesség jelenségét az ősidőktől ismeri az emberiség. Nemcsak ismeri, de használja: iránytűket már az ókorban készítettek, és ezeket az első, primitív szerkezeteket mágnesérccel mágnesezték. Mégis, megérteni, hogy hogyan és mitől működik, szó szerint évezredekbe telt. Az ókorban például azt gondolták, hogy a mágnes azért vonzza a vasat, hogy „táplálékot gyűjtsön” magának. A felvilágosodás nagy gondolkodójának, Descartes-nak is volt egy ma már nagyon vicces elképzelése: ő úgy vélte, hogy a mágneskő felszínén apró csavarok vannak, amelyek belecsavarodnak a vasat borító lyukakba. Innen igen hosszú út vezetett az elektromágneses mező törvényeinek lefektetéséig.
Ha az orvostudomány fejlődését nézzük, rengeteg dolog változott, csak az utóbbi évtizedekben. Még néhány évvel ezelőtt, ha valaki szívinfarktuson esett át, 6 hétig ágyban kellett feküdnie. Ez volt a szigorú szabály: addig egyáltalán nem mozoghatott. Ma a korai mobilizálás a bevett gyakorlat, vagyis az érintettekkel a lehető legkorábban elkezdik a sétát, gyógytornát. Azok a szakemberek, akik a 6 hetes ágynyugalmat akkor előírták, ugyanúgy az orvoslás tudományos tényeire hivatkoztak. De azzal, hogy gyűltek a tapasztalatok, a szemlélet megváltozott.
A tudásunk folyamatosan gazdagodik, egy csomó dolgot megértünk, egy csomó dolog átalakul, egy csomó lehetőség megnyílik… De ez néha – úgy tűnik – együtt jár valamiféle tudományos arroganciával. Mosolygunk azon, amit néhány évszázada, vagy akár pár évtizede gondoltak, azt hisszük, mi már nagyon fejlettek vagyunk… De akik előttünk jártak, ők is ezt gondolták… és vajon mit fognak majd gondolni azok, akik 300–500 év múlva visszanéznek ránk?!
A megdönthetetlennek látszó tudományos tények mítosza helyett talán megfelelőbb elfogadni, hogy amit ma tudunk, az egy ma érvényes leírása a világnak. Egy ma érvényes elképzelésünk, egy modellünk. Ez az a modell, amiben elhelyezzük az általunk észlelt jelenségeket, és ez az, amivel valamiféle magyarázatot próbálunk adni rájuk. Közben az ismereteink folyamatosan bővülnek – és ahogy bővülnek, a világ jelenségeiről kialakított modell is szükségszerűen változik. Ezért van az, hogy hitelesen bármiről csak annyit mondhatunk: „a tudomány mai állása szerint.”
Tapasztalat, használat, ismeret
A világunkat leíró modell ismereteken és tapasztalatokon alapul. A tapasztalatok ebben pont olyan fontos szerepet játszanak, mint az ismeretek. Mint ahogy a mágnessel is – a mágnesség, mint jelenség, sokkal korábban létezett, mint ahogy magyarázatot tudtunk adni rá. Bár nem értettük, tapasztaltuk, és használtuk is. Nem volt még tudományos modellünk, nem fektettük le az elektromágnesség alaptörvényeit, mégis képesek voltunk a mágnességet felhasználni a céljainkra.
Fontos elfogadni, hogy az emberi létezés számos területén – és más helyeken is – gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyeket ugyan tapasztalunk és használunk, de nem feltétlenül értünk. Tüzet is tudsz gyújtani anélkül, hogy pontosan megértenéd, miért vörös a láng – bár erre már létezik tudományos magyarázat: a tűz vörös színét az elektronok különböző gerjesztett pályákon való mozgása okozza, ami egy jól ismert modell. Ugyanakkor vannak egyéb, teljesen hétköznapi jelenségek, amelyek működéséről fogalmunk sincs. Ilyen például a gravitáció, amely még mindig tudományos rejtély. Érzékeljük, leírjuk a működésének a szabályait, de a mélyebb magyarázattal nagyjából ott tartunk, ahol Descartes a mágneskőben lévő lyukakkal.
Az emberi szervezet működése egy rendkívül izgalmas és bonyolult folyamat. Bár számos jól működő modell létezik, amelyek bizonyos folyamatokat megmagyaráznak, még mindig nem tudunk mindent. Az emberi működés megértésében a tapasztalat elengedhetetlen. Például olyan tapasztalat-alapú rendszerek, mint a jóga vagy a chi kung, nagyon hatékonyan működnek. Ha kipróbálsz egy-két nyújtó gyakorlatot, szinte azonnal érezheted a jótékony hatásokat.
A jóga mesterei is próbáltak magyarázatot találni arra, hogy miért hat olyan intenzíven és kellemesen a jóllétre a jóga. Ők azt a modellt alakították ki, hogy a szervezetben energiavezetékek találhatók, amelyek a jógagyakorlatok hatására megtelnek pránával, egyfajta éteri energiával. Szerintük, ha sok a prána benned, jól fogod érezni magad, míg ha kevés – vagyis alacsony az életenergiád –, akkor a közérzeted sem lesz az igazi. Az, hogy létezik-e prána, tudományosan se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Azt azonban tapasztaljuk, hogy a különböző pózok, nyújtások és lazítások kifejezetten jót tesznek a közérzetünknek – és talán ez éppen elég.
A légzés és a tudatos légzés között hatalmas különbség van.
Ha az elején lélegeztél velem, már magad is átélted, hogy akár néhány tudatos légvétel után csökken az addig dúló zavar, és oldódik a feszültség. Ha akkor nem próbáltad, megteheted most – vagy bármikor. A tudományos magyarázatnál most is fontosabb az, amit magad tapasztalsz.
De mivel a magyarázatok mégiscsak fontosak, hiszen valóban könnyebben azonosulunk azzal, amit értünk. Erről szól a következő fejezet, amint elolvasod, érteni fogod, hogy mitől olyan komoly erőforrásunk a légzés.
Engem folyamatosan ámulatban tart az a szépség és célszerűség, ami a szervezetünk működését jellemzi. Talán át tudok ebből valamit adni neked.