Több olyan krónikus betegség létezik, ami nem jelent ugyan közvetlen életveszélyt, de hosszú távon mégis komoly fenyegetést hord.
Azok az elváltozások, amik egy egymással összefüggő, komplex anyagcserezavar következtében jönnek létre – magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség –, korunk legcsendesebb ellenségei közé tartoznak.
Nem véletlenül nevezik őket civilizációs betegségeknek – a kialakulásuk szorosan összefonódik az életmódunkkal. A modern ember úgy él, mintha teste kimeríthetetlen erőforrás lenne. Miközben egyik feladattól a másikig kapunk, naphosszat a számítógép mellett ülünk, zacskóból ebédelünk – vagy néha abból sem. Vizet alig iszunk, az energiaitalokat viszont literszámra öntjük magunkba, hogy elnyomjuk a krónikus fáradtság jeleit.
És miközben megpróbálunk mindennek eleget tenni, pont a szervezetünkről feledkezünk el – míg egyszer csak, csendesen, észrevétlenül, ott terem a baj…
Valóban, sokszor észrevétlenül. Ha észre is vesszük, hogy valami nincs rendben, elhessegetjük: „Más is ezt csinálja…” „Majd holnap lazítok…” „Ez a feladat fontos, most nem fér bele, de ha véget ér, elkezdek rendszeresen mozogni…” Csakhogy a feladat valahogy soha nem ér véget. Vagy ha igen, máris ott terem helyette a következő.
Pedig a szervezet sok jelet küld. Ezek a zavarok nem egyik napról a másikra jelennek meg, hosszú idő eltelik, mire kialakulnak – és ez a jó hír is.
Bár következményeik súlyosak, akár végzetesek lehetnek, ha időben elkapjuk őket, a kialakulásuk és lefolyásuk is jelentős mértékben befolyásolható. Már apró, de következetes életmódbeli változtatások is képesek javítani a helyzeten. Ráadásul nem rendkívüli dolgokról van szó. A szervezet testi-lelki egyensúlyának a megőrzéséhez nem hősies erőfeszítések kellenek, hanem sok apró, okos döntés – napról napra. A rendszeresség a lényeg. Egy-egy jó séta, néhány perc szünet, nyújtózás a feladatok között, elegendő víz, tudatosabb étkezés… és persze az, hogy odafigyelünk a testünk halk jelzéseire.
A rendszeres relaxáció nagyon sokat segít – ezért van, hogy a könyv elején egy egész részt ennek a témának szenteltünk. Ráadásul – ahogy ott olvastad – relaxálni sokkal egyszerűbb, mint gondolnád. De ha nem hiszed, ha még nem próbáltad, itt az idő, ugrás a könyv ötödik fejezetéhez!
Az imaginációs gyakorlatok is segítenek?
Igen, mindenfajta krónikus betegségben támogathatod a szervezet egyensúlyának a helyreállítását gyógyító imaginációval is – hiszen, ahogy azt már sokszor írtuk, a tested reagál a fejedben futó képekre. Ez valami evolúciós dolog: a test az évezredek alatt ahhoz szokott, hogy kövesse az elme utasításait. Ez egy természeti törvény, pusztán az a dolgunk, hogy felhasználjuk.
A magas vérnyomásérték szimbolizálható például egy olyan szökőkúttal, aminek túl magasra csap fel a vízsugara. A gyógyító mozi során beállíthatod a csobogás ideális erejét, dinamikáját… és hosszan elgyönyörködhetsz, ahogy a táncoló vízcseppeken megcsillan a napsugár. Ezt a képet nagyon szeretem, sokszor javaslom magam is – Csóka Judit pszichológus kolléganőmtől vettem át, aki szívbetegekkel dolgozik. Sok izgalmas eredményről mesél ő is.
A cukorbetegség hogyan jeleníthető meg imaginációban?
A cukorbetegség alapja a szénhidrátanyagcsere zavara. A táplálékkal a szervezetbe bevitt szénhidrátok a vérből nem jutnak be a sejtekbe, és így a vér cukorszintje kórosan megemelkedik, miközben a sejtek valójában éheznek. A vér tartósan magas cukorszintje sokféle egyéb szövődményt okoz. Károsodnak az idegek a kézben és a lábban, ami fájdalommal, zsibbadással, érzékzavarral jár – ezt neuropátiának hívjuk. Károsodnak a kis erek – ez főleg a szemben és a vesében okoz komoly zavarokat, de nő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is.
Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun folyamat: a védelmi rendszer tévedésből megtámadja és megrongálja a hasnyálmirigy úgynevezett béta-sejtjeit. A béta-sejtek termelik az inzulin nevű hormont, és mivel az inzulin dolga a cukrot a vérből a sejtekbe juttatni, ez a folyamat komoly zavart szenved. Az inzulint ilyenkor kívülről, mesterségesen pótolják.
A 2-es típusú cukorbetegség egy összetett folyamat, aminek genetikai háttere és életmódbeli összetevői is vannak.
Az örökletes tényezőkkel összefüggő inzulinrezisztencia lényege, hogy a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra – hiába van ott, nem észlelik a jelenlétét, nem reagálnak rá. Ezt a szervezet úgy próbálja kompenzálni, hogy még több inzulint termel, de ettől a hasnyálmirigy béta-sejtjei idővel kimerülnek – onnantól már az inzulin hiánya okozza a problémát.
2-es típusú cukorbetegség között szoros, kölcsönös összefüggés van. A zsírszövet – főleg a hasi régióban lerakódó plusz kilók – beavatkozik az anyagcserébe, és befolyásolja az inzulinérzékenységet is. Innen már a fent leírtak szerint megy a folyamat tovább: a hasnyálmirigy a csökkent érzékenységet az inzulintermelés fokozásával próbálja ellensúlyozni – és a végére kimerül.
A túlsúly gyakran társul magas vérnyomással és megemelkedett vérzsírszinttel. Ezt hívjuk metabolikus szindrómának. Szinte járványszerűen terjed, ma ez az egyik legnagyobb kihívás a számítógép előtt ülő, cukros üdítőket nyakaló városi ember számára. Nemcsak önmagában baj, de még tovább növeli mind a cukorbetegség, mind a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázatát.
De – és itt jön a lényeg – ez a folyamat életmóddal visszafordítható, sőt, megállítható. A sokat emlegetett tanács, a rendszeres testmozgás, a helyes étrend, a munka és pihenés megfelelő ritmusa ezen a területen valóban csodát tesz.
Ezt a folyamatot egészítheted ki egy jól eltalált gyógyító mozival. A mozi képsoraiban felidézheted, ahogy a sejtjeid felismerik és jól hasznosítják az inzulint. Gondolatban ápolhatod, gondozhatod, védheted, szeretgetheted a hasnyálmirigyed béta-sejtjeit. A lehetőségeid végtelenjének valóban csak a fantáziád szab határt. Imaginációban még a hasadra rakódott, zsírosan elfajult sejtjeidet is megmozgathatod – de azért az sokkal jobb, ha ezt tényleges, rendszeres mozgással és egy jó diétával párosítod.
És hogy a gyógyító mozit mire nem érdemes használni? Figyeld csak a következő fejezetet, Ilona esetét!