Mit szólnál hozzá, ha a benned élő, „rák”-hoz kapcsolódó képet átszabnánk?
Már hallom is a kifogásokat: „Ez nem ilyen egyszerű!” Meg hogy: „Attól, hogy nem így gondolom, a daganatos betegség még egy veszélyes dolog”, „Nem akarom áltatni magam…”
Áltatod magad?
Pedig ha a daganatos betegség szóba kerül, az „áltatás” elkerülhetetlen. Mindjárt látni fogod, hogy igazából mindannyian „áltatjuk” magunkat. Először talán ezt tegyük helyre.
Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy azt, hogy a daganatos sejt igazából milyen, senki nem tudja? Persze a patológus a szövettani mintát meg tudja nézni a mikroszkóp alatt.
Ott – bizonyos vizsgálati anyagokkal megfestve – valóban jól látszik, hogy rendellenes sejtről van szó, és az eltérés fokát és jellegét is lehet azonosítani. Arról is sokat tudunk, hogy milyen biokémiai és genetikai eltérések jönnek létre a sejt daganatos átalakulása során. A sok ismeretből összeállt egy kép, ami a daganatos sejt kóros folyamatait leírja – a„tudomány mai állása szerint”. Ez sem más, mint egy jelenleg érvényes modell – ahogy itt olvashatod a mágnes, meg Descartes kapcsán.
Többet tudunk – sokkal többet –, mint 100, 50, vagy akár 10 évvel ezelőtt. 10, 50 vagy 100 év múlva még többet fogunk tudni. De arról a rejtélyes, varázslatos és komplex valamiről, ami a sejt folyamatait irányítja, akkor sem lesz semmi több a birtokunkban, mint egy modell – az akkori ismereteink szerint.
Rossz indulat?!
Sőt, hogy folytassam a sort, már maga a szó, hogy „rosszindulatú”, sem más, mint ugyanúgy egy “ámítás”. Ezt a szót nemcsak a közvélemény használja, de az orvosi szóhasználatban is teljesen elterjedt. Ez a bevett fordítása a „malignus” kifejezésnek, amivel a daganatos betegséget latinul leírjuk. De a helyzet az, hogy soha, semmilyen orvos, egyetlen kiemelkedő tudással bíró patológus sem látott még indulatot, amikor a mikroszkópba nézett. Rosszindulatot meg pláne nem.
A modellt, amit itt megosztok veled, Dr. Hermann István pszichiátertől tanultam. Ő volt az, aki megismertetett a rendszerelvű gondolkodással és a Simonton tecnikával. A szemlélete egész világlátásomat átitatja, az e könyvben elírtakban is újra és újra visszaköszön. Nagyon sok tudást átadott, rengeteget kaptam tőle. Máig hálás vagyok neki érte.
Gondolj csak bele, ha figyelembe vesszük mindazt, amit eddig a kép működéséről összeraktunk: ha meghallod azt a szót, hogy „rosszindulatú”, milyen érzéseket kelt ez benned – vagy bárkiben?!
Sötét, fekete, agresszív, vicsorgó, tüskés… Ha megkérjük, az emberek így írják le a rákos sejtet. Ha megjelenik, mint belső kép, mi mást húzhatna ez magával, mint rémületet?
De ha nem agresszív, ha nem rosszindulatú a daganatos sejt, akkor milyen!?
Minden igazán jó válasz egy igazán jó kérdéssel kezdődik. Milyen is a rákos sejt? Ahogy az előbb írtuk, valójában senki nem tudja, hogy milyen egy daganatos fejlődés irányába elindult sejt. Egyet azonban biztosan tudunk – egyébként ez David Servan-Schreiber nagyszerű könyvének az alcíme: „Rákos sejtek mindenkiben vannak”. Figyelj, a folytatás még izgalmasabb: „Mégsem lesz mindenki rákos.”
(Servan-Schreiber, D.: Rákellenes – Rákos sejtek mindenkiben vannak. Mégsem lesz mindenki rákos. Park Könyvkiadó.)
Igen, bár elsőre talán meghökkentő, a szervezetünkben akkor is előfordulnak „rákosnak” nevezett sejtek, amikor teljesen egészségesek vagyunk. Bár talán furcsa, ennek az az egyszerű tény a magyarázata, hogy a szervezetünkben rengeteg sejt van, közel 40 billió. Valóban hatalmas szám, úgy lehet leírni, hogy egy 4-es számjegy után 12 db nullát teszünk, valahogy így: 4.000.000.000.000.
Ráadásul a sejtek folyamatosan cserélődnek. A régiek dolguk végeztével szétesnek, és helyettük újak termelődnek. Van, ahol a sejtmegújulás folyamata lassabb. A máj- és izomsejtek esetén az átlagos lecserélődési idő több hónap is lehet. Vannak sokkal gyorsabban megújuló sejtjeink, ilyenek a bélhámsejtek, ahol ez az idő legfeljebb néhány nap.
Mindent összevetve – és a szervezetünket felépítő sejtek hatalmas számát nézve – könnyen kiszámolható, hogy 1 perc alatt több millió sejtünk kicserélődik. Vagyis ahogy a sejtgyár megállás nélkül dolgozik, 1 perc alatt több millió sejtünk szétesik, és több millió termelődik helyette újra. A szervezet egy nagyon pontos, nagyon jól szervezett és csodálatosan összehangolt rendszer. Az újonnan képződő sejtek rengeteg ellenőrzési ponton mennek keresztül, mire kikerülnek a sejtgyár futószalagjáról. Sokszoros biztonsági intézkedés garantálja, hogy csak egészséges elemek kerüljenek ki róla. De bármilyen szépen és pontosan dolgozik is a sejtgyár, ilyen hatalmas mennyiség mellett elkerülhetetlen, hogy egy-egy selejt is átcsússzon, még a legszigorúbb ellenőrzésen is.
Ezek a selejtes, hibás, sérült sejtek azok, amiket daganatos sejtnek nevezünk.
Mivel az éretlen, selejtes sejtek sokkal szervezetlenebbek, mint egy egészséges sejt, nem alkalmasak arra, hogy a nekik szánt szerepet betöltsék. Igazából másra nem jók, mint arra, hogy önmagukat fenntartsák, táplálkozzanak, osztódjanak és szaporodjanak. Mivel az osztódás során továbbadják a hibát, amivel a sejtgyárból kijöttek, így az utódsejtjeik is hibásak lesznek. Az így elszaporodott sérült sejtekből alakulhat ki az az elváltozás, ami aztán betegséghez vezet.
Mit gondolsz arról, ha arra kérlek, hogy innentől a rákos sejtekre úgy gondolj, mint a szervezetedben keletkező, mindenkori „melléktermékre”?
Rákos sejt, mint „melléktermék?”
Ha kedved van, írd le magadnak néhány szóval, hogy ez a gondolat mennyit változtat azon, ahogy a betegség egészére gondolsz. Változott-e az a belső „csomag”, ami a rák szó hallatán korábban bekapcsolt?
Azért izgalmas, ha leírod, mert így később bármikor visszatérhetsz hozzá.
Amit a „rák” kitakar: a szervezet védelmi rendszere
Azt már látjuk, hogyan jön létre a sejtgyári selejt, de még mindig itt az eredeti kérdés: mi az oka annak, hogy bár rendellenes sejtek mindannyiunkban keletkeznek, az esetek zömében mégsem lesz belőlük semmi baj?
A sejtgyár időnként mindenkiben termel egy-egy selejtet – mégis, ez ritkán vezet komoly problémához.
A választ szervezetünk többszintű ellenőrző-felügyelő-tisztító rendszere rejti. A sejt belső „minőségellenőrei” figyelnek arra, hogy ne keletkezzék hiba, sérülés, selejt. Ha egy egy „melléktermék” mégis átcsúszik ezen a szűrőn, akkor jön az immunrendszer takarítóbrigádja.
Amíg a szervezet védelmi rendszere jól működik, az összes selejtes sejt időben és maradéktalanul kikerül a rendszerből.
Amikor valaki azt hallja, hogy rák, rákos sejt, vagy daganatos betegség, az „agresszív” betegségterjedés képe mindent elural. Mindezt persze teljesen természetes és érthető, mégis: a kép elfed egy nagyon fontos dolgot. Kitakarja azt a káprázatos képességet, amivel a szervezet a sejtgyár hibáit figyeli, és ha kell, kiszűri: a védelmi rendszer működését.
A következő részben épp erről olvashatsz.