Tényleg olyan, mintha rám szakadt volna az ég, azt sem tudom, mihez kezdjek. Ráadásul rettegek, mert úgy érzem, szorít az idő. Ha nem lépek azonnal, elhatalmasodik a kór.
Most, ebben a pillanatban, nem a daganat a legnagyobb ellenséged. Az, ami jelenleg blokkol, ami gúzsba köti a megküzdéshez rendelkezésre álló erőd, az a kétségbeesés. De itt vagyok, segítek.
Rémült és kétségbeesett vagyok!
A rémület, ami ezzel a betegséggel jár, ural minden érzést, minden gondolatot. Nem csoda, hiszen az a szó, hogy RÁK, hatalmas, fekete, ijesztő betűkkel kattog a világunk szeme előtt. De nem csak a szó, hanem mindaz, ami az elmúlt évszázadok alatt hozzátapadt – a rengeteg megrázó élmény, a sok fájó veszteség, mind itt van körülöttünk. Ezért, ha bárki a „rák” szót meghallja, az első, ami eszébe jut, az a halál.
A daganatos betegség valóban nagyon komoly kihívás, és ahogy a kialakulása, úgy a gyógyítása is sok tényező függvénye. De az általánosan igaz, hogy mindaz, amit erről a betegségről gondolunk, sokkal sötétebb, mint a mai valóság. Az a kép, ami a világban él, sokkal riasztóbb, mint napjaink tényleges orvosi gyakorlata. Mindaz, amit az a szó, hogy „rákos” felidéz, jó ötven évvel ezelőtti helyzetet tükröz vissza.
Akinél előrehaladott stádiumban ismerték fel a betegséget, vagy az, aki elveszített valakit a szerettei, barátai közül, nehéz érzésekkel olvassa majd ezeket a sorokat, de mégis igaz: a daganatos betegség ma már nem egyenlő a halállal. A mi közösségünkben, a mi szemünk előtt lezajlott és zajló gyógyulások is erről szólnak, ahogy azt már a cikkeinkben is olvashattad az előző fejezetben.
Gyógyulások a közösségeinkben
Hány olyan emberről tudsz, aki sikeresen küzdött meg a rákkal? És hány olyan híres emberről olvasol, hallasz a médiában majd minden nap, aki nem?
Daganatos betegséggel sokan nem vállalják a nevüket, mert félnek a megbélyegzettségtől. Én magam rengeteg embert ismerek, aki rég túl van a betegségen, és akikről tudom, hogy a családján, közvetlen környezetén kívül senkivel nem osztotta meg a diagnózisát. Pedig itt élnek közöttünk, hosszú évek, évtizedek óta gyógyultan – a szürkeség, jellegtelenség álruhájában. A csoda csak akkor tárul fel, ha leülsz velük beszélgetni.
Itt egy példa – ez a rövid epizód, amit az egyik karácsonyi blog bejegyzésben leírtam, valóban megtörtént. Azok a mondatok, amiket ott papírra vetettem, szinte szó szerint így hangzottak el – a neveket persze ilyenkor mindig megváltoztatom.
Mihez fogjak ebben a terhelt helyzetben?
Teljesen érthető, hogy meg vagy rémülve, mert ez rémület itt van a világunkban. Pedig sokféle más veszélyes és komoly betegség is létezik. A magas vérnyomás, de akár egy olyan „hétköznapi” baj, mint a cukorbetegség jelentősen rontja az életkilátásokat, potenciálisan ugyanúgy hordozza a halál lehetőségét.
A „rák” szó valahogy mégis más. Olyan elemi, gyomorszorító, felkavaró félelmet, mint ez a szó, semmilyen más betegség nem tud kiváltani.
A félelem, amit a daganatos betegség aktivál, nem csak a diagnózis kézhezvételekor, hanem az egész betegség alatt kihívást jelentenek. A kétségbeesett kérdés: „Mit tegyek?” nemcsak a betegség felismerésekor merül fel, hanem végigkíséri a kezeléseket, vizsgálatok és kontrollok sorát, sőt, sokszor még évekkel a tartós egyensúly beállta után is jelen van. Ez nagyon sok érzelmi energiát emészt fel.
A cél az, hogy a lehető legkevesebb energiaveszteséggel menj végig rajtuk, hiszen így a szervezetednek több marad a stabilizálódás folyamataira.
Az itt leírt technikákat, gyakorlatokat bármikor előveheted, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá.
A cél nem az, hogy ne félj. A félelem ebben a helyzetben teljesen érthető és természetes érzés. Mi abban szeretnénk segíteni, hogy ez a félelem ne gyűrjön le. Az igazán fontos az, hogy hozzáférj ahhoz a belső erőforráshoz, amely benned él. Igen, itt és most, miközben ezeket a sorokat olvasod – még akkor is, ha ezt nem mindig érzed.
Igazából nem csak a betegségtől való félelem a baj, a félek a félelemtől is. Azt hallom mindenhonnan, hogy „gondolkodj pozitívan”. Ha megijedek, ha kétségbeesem, ezt még tetézi a gondolat, hogy ezzel ártok magamnak.
Daganatos betegként alig van, aki ne hallotta volna, hogy: „gondolkodj pozitívan!” Ez a mondat rettenetesen káros – ráadásul rettenetesen nagy hülyeség. Még soha, senki, akinek a szájából ez elhangzott, nem tudta megmondani, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni. Azt meg pláne nem, hogy hogyan kell csinálni.
