Ilona esetét azért osztom meg veled, hogy elkerüld azt a hibát, hogy egy helyzetet csak és kizárólag gyógyító mozival akarj megoldani. Ahogy azt látni fogod, az csak arra való, hogy becsapd magad, és olyan ürügyet találj, amivel a valódi változást megúszhatod.
Ilonát nem a daganatos betegeknek tartott csoportról ismerem. Ő egy régi cimborám édesanyja, aki a magas vércukorértékekkel küzd – már hosszú ideje. Hiába, hogy orvosa a legmodernebb inzulint írja fel a számára, hiába, hogy a dietetikusa alapos és részletesen kidolgozott táblázatokkal látja el, hogy mit és mikor ehet, a vércukorértékei mindig a normál fölötti tartományban vannak. Ami nem csoda, hiszen a gyógyszerek és az ímmel-ámmal betartott diéta mellett Ilona itt is, ott is megörvendezteti magát egy kis csokoládéval. „Hiába, nem tehetek róla, nagyon szeretem a csokit. És hát az embernek szüksége van egy kis örömre, egy kis önjutalmazásra – ezt fújja minden pszichológus” – válaszolja sorban lánya szemrehányó mondataira.
Legutóbb, amikor a lányával, Évával összefutottam, és Ilona egészsége felől érdeklődtem, Éva arca a szokásosnál is komorabbá vált. „Képzeld – mesélte –, anya kitalálta, hogy ő ezt az egészet megoldja magának. Még valami tanfolyamra is beiratkozott, ahol az elme gyógyító erejéről volt szó. Azóta kontroll nélkül eszi a csokit. Nem tartja a diétát, nem kezdett el tornászni, és a jelentős túlsúlyából sem adott le egyetlen grammot sem. Annyi változott, hogy a csoki majszolgatása alatt hunyt szemmel arról ábrándozik, hogy ez számára igazából nem is káros… és most, hogy azon a „képzésen” erre még biztatást is kapott, ettől semmilyen érvvel nem tántorítható el.”
Ez a történet nemcsak az önámításról szól. Nemcsak arról, hogy mekkora kreativitással tudjuk elkerülni a valódi változást, az önmagunkért vállalt felelősséget, meg az ehhez szükséges erőfeszítést. Azt hiszem, arra is választ ad, hogy miért van akkora ellenállás, ha a gyógyító imagináció egészség-betegség kapcsán szóba kerül.
A gyógyító mozi gyakorlatának megvan a maga hasznos, értékes és – szerintem – szép helye a szervezeti zavarok gyógyításának kiegészítő terápiájában. De ez nem pótolja sem a javasolt kezeléseket, sem az orvossal való megfelelő együttműködést, sem a szükséges életmódbeli lépéseket.
Fontos, hogy ne hazug álmokat kínáljunk, ne a lehetetlent célozzuk meg, hanem kutassuk és használjuk fel felelősen azokat az erőforrásokat, amikkel rendelkezünk.