Vannak, akiket a betegség nem ijeszt meg annyira. Mitől függ ez? Ők „erősebbek”?
Valóban különböző, hogy ki hogyan viszonyul a daganatos betegséghez. Nem mindenki reagál egyformán sem a diagnózis hírére, sem a kezelés kihívásaira. Az első rémület, a kezdeti sokk szinte mindenkinél fellép. Van, akinél néhány óráig tart, másnál több hétig. Ez a fázis a környezet támogatásával, új erőforrások aktiválásával többnyire magától lecseng. Ha azonban valaki tartósan beleragad a kétségbeesésbe, fontos, hogy szakemberhez forduljon. Nem a „gyengeség” jele, ha valaki segítséget kér, amikor szüksége van rá.
Erről Tudástár-cikkeinkben is olvashatsz:
.jpg)
Azt, hogy ki hogyan jut át az érzelmi sokk fázisán, és hogyan reagál a betegség és a kezelések kihívásaira, több tényező befolyásolja:
Támogatói kör
- ki veszi körül: társ, család, barátok
- számíthat-e segítségre
- praktikusan (pl. eljutás a kezelésekre, otthoni segítség)
- érzelmileg
A betegség jellege
- mely szerv érintett
- milyen a daganat kiterjedése, stádiuma
- van-e távoli áttét
- mik a kezelési lehetőségek és az orvosi esélyek
- hozzájut-e a megfelelő orvosi ellátáshoz
Egyéb betegségek
- pszichés probléma
- testi betegség
Egyéb problémák
- Élethelyzeti, érzelmi vagy anyagi nehézségek
- Egyedülálló szülőként gyereknevelés
- Idős szülő ápolása
- Más beteg a családban, lelki vagy testi problémák
- Bármi miatt tartósan nehéz élethelyzet
- Korábbi tapasztalatok a betegségekről:
Volt-e valaki, akit elveszített?
Volt-e valaki, aki meggyógyult a környezetében? - Megküzdési minták:
családi és kulturális hatások
saját életből hozott tapasztalatok, stratégiák
Azt, hogy ki hogyan tud megbirkózni a daganatos betegség kihívásaival, a megküzdési kapacitás fogalmával írjuk le. Ahogy a fent is látható, a megküzdési kapacitás nagyon sok tényezőtől függ.
Mégis, az igazi különbség sokszor nem a külső körülményekben keresendő. Nagyon nagy szerepe van annak, hogy valaki hogyan látja önmagát, a lehetőségeit, a betegség kihívásai között. Vannak, akik a legnehezebb helyzetben is találnak valami fogódzót, valami megragadható erőforrást, míg mások beleragadnak a félelmek belső dzsungelébe.
Az egy fontos tényező, hogy mit gondolsz a saját esélyeidről.
Ez azt jelenti, hogy ha „rosszul állok a dolgokhoz” vagy „negatív vagyok”, akkor rontok az esélyeimen?
Nem, szerencsére nem így van. Bár az automatikusan felötlő negatív gondolatok sok energiát el tudnak rabolni a megküzdési készletből. Ha valakinek az a meggyőződése, hogy a gyógyulás lehetetlen, nehezebb érzelmi helyzetből indul. A sok túlzó, valótlan elképzelés ami a betegségről kering, vagy korábban megélt, akár csak látott vagy hallott rossz tapasztalatok is megnehezítik a dolgot. Ezek nagyon felerősíthetik a kétségbeesést és az elkeseredést.
Félelem és szorongás – mi a különbség?
A hétköznapi nyelvben gyakran azonos fogalomként használjuk őket, de érdemes elkülöníteni.
Amikor félünk, egy jól körülírható, konkrét, „valóságos” dologtól félünk. Aki fél, még ha tele van is aggodalommal, a lehetőségeket viszonylag reálisan látja.
A szorongás más. Aki szorong, nem egy reális, konkrét fenyegetéssel néz szembe, hanem valami bizonytalan, megfoghatatlan dologgal – olyasmivel, ami a valóságon túlmutat.
Aki szorong, többnyire a jövőbe vetített, túlzó és elrugaszkodott elképzelésektől retteg. Persze annak, aki átéli, mindez valódi, nem érzékeli, hogy túlzó, elrugaszkodott vagy irreális.
Néha nem tudsz „józanul gondolkodni”
Emlékszel, amit a katasztrófa-moziról írtunk?
Az a belső érzelem-gomolyag, ami elindul, a gondolatokat a biztosan sötét, elkerülhetetlen, katasztrofális jövő felé viszi. Minél tovább pörög benned az ördögi kör, annál mélyebb és vadabb elképzelésekbe sodródsz. Az így kialakuló meggyőződés már átlépi a reális félelem határát. Amikor ez a kör beindul, egyre elveszettebb leszel, és már nem tudsz „józanul gondolkodni” – ez a szorongás.
Persze, ez nem ennyire egzakt. Néha elmosódik a határ a félelem és a szorongás között.
Ha valaki daganatos beteg, nehéz azt mondani, hogy a félelme „nem indokolt”. Mivel nincs még biztos módszer a daganatos betegségek gyógyítására, az állapotrosszabbodás vagy a kiújulás réme folyamatosan ott lebeg az ember felett – kisebb vagy nagyobb intenzitással, még hosszú évekkel a rendeződés után, negatív leletek tucatjai mellett is.
Ezért nem az a cél, hogy mindig higgadtan és félelem nélkül állj a dolgokhoz. Amit a következő fejezetben találsz, az abban segít, hogy a daganatos betegséghez kapcsolódó félelem-csapdákat könnyebben elkerüld, hogy ne húzzanak be a szorongás kimerítő, parttalan körei. Így több energiád marad, és az mind a szervezeted gyógyulására fordítható.
Hol találok a problémámhoz szakembert?
Magyarországon 2006 óta kormányrendelet írja elő, hogy pszichológus is legyen azokon az osztályokon, ahol komoly, súlyos betegségekkel küzdő embereket kezelnek. Ez összhangban van azzal a nemzetközi irányelvvel, ami szerint a hagyományos orvosi kezelés mellett a lelki támogatás ugyanolyan fontos. Hazánkban minden nagy onkológiai centrumban megtalálható a pszichoonkológiai segítség. A legegyszerűbb, ha az adott ellátóhelyen érdeklődsz, akár a kezelőorvosnál, akár az asszisztenseknél – ők segítenek hogy eljuss az érintettet az osztályon dolgozó pszichológushoz.