Jogod van az érzéseidhez
A betegség is, a kezelések is megterhelőek. A rákból való gyógyulás nem egy diadalittas csúcstámadás. Ez az út tele van göröngyökkel, buktatókkal, lejtőkkel. Az érzések széles mezsgyét járnak be a szorongástól a bűntudatig, a haragtól a reményig – és mindez teljesen természetes. A félelem is, a harag is, a kétségbeesés is hozzátartozik a betegség jelentette sokfajta kihíváshoz. Nem csak a diagnózis kézhezvételekor, de bármikor előfordulhat, hogy a megterhelő érzések elöntenek. Ez mind rendben van.
Képtelenség, hogy mindig, mindent mosolyogva, vidáman, „optimistán” fogadj – ráadásul ez azt a veszélyt is rejti, hogy elfojtasz magadban teljesen természetes emberi érzéseket. Nincs szükséged arra, hogy – bárki kedvéért – fájó élményeket hordozz belül úgy, hogy kifelé jó képet mutatsz. Akárki állítja, ostobaság, hogy ez segíti a gyógyulásodat. Nem tudsz mindig derűlátó és reményteli lenni – bár azok a percek, amikor felszabadultságot élsz át, sokat segítenek.
De bármikor jogod van ahhoz, hogy rosszul légy, lelkiismeret furdalás nélkül.
Attól, hogy átmenetileg megengeded magadnak a nehéz és felkavaró érzéseket, nem töröd meg a gyógyulás folyamatát, pusztán megvéded magad a normális érzelmek elfojtásának a terhétől.
Az alábbi lista azokat az érzéseket tartalmazza, amihez neked is jogod van – a kórral való küzdelem bármelyik szakaszában. Amikor a listát összeraktuk, azoknak az embereknek a megéléseire támaszkodtunk, akik végigmentek mindazon, amiben most te vagy. Végigcsinálták, itt vannak, és most ismeretlenül is, itt állnak, támogatással, biztatással a hátad mögött.
Az érzések, amiket megélhetsz:
Teljesen rendben van, ha:
- félsz,
- elfáradsz,
- dühös vagy,
- “hisztis” vagy,
- kedvetlen vagy,
- erőtlen vagy,
- eleged van mindenből,
- elveszettnek érzed magad.
Az a mondat, hogy „gondolkodj pozitívan”, nem rólad szól. Ez a szerencsétlen tanács semmi másra nem jó, mint hogy elárulja annak az embernek a tehetetlenségét, aki mondja. A daganatos betegséget – korábban is írtuk – nagyon erős félelem, szélsőséges elképzelések veszik körül. Ha valaki a betegségeddel szembesül, maga is annyira megijed, hogy tehetetlenné válik. A tehetetlenség elviselhetetlen, ezért hát előhúz valamit, amivel – azt hiszi – uralni tudja a helyzetet.
Aki ezt a mondatot kimondja, azzal ámítja magát, hogy legalább valamit adott, valamit segített…
De akárki akármit is gondol, ez bizony semmit nem segít.
Sőt, ha hallod, valószínűleg te is – mint bárki más – leblokkolsz. Elakad a szavad, és bár érzed, hogy megsebeztek, hogy valami nagyon igazságtalan dolog történt, reagálni nem tudsz. Érzed, hogy jó lenne valami frappáns választ adni rá, de nem jut semmi az eszedbe.
Sajnos nagy esély van rá, hogy ez a helyzet újra előfordul majd, ez a „jó tanács” szinte része a kultúránknak – bár ez esteben pontosabb lenne kulturálatlanságról beszélni. Érdemes hát felkészülni rá. Ha van kész válaszod, akkor ott, a helyzetben, könnyen elő tudod venni.
A „Gondolkodj pozitívan!” mondatra kézzelfogható válaszok
Itt – érintettek segítségével – összeírtunk néhány olyan mondatot, ami jól használható. Ha tetszik, használd bátran te is. Alakíthatsz rajtuk a saját ízlésed szerint, és ha kedved van, kiegészítheted néhány saját mondattal.
Válaszok:
- Van, amikor tudok pozitívan gondolkodni, van, amikor nem. Szerintem rendben van így.
- Nem lehetek mindig pozitív, vannak nehéz pillanatok, ez is hozzátartozik a gyógyuláshoz.
- Ez egy nehéz betegség, nehéz érzésekkel. Nem csak akkor gyógyulok meg, ha mindig pozitív vagyok.
- Sok megterhelő érzés része ennek a folyamatnak. Ha időnként rosszul érzem magam, attól még a gyógyulás felé haladok.
- Számomra fontos, hogy minden érzést megélhessek, ne csak a pozitívokat, és szeretném, ha ezt mások is elfogadnák.
- Fontosnak tartom, hogy akkor is támogassanak, ha a megterhelő érzéseimet is kifejezem.
Mindez igaz arra is, amikor azt hallod, hogy „hinned kell a gyógyulásban”. Ahogy nem tudsz folyamatosan „pozitív” lenni, úgy az is képtelenség, hogy töretlenül higgy a gyógyulásban. …és az is ostobaság, hogy csak akkor, és attól fogsz meggyógyulni, ha hiszel benne.
Azok az időszakok, amikor fáradt, kimerült vagy, amikor a kezelések mellékhatásit érzed, vagy egy következő leleltre várakozol, megnehezítik, hogy reménnyel teli legyél. De ez nem befolyásolja a gyógyulásodat.
Bár nem könnyű, a kihívásokkal teli helyzetekben a legjobb, ha megengeded magadnak, hogy átmenetileg ne legyél jól. Tapasztalni fogod, hogy amint a tested és a lelked egy kis pihenő után új erőre kap, mindez elmúlik magától.
A következő fejezetekben olyan tanácsokat és ötleteket találsz, amik azt segítik, hogy egy kibillent helyzetben a lehető legkönnyebben állítsd vissza újra a lelki egyensúlyodat. Látni fogod, hogy sokkal több eszközzel bírsz, mint ahogy azt gondolnád.
Kezdd ezzel: lélegezz.