Rita ötvenéves, derűs, fiatalos, intelligens nő. Egy évvel ezelőtt petefészekműtéten esett át. A leletei azóta rendben vannak, a közérzete is jó – de őt is utolérte az, ami sok sorstársát. Bár a testi egészsége helyreállt, a szervezetében az ellenőrző vizsgálatok alapján nincs nyoma a daganatos betegségnek, a lelke nyugalmához mégsem talált vissza.
A szorongás Ritánál is komoly kihívást jelent. Mint sok érintett társa, ő is azonnal kétségbeesik, ha valami szokatlan tünetet észlel magán. Néha még szokatlannak sem kell lennie: bármilyen ártatlan testi jel képes kibillenteni az egyensúlyából – ha az eltér az átlagostól.
Nemrég, egy ausztriai túrára készülve, a nyaralás előtti estén azt vette észre, hogy egy kicsit fáj a dereka. A fejébe azonnal bekúszott a nyugtalanító gondolat: bizonyára a veséjével van probléma. Elkezdte figyelni, hogy többet pisil-e a szokásosnál. Ahogy egyre nagyobb aggodalommal figyelt, annál bizonytalanabbá vált. Pár óra elteltével már maga sem tudta, hogy valóban pisilnie kell-e, vagy csak a szorongása játszik vele, de szinte folyamatos vizelési kényszert érzett.
Ezen a ponton pánikba esett. Semmi más nem járt a fejében, csak az, hogyan fog így eljutni Ausztriába. Szinte csak azon agyalt – egyre kétségbeesettebben –, hogy hogy bírja ki a többórás autóutat… és mi lesz vele a nyaralás alatt. Lelki szemei előtt megállíthatatlanul pörögtek a katasztrófaképek: egy osztrák kórház intenzív osztálya, ahol közlik vele, hogy a betegsége visszatért, és most a veséjét támadta meg.
A pániktól akkor sem tudott megszabadulni, amikor végül útnak indultak. Szebbnél szebb tájakon haladtak át, de hiába vágyott rá, hogy élvezze a látványt, nem szabadult a kétségbeesés belső képeitől. Sőt, a helyzet csak rosszabbodott: már nemcsak a félelem gyötörte, de fizikailag is egyre rosszabbul érezte magát. Mostanra már azt is megbánta, hogy egyáltalán elindult. Biztos volt benne, hogy a nyaralás óriási kudarc lesz, és szinte csak azt várta, mikor indulhatnak végre haza.
Ám ekkor váratlanul megtörtént a csoda. A pillanat rátalt, egy gyönyörű, havas csúcsok közé bújt tengerszemnél, úgy, hogy nem is számított rá. Ahogy az első pihenőnél kiszálltak az autóból, Ritát magával ragadta a látvány. Nemcsak a táj szépsége ejtette rabul, hanem a friss, tiszta levegő, a bőrén finoman végigsimító szellő, a környező fenyőfák illata… Hirtelen úgy érezte, mintha egy másik világba csöppent volna.
Ebben a pillanatban minden aggodalma elszállt. Az idő megállt, minden megszűnt, csak az őt körülvevő szépség maradt – amely mintha egészen a sejtjeiig hatolt volna. Rita, aki még percekkel ezelőtt is a legrosszabbra készült, most teljesen elmerült a pillanat varázsában. Ez az élmény úgy hatott rá, mint egy gyógyír – és végre megszabadította a korábbi kétségbeesés összes nyomasztó terhétől.
Rita később elmesélte, hogy férje a hazaérkezésük után egyből ágynak esett: magas láza volt, hányt, és hasmenés gyötörte – úgy tűnt, komoly fertőzést kapott el. Neki azonban semmi baja nem lett. Biztos volt benne, hogy ezt a „védettséget” annak a csodálatos élménynek köszönheti, amit a tengerszem mellett átélt. Az a mély, sejtjeiig ható feltöltődés, amit ott tapasztalt, még hetek múltán is elkísérte. Úgy érezte, hogy az a varázslatos pillanat erőt és nyugalmat adott neki… és természetesen a derékfájása, valamint az összes ezzel kapcsolatos rémképe is semmissé vált.
Ez az élmény Rita számára nemcsak a nyaralásukat mentette meg, hanem egy új perspektívát is adott: rájött, hogy a szépség, a természet és a pillanatban való elmerülés ereje valóban gyógyító erejű. Bár a gyógyhatást itt is a vegetatív idegrendszer rejti: az az energiatöbblet, amit a felszabadultság ad, lehetővé teszi, hogy a test a lehető legjobb feltételekkel végezze a dolgát. Rita azóta tudatosan keresi és értékeli az ilyen pillanatokat, hiszen átélte, hogy az apró csodák ott rejtőznek mindennapjainkban – csak meg kell találni őket.
…amikor Mohamed megy a hegyhez: teremtsd meg az élményt!
Rita története valóban lenyűgöző, de nem mehet mindenki heti rendszerességgel osztrák túrára, hogy úrrá legyen a szorongásain.
Ismered a mondást: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.” Most nem az osztrák Alpokra gondolok – Ritának is egy évet kell várnia a következő nyaralásra. Azonban az, hogy a természetben újra örömöt és felszabadultságot éljen át, sokkal könnyebben megvalósítható.
Amióta hazatért, Rita hetente egyszer – ha teheti, többször is – lemegy úszni a Csillaghegyi strandra. Bár mindig is imádta az úszást, évekig nem járt uszodába. A nyári élmény azonban ötletet adott neki – és a strandolás azóta egészen más jelentést nyert számára.
Most már tudatosan figyel: a nap melege, a víz hűvössége és a környező fák szépsége mind-mind a visszatöltődését segítik. Tudja, hogy ha egy feszült hét vár rá, vagy éppen egy nehéz időszak van mögötte, a medence vizében átélt feltöltődés mindig segít visszatalálni belső egyensúlyához.