De folytassuk a történeteddel, nézzük tovább! Azt mondod:
…legutóbb az én kedves asszisztensnőm lebetegedett, és egy másik, mogorva nő volt ott helyette. Bár, ha így visszagondolok, lehet, hogy nem volt mogorva, csak nagyon fáradt, elmúlt már este kilenc, mire sorra kerültem.
Ha valaki rossz érzelmi állapotban van, a vele történő dolgokat szükségszerűen sötétebben látja. Mint az általad elmondott példában is: első ránézésre az ismeretlen asszisztensnő arcát mogorvának találtad. Ott ez az értékelés született meg benned, de ahogy most elmeséled, így, hogy távolabbról nézel vissza rá, már magad is azt mondod, hogy lehet, hogy nem mogorva volt, csak fáradt. Mivel kimerült voltál, tele félelmemmel, mindazt, amit az asszisztensnő arcán láttál, valószínűleg tévesen értelmezetted, hiszen a viselkedésében nem utalt semmi arra, hogy barátságtalan lenne.
Ha tudatában vagy annak, hogy izgulsz, vagy fáradt vagy, és tudod, hogy ezek az érzelmi állapotok „negatív irányba” csalnak, emlékeztetheted magad arra, hogy a „negatív” következtetéseid is tévesek lehetnek. Itt ugyan csak az asszisztensnőről van szó, ami igazából egy apró részlet, de majd látni fogod, ennek a „negatív sodrásnak” helyenként sokkal nagyobb jelentősége is lehet.
Ha megterhelő érzelmi szituációban tapasztalsz valamit, bármilyen következtetésre is jutsz, számolj vele, hogy lehet, hogy tévedsz. Talán úgy van, ahogy gondolod, de lehet, hogy nem.
Erre érdemes emlékeztetned magad: talán igen, talán nem. Ha tudatosítod, hogy lehet máshogy, mint amit az első, félelem-szűrőn át torzul benyomásod sugall, esélyt adsz annak, hogy a „második gondolat” megszülethessen.
„Az asszisztensnő mogorva volt” – igen biztos, hogy mogorva volt.
„Az asszisztensnő mogorva volt” – talán igen, talán nem – lehet, hogy mogorva volt, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy fáradt volt.