Már tudod: a gondolat, az érzelem, és az általuk kialakított belső, mentális kép szorosan összetartozik. Ha a kép megváltozik, módosul a hozzá kapcsolódó érzelem – és megváltozik az érzelemhez tartozó testi reakció is. Ez a törvényszerűség izgalmas lehetőséget rejt.
A Simonton házaspár ezt ismerte fel, és erre építette fel azt az imaginációs technikát, amit később róluk neveztek el. Ez volt az első olyan eszköz, ami a hagyományos onkológiai kezelésen túl igazi, megfogható segítséget jelentett a daganatos betegeknek. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor szinte semmi egyéb kapaszkodó nem volt – messze jártunk még a hiteles, igazoltan működő kiegészítő lehetőségek birodalmától.
Már 50 éve, hogy az akkor fiatal radioonkológus, Carl Simonton, és első felesége, a pszichológus Stephanie, Texas államban létrehozták alternatív klinikájukat. Akkoriban a daganatos betegségek hagyományos kezelése is még gyerekcipőben járt. A klinikára olyan betegeket vettek fel, akiket az orvostudomány akkori állása szerint menthetetlennek számítottak. Az eredmények döbbenetesek voltak: a klinika betegeinek túlélési ideje – összehasonlítva az „átlag” betegek adataival – megkétszereződött. Sőt, hivatalos statisztikák szerint a teljes gyógyulás vagy tartós remisszió is napi gyakorlattá vált.
Mi volt ennek a rendkívüli helynek a titka?
Carl Simonton onkológusi pályája egy egyszerű, de zseniális kérdéssel indult: miért tud valaki sikerrel megküzdeni a daganatos betegséggel – ugyanabban a stádiumban, hasonló életkörülmények között – míg mások nem? Nemcsak a kérdés volt új és eredeti, de az is, ahogy a választ keresték: megkérdezték a betegeiktől. Nagyon sok gyógyult beteggel beszélgettek, és feltárták azokat a különbségeket, amit a hozzáállásuk rejt. Olyan erőforrásokat azonosítottak, amelyet – a hagyományos orvosi kezelés eszközein túl – a személy maga képes aktiválni a gyógyulás érdekében.
A betegekkel közösen szerzett tapasztalat eredményeként született meg a gyógyító imagináció gyakorlata is. A Simonton-módszert talán így ismerik a legtöbben: amikor valaki elképzeli, ahogy a szervezetének a védelmi rendszere kitakarítja a nem odavaló sejteket.
A lényeg mégsem ez.
A módszer legfontosabb üzenete, hogy „vedd a kezedbe a sorsodat”.
A betegséggel való sikeres megküzdés esélyei ott a legjobbak, ha valaki aktív részese, nem pusztán elszenvedője a gyógyulás folyamatának. Ez azt jelenti, hogy végig tudatosan és felelősen ott áll önmaga mellett. Tájékozódik, kérdez, ha kell, segítséget kér – de mindig részese a folyamatnak. Az aktív beteg nem biztos, hogy az orvos számára mindig a legkönnyebb beteg! Az orvossal való kommunikációról és a hatékonyság megőrzéséről bővebben itt olvashatsz.
A Simonton-módszer szakmai megítélése és vizsgálatai
A Simonton-módszer érdekes, kettős karriert futott be. A szakma részéről máig kétes megítélésű, a betegek körében azonban nagy népszerűségnek örvend. A kétes megítélésnek több oka is van. Az egyik, hogy nem ismerik pontosan, ezért egy kalap alá veszik a hiteltelen „gyors és garantált gyógyulást” ígérő módszerekkel. Sajnos valóban sok a hamis ígéret, sok az önjelölt „csodadoktor”, aki kihasználja a daganatos betegek kiszolgáltatott helyzetét – rendszerint nem is kis pénzért.
A másik ok, hogy mindössze egy klinikai vizsgálat történt a módszer hatékonyságának igazolására, és az sem hozott egyértelmű eredményt. Klisch és munkatársai cikke 1980-ban jelent meg, és egy olyan kutatást publikált, ami a 1974–1978 között, 245 daganatos beteg bevonásával zajlott. A kutatás résztvevői a gyógyító imaginációs gyakorlatsorát napi rendszerességgel végezték. A képzeletben felidézett képeket lerajzolták, hogy ezek segítségével a betegséghez kötődő belső meggyőződéseket átalakítsák. Kaptak egyszerű táplálkozási útmutatót, és mindehhez rendszeresen mozogtak. A vizsgálat célja az életminőség és a túlélési idő követése volt. Az eredmények ígéretesek voltak, de módszertani hiányosságaik miatt nem bizonyító erejűek. Nem rögzítették a betegség stádiumát és súlyosságát, nem volt megfelelő kontrollcsoport, és a résztvevők kiválasztása sem volt reprezentatív, mivel főként magasan képzett, motivált és jó szociális helyzetű személyekből állt.
Spiegel és munkacsoportja is a túlélési idő vizsgálatát tűzte ki célul. Ők előrehaladott emlőrákos nőbetegek állapotának alakulását követték, az eredményeiket pedig 1989-ben publikálták. Az ő eredményeik szerint az egy éven át tartó érzelmi támogatás, életmódváltás, relaxációs és imaginációs gyakorlatok jelentős, kedvező különbséget hoztak a kontrollcsoporthoz képest. Későbbi vizsgálatok azonban a túlélési időre vonatkozó lelkesítő eredményeket nem igazolták. Ennek több oka lehet, föként az, hogy daganatos betegségekkel való sikeres megküzdés számos, nehezen mérhető egyéni tényezőtől függ.
Bár vizsgálatok a túlélési időre vonatkozóan nem adtak egyértelmű tudományos bizonyítékokat, fontos szerepük volt: ismertté tették és elterjesztették a pszichés támasz lehetőségét daganatos betegeknél. A ’80-as és ’90-es években egyre több támaszcsoport alakult, a relaxációs és imaginációs technikák használata elfogadottá vált. A 2000-es új lendületet adtak a kutatásoknak, a vizsgálatok fókusza pedig a túlélési időről a pszichés hatások és érzelmi következmények regisztrálására került át.
Mára már azt számos hiteles adat bizonyítja, hogy a daganatos betegek pszichoterápiás és kiegészítő ellátásában a relaxációs és imaginatív technikáknak indokolt helye van. Komoly mutatók bizonyítják, hogy valóban segítik az érzelmi egyensúly megteremtését és fenntartását. Ezzel – áttételesen – csökkentik a védelmi rendszer terheit.
A 2000-es évektől egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a relaxációnak és imaginációnak nem csak az érzelmi egyensúly megtartásában van szerepe, de tényleges testi hatása is van. Segít a magas vérnyomás szabályozásában, csökkenti a szervezetben mért stressz-hormonok és gyulladásos faktorok szintjét, és kedvezően befolyásolja az immun paraméterek alakulását.
2014-ben itthon is született egy cikk, ami a gyógyító kép hatékonyságát vizsgálta. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a gyógyító kép technika használata tartós kedvező hatással volt a résztvevő daganatos betegekre.
A Simonton-módszer gyakorlati eleme
A módszer központi eleme az imaginációs gyakorlat: a daganatos beteg relaxált állapotban elképzeli, hogy az immunrendszere megfelelően működik, a kóros sejteket kitakarítja, és így az egészsége helyreáll.
A Simonton-házaspár 1984-ben kiadott Getting Well Again című könyvében – magyarul Gyógyító képzelet – a gyakorlat instrukciója így hangzik: „(relaxált állapotban) képzeld el a daganatodat, és lásd, ahogy összemegy” – ez így ma már nem állja meg a helyét. A központi gondolat megmaradt: a belső képeink ereje képes az egész szervezet működését áthangolni. Az eltelt évtizedek alatt azonban a gyógyító kép kialakításának szabálya alakult, bővült, finomodott.
Hogy mik ezek a szabályok? Tarts velem, a következő fejezetben erről olvashatsz